Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
/ 1987. augusztus 13., csütörtök o Nagyszénás n hígtrágya hasznosításáról tanácskoztak Több ezer fiatal részvételére számítanak Beszélgetés a megyei ifjúsági napokról A Békés megyei ifjúsági napok rendezvénysorozata idén kilencedik esztendejéhez érkezett. A megyei K1SZ- bizottság a programsorozat életre hívásakor máig érvényes célokat fogalmazott meg. így minden alkalommal áttekintik az ifjúsági szövetség előtt álló feladatokat, az élelmiszer- és agrárágazatokban dolgozó fiatalok legfontosabb tennivalóit, figyelmet fordítanak megyénk természeti értékeinek megőrzésére, az ifjúsági szövetség rétegmunkájára, és a rendezvénysorozat alkalmával az ifjúság békevágyának is hangot adnak. S hogy az idei ifjúsági napok milyen új vonásokkal gazdagodnak, arról Szabó Istvánnal, a KISZ Békés Megyei Bizottsága titkárával beszélgettünk. A Nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezetben a DATE Karcagi Kutatóintézete, az Agrober Békéscsabai Irodája tanácskozással egybekötött bemutatót tartott a sertéstelepeken keletkező trágya híg fázisának altalajba juttatásáról. Hegedűs Béla, a házigazda termelőszövetkezet elnöke köszöntötte a megjelent mintegy hatvan szakembert, majd átadta a szót dr. Kapocsi Istvánnak, a karcagi kutatóintézet osztályvezetőjének. Az előadó diavetítéssel egybekötött referátumában részletesen kitért az állattenyésztő-telepeken keletkező hígtrágya hasznosítására. Többek között elmondotta: a Nagyszénáson látható és már több éve alkalmazott módszer a legolcsóbb a hígtrágya minél gazdaságosabb és környezetkímélő talajba juttatására. Az eddigi számítások szerint köbméterenként 5 forint 80 fillérbe kerül ily módon a hígtrágya talajba juttatása. Elsősorban silókukoricát, silócirkot és napraforgót érdemes termeszteni a hígtrágyával öntözött területeken. A karcagiak kidolgozták a rét-legelő hígtrágyázásának módszerét és technológiáját is. Károlyi László, az Október 6. Tsz ágazatvezetője üzemi tapasztalataikról számolt be. Három éve vezették be ezt az eljárást Nagyszénáson, és a buktatók ellenére jó módszernek tartják. A 400 kocás szakosított sertéstelepen keletkező trágyát két, egyenként 6000 köbméteres tárolóban fogják fel, és innen fázisbontás után kerül a vakonddréneken keresztül a talajba. A tanácskozás befejező részében a szakemberek megtekintették a hígtrágya altalajba juttatását az Október 6. Tsz-ben. V. L. — Hagyomány már, hogy a megyei ifjúsági napok keretében az agrárifjúsági napok megnyitóját a mezőgazdasági oktatás és kutatás központjában, Szarvason rendezzük meg, mégpedig az alkotmány, az új kenyér ünnepén, augusztus 20-án. A szakmai programokat is elsősorban itt szervezzük meg. Ugyanakkor megjelenünk a megye több településén is. — A program alapján úgy tűnik, most kiemelten foglalkoznak a környezetvédelemmel. — Küldöttgyűlésünk 1986- ban elfogadta, hogy csatlakozva a megye környezet- védelmi programjához, a KISZ is kiemelten foglalkozik ezzel a fontos feladattal. Az idei esztendő már a cselekvés éve. A megyei tanács tervéhez kapcsolódva — megőrizve tevékenységünk KISZ-es jellegét — elsősorban a településfejlesztésben, -szépítésben, a fásításban vállaltunk feladatokat. Az üzemekben dolgozó fiatalokhoz felhívással fordultunk, hogy keressék munkahelyükön a munkafolyamatok környezetkímélő megoldásait, illetve segítsék elő az ezt szolgáló módszerek bevezetését. Az ifjúsági napok keretében pedig — a szakmai programok között — többször is szó lesz a környezetvédelemről. — Sok tudománnyal, szakmai feladatokkal foglalkozó rendezvény lesz ... — Gyakori panasz, s nemcsak a fiataloké, hogy a megye mezőgazdasággal foglalkozó üzemei, intézményei között nincs megfelelő szakmai tapasztalatcsere. Az első lépések megtételéhez kívánunk mi a tervezett szakmai programokkal hozzájárulni. — Feltehetően nagy lesz az érdeklődés a biotechnikai eljárásokkal, kutatásokkal foglalkozó egész napos program iránt. Ám, ha zártkörű rendezvényről van szó, nem minden érdeklődő juthat be a Hakit, az ÖKI-t és a Datét is bekapcsoló szakmai előadásokra, bemutatókra. — Rendezvényeink zömmel nyíltak, nincsenek korhatárhoz kötve ... — Az ifjúsági napok ugyan minden fiatalhoz szólnak, de egy réteghez, az agrárifjúsághoz különösen. Mondjon néhány jellemzőt e réteg megyei helyzetéről. — A mezőgazdasági üzemekben, vállalatoknál dolgozók összlétszámának 26— 28 százaléka harminc éven aluli, örvendetes tény, hogy az országos átlagot meghaladó a fiatalítás, s az itt dolgozó fiatalok vezetővé válása is gyorsabb. Megyénkben a fiatal vezetők száma meghaladja a 20 százalékot a mezőgazdaságban. Túlnyomó többségük beosztott vezetőként dolgozik, de szép számmal akad köztük első számú vezető is. Tapasztalatunk, hogy ez a jól képzett, fiatal vezetőgárda nem fél tehetséges fiatal szakemberekkel körülvenni magát. Bár ez a réteg sem mentes a fiatalokat általában érintő, egzisztenciális gondoktól. — Nem túl ideális éppen az agrárifjúság számára a nyári, nagy munkák idején programot szervezni... — Ezzel vitatkoznék. Augusztus végén majd minden termelőszövetkezet túl van az aratáson, s még van egy szusszanásnyi idő az őszi betakarítás, a vetés-előkészítés nagy munkálatai előtt. — Az október 6-ig tartó programsorozatban hány résztvevőre számítanak? — Az aktívan versenyző, vetélkedő fiatalokon túl több ezer résztvevőre, érdeklődőre. B. Sajti Emese Harmadik műszakban a Békéscsabai Konzervgyárban Egy hosszú éjszaka r .... ~ i f Ö rült egy ötlet. Mások már az igazak álmát alusszák. Vagy újságot, könyvet olvasnak. Én meg a konzervgyár bejáratát keresem ebben a fene nagy sötétben. Hát persze, egy lejárattal hamarabb fordultam balra. Két kerékpáros férfi igazít útba. Egy „lyukkal” arrébb van a konzervgyári lejárat. Igaz, világosban én is tudom. 21.50. Az igazgatónő jóvoltából a portás is tud a jöttömről. Int egy széken ülő fiatal nő felé; ő lesz a kísérőm. — Kovács Pálné — mutatkozik be a tésztagyár üzemvezetője. Amíg maradok a gyár területén, ő is marad — mondja. Ez az ukáz! Nem nyilatkozom ittlétem idejéről. Lehet, hogy egy órát, lehet, hogy kettőt töltök a tésztaüzemben. Üris- ten! Elképzelhető, hogy éjfélig kibírom? Megyünk a gyéren megvilágított gyár területén. Ménkű hosszú ez az udvar. A tésztaüzem pedig pont a végében van. Először is át kell öltöznöm. Fehér köpeny, fehér sapka. A cipőm — a balesetveszély miatt — nem tetszik Kovácsné Jutkának, de hát végül is egy-két órát el lehet benne tölteni. A nagyterembe lépve megcsap a hőség. Pedig este van, a levegő hőmérséklete kinn 14— 15 fok lehet. Itt benn? 38-ra saccolom. A zaj? Hosszú távon nehezen viselném. — Menjünk fel — mondja Jutka. - Hadd mutassak meg mindent. - Szótlanul követem. Nem számolom a lépcsőfokokat, ahova felkapaszkodunk, de emeletmagasba vezet. — Itt a keverő, itt a dagasztó — sorolja, és én szédülök. Nem a mutogatástól, a hőségtől. — Rosszul leszek — sokkolom magam, aztán leintem gondolataimat —, a fene megette, ha egy pár perc után rosszul vagyok. Lekászálódom a Vasiétráról, és követem Jutkát a csomagolóba. Itt már hűvösebb a levegő. Egy-egy gépnél két-három asszony ténykedik. Hegymagasságban állnak a papírkártonok. Ezekbe kerülnek a tasakok- ban lévő száraztésztacsomagok. Egy asszony a kartont hajtogatja, a másik boszorkányos gyorsasággal rakja bele az automatáról lekerült tésztát. A különböző gépeknél különböző mennyiségű tasakkal kerül egy kartonba. Leragasztják, így teszik a raklapra. Ügy vélem, ez nem is olyan nehéz munka ... Az egyik asszonyt megszólítom, igaz üvölteni kell a gépek zaja miatt. Erdei Mihályné hét éve dolgozik a tésztaüzemben, de a gyárban már húsz éve. Csomagológép-kezelő, és ő is, mint a többiek, három műszakos. Négy gyermek anyukája. — Szerencsére a gyerekek már besegítenek a házimunkába. A nagyobbik 18. a legkisebb 12 éves. — Melyik műszakot szereti a három közül? — A délutánost, meg ezt. az éjszakait. Reggel, ha hazamegyek, lefekszem és 1-ig kialszom magam, utána enyém az egész nap. Emlékszem, amikor itt kezdtem. Eleinte bizony erős izomlázam volt. De hol van az már! Pedig egy műszakban megmozgatunk 380-400 kartont (egy karton 15 kg — a szerző). Teljesítményben dolgozunk, így aztán érdekünk, hogy járjon a kezünk. A havi átlagom olyan 110 százalék. Nógrádi Imréné szólal meg mellettem: — Nincs kedve belekóstolni a munkába? (Nem nagy kedvem van, de hát ezt a felhívást csak nem utasíthatom vissza!) Beállók. Az órámra nézek. 22.20. Kovácsné is veszi a kartondobozt, gondolom segíteni akar. Közben őt kérdezném erről-arról, de a gépek zajától csak kiabálva értenénk egymást. Így hát inkább a kezeimet jártatom. Félkilós spagettikkel tömjük meg a papírdobozokat. Idétlenül ragasztom le, a már teli kartont. Sebaj. Ha más megtanulta, majd belejövök én is. Már csak azért is. A ,.váltótársam”, Nógrá- diné jön oda úgy fél óra múlva: — Nos, kolléganő? Meglesz a normánk? Mit mondhatok? — Igyekszem! Tényleg. Szégyenbe ne maradjak már. Sokan azt figyelik; mit produkál az idegen, aki irodaszéket koptat? Egy óra alatt 40 kartont pakolunk meg, 30 félkilós spagettivel. Merev a csuklóm, fáj a hátam, kiszáradt a torkom és még azt hittem, ez nem is olyan nehéz munka! Jutka megsajnál; — Gyere, pihenj egy kicsit. - Szabadkoznék, hogy még ne, de a csuklóm mást diktál. Beülünk az irodába. Kapok egy jó kávét. — Hányán vannak egy ilyen éjszakai műszakban? — Huszonötén. Ebből hét férfi. Van köztük szerelő, targoncás. Az irodában csend van. Kérem Jutkát, szóljon valakinek, akire ő gondol, jöjjön egy kis beszélgetésre ide. Remélem, senki sem haragszik meg, ha egy kicsit leállítom a munkáját. Ugrai Andrásné betanított munkás. 1969 óta dolgozik a konzervgyárban. Tojásporelőkészítő. Tizenöt kilós zsákokat emelget, van olyan műszak, amikor 700 kilót kell beleöntenie az egy méter magasságú keverőtartályba. Azt mondja, egy éjszakai műszak után elég, ha 4-5 órát alszik. Igaz, hajnali 3-kor el tudna aludni pillanatok alatt, de hát a munkának mennie kell, és egyébként sem az alvásért fizetik. Három után átbillen a kritikus időszakon, aztán már hamarabb eltelik az idő a műszak végéig. Vincze Imréné alapítótag a konzervben. 1962-től dolgozik itt. Három gépet kell egyszerre figyelnie a szárítóknál. Tulajdonképpen automata a gép, de azért nagyon észnél kell lenni. Igaz, hogy fizikailag nincs megterhelve, legfeljebb a kilométerpénz rúgna sokra, ha azt is fizetnék, hiszen három gép előtt járkál egész éjjel. Azt mondja, ő az éjszakázást szereti a legjobban. Délig kialussza a fáradtságát, s aztán sok mindent csinálhat a háztartásban. Egy-egy műszakban 130 mázsa tészta kerül le a gépekről. Ahogy Vinczéné feláll mellőlem a székről, önkéntelenül a lábaihoz nyúl. Észreveszi, hogy megfigyeltem. — Fájnak, bizony fájnak a lábaim! Kérem Jutkát, mutassa meg milyen az, amikor a tojásport készítik elő. Ismét lépcsőzünk. Ugrai Andrásné pontosan most emeli a 15 kilós zsákot és önti a tartályba. Bonyolult berendezésbe kerül a por, s emeletnyi mélységbe egy edénybe jut a tojáslé. Párás a levegő, és meleg, innen csak menekülni lehet. Inkább menjünk megint a csomagolóba — mondom. Lassan éjfél. Ismét beállók egy géphez, hogy még egy kicsit szokjam a fizikai munkát. Megint spagettit rakosgatok. A mellettem levő társam megjegyzi: — Egész jól belejött már! Jólesik a dicséret. Kedvet kapok a további munkához. Kevésbé fáj a csuklóm, igaz, most már két kézzel csinálom azt, amit idáig csak a jobbal tudtam. Fél kettőkor fáj a vesém, úgy érzem, le akar szakadni. Már megint szomjas vagyok, száraz a levegő. Nézem a többieket — ők meg engem figyelnek, bírom-e még? Jutka megint megment. Ha már úgy döntöttem, hogy végigcsinálom ezt a műszakot, jöjjek, pihenjek egy kicsit! Bánt a lelkiismeretem, mert a többiek se nem kávéznak, se nem pihennek. Igaz, ők pénzért dolgoznak, én meg az élményért ! Már az is pihenés, hogy az irodába sétálunk. Nyugtalan természetemből adódóan nem tudok sokáig pihenni, így ülve ráadásul el is ál- mosodom. Visszatérünk ideiglenes munkahelyemre. Czeglédi Istvánná — régi jó ismerősöm — odasúgja: — Nem szeretném, ha idő előtt feladnád! Csináld végig... — Jópofa vagy — mondom —, neked könnyű, régen csinálod. — De a többiek is drukkolnak neked! — Az más — mondom. — Akkor megpróbálom. Most egy olyan géphez sorolok, amely csak natúr dobja ki a tésztát, csomagolás nélkül. Számolom, 10 másodpercenként két csatornán kilónyi tészta zuhog le. Ezeket szintén kartonba rakjuk, mert ezt máshol csomagolják majd. Tóth Lajosné csomagolócsoportvezető a lelkünkre köti: Egy dobozba minimum 10-12 kilót rakjunk. Időnként próbamérést csinál. Megvan a mennyiség! Czeglédiné biztat; meglásd, hamar eltelik az idő! Ennél a gépnél is töltök egy órányit. Nem merek az órámra nézni. Védőitalt iszom. Szódát. Ettől meg hányingerem van. Nyilván ez már a fáradtságtól. Lehet, hogy beképzelem, de úgy érzem, már én is majdnem olyan tempóban pakolom a tésztát, mint a többiek. Azért nem vagyok biztos benne. Három órakor — érdekes módon — elmúlik a fáradtságom. Csak a derekam hajlik nehezebben. Lehet, hogy éltet a gondolat is. Nekem többé ezt már nem kell csinálnom. Nézem az%asszonyok arcát, mintha egy kicsit gyötört lenne az övék is. Jár a kezünk, most mindenki csendes. Megfigyeltem; itt nincs pletykálkodás, nem kávéznak, nincs cigarettaszünet. Mindenki teszi a dolgát, s nem is akárhogyan. Fél öt. Kisétálok az udvarra, hogy néhány karmozdulattal lazítsam az izmaimat. Az ég alján már pir- kad. öt perc után visszamegyek egy számomra új géphez. Nem tudtam, hogy ez lesz megpróbáltatásaim netovábbja. Ennél a gépnél tar- honyafolyam zúdul alá. Olyan gyorsan, hogy csak kapkodom a kezeim. — Ez nem igaz — mondom a mellettem levőnek — ez már emberkínzás. A kartonba 26 csomaggal kell bepréselni. Arra sincs idő, hogy örüljek; másfél óra múlva számomra vége a műszaknak. Fél óra múlva viszont abba akartam hagyni. Szégyen lenne! Mások ezt csinálják éveken keresztül! Gyorsul az iram, fájnak az ujjhegyeim. Lehet, hogy szégyen, de fél 6 előtt mégiscsak feladom. A többieknek még fél óra a műszak vége. Kovácsnéval az irodába megyünk. Előveszi a kis számológépét és közli velem; a műszak alatt 48 mázsa száraztésztát pakoltam a kartonokba. Sok ez, vagy kevés? Nekem mindenképp sok. Ö azt mondja, átlag egy műszakban az 55 mázsa. A „profikhoz” képest teljesítményem talán nem is olyan rossz. Átöltözöm. Az udvaron velem szemben a reggeli műszakba igyekvők tömege. De jó, hogy én már túl vagyok rajta. A kocsiban bekapcsolom a rádiót. A bemondó tájékoztat; ma hideg reggelre ébredtünk. Megrázkódom. Nem a hidegtől. A fáradtságtól. Hosszú éjszaka volt. Béla Vali Éjszakai műszakban
