Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-23 / 197. szám
1987. augusztus 23., vasárnap Színpompás augusztus 20. megyénkben Felavatták a Szarvasi Dózsa Tsz középhalmi sport- ás kulturális centrumát Az idősek klubjának pihenőszobája (Folytatás a 3. oldalról) Szarvas legsűrűbben lakott határrészében, Középhalom, térségében az utóbbi évek legjelentősebb változását ünnepelték augusztus 20-án. A városi tanács támogatásával, a Dózsa Téesz igen jelentős anyagi áldozatvállalásával és a szövetkezeti tagság 1,5-2 millió forintot érő társadalmi munkájával olyan kulturális és sportcentrumot hoztak létre, mely a maga nemében a megyében egyedülálló. A két kilométer hosszú betonút mentén az elnéptelenedett iskolából idősek klubját varázsoltak. Napközben 35 idős ember töltheti el idejét kulturált környezetben, felügyelet mellett. A sporttelepen futball-, tenisz- és kézilabdapálya kínál sportolásra lehetőséget. Kovács Péter tsz-elnök kétezer jelenlevő előtt méltatta a szövetkezeti tagság erőfeszítését a környezet népesség- megtartására, amely jól beleillik a Széles úti iskola által felkarolt kezdeményezésbe. S ha azt is ideszámítjuk, hogy a szövetkezet ebben a sűrűn lakott tanyavilágban gázpalack-cseretelepet is létrehozott, megérthetjük, hogy mennyire szívén viseli a tagság igényeinek kielégítését, a népesség megőrzését. Itt, a várostól 5-6 kilométerre, rövidesen munkát adó újabb beruházások várhatók. Az ünnepségen dr. Pataki István, a városi tanács elnöke augusztus 20-át és a Dózsa Téesz tagságának erőfeszítését méltatva adta át rendeltetésének a középhalmi sport- és kulturális centrumot, majd sport- és kulturális programmal telt a nap. Kép, szöveg: D. K. Elbúcsúztak finn barátaink A Békéscsaba finnországi testvérvárosából — Mikkeli- ből — érkezett háromtagú delegáció pénteken délután, a délelőtti városnézést követően, megtekintette a városi kórházat. A vendégeket dr. Juhász László, a kórház igazgató főorvosa és dr. Ávár Zoltán igazgatóhelyettes fogadta. A több mint egy órán át tartó tapasztalatcsere során a finn küldöttek és a magyar vendéglátók kölcsönös áttekintést kaphattak országaik egészségügyének szervezéséről, a betegellátás módjáról, az egészségügy személyi helyzetéről. A megbeszélést követően a vendégáltó főorvosok bemutatták az érdeklődő vendégeknek a kórház korszerűen felszerelt intenzív osztályát, majd a közelmúltban felújított 80 ágyas szülészeti, nőgyógyászati kórházrészt. A látogatás befejezésével Váltó Aholainen, Mikkeli tanácsának első elnökhelyettese tolmácsolta városa meghívását két vendéglátójának abba a szakmai delegációba, amelyik egészség- ügyi tapasztalatcsere céljából szeptember 7-én fog Mikkeli városába utazni. A küldöttek tegnap, szombaton reggel utaztak el Békéscsabáról a fővárosba. Egynapos budapesti tartózkodás után, ma, a déli órákban indulnak vissza Finnországba. (magyar) Befejeződött a hortobágyi hidi vásár Szombaton befejeződött a hortobágyi hídi vásár. A rendezők szerint az idén különösen nagy volt az érdeklődés a rendezvény fránt, az ország különböző részeiből jött látogatók mellett megannyi külföldi vendégünk is volt; a debreceni virágkarneválra érkezettek közül nagyon sokan kiruccantak a Hortobágyra. Ügy számolják: több mint negyvenezren fordultak meg a régi pusztai emlékeket felelevenítő vásáron, amelyen több mint 250 népművész, kisiparos, kereskedő állította ki portékáját. A közönséget számos szórakoztató program várta: a vízi színpadon magyar és külföldi együttesek adtak műsort három napon át, a mátai lovaspályán pedig versenyek és bemutatók zajlottak. alkotmánynapi nagygyűlések országszerte Jeles napot ünnepelt, köszöntött csütörtökön az ország: megemlékeztek az államalapító István királyról, a dolgozó nép hatalmát 38 esztendeje szentesítő alkotmányról, s megszegték a friss őrletű lisztből sütött új kenyeret. Aratási felvonulások, népművészeti vásárok színesítették a programot, sok helyütt adtak műsort táncosok, dalosok. Számos községben, városban tartottak alkotmánynapi nagygyűlést, munkás-paraszt találkozót. Gáspár Sándor a Csanyik-völgyben Miskolcon, a Csanyik- völgyben Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke volt a nagygyűlés szónoka: A kor kihívása ma semmivel sem kisebb, mint volt István idejében — mondotta elöljáróban. — Az akkori kihívásra az egyetlen bölcs válasz az állammá szerveződés volt. Manapság is válaszúton állunk, de más miatt. Az új társadalom lehetőségeit még nem használtuk ki, mert azokat vagy féloldalasán ismertük fel, vagy sok hibával és következetlenül alkalmaztuk. Éppen ezért a mai kihívásra társadalmunknak egyetlen lehetséges felelete van: a -gazdasági és politikai gyakorlat megújítása. Az MSZMP Központi Bizottsága hosszas megfontolás és felelősségteljes mérlegelés után határozta meg a tennivalók fő irányait. Az állásfoglalás az előrehaladást a realitásokra, az ország és a nép adottságaira alapozza. Azonban ez a jó, reális program sem ér semmit megvalósítóinak eltökéltsége, lendülete nélkül. A SZOT elnöke hangsúlyozta, hogy semmiféle kibontakozást nem lehet megvalósítani a szilárd, hatékonyan dolgozó nagyüzemek nélkül. — Véleményem szerint a nagyüzemek, a nagyüzemi munkások változatlanul a jövő letéteményesei. Ezért ma az a fő kérdés, hogy a nagyüzemekben miként lehet olyan belső mechanizmust kialakítani, amely szavatolja dinamikus alkalmazkodó képességüket, a mindenkori hatékony termelést, az előnyös értékesítést figyelembe vevő tervezést és beruházást. A műszaki megújulás közben és a piac versenyében átalakulásra vár a nagyüzemeken belül az érdekeltségi rendszer is. Ennek sarkalatos pontja, hogy a főmunkaidő legyen a tisztességes megélhetés forrása. Évek óta sok energiánkat köti le a társadalmi és a gazdasági folyamatok pontos áttekintése, hibáink elemzése. Fontosnak tartjuk, hogy a megcsontosodott gyakorlattól, a begyöpösödött gondolkodástól és a bürokratizmustól, csikorgó fékeinktől megszabadítsuk a közéletet és a gazdaság minden szféráját. Ezek a fékek ma már nem egyszerűen csak kellemetlenek, hanem kifejezetten veszélyeztetik elhatározásaink végrehajtását. Eljutottunk arra a pontra, amikor azt kell mondani: nem lehetünk megértőek, elnézőek azzal, aki akadályozza a megújulást, a továbblépést, a kibontakozást. — Felmerül a kérdés, vajon mi a garancia arra, hogy kibontakozási törekvéseink megvalósulnak? Garancia a párt reális helyzetértékelése. Garancia a kormány eltökéltsége a társadalom egyetértésével született változtatások következetes végrehajtására. Ám a legfőbb garancia mégiscsak népünk hite, bizalma és tenni- akarása. Ebben a helyzetben sem a társadalmi ellenőrzés, sem a szocialista nyilvánosság, sem a demokratikus légkör nem mellőzhető. Megnő a szakszervezetek szerepe és felelőssége is. Elképzeléseink szerint az érdekeltségi alapon végzett munka megbecsülése helyreállítja a társadalmat dinamizáló értékrendet. Bízom abban, hogy fejlődésünket nem akadályozza értékválság, előrehaladásunkat nem fékezi eszmei bizonytalanság — mondotta befejezésül a SZOT elnöke. Maróthy László Kisújszálláson Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese Kisújszálláson mondott beszédet: — A szentistváni példa a mai kor számára is tanulságos — mondotta bevezetőben. — Ha nem alkalmazkodnánk a megújuló, modernizálódó szocializmus követelményeihez, az átalakuló világgazdasági és műszaki fejlődés igényeihez, ha nem tudjuk megújítani gondolkozásunkat és értékrendünket, kíméletlenül ^szakadunk, kiszolgáltatottakká válunk, felmorzsolódunk a társadalmi rendszerek, a világgazdaság nemzetek között is folyó versenyében. Mai ünnepét népünk tiszta önérzettel ülheti, mert nagyot alkotott. Korábbi önmagához képest magasra emelkedett szellemi értékekben és anyagi javakban egyaránt. A világ dolgairól vallott felfogásunk és cselekedeteink megbecsülést szerezték a magyar népnek az egész földkerekségen. Az ország erős és szilárd szövetség tagja, s ez jelenének és jövőjének is biztos támasza — hangsúlyozta Maróthy László, • majd így folytatta: Az ünnep hangulatába aggodalom is vegyül. Ez az aggodalom nem kicsi és nem alap nélküli. Nem a mindennapi megélhetés gondjaiból származik — a népgazdaság helyzete, társadalmunk jövője aggasztja az embereket. Az MSZMP Központi Bizottsága már tavaly novemberben, majd idei, júliusi ülésén napirendjére tűzte e sokakat foglalkoztató kérdéseket, s önkritikusan, kritikusan szólva gondjainkról, megfogalmazta a gazdasági, társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum leszögezi, hogy az utóbbi másfél évtizedben gyökeres változások mentek végbe a világgazdaságban, s mi késlekedtünk a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban. Túlságosan megnyugtattak bennünket korábban elért eredményeink, közben termelési-gazdasági szerkezetünk elavult, a nemzetközi munkamegosztásban leértékelődött, nemzetközi versenyképességünk csökkent. Joggal fogalmazódott meg Központi Bizottságunk ülésén, hogy bizonyos értelemben fordulóponthoz érkeztünk. Most nem egy-egy területre, hanem a gazdasági és társadalmi folyamatok egészére kell összpontosítanunk. A programhoz most népünk egyetértését és cselekvő közreműködését kérjük. — A stabilizációs, kibontakozási program céljainak megvalósításához hatékonyabb kormányzati munkára van szükség. A kormányzati tevékenységet úgy is módosítani kell, hogy szocialista demokráciánk intézményrendszerének bővítésével, ezen belül a helyi önállóság növekedésével, a vállalati önállóság megvalósulásával, pénzügyi intézmény- rendszerünk bővülésével egy sor döntést nem kell kormányszinten kimondani, hanem azokat meghozzák majd a tanácsok, illetőleg ezek a kérdések eldőlnek a gazdálkodás folyamatában. A stabilizáció, majd a kibontakozás garanciáit csak magunkban, a magunk megújulási készségében kereshetjük. Nincs más olyan belső és külső gazdasági feltétel, amelytől csodát várhatunk — hangsúlyozta végezetül Maróthy László. Szűrös Mátyás Ópusztaszeren A nemzeti Történelmi Emlékparkban, Ópusztaszeren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólt az ünneplőkhöz: — Most nem kevés gond, társadalmi és gazdasági feszültség, növekvő közösségi és egyéni próbatételek közepette ünnepelünk. Népünk aggodalommal és várakozással szeli meg kenyerét: dolgozott, verítékezett, de vajon jut-e ennyi jövőre is? Ma már mindenki számára érzékelhető: országunk előrehaladása ismét fordulóponthoz érkezett, a haza ma is válaszút előtt áll. A tét — István király óta bizony nem először — most sem kisebb, mint a magyarság jövője. A Központi Bizottság több hónapos előkészítő munka, széles körű, eleven, sokszor szenvedélyes, de mindig jobbító szándékú társadalmi vita után fogadta el július 2-i ülésén a gazdasági és társadalmi kibontakozás programját. A kibontakozás politikailag és gazdaságilag is küzdelmes lesz, különösen akkor, ha nem elsősorban a jövedelemnövelő termelés fokozásával, hanem a közösségi és a személyi fogyasztás további korlátozásával teremtjük meg a későbbi átfogó fejlődés feltételeit. A kor követelményeihez való alkalmazkodás csak közös akarattal, erőfeszítéssel, a nemzeti összefogás megújításává^ és a bizalom megszilárdításával lehetséges. Talán még soha nem volt akkora szükség társadalmi vitákban kialakuló nemzeti egységre, mint éppen napjainkban — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára. . — Mostani helyzetünkben a mai naphoz kötődő legfontosabb tanulság: csak az a nemzet lehet sikeres, amelyik tiszta nemzettudattal és a népek közötti barátság jegyében emelt fővel, bátran száll síkra és vesz részt a világ nemzeteinek versenyében. Pozsgay Imre Bábolnán Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Bábolnán méltatta az ünnep jelentőségét: Augusztus 20-án, a nemzeti összefogás, a társadalmi közmegegyezés, szövetségi politikánk ünnepén illő módon emlékezünk meg az ezer évvel ezelőtti államalapításról. Ismereteinkből úgy tudjuk: a mintegy 1100 évvel ezelőtti honfoglalás, Európában való meggyökeresedé- sünk után az első világtörténelmi jelentőségű vállalkozás a magyar állam megalapítása volt. Ezt az eseményt Szent István király nevéhez, emlékéhez fűzzük, kapcsoljuk, jóllehet a magyar történelemből megtanulhattuk: már a korábbi nagy fejedelmek is — az európai nyomás és a Kárpátmedencében tapasztaltak hatására — felismerték, hogy állami szervezet, s az európai eszmekörbe való bekapcsolódás nélkül nem lesz tartós hazája a magyarságnak ezen a tájon. Jól tudták: új intézményekre és új eszmékre van szükség ahhoz, hogy ország legyen a törzsszövetségből. István — már koronás királyként — ezt a művet folytatta, amikor az idők szavára hallgatva, eszmei vezérelvül a római kereszténységet, politikai alapelvül pedig az önálló magyar államiságot vállalta. S bár az írott alkotmány fogalmát akkor még nem ismerték, mégis alkotmányt teremtett gondolataival, intelmeivel, olyan alkotmányt, amely évszázadokon át szavatolni tudta e térségben — Magyarország államiságával együtt — egy épülő haza, egy kiteljesedő nemzet létfeltételeit. — Akkor, amikor augusztus 20-án a népköztársaság alkotmányáról beszélünk, s az új kenyér ünnepén eddigi teljesítményeinket méltatjuk, a jövőre nézvést arra kell gondolnunk, hogy az államnak cselekvéseikben még szabadabb emberekre . van szüksége, mert csak az ilyen állampolgár tud felelősséget vállalni tetteiért. Mostanában elég skoszor halljuk az ostorozó szavakat: lazulás, fegyelmezetlenség, teljesítmény-visszatartás — és sok más hasonló jellemzi az országot. Másképp kell erről szólni. Aki népünket ismeri, az tudja, hogy ebben a hazában az emberek képesek, tudnak inuk szakadtáig dolgozni, ha értelmét látják munkájuknak, ha olyan viszonyok között létezhetnek, amelyek közepette formálhatják életüket, körülményeiket,. Medgyessy Péter Répcelakon Medgyessy Péter pénzügy- miniszter Répcelakon beszélt: Bevezetőben megemlékezett az államalapítóról, aki szilárd politikai hitvallással, az új iránti fogékonyságával írta be nevét történelmünkbe. Rátérve országunk mai helyzetére, a pénzügyminiszter hangsúlyozta: — Erőnket most a köz- megegyezés megújítására, tennivalóink érthető és mozgósító meghatározására kell összpontosítanunk. Adósságunk csaknem eléri a 9 milliárd dollárt, ez nem nőhet így tovább, hiszen ez az ösz- szeg fele egész éves nemzeti jövedelmünknek, s két év teljes exportjának felel meg. Nemzetközi jó hírnevünk, jól felfogott gazdasági érdekünk, nemzeti önbecsülésünk kötelez, hogy a romlás folyamatát — valós teljesítményekkel — megfordítsuk. — Van mit féltenünk, van mit veszítenünk. Ki tagadná, hogy az elmúlt években nehézségeink mellett is sokat gyarapodott az ország és a nép nagy része. Gazdasági talpraállásunkat csak saját erőnkre támaszkodva biztosíthatjuk, szükség van átmeneti áldozatokra is. A termékszerkezet-váltás például nemcsak fejlesztést, de visz- szafejlesztést is jelent, a veszteséges tevékenység megszüntetését, átalakítását, és ami a legfontosabb: az ott dolgozók átképzéséről történő gondoskodást. Csak így lesz mód arra, hogy a hatékonyan gazdálkodók hozzájuthassanak ahhoz a forráshoz, amiből fejleszthetik technológiájukat, bővíthetik kapacitásukat, megteremthetik a minőségileg magasabb színvonalú, vagy olcsóbb termelés lehetőségeit. A párt és a kormány felelőssége igen nagy. Garanciák kellenek arra, hogy a szándékok most nem maradnak az óhajok szintjén, a korábban is jól kiválasztott célok megvalósulnak. Ehhez a nyilvánosság ellenőrző szerepét erősíteni. kell, ami politikai intézményrendszerünk fejlesztését is igényli. Nem utolsósorban pedig úgy kell az eszközrendszert megválasztani, hogy az biztosítsa a célok valóra váltását.
