Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

I fl Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról 1987. Jállns 4., szombat NÉPÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) c) A gazdálkodásban aktív szerepet kell kapniuk az áru- és pénzviszonyoknak, a keresletnek és a kínálatnak, a hi­telnek, az áraknak, az árfolyamnak, a jövedelmezőségnek és a nyereségnek. Szigorú pénzügyi, hitelezési és költségvetési gyakorlatot alkalmazva fokozni kell a vállalati kollektívák érdekeltségét és felelősségét az eredményességben. 2. A kibontakozás döntően azon múlik, hogy mennyire si­kerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdálkodó egysége­ket a gazdasági élet valódi önállósággal rendelkező, a jöve­delem- és vagyongyarapításban közvetlenül érdekelt szer­vezeteivé tenni. A vállalatok nagyobb mozgékonysággal és ésszerű kockázatvállalással elégítsék ki a piaci igényeket, kerüljön összhangba a termelés és a kereslet. Gondoskodni kell, hogy a dolgozók a követelményeknek megfelelő kép­zésben és továbbképzésben részesüljenek. Javítani kell a munkafegyelmet, a munkaerkölcsöt, a munkakultúrát. Je­lentősen fejleszteni kell a vállalatok közötti együttműködést, erősíteni a kooperációs és szerződéses fegyelmet; biztosítani kell, hogy a vállalatok megállapodásaikat következetesen betartsák. 3- Az állam és a vállalatok viszonyában legyen kiszámít­ható és áttekinthető a szabályozás; az egyedi beavatkozások jelentős csökkentésével erősíteni kell a gazdálkodó szerveze­tek önállóságát, a vállalati vezetés felelősségét. A társadal­mi és a vállalati érdekek egyeztetésében kapjanak nagyobb szerepet az érdekképviseleti szervezetek. Intézményessé kell tenni a kormány, valamint a szakszervezetek, a szövetkezeti érdekképviseleti szervek és a Magyar Gazdasági Kamara kö­zötti érdekegyeztetést. 4. Az eredményes vállalati munkához a gazdasági tisztán­látást elősegítő, a gazdaságos termelést ösztönző vállalati adó­rendszerre, jól működő árrendszerre, a teljesítmény növelé­sére serkentő kereset- és bérszabályozásra van szükség. a) A vállalati adórendszer módosításával csökkenteni kell a termelőket közvetlenül terhelő adók számát és mértékét, s egyúttal növelni a fogyasztáshoz kapcsolódó adókat. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy megfelelő előkészítés után bevezetésre kerüljön a hozzáadott érték típusú általá­nos forgalmi adó. Tudomásul veszi, hogy ez a termelői árak csökkenésével és a támogatások leépítése miatt a fogyasz­tói árak. növekedésével jár. b) A hatékonyságot és a nemzetközi ver>enyképességet ki­fejező árrendszert és ármechanizmust kell kialakítani. Az árak tükrözzék a reális költségeket és a keresleti-kínálati vi­szonyokat, de ne tartalmazzák a hanyag munka költségeit. Az adóreform érvényesíti azt a mellőzhetetlen követel­ményt, hogy a termelői és a fogyasztói árak között szoros és folyamatos kapcsolat legyen. Az alapvető létfenntartási cik­kek és szolgáltatások meghatározott körében továbbra is hatósági árellenőrzésre és befolyásolásra van szükség. c) Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a kereset- szabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasz­nosságát. ' Módosítani kell a vállalati belső érdekeltséget: a tevékeny­ség jellegéhez igazodó bérrendszerek, bérezési formák erő­sítsék az egyéni, illetve csoportteljesítmények és a keresetek összhangját. Ki kell dolgozni a szocialista brigádok és a dol­gozók más közösségei vállalkozásszerű munkavégzésének el­számolási, érdekeltségi rendszerét. 5. A vállalati önállóság növelése, a nemzetközi munka­megosztásban rejlő előnyök jobb kihasználásé, a termelők piaccal való közvetlen kapcsolatának erősítése érdekében szükséges a külkereskedelmi tevékenység tartalmának, szer­vezeti és érdekeltségi rnedszerének gyökeres átalakítása. 6. A kibontakozásban a szocialista nagyüzemek és sző- vetkezetek hatékony gazdálkodásának, a főmunkaidőben végzett tevékenység eredményességének van döntő szerepe. Ugyanakkor a gazdasági teljesítmény növelésében vala­mennyi gazdálkodó szervezetnek — mérettől, tulajdon- és tevékenységi formától függetlenül — részt kell vállalnia. 7. Céltudatosan fejleszteni kell a szocialista piaci viszo­nyokat. Űj társasági törvénnyel is elő kell mozdítani, hogy változatos vállalkozási formák alakuljanak ki. ösztönözni kell új, rugalmasan működő, jövedelmezően gazdálkodó kö­zép- és kisméretű gazdasági szervezetek létrejöttét. Csök­kenteni kell a termelésben és az értékesítésben meglévő vállalkozási kötöttségeket és javítani az importnak a ver­senyt segítő szerepét. Fel kell számolni az egyes szektorok vállalkozási feltételeiben fennálló különbségeket és a káros monopolhelyzeteket. 8. A kisegítő-kiegészítő gazdaság, valamint a magántevé­kenység a szocialista gazdaságnak szerves része. Bátorítani kell minden olyan kezdeményezést, tevékenységet, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életviszonyai­nak javítását szolgálja. A nagy- és kisüzemek közötti mun­kamegosztás és együttműködés fejlődjön. Teremtsék meg a társulás feltételeit, s ez is járuljon hozzá a nagyüzemek munkáját segítő termelési háttér kiépüléséhez. 9. A fejlesztési források bővítése érdekében nagyobb le­hetőséget kell teremteni a vállalati eszközök mobilizálására, a lakossági és vállalati pénzösszegek hatékony, előnyös be­fektetésére. Ezt szolgálja az értékpapírok formáinak bőví­tése, forgalmuk szélesítése. Az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával megfelelőbb kereteket kell létrehozni az értéktermelő tevé­kenység bővítéséhez. Meg kell teremteni a lehetőségeit, fel­tételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeik­kel a vállalati vagyon gyarapításában és hozamának növe­lésében személyes érdekeltséget vállalhassanak. 10. A törvényességet és jogbiztonságot a vállalatokon és szövetkezeteken belül, valamint külső kapcsolataikban egy­aránt erősíteni kell. A működési szabályzatok, kollektív szerződések, kölcsönös kötelezettségvállalások rangját, presz­tízsét növelni kell. A vállalatokon belül a munkahelyi demokráciát formali­tásoktól mentessé kell tenni. Ugyanakkor egyértelmű és vi­lágos feladatelhatárolásokra van szükség a vezetésben, a vállalati tanács és az igazgató, a vállalati tanács és a szak- szervezeti fórumok között. 11. A vállalatok önállósága következtében a szocialista munkamozgalmak a gazdálkodó szervezetek által kidolgozott termelési és fejlesztési tervekhez kapcsolódnak. Ezért he­lyes, ha a kollektívák maguk határozzák meg a munkaver­seny célját, a részvétel módját, s ők maguk értékelik an­nak eredményeit. A gazdasági kibontakozáshoz eredményesebb termelőmun­kára, a teljesítmények és a jövedelmek jobb összehangolá­sára, a teljesítményen alapuló differenciálásra, igazságos közteherviselésre és hatásos szociálpolitikára van szükség. Az előrehaladás egész társadalmunktól áldozatvállalást, fe­gyelmezett munkát, a vezetéstől következetességet és hatá­rozottságot kíván. Szükség van a közérdek előtérbe állításá­ra, a közszellem javítására. « 1. A hatékony termeléshez, a szerkezetátalakításhoz, a mű­szaki fejlesztés gyorsításához szükséges források biztosítása átmenetileg a közületi és a lakossági fogyasztás korlátozásá­val jár. Ahhoz, hogy az életszínvonal megalapozott emelésé­re sor kerülhessen, a teljesítmények növelésére, eredményes gazdasági munkára van szükség. A lakosság munkajövedelmei, a keresetek a teljesítmény­től függően jobban differenciálódjanak. Az eredményesen dolgozó kollektívákat és egyéneket fokozott anyagi elismerés­ben kell részesíteni. 2. A szociális biztonság fenntartására törekszünk. Fel kell készülni a gazdasági struktúra átalakításával járó új szociá­lis problémák kezelésére, enyhítésére. Elsősorban a társadal­mi segítségre szoruló, időskorú és alacsony jövedelmű nyug­díjasokat* a többgyermekes családokat kell támogatni. Bő­vüljön a helyi szociálpolitika intézményrendszere, eszköztá­ra és anyagi bázisa. A gyermeknevelés családi költségeinek viselésében stabili­zálni, majd növelni kell az állami részvétel arányát. A nyugdíjrendszer olyan módosítására van szükség, amely az anyagi feltételekkel összhangban nagyobb szociális biztonságot nyújt, társadalmilag igazságosabb nyugdíjará­nyok kialakulásához vezet. 3. A pályakezdő fiatalokat különösen az otthonteremtés­ben kell segíteni. A lakásgazdálkodás átfogó továbbfejleszté­sére — a Kommunista Ifjúsági Szövetség részvételével — mi­előbb javaslatokat kell kidolgozni. A lakáshoz jutás és fenntartás támogatási rendszerét a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez igazodóan differenciáltan kell kialakí­tani. 4. A lakosság adózásában olyan változtatásokra van szük­ség, amelyek lehetővé teszik az arányos közteherviselést. A Központi BizQttság egyetért azzal, hogy megfelelő előkészí­tés után bevezessék a személyi jövedelemadót. Az adórendszer legyen áttekinthető, mértékét úgy kell megállapítani, hogy a nagyobb jövedelmű rétegeket az adó fokozottabban terhelje, de megmaradjon az érdekeltség a teljesítmények növelésében. A szociálisan kedvezőtlen helyzetben levő csoportokat, ré­tegeket az adózás nem érintheti hátrányosan. A személyi jö­vedelemadó bevezetésével a főmunkaidőből származó nettó kereset érdemben nem csökkenhet. Az adózás alól eddig ki­vont jelentős jövedelmek adóztatása és ellenőrzése érdeké­ben az adózást vagyonnyilatkozat és -elszámoltatás egészít­se ki. 5. A gazdasági feladatok megoldása előrelátó foglalkozta­táspolitikát igényel. A termelési szerkezet átalakítása meg­követeli a munkaerő átcsoportosítását, illetve átcsoportosu­lását. A munkahelyválasztást az állampolgárok munkához való jogának sérelme nélkül- jobban összhangba kell hozni a társadalom érdekével. Az ezzel járó átmeneti feszültségek feloldásához rugalmas formák kialakításával bővíteni kell a foglalkoztatáspolitika eszköztárát. Fel kell készülni a 90-es évek elején munkába lépő korosztályok megfelelő foglalkoz­tatására. 6. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának si­keres végrehajtása nagyobb szakképzettséget, széles körű műveltséget igényel. Oktatási rendszerünk minőségi fejlesz­tése alapozza meg ezeket az igényeket. A változó szükség­letekhez igazodjon a szakképzés szerkezete, emelkedjen a középiskolát, hosszabb távon a felsőfokú tanulmányokat végzettek száma. 7. Az értelmiségnek fontos szerepe van a társadalmi és gazdasági változások kibontakoztatásában. Növekednie kell a nagy felkészültséget igénylő szellemi munka társadalmi elismertségének. A kormányzat, a vállalatok és az intéz­mények vezetői tegyenek erőfeszítéseket, hogy az értelmi­ségiek teljesítményükkel és tevékenységük társadalmi hasz­nosságával arányos erkölcsi és anyagi elimerésben részesül­jenek. Az értelmiség hivatásbeli tevékenységével, közéleti szereplésével segítse a szocialista társadalmi tudat és er­kölcs kedvező alakulását. 8. Az államigazgatás, az egészségügy és a szociális ellá­tás, a tudományos kutatás, az oktatás és közművelődés, a tömegtájékoztatás és a sport területén a társadalmilag szük­séges feladatok ellátásához megfelelő feltételeket kell biz­tosítani. Ugyanakkor el kell érni, hogy ezekben az intézmé­nyekben is a feladatokhoz és a gazdasági lehetőségekhez igazodó tevékenységi és szervezeti rendszer, ésszerű lét­szám- és költséggazdálkodás alakuljon ki. 9. A pártban, a tömegszervezetekben és tömegmozgalmak­ban is racionálisabb, kisebb és hatékonyabban dolgozó in­tézményekre van szükség. 10. Határozottabb fellépést, szigorúbb felelősségre vonást, nagyobb nyilvánosságot és társadalmi ellenőrzést kell meg­követelni a társadalmi-gazdasági életben tapasztalható visz- szás jelenségek elleni harcban. Erősíteni kell az egységes, kibúvókat nem engedő jogi szabályozást, és ennek admi­nisztratív eszközökkel is érvényt kell szerezni — a korrup­ció, a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus és más — a társadalmunktól idegen jelenségek visszaszorítása érde­kében. A pártszervezetek járjanak élen a közélet tisztaságának védelmében, az illetékes felügyeleti és hatósági szervek pe­dig határozottan vonják felelősségre azokat a személyeket, akik jogtalan előnyöket nyújtanak vagy fogadnak el. IV. Gazdasági-társadalmi programunk megvalósításához el­engedhetetlenül szükség van a szocialista demokrácia fej­lesztésére, a politikai intézményrendszer működésének kor­szerűsítésére. Folytatódjon az az átalakulási folyamat, amelyben növekszik az egyének szerepe a társadalmi cse­lekvésben, nő a kollektívák önállósága, kialakulnak az ön- kormányzati íunkciók a munkahelyeken és a lakóhelyeken. A társadalom számára fontos események, jelenségek és dön­tések kapjanak nagyobb nyilvánosságot. Ennek érdekében ki kell dolgozni a politikai és a gazdasági döntéseket megelő­ző, széles körűt előrevivő társadalmi viták rendszerét. Pár­tunk e téren is vállalja a kezdeményező és irányító sze­repet. 1. A párt egész tevékenysége szolgálja a társadalmi-gaz­dasági kibontakozást, a reformfolyamatok felgyorsulását. A Központi Bizottság úgy dönt, hogy a politikai intézmény- rendszer fejlesztésének keretében napirendre tűzi a párt vezető szerepének érvényesítésével, a párt belső életének és ideológiai munkájának fejlesztésével kapcsolatos fő kér­déseket. 2..A kibontakozás programjának végrehajtása nagy kö­vetelményeket támaszt a pártszervek és a párttagság mun­kájával szemben. Mindenekelőtt szilárd pártegységre, hatá­rozott politikai kiállásra van szükség. Fontos feladat a prog­ram ismertetése és elfogadtatása. Valamennyi párttag köte­lessége, hogy a programot képviselje és megvalósításában tevékenyen vegyen részt. A pártszervek és pártszervezetek szorgalmazzák a munkahelyi programok kidolgozását, és tá­mogassák végrehajtásukat. A kommunisták felelősségteljes magatartással mutassanak példát. 3. Programunk megvalósítása következetes és céltudatos vezetést követel az élet minden területén. Szigorúbb köve­telményeket kell támasztani a vezetőkkel szemben, és egy­úttal növelni szükséges a színvonalas vezetői munka társa­dalmi megbecsülését. A káderpolitikában,, az állami személyzeti munkában azoknak a vezetőknek kell bizalmat adni, akik teljes meg­győződéssel támogatják a kibontakozási program végrehaj­tását, s munkájukat eredményesen végzik. Erősíteni kell a kádermunka demokratikus vonásait, a nyíltságot és a tár­sadalmi ellenőrzést. Fiatal, friss erők előléptetésével min­den területen gondoskodni kell a folyamatos vezetői után­pótlásról. 4. Az agitáció és a propaganda a helyesen értelmezett tár­sadalmi érdekeket képviselje. A tömegpolitikai munkában tegyék világossá a gazdaságpolitikai célokat és követelmé­nyeket, mozgósítsanak a végrehajtásra. Mutassák be a jó kezdeményezéseket, tárják fel a kibontakozást akadályozó tényezőket, értessék meg, hogy csak a termelőmunka haté­konyságának növelése útján juthatunk előbbre. Tudatosít­sák, hogy a nagyobb feladatok kitartó, öntevékeny, fegyel­mezett munkát igényelnek. A Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a sajtó, a tömeg­tájékoztatás dolgozói munkájukkal szolgálják a program si­keres végrehajtását. Képviseljék, ismertessék és magyaráz­zák a párt álláspontját, a kormány intézkedéseit; terjesz- szék az előremutató, kedvező tapasztalatokat; vitatkozzanak a téves nézetekkel, a kishitűséggel, és bírálják a párt poli­tikájával ellentétes gyakorlatot. 5. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a párt állásfoglalását alaRul véve a kormány dolgozza ki a kibon­takozási program végrehajtásának konkrét tennivalóit, ter­jessze az Országgyűlés elé megvitatásra és jóváhagyásra. A minisztériumok, a tanácsok, az intézmények és a gazdálkodó szervezetek ugyancsak dolgozzák ki a saját tennivalóikat. 6. A Központi Bizottság felhívja a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsát, a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommunista Ifjúsági Szövetség TCözponti Bizottságát, a Ma­gyar Gazdasági Kamarát, a Szövetkezetek Országos Taná­csát és tagszervezeteit, valamennyi társadalmi és érdekkép­viseleti szerv vezető testületéit, a tudományos és műszaki élet szervezeteit, a tömegmozgalmak vezetőit, hogy támo­gassák és segítsék elő a kibontakozást, dolgozzák ki a prog­ram megvalósításához kapcsolódó saját tennivalóikat.------------------- ★ -------------------­A Központi Bizottság felhívással fordul a munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, fiatalokhoz, pártonkivüli szö­vetségeseinkhez, a szocializmus minden hívéhez: támogassák a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának végre­hajtását, vegyenek részt annak megvalósításában. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a kibontakozás programja állhatatos és céltudatos munkával, társadalmunk erőinek mozgósításával, nemzeti összefogással megvalósít­ható, eredményes végrehajtása szocialista céljaink valóra váltását, népünk boldogulását szolgálja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom