Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

1987. július 30., csütörtök Elutazott hazánkból a malaysiai kormányfő Grósz Károly miniszterel­nök és dr. Mahathir Moha­mad, malaysiai kormányfő vezetésével magyar—malay­siai plenáris zárótárgyalást tartottak szerdán a Parla­ment delegációs termében. A kormányfők a zárómeg­beszélésen a magyar és a malaysiai vezetők tárgyalá­sainak eredményeit össze­gezve kölcsönösen hangoz­tatták, hogy a szívélyes lég­körű találkozókon hasznos eszmecserét folytattak a két­oldalú kapcsolatok széles köréről. Grósz Károly a tárgyalá­sokon elért eredményeket méltatva megállapította, hogy a Malaysiai kormány­fő látogatása termékeny volt és egyértelműen bizonyítot­ta: a kölcsönös érdekek alapján, egymás tiszteletben tartásával lehetőség van az együttműködésre, a kapcso­latok kiterjesztésére. Dr. Mahathir Mohamad elégedetten szólt magyaror­szági tartózkodásáról, az el­ért eredményekről. Benyo­másait summázva hangoz­tatta, hogy a személyes lá­togatás sokat segített Ma­gyarország életének megis­merésében. A zárótárgyalás utáh Tra­utmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke a Par­lament Munkácsy-termében találkozott a malaysiai kor­mányfővel. A megbeszélésen jelen volt Várkonyi Péter és Abu Hassan Omar, valamint Baranyi Gyula és Zainal Abidin bin Mokhtar. Ezt követően Lázár György, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkárhelyettese fogadta dr. Mahathir Moha- madot a Parlament nándor­fehérvári termében. A ta­lálkozón véleménycserét folytattak a kétoldalú kap­csolatok fejlesztésének lehe­tőségeiről, valamint a nem­zetközi helyzetről, különös tekintettel az Ázsia bizton­ságával összefüggő kérdé­sekre. A találkozón részt vett a két ország kül­ügyminisztere és nagykövete. A malaysiai kormányfő a délutáni órákban elutazott Budapestről. Kedvező jelek Ügy tűnik, hogy — nyár kö­zepi viszonylagos politikai ubor­kaszünet ide vagy oda — a nemzetközi kérdések legfonto­sabb témája, a fegyverzetkorlá­tozás témakörében éppen most, a vakációs időszak derekán gyorsultak fel az események. Méghozzá (a helyi válságok és terrorhullámok korában a kom­mentátornak is jó érzés leírni) kedvező fejlemények soráról van szó, a két nagyhatalom tár­gyalásainak olyan előrehaladá­sáról, amely kézzelfogható kö­zelségbe hozza immár az év vé­géig esedékes újabb szovjet— amerikai csúcstalálkozó meg­rendezésének lehetőségét is. Ezt a reményt támasztja alá a bejelentés a szeptemberre ter­vezett Shultz—Sevardnadze ta­lálkozóról éppúgy, mint a „ket­tős nullamegoldás” elvének amerikai elfogadása vagy — legfrissebb fejleményként — a genfi tárgyalócsoportok együt­tes ülése, ahol újabb moszkvai javaslatok kerültek terítékre, ezúttal az űrfegyverkezés tárgyköréből, összességében ta­lán nem hangzik túlzott derű­látásnak, ha elfogadjuk az egyik amerikai szóvivő értéke­lését, aki „kedvező jelekről” beszélt a Gorbacsov—Reagan csúcs, illetve általában a két nagyhatalom között köthető megállapodás szempontjából. Mert hiszen e két dolog szo­rosan összefügg. Elvégre régóta hangoztatott felismerés, hogy egy legfelsőbb szinten létrejö­vő találkozónak akkor van csak igazán értelme, ha itt érdemle­ges előrelépés következhet be a világ sorsát alapvetően befo­lyásoló leszerelési ügyekben. Márpedig a megállapodáshoz legközelebb került közép-ható­távolságú és harcászati-hadmű­veleti nukleáris eszközök ügye ilyen kérdés. Épp ezért remél­hető, hogy a hátralevő hóna­pokban elhárulnak a megegye­zés útján jelenleg még tornyo­suló akadályok, például Per­shing—1—A rakéták felszámolá­sának vitája. A rakéták ugyan a nyugatnémet hadsereg tulaj­donában vannak, ám azok nuk­leáris robbanófejeivel az Egye­sült Államok rendelkezik. A tapasztalat, a realitás ugyanakkor arra int, hogy ne ítéljük felhőtlennek és problé­mamentesnek a kilátásokat. Emlékezetes, hogy Shultz és Se­vardnadze eszmecseréjére egyes előrejelzések szerint már júli­usban sor kellett volna, hogy kerüljön, ám a svájci konfe­renciavárosban felmerült ellen­tétek miatt végül elhalasztották e találkozót. Csak remélni le­het, hogy a mostani kedvező jelek a későbbiekben sem vál­toznak, s a lassú diplomáciai araszolás ezúttal csakugyan po­litikai áttöréshez vezet. (Elekes Éva) magút a csatorna alatt Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterrand francia államfő a ratifikációs okmányok aláírásával szerdán Párizs­ban az utolsó pecsétet is rá­ütötte a La Manche-csator­na alatt húzódó alagút meg­építéséről kötött szerződésre, s immár semmi sem állja útját, hogy a nagyszabású munka még az idén meg­kezdődjék. A brit sziget és a konti­nens között megvalósítandó állandó összeköttetés gondo­lata már évszázadok óta fog­lalkoztatja mérnökök és fan­taszták elméjét mindkét par­ton. A legelső tervet nem kevesebb, mint 236 évvel ezelőtt, 1751-ben a francia Nicolas Desmaret ötölte ki. Azóta szinte megszakítás nélkül egymást érték az egyformán kivitelezhetetlen, de ötletdús és meghökkentő tervek és ellentervek külön­böző hidakra és alagutakra. Az első már-már megvaló­síthatónak tűnő elképzelést 1802-ben nyújtotta be Bo­naparte Napóleon császár­nak Albert Mathiei-Favier mérnök, aki úgy találta, hogy lovas postakocsival járható, olajlámpákkal ki­világított és kürtőkkel szel­lőztetett alagutat lehetne építeni, ha nem is a víziút teljes hosszában, de úgy, hogy a két partról elinduló tizenöt kilométeres kiköve­zett üreg félúton, egy mes­terséges szigeten összefutna, ahol fogadót építenének és lovakat lehetne váltani. Thomé de Gamond (1807— 1875) francia katonatiszt, or­vos és mérnök szinte egész életét ilyen ötletek kimun­kálására áldozta. Első tervét 1856-ban terjesztette elő III. Napóleonnak, ám ezt az újabb tudományos eredmé­nyek alapján legalább öt­ször átdolgozta. 1874-ben a két kormány megbízásából egy különbi­zottság már parlamenti ra­tifikálásra is előkészítette a „csalagút” építéséről szóló szerződést, és 1875-ben meg­alakult egy francia építési társaság, amely kétmillió frankot szánt a munkálatok­ra és két kilométernyi ala­gutat ki is fúrt. Már-már megvalósulni lát­szott Viktória királynő álma: tengeri betegség nélkül kel­hessen át a kontinensre. Ám fordult a kocka, és Angliá­ban a lelkesedést aggoda­lom. váltotta fel: az alagúton könnyű megtámadni a szi­getet, holott a hadiflotta biztosan uralja a tengereket — vélték hangoztatói. A századforduló táján olyan megoldások kerültek így elő­térbe, amelyek az alagút vagy a tenger fenekére fek­tetett nagy átmérőjű csőjá­ratot híddal elegyítették, mert háború esetén a híd könnyen lerombolható. Az első világháború ide­jén úgy tűnt, a tábornoko­kat is sikerült meggyőzni az előnyökről: a csatorna­alagút jól szolgálhatta vol­na a kontinensen harcoló csapatok utánpótlását, még­is, amikor 1924-ben újabb ítélet Csernobilban riEH3EHCKAn ........... S efTj& ® ?raiifiurlrrAlljcmt'5 e —MagymSió Csernobilban szerdán az ítélet kihirdetésével befeje­ződött a nukleáris erőműben tavaly áprilisban bekövetke­zett szerencsétlenségért fe­lelős személyek pere. Viktor Brjuhanovot, az erőmű volt igazgatóját 10 évre, Nyikolaj Fomin fő­mérnököt 10 évre, Anatolij Gyatlov helyettes főmérnö­köt 10 évre ítélték. Borisz Rogoskin művezetőt 5 évi, Alekszandr Kovalen- kót, a negyedik blokk reak­torműhelyének vezetőjét 3 évi és Jurij Lauskint, az atomenergia-felügyelet ki­rendelt instruktorát pedig kétévi szabadságvesztésre ítélték. Az elítélteknek a szabad­ságvesztést javító-nevelő munkatáborokban kell letöl­teniük — az ítélet ellen a Szovjetunió alkotmánya ér­telmében nem lehet felleb­bezni. A vádlottak — Kovalenko és Rogoskin kivételével — a maximális büntetést kapták az ukrán büntetőtörvény­könyv érvényes cikkelyei alapján. Raimond Brize, a bíróság elnöke indoklásában hang­súlyozta, hogy a bíróság az Ukrán SZSZK büntetőtör­vénykönyve 220., 165. és 167. paragrafusa értelmében bű­nösnek találta a vádlottakat a veszélyes üzemek bizton­sági előírásainak megsérté­sében, szolgálati* beosztásuk ­A genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások mun­kacsoportjainak szerdai együttes ülésén a szovjet fél új, nagy fontosságú szerző­déstervezetet terjesztett az amerikai küldöttség elé. A tervezet a rakétaelhárító rendszereket korlátozó 1972- es ABM-szerződés előírásai­nak megszilárdítását és az űrfegyverkezés megakadá­lyozását indítványozza. A szovjet fél egyúttal átnyúj­totta a megállapodáshoz szükséges jegyzőkönyv és az úgynevezett általános elvek tervezetét is. terv született, a brit generá­lisok ismét , ellenszegültek. A második világháború azután a légierő fölényét igazolta a haditengerészet fölött. Utána pedig a rakéta- technika fejlődése véglege­sen háttérbe szorította a ha­dászati ellenérveket. Miközben a műszaki fejlő­dés elérhető közelségbe hoz­ta a csatorna alatt épülő alagút, vagy a felette átíve­lő híd, netán a két lehető­ség elegyének megvalósítá­sát, gazdasági nehézségek merültek fel, amelyek a ha­talmas költségek miatt áll­tak a terv kivitelezésének útjába. 1966-ban Harold Wilson brit miniszterelnök és Georges Pompidou fran­cia elnök közös nyilatkozat­ban erősítette meg, hogy a két kormány döntött: az alagutat meg kell építeni. Nagy-Britannia EGK-csatla- kozása után Edward Heath kormánya 1973-ban ismét kiállt az ügy mellett: A kö­vetkező évtized a részletes műszaki megoldások kimun­kálásával és a kellő pénz­ügyi fedezet előteremtésével telt el. Az ötlet_ hívei legalább ti­zenötezer ' oldalnyi tanul­mányt vetettek papírra, ap­rólékosan megvizsgálva a csatorna-alagút építésének minden vonatkozását: a mű­szaki, környezetvédelmi és biztonsági szempontok mel­lett a gazdasági és a pénz­ügyi feltételeket is. Az immár véglegesen el­fogadott terv szerint 1993-ra készül el a két, mederfenék alatt negyven méterre húzó­dó, 50 kilométer hosszú, 7,3 méter átmérőjű alagút, amelyben személyautókat és • kamionokat is szállító villa­kai való visszaélésben, va­lamint gondatlanságban. A július 7-én kezdődött tárgyaláson 16 tárgyalási na­pot tartottak és összesén 40 tanút hallgattak ki. A tár­gyalás hétfőn ért véget, a keddi munkanapot a bíróság az ítélet megfogalmazásával töltötte, amelynek felolvasá­sa szerdán csaknem másfél órán keresztül tartott. A tárgyalás során a hat vádlott csak részben ismerte el bűnösségét — vagy ta­gadta azt a felhozott^ vád­pontok alapján. A bíróság ugyanakkor a szakértői je­lentések, írásbeli bizonyíté­kok és tanúvallomások alap­ján bűnösnek ítélte őket. Egyedül Rogoskint men­tette fel a szolgálati beosz­tásával való visszaélés vád­ja alól. A tárgyalás során a bíró­ság döntött arról is, hogy három újabb bűnügyi eljá­rást kezdeményez. Egyebek között azok ellen, akik el­mulasztották a lakosság su­gárzás elleni védelméhez szükséges intézkedéseket, ugyanakkor az energiaügyi minisztérium illetékesei el­len — akik nem megfelelő­en ellenőrizték a csernobili atomerőmű biztonsági elő­írásainak betartását, vala­mint azon tervezők ellen, akik a megfelelő időben el­mulasztották az RBMK— 1000-es reaktor korszerűsíté­séhez szükséges intézkedése­ket. A TASZSZ szovjet hír- ügynökség szerint az új szovjet javaslat jó alapot biztosít az ABM-szerződés- sel és az űrfegyverkezés megakadályozásával össze­függő kérdéskör megoldásá­hoz. Előterjesztését teljes mértékben a Szovjetuniónak az a törekvése motiválja, hogy döntő áttörés követ­kezzék be a tárgyalások leg­fontosabb irányában: az űr­fegyverkezés megakadályo­zása, valamint a szovjet és az amerikai hadászati táma­dófegyverek 50—50 százalé­kos csökkentése terén — mutat rá a TASZSZ genfi jelentése. mos vonatok közlekednek óránként 160 kilométeres se­bességgel. Az átkelés ki- és beszállással együtt mindösz- sze 45 percig tart majd. A két part között ingajáratban közlekedő vonatok óránként 4000 gépkocsit is képesek szállítani. Az ötmilliárd font költsé­gű építkezésre a legnagyobb angol és francia bankok és építési vállalatok részvételé­vel magántársaság alakult Csatornaalagút Csoport (Channel Tunnel Group — CTG) néven, amely állami támogatás nélkül, részvény- kibocsátással és hitelfelvé­tellel szedi össze a vállalko­zás fedezetéhez szükséges pénzt. A tizenkét legnagyobb japán bank és amerikai pénzintézetek is készek hi­telt nyújtani, ha a CTG 650 millió fontnyi saját tőkét gyűjt. Franciaországban és Nagy-Britanniában 350 mil­lió, Nyugat-Európában 100 millió, Amerikában és Ja­pánban 250 millió font érté­kű részvényt bocsátottak ki. A társaság vezetője sze­rint nem volt könnyű a ban­kokat megnyerni olyan be­fektetésnek, amely legko­rábban 1993-ban kezd majd megtérülni. Mégsem rossz üzlet, mert ha megépül, úgy hozza majd a pénzt, mintha bankóprést indítottak volna be. A csatorna ugyanis a vi­lág legforgalmasabb útvona­lai közé tartozik: a brit kül­kereskedelem fele ezen ke­resztül bonyolódik, és a ter­vezett tarifák magasak. A terv ellen egyedül a hajó­társaságok ágálnak, míg az építkezés sok ezer új mun­kaalkalmat teremt majd. (Szűcs Gábor) KIÉ A KÉZ? Rodosz szigete közelé­ben, az Égei-tenger vizé­ben óriás méreltű kezet ta­láltak, amelyről feltételezik, hogy a rodoszi kolosszus ré­szét alkotta. A római ar­cheológiái múzeum igazga­tója, Bemard Andreae vi­szont ezzel nem ért egyet. Azzal érvel, hogy a talált kéz köböl van, míg a világ hét csodája egyikének tar­tott kolosszus bronzból ké­szült. Az olasz régész szerint a talált kéz valamilyen gö­rög vagy egyiptomi, 40 m magas szobor részét képez­hette, de az is lehdt, hogy csak a természet „műve”. A HARAPÓS AMERIKAIAK Újságírói zsargonban nem az az újság, ha egy kutya megharap egy embert, ha­nem ha az eset fordítva tör­ténik. Valami hasonló esett meg a minap az Egyesült Államokban. Margaret Nei- man Los Angeles-i lakos az utcán egy eltévedt kutyára talált. Megsajnálta és haza akarta vinni. Abban a pil­lanatban ott termett egy ember, aki hangosan ma­gyarázni kezdte, hogy az eb az övé. A vita tüzében az ember úgy vetett véget a perlekedésnek, hogy elkap­ta az asszony kezét, beleha­rapott, majd gyorsan eltávo­zott, s elvezette a kutyát is. Margaret Neimannak orvosi segítség után kellett néznie. KUPOLA A hovardi (Wisconsin amerikai szövetségi állam) cirkusz kupolája az erős szél­lökések miatt ráomlott a né­zőtérre. Az előadást abban a pillanatban mintegy -ezren tekintették meg, akik közül 40-en megsebesültek. A ba­lesetre szerencsére néhány perccel azután került sor, hogy a tigrisekkel elvonult az idomító. ÁRVÍZ Kínában tovább tart a szeszélyes időjárás. Hubei tartományban például bősé­ges esőzéseket jegyeztek, aminek ’következtében a fo­lyók elhagyták medrüket, több mint 750 ezer ha mező- gazdasági területet öntöttek el. Sokan életüket vesztet­ték, az anyagi kár pedig je­lentős. Az árvizek végső mérlegét még nem tudták összeállítani. DRÁGA ITALOK A londoni operában állí­tották ki az ország nyolc legdrágább whiskyjét. Egy palackért egy ismeretlen vá­sárló 5001 fontot fizetett. MEGLAKOLT A HÁZTULAJDONOS Milton Awall 63 éves Los Angeles-i sebész, négy lakó­ház tulajdonosa nagyon pó­rul járt a minap, mivel a bíróság arra ítélte, hogy egy hónapig éljen a tulajdonát képező lakások egyikében. A zsugori háztulajdonos ugyanis már évek óta egyet­len dollárt sem fektetett be az épületek tatarozásába, en­nek következtében a laká­sokban elszaporodtak az élősködők, patkányok, az ablakok töröttek voltak, a falakról mállóit a vakolat. Milton Awall csak úgy ke­rülheti el büntetését, ha ma­ga is kiveszi részét az épü­letek tatarozásából. CSELES, DE NEM ELÉGGÉ A ravennai (Olaszország) vámőrök igencsak elcsodál­koztak a minap, mikor egy komplett bulldózer érkezett a vámra, egész Bolíviából. A masina állítólag üzemzavar miatt hajózta át az óceánt, de a vámőrök átláttak a szitán, mert a szóban forgó üzemzavar egyszerű alkat­részcserével máris megszün­tethető lett volna, még ott­hon, Bolíviában, s szétszed­ték a munkagépet. Nem is csalatkoztak, a bulldózer 20 kilogramm kokaint rejtege­tett. KŐTELEZŐ VIZSGÁLAT A svéd baleseti sebészete­ken bevezetik a kötelező tesztet a HIV-vírus felderí­tésére, amely, mint ismere­tes, az AIDS-kór okozója. Az intézkedés kapcsán tették közzé, hogy az országban eddig 40 személy vesztette életét AIDS-kórban, míg a HIV-vírussal fertőzöttek száma 1323. TŰZVÉSZ Öt személy vesztette életét a portugál Freixodelo öve­zetben, miközben megpró­bálta megfékezni a lángra gyűlt termést. A tűzvész vil­lámcsapás után keletkezett, majd az erős szél miatt gyorsan terjedt, nagy terüle­teken veszélyeztette a még lábon álló gabonát és más kultúrákat. ORVOSSÁG Pinda Nukumei, a kinshasai egyetem tanára olyan gyógyszert állított elő, amely gyorsan és hatásosan gyó­gyítja az emésztési zavaro­kat. A gyógyszer alapanya­gát az alumínium, vas és magnézium sói képezik. Amint a professzor bejelen­tette, találmányán negyven évig dolgozott. A HUNGAVIS-KINIZSI Sportegyesület a HUNGAVIS-klub üzemeltetésére vendéglátóipari szakmában jártas szakképzett dolgozót keres felvételre Az írásos jelentkezést a HUNGAVIS-KINIZSI SE címére, 5900 Orosháza, Október 6. u. 8. sz. alá kérjük benyújtani. Új szovjet javaslat Genfben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom