Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
Nyelvtanulás az „Express” szervezésében 1987. július 23., csütörtök Eltemették Vészi Endrét Gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára szerdán a Farkasréti temetőben a 71 éves korában elhunyt Vészi Endrét, a Magyar Népköztársaság Zészlórendjével kitüntetett Kos- suth-díjas írót. A ravatalnál a Művelődési Minisztérium nevében Köpeczi Béla művelődési miniszter vett végső búcsút a mai magyar irodalom kiemelkedő képviselőjétől. Ezt követően a Magyar írók Szövetsége nevében Bárány Tamás író idézte fel az elhunyt alakját. Vészi Endre végső nyughelyénél a barátok, pályatársak nevében Hubay Miklós író emlékezett meg irodalmunk jeles személyiségéről. Városvédők választmányi ülése Költségvetés és hiány n zt hiszem, egyetlen normális ember, család sem viselheti el, hogy huzamosabb ideig, a csodában reménykedve, rendszeresen többet költsön jövedelménél. Ha mégis, akkor a fokozatos eladósodásnak maga látja a kárát. Más a helyzet, ha az államgazdálkodásban keletkezik deficit. Ilyenkor a közösség fizet rá a túlköltekezésre, nem kevés olyan ember is, aki jó munkájával eredményesen gyarapította a költségvetési forrásokat. Van egy másik hátrány is. Mint ahogy az adósságokból nagy lábon élő embert is félrevezetheti a helyzete, elfeledtetheti véle: vigyázz, nem úgy dolgozol, hogy így élhess! — nálunk is a vállalatok, a lakosság előtt elfedi a gondokat a költségvetés hiánya. Hiszen az állam úgy költekezik, mintha a hiányt is megtermeltük volna, adja azt a pénzt is, amire a termelésben nem volt meg a fedezet. Természetesen, bizonyos hiány elfogadható nálunk is, másutt is, bizonyos hiány tervezhető. Nagy a baj viszont, ha a hiány kétszerese a tervezettnek. Ez következett be nálunk. És még nagyobb a baj, ha a gazdaságban, a társadalomban egyöntetű az igény a gondok állami segédlettel történő orvoslására, ami deficitnövelő tényező lehet. Ez is bekövetkezett miná- lunk. Tavaly az Országgyűlés által jóváhagyott összegnek több, mint kétszerese, kereken 47 milliárd forint volt az állami költségvetés hiánya. Az ok, amiről a pénzügyminiszter is beszélt a Parlamentben az Országgyűlés nyári ülésszakán: a termelésben nem jött létre a számított teljesítmény, s ehhez nem igazították hozzá az elosztást: miközben az állam kilencmilliárddal kevesebbet kapott a vállalatoktól, mint amire számított, 16 milliárddal több támogatást adott a tervezettnél. S ha a deficitet növelte a nagyobb felhalmozás, a társadalombiztosítási kiadások növekedése, a vállalatoknak adott kárpótlás a saját hibájukon kívüli exportveszteségeikért, a döntő ok a teljesítmények elmaradása és a sok központi támogatás. Elcsépelt a hasonlat, mégis, ma is élő valóság: állam bácsi segít, állam bácsi megrövidíthető. Magyarán: a gazdaságirányítás olyan felelősségeket is átvállal, amelyeket helyben, a vállalati szférában kellene viselni. így a jobbaktól származó állami bevételek nem vándorolnának a gyengékhez. Valójában tehát az államnak meg kell keményítenie a szívét azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek „csőrüket tátogatják”, ahelyett, hogy piacképes, gazdaságosan termelhető termékeket gyártanának. A miniszterelnök-helyettes a KB-ülésen is szóvá tette, hogy vállalatainknál 7-8 milliárd forint pénzügyi hiány rendezetlen, és nagy a veszélye annak, hogy a vállalatok, a minisztériumok állami pénzforrások igénybevételével akarják tartozásaikat kiegyenlíteni. Márpedig ezt a lehetőséget el kell zárni előlük, ha nem akarjuk a deficitet növelni, sőt, ha csökkenteni szeretnénk azt. Az az igazság, hogy érték csak a termelésből származhat. A felső és külső segédletek csak elfedik, elodázzák a problémákat: a gondot a termelés átalakítása, gazdaságossá tétele oldja meg. Ehhez viszont a rendelkezésre álló támogatást meg kell adni. A nagy pénzeszsák felé kacsingatás nem a legmegfelelőbb vállalati taktika ma. Mint ahogy ma nem az a jó igazgató, aki több központi segítséget ér el. Ügyeskedés helyett a fejlesztés, gazdálkodás, vállalkozás ígér biztos jövőt. Persze ezeket a szükséges „lenti” folyamatokat- jobb kormányzati munkával kell kiegészíteni. Hiszen a vállalati eredményeket gyorsabb országos műszaki fejlesztéssel, maximális előnyöket nyújtó gazdaságfejlesztő programokkal, az állami terhek mérséklésével kell megalapozni. Lágyszívűséggel, főképpen összeköttetéssel nyújtott indokolatlan támogatások tízezrek munkájának eredményeit húzhatják keresztül. A még felelősebb döntésekre annál is inkább szükség van, mivel a költségvetési deficit leépítéséért a lakosságnak is áldozatot kell hoznia. Bizonyos áremeléseken túl vagyunk már, s a jövőben is várható a lakossági jövedelemnövekedés szabályozása. Ilyenkor még jobban elvárják az emberek a felelősebb, körültekintőbb gazdasági döntéseket, legyen szó exporttámogatásról, vagy a válságágazatok helyzetének rendezéséről. A közvélemény is megfogalmazza már: inkább vállaljuk a szerkezetmódosítással járó szociális, egyéb feszültségek megoldását, mintsem maradjon minden a régiben, és termeljük tovább a veszteségeket. És még akkor ott vannak a költségvetési intézmények, amelyek működését szintén olcsóbbá — és majdnem valószínű, hogy ezáltal jobbá is — lehet tenni. A Minisztertanács most a költségvetési intézményrendszer szervezetének, finanszírozásának átfogó vizsgálatába fogott. Hasonló szemrevételezés a tanácsok területén sem árt, bár az Országgyűlés éppen legutóbb járult hozzá a tanácsoknak nyújtott állami támogatások kétszázalékos csökkentéséhez. Itt nemcsak az a gond, hogy a forráskivonást lehetőleg ne érezzék meg az iskolák, óvodák, a kórházak. További mély és lehetőleg az eddiginél demokratikusabb mérlegelést kíván annak felderítése, honnan lehet még elvenni a pénzt a nagyobb közösség megkárosítása nélkül. Talán csökkenteni lehet a magánházak részére szolgáló telkek előközművesíté- sét, a túl drága és luxus színvonalú lakóházfelújítást, a felesleges hivatalok számát, a tartalékokat? Bizonyára ezek a lehetőségek is felmerülnek a vitákban, ha komoly kényszerré válik a költségkímélés. S úlyos gond a költségvetési deficitünk, szintre hozatala lényegében összefügg azokkal a megindítandó folyamatokkal, amelyeknek célja a kimozdulás, a kibontakozás. Ezt az óriási hiányt mindannyiunk gyenge munkája, benne a gazdaságirányítás következetlenségei hozták létre. Hogy terhei ne szakadjanak gyermekeink, a jövö nyakába, a tartozás kiegyenlítéséhez hozzá kell fognunk! Komornik Ferenc Köröstarcsai számvetés A Város- Községvédő és -Szépítő Egyesületek Szövetségének választmánya ülést tartott S. Hegedűs László elnökletével szerdán a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. A testület értékelte a szövetség második — a közelmúltban Győrben megtartott — közgyűlésének munkáját, illetve megvitatta a tanácskozáson megfogalmazott feladatok végrehajtására tett javaslatokat. Mint az ülésen elhangzott: a városvédő és -szépítő egyesületek képviselőinek eszmecseréje sok hasznos tapasztalattal szolgált. Mivel napjainkban az egyesületek száma már meghaladja a százat, egyre nehezebb feladatot jelent, hogy a közgyűlés megőrizze munkatalálkozó jellegét. Épp ezért többen javasolták, hogy a következő tanácskozáson — amelynek 1988-ban Gyula ad otthont — a plenáris ülést követően a küldöttek két-három szekcióban cseréljék ki tapasztalataikat, s fa munkacsoportokban elhangzottakat egy újabb teljes ülésen foglalják össze. A választmány s tagjai hangsúlyozták: a környezetés természetvédelemre, a települések építészeti értékeinek megóvására mindenütt Száguldók 80-nal a célom felé. Hátha a rohanásommal lehűl a kocsi belseje. A hőmérő ugyanis 60 fokot mér a belső térben. Nem sok eredménye van a rohanásnak. A meleg marad. Célom végállomásához az a tudat is hajt, hogy alig egy óra múlva szerencsés helyzetbe kerülhetek, s ha minden jól megy, bemenekülhetek egy —5 fokos helyiségbe. Szentesen, a város peremén találjuk a Csongrád Megyei Zöldért kirendeltségét. Békéscsabához legközelebb itt gyártanak jeget. Kánikula ide, kánikula oda, az ember azt hinné, jégre már senkinek sincs szüksége, hiszen kevés az a háztartás, nagyüzem, vállalat, intézmény, ahol — ha szükség van rá — ne találnánk hűtőgépet, sőt mélyhűtőt is. Ez mind jég! van társadalmi igény, és ezért fontos, hogy a szövetség a jövőben a korábbinál hathatósabb segítséget nyújtson a községi egyesületek megalakulásához. A mozgalom további szélesítésében nincs szükség kampányra, hiszen a felülről kierőszakolt egyesületalapítás nem éri el célját, ha nem találkozik a helybeliek szándékaival. törekvéseivel. Ezzel összefüggésben az ülésen rámutattak: a város-, a községvédők tevékenységének szemmel is látható eredménye — egy-egy értékes épület megmentése, a települések arculatának humánus alakítása — mindennél jobb propaganda. A választmány állást foglalt arról is: az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal együttműködve keresik annak a lehetőségét, hogyan vonhatók védelem alá a közterületeken, magánkertekben található értékes fák. A felszólalók hangot adtak annak a véleményüknek is, hogy ’az arborétumokban, amelyekben szervezetten gondoskodnak a növények védelméről, az üvegházi növénytermesztésből eredő hasznot fordít- hassák a saját állományuk megóvására, továbbfejlesztésére. Kinek, minek, hova gyártanak hát jégmezőket? — kérdezem a kirendeltség főmérnökét, Kiss Ernőt. Nagyon naivnak találhatja a kérdést, mert mosolyogva kezdi bemutatni területét: — Ha nem lenne igény a jégre, valószínűleg nem foglalkoznánk vele. De miután elsősorban a saját „házunk táját” kell ellátnunk, nem látom be, ha már kapacitásunk is van hozzá, miért ne juttassunk azoknak is, akiknek szükségük van rá. Hosz- szú, forró nyárra van kilátásunk. És nagyon sok helyen nem elég a hűtőgép, a mélyhűtő. Különösen vonatkozik ez a vendéglátóhelyekre, a baromfifeldolgozókra. De nem kevés meny- nyiséget használnak a maszekok, lakodalmakra, különböző rendezvényekre is Az Express Utazási Irodában az idegen nyelvű táborokról kérdeztem meg Szé- csi Mária kirendeltségvezetőt. Az iroda tavaly próbálkozott először az idegen nyelvű táborok szervezésével, sikeresen. Idén adott másodízben újra lehetőséget az ilyen foglalkozásra, igénybe véve az Űttörőszö- vetség segítségét. Az ő közvetítésükkel juttatták el a jelentkezési lapokat az általános iskolákba, ahol 14 éves korig jelentkezhetnek a tanulók angol vagy német nyelvű turnusra. Már március—április táján jelezniük kellett, hogy kezdő, vagy haladó szinten kívánnak bekapcsolódni a tábor munkájába. A gyerekeket busszal szállítják a tábor helyére, és kollégiumban helyezik el. Tehát viszonylag olcsó, általános iskolásoknak éppen megfelelő árakkal találjuk szembe magunkat. A költségek nem befolyásolják a vállalkozókat, így az árak miatt nincs visszalépés. Ebben az évben három turnus indult, hat csoportban, átlagosan 40 diák tevékenykedett, akik az ország minden részéből, a legkülönbözőbb helyekről érkeztek ide. A tanulók rendkívül szívesen vesznek részt a csoportok munkájában, amelyet szakos pedagógusok irányítanak. Egy hétig speciális nyelvoktatók fáradoznak azon, hogy a jelentkező kisdobosok és úttörők megismerkedjenek az angol és német szavak világával. Mindviszik innen a hűsítő táblákat. — Mennyi a napi kapacitásuk? — 30 tonna kerül le a 24 óra alatt a mélyhűtő tárolóba. Két műszakban ugyanis 12-12 óra alatt készítjük előre ezt a mennyiséget. Két ember „segít a gépnek” és egyszerre 18 táblát akasztanak le. A táblák egyenként 12,5 kilót nyomnak. — Vannak-e partnereik Békés megyében? — Hogyne. Orosházáról a háziipari szövetkezet, Békéscsabáról a baromfifeldolgozó vállalat és a mezőkovácsházi áfész, velük szerződésünk van. Akik csak olykor-olykor jönnek, azokat nem jegyezzük, tehát róluk nem tudok nyilatkozni. Van, aki 200 táblát szállít egyszerre, de vannak 500-as tételeink is. A kiszolgálás szombat-vasárnap sem szünetel. Fotó: Béla Vali ezek mellett — a csoportok belső programján kívül — bőven van lehetőség egyéb szórakozásra, sportolásra. A nebulók strandolhatnak, kirándulhatnak; vetélkedőkön, versenyeken vehetnek részt. Sőt, az idegenforgalom és az egyéb nevezetességek is sok érdekes dolgot tartogatnak az itt nyaralók számára. A tábor vezetői és szervezői — akik, mint már említettük kitűnő nyelvszakos pedagógusok — mindent elkövetnek azért, hogy a gyerekek bő és új ismeretanyaggal, valamint sok-sok kedves élménnyel és emlékkel térjenek haza. Eddig úgy tűnik, hogy a tábor igen népszerű, ezért továbbra is tervezik az idegen nyelvű csoportok szervezését, de csak általános iskolások részére. Hogy miért? Mert a felnőttek, továbbá a középiskolások szellemi igényeit ez az egyhetes ismeretanyag már nem elégítené ki. Az iroda pedig egvelőre csak ilyen időtartamú turnusok szervezését ütemezte be. Természetesen más táborokban és programokon is részt vehetnek a fiatal fiúk és leányok. Népszerű például a számítógépes és lovastábor, de mivel az országban egyre több helyen működnek ilyenek, már koránt sincs olyan nagy igény rá. Az idegen nyelvű táborozás most futott be, ezért nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy egy ideig még népszerű marad. F. A. — Bizarr a kérdés, de nem hagy nyugodni, vajon télen is gyártják a jeget? — Nem is olyan bizarr. Természetesen gyártjuk, csak a mennyiség jóval kisebb. A baromfiiparban télen-nyá- ron hűtenek, nekünk meg az alma- és burgonyaszállításnál van szükségünk rá, s éppen azért, hogy a vagonokban meg ne fagyjon a gyümölcs, zöldség. — Megmutatná a jéggyártás folyamatát? — Természetesen. Úgynevezett cellákat töltenek fel vízzel, ami különböző sós oldatokon keresztül járja az útját. 5-6 óra elteltével fagy meg egy-egy cellasor, a fagyás folyamatos, ezért tudnak az emberek 24 órát dolgozni. Bencsik László és Árgye- lán Sándor dolgozik a délelőtti műszakban. Egyikük darukezelő, a másik adogató segédmunkás. Ahogyan elmondják, kellemes itt dolgozni, és nem túl nehéz a munkájuk. 6-7 ezer forintot keresnek 12 órás műszakbeosztással egy hónapban. Lugosi István targoncás könnyűszerrel kapkodja a csúszdára tett jégtáblákat. Naponta 24-25 targoncával is szállít a hűtőkamrába. 1 targoncára közel 7 mázsa jég fér. Kiss Ernő meghúz egy, a feje felett lógó „drótot” és kettényíjik a mélyhűtő tároló ajtaja. Nem is akarom elhinni. A kinti iszonytató melegből mínusz 5 fokba kerülök. Látszik a leheletem. Húzom az időt, hogy minél tovább bent lehessek. Körülöttem jéghegyek. Olyan jólesik végigsimogatni egy-egy táblát. De hát minden jónak vége szakad egyszer... És hazajövet a kocsiban ismét közel 60 fokos melegben utazom. Béla Vali A közérdekű bejelentéseket és javaslatokat értékelte a köröstarcsai tanács a közelmúltban. Megállapították, hogy 1985. novembere óta mindössze két közérdekű bejelentés érkezett a segélykérő-telefon működésével kapcsolatban. A tanácstagok megtartották az elmúlt két esztendőben a beszámolókat, s ezeken több közérdekű bejelentés és javaslat hangzott el. A tanácstagi beszámolókon elhangzott felvetéseket a helyi tanács évente megtárgyalja és az intézkedéseket megteszi. Ez év első felében több területen sikerült előrelépni. A vágóhídnál folyamatosan elszállítják a vashulladékot, a tanács házibrigád bevonásával oldotta meg a parkok gondozását. Több utcában aszfaltoztak az elmúlt időszakban, A második félévben tovább folytatják a belvízelvezetést, a vízelvezető árkok takarítását, és a járdaépítési programot. Ez utóbbit lakossági összefogással valósítják meg a köröstarcsaiak. Jég — jég hátán
