Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
1987. július 23., csütörtök Várszínház! levél, Gyuláról Sütő András: Álomkommandó jait, akkora hatást, olyan sikert izzított maga körül, hogy még arra a „fából vaskarika következtetésre” is jutottam, vajon más környezetbén miként élne a darab? Mondom, fals ez a kérdés, hiszen „önmagában” nem élhet a dráma, csak a közönséggel való hatásában, s a gyulai bemutatón ez a hatás döbbenetes volt. Legfeljebb azért vágyódhatunk, hogy a diktatúrák emléke, veszélye ne legyen olyan közeli, fenyegető. S ha ez az idő eljön, hitem szerint sokat tett érdekében Sütő András, Sík Ferenc és minden igaz ember, aki részese volt az estnek. Néhány jó szót szinte valamennyi szereplő megérdemelne, ám Kern András és Lukács Sándor alakítása messze kiemelkedik az együttesből. Zsíros Ági, Seres Zoltán, Szarvas József, Kaszás Attila, Földi Teri és mind a többiek, tehetséggel, művészi alázattal szolgálták a bemutató sikerét. Fehér Miklós díszlettervező híven teljesítette az író utasítását, úgy építette föl az iszonyat országát, hogy nem hamisította meg a tényeket. Jánoskuti Márta jelmezei nemcsak a haláltáborok ismerős kellékei voltak, de arra is figyelmeztettek, hogy az-arc nélküli terror és a hideg diktatúra egy tőről fakad. Simon Zolfán bizarr zenéje még sokáig visszhangzik emlékeimben. Kár, hogy a szerző csak lélekben volt jelen darabja bemutatóján. A. T. Fotó: Béta Ottó múlt el az utolsó koncentrációs táborok felszabadításakor.. Mint ahogy Auschwitz sem vérontással, hanem mítosszal kezdődött! „A vér mítoszával, és a vér szavából a vadon szava lett: a felsőbbrendűség farkasüvöltése." Az álmok kiárusítása talán az életet jelenti: Seres Zoltán, Zsíros Ági és Kern András Sütő András Alomkommandó című drámájának ősbemutatóját tartotta a Gyulai Várszínház. Ha valahonnan, távoli csillagokból, észlelni lehet az emberi lélek atommáglyatüzeit, akkor ezen az estén csodás fényjelek adták hírül, hogy Gyulán találkozott, s a forrpon- tig erősítette egymást a mű és közönsége. Szép, igaz szavakból, keserű jajkiáltás tört fel, megidézve az auschwitzi koncentrációs tábor rémségeit és minden korok diktatúráinak fojtogatását. Álom az álomban, színházi előadás a színházban. Sütő András drámája Auschwitzot idézi, a tábor sötét poklainak egyik legszörnyűbb bugyrát, a hullaégető rabok, a kérészéletű sonderesek levert lázadását. Mi, nézők, akik a valóságban csak mint megrendült emlékezők járhatunk a hajdani szögesdrótok között, most megelevenedni látjuk a tábor lakóit. Émelygés és vérforraló düh járja át az embert ennyi embertelenség láttán. Aztán kiderül, hogy mindez „csak” játék, színházi próba csupán. Ám a szereplő színészek — tarkón lőtt gondolataikkal — megfélemlített páriák maguk is. Ahogy összefonódnak a színházi próba eseményei és a szereplők megaláztatásai, úgy tudatosodik bennünk a felismerés, hogy a fasiszta diktatúrák veszedelme nem Kegyelem! Múltat idéznek az Álomkommandó szereplői, mert minden múltidézés kegyelmi kérvény a jelenhez. Ha semmi sincsen egy drámában, csak egyetlen kegyelmi kérvény, azt már érdemes eljátszani. Drámát írt az Álomkommandó főszereplője, Júliusz, mert ezzel egy űrt szeretne betölteni. Egy üres helyet mások szívében, ahol a beleérző készségnek kellene lakoznia. Az emberi hajlamnak, hogy a mások bőrébe is bele tudjuk képzelni magunkat. Kérdés persze, hogy a mindenkori diktátoroktól, akik bár emberi jelmezt öltenek, várható-e kegyelem? Vagy nem is hozzájuk kell fordulni? Nagy találkozásnak lehetünk részesei: Sík Ferenc mintha egész eddigi munkásságát, rendezői tálentu- mát, várszínházvezetői erősségeit. csak előkészületnek szánta volna, hogy ezt a művet felmutassa. Olyan karmester, akiről érződik, hogy szívéből szólnak Sütő András hangjai, aki magával tudja sodorni munkatársait. Megerősítve a dráma aktualitásának felhangA poklok legmélyebb bugyrait járja a halálkommandó Szépen magyarul Hogy is mondjuk? Olvasás közben gyakran bukkanunk olyan köznevekre, főként tulajdonnevekre, amelyeknek a kiejtésében bizonytalanok lehetünk. Nézzük meg most például a eh betűkapcsolatot! Vizsgálódásunkat kezdjük •idegen berkekben! A németben a hangérték h, s többnyire ez jellemző a latin szavak ejtésére is, például mechanika, technika, orchidea, pech, Richárd stb. Ám egyes, a latinból átvett szavakban a eh-1 már Jc-ra cseréltük szóban is, írásban is: klór, kolera, kémia, kirurgus stb. A franciában ez a betűkapcsolat s-nek hangzik, és az egyszerűsítés elvét alkalmazva, a tőlük átvett szavak többségét már magyarosan írjuk. Manapság már csak némi gondolkodási idő után tudnánk megfejteni például a következőket: chablon (sablon), chanson (sanszon), chef (séf), chauffeur (sofőr), chasselas (sasz- la). Az angolban és a spanyolban a eh már cs-nek ejtendő, és több szónak az írásképét magyarossá tettük, mivel nem az eredeti angol, illetve spanyol helyesírást követjük, például: csekk (cheque), csencsel (change -f- -i képző), csincsilla (chinchilla), valaminek a csimborasszója (de Ecuador legmagasabb csúcsának a neve: Chimborazo). A mi helyesírásunk is alkalmazta a eh-1, és a magyarországi régi adatok többsége egyértelműen arra utal, hogy cs-vel ejtették. Ezt bizonyítják régies írású családneveink is, mint például Kovách, Madách, Zichy, Forgách, Széchenyi stb. Vannak azonban német, szlovák, cseh eredetű vezetékneveink is, ebben az esetben viszont a h ejtése a helyes: Aulich, Koch, Kulich, Kratochwill, Tichy, Wacha, Melich, Chlep- kó stb. Keveredés természetesen előfordulhat, hiszen honnan tudhatná egy átlagos műveltségű ember, hogy melyik név milyen eredetű. Ha meglátunk az újságban egy nevet, bizonytalanok lehetünk a kiejtésben. (Még szerencse, hogy sokat megtalálhatunk Magay Tamás kiejtési szótárában.) Bizonytalanságunkat még fokozza, hogy például az Achs nevet écs-nak, a Fuchs nevet pedig fuksz-nak kell mondanunk. Igen ám, csakhogy az előbbi az magyar, az utóbbi meg német. Lássunk tisztán magyar neveket is! Előfordul az is, hogy egy és ugyanazon nemzetségből származó' családok napjainkban már másként ejtik az azonosan leírt nevet. A Chá- zár névnek van császár, illetve kázár; a Kálmán- chey-nek Kálmáncseji, kál- máncsehi, kálmánc-helyi ejtése; a Petrich-nek pedig petrics és petrik. Napjainkban meglehetősen gyakori a betűejtés, a ch-t mégsem szokták a leírt alakban (c + h) mondani (kivéve, ha toldalékolunk: malachoz vagy éppen ösz- szetételben: Kiskunlacháza), inkább Jc-val helyettesítik. Járva-kelve sokszor hallhatunk efféléket: pekk (pech), teknika (technika), Bak (Bach), Emik (Emich) stb — egyrészt a könnyebb ejtés kedvéért, másrészt az át nem gondolt kiejtés következményeként. Mizser Lajos HANGSZÓRÓ Ki ne szeretne meggazdagodni, vagy legalábbis az átlagnál jobban élni?,Azt hiszem, a kérdés költői, hiszen mindnyájan könnyebb életre vágyunk, különösen most, amikor újra szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat. Az átlagemberek manapság talán a legjobban a butiktulajdonosokat, a lángossütőket, a szerződéses üzletekben dolgozókat irigylik a legjobban, hogy csak néhány példát említsek. Mert a köztudatban az él, nekik megy a legjobban, s kevés munkával viszonylag gyorsan tesznek szert nagyobb összegekre. Kétségtelen, van ebben némi igazság. De az már kevésbé él a köztudatban: látványos bukások is vannak ezekben a szakmákban, s nem egyszer előfordult az, hogy egyesek egy egész életre szóló adósságot vesznek a nyakukba. S hogy nem fenékig tejfel a butikosság sem, azt jól példázza: egy-egy butikon sűrűn változik a cégér ... Nem hiszem, hogy túlságosan nagy igazság az, miszerint az eladói szakma nem örvend napjainkban Magyar- országon túlzott népszerűségnek. Igen, hiszen köztudottan nem a legjobban fizetett szakmák közé tartozik. A vasárnapi Táskarádió adása azonban mintha ezt a tényt cáfolta volna meg egyik riportjában. Arról volt szó ugyanis, hogy egy hirdetésre — eladót kerestek — csaknem ötszázan jelentkeztek. Persze, ne gondolja senki, hogy a hirdetést állami vállalat adta fel.. . Egy butikos volt a hirdető. „Rákóczi úti divatáruüzletembe eladót felveszek” — ez a szöveg jelent meg egyik napilapunkban. Egy külön tanulmányt érdemelne a jelentkezők száma, s összetétele. Középiskolások, szakmunkások, egészség- ügyi dolgozók keresték fel legtöbben a tulajdonost, de igencsak elgondolkodtató az, hogy csaknem hatvan pedagógus, több mérnök és egy fogorvos (!) is pályázott az állásra. A butikos legtöbbjüket kipróbálta, vizsgálta a jelentkezők intelligenciáját, fellépését, egyszóval alkalmasságát, s ezek alapján hozta meg döntését. Nem rejtette véka alá azt sem, mennyit lehet keresni nála eladóként. Az alapfizetés 4 ezer forint, de a prémiumokkal, együtt ez az összeg felkúszhat havi átlagban 10 ezer forintra is. Vagyis, a legnagyobb csáberő ebben rejlett, hiszen állami vállalatoknál egy eladó mostanában ennél jóval kevesebbet kereshet, s a 10 ezer forintos átlagkereset sem jellemző még hazánkban. A butikos szerint talán a kiskereskedelmi vállalatoknál nem szervezik meg kellőképpen a munkát, nem figyelik a vásárlók kívánságait, a divat változásait. Nyilvánvaló, sok igazság van mindebben, de azért azt hiszem, nem ilyen egyszerű ez a kérdés. Egy másik kijelentése már elgondolkodtatóbb. Mert elmondta azt is a butiktulajdonos: diplomás embert nem szívesen alkalmaz, no, nem azért, mintha esetlegesen a szellemi fölényétől tartana. Ellenben, az a véleménye, aki már főiskolát, egyetemet végzett, az találja meg a saját szakmájában boldogulását. Ezt a véleményét teljességgel osztom. Mert az sok hasznot nem hoz az országnak, hogy százezrekért képzik ki, mondjuk, a pedagógusokat, mérnököket, akik azután nem gyerekeket nevelnek, nem a tervezőasztalnál dolgoznak, hanem taxiznak, maszek kőművesek mellett dolgoznak, és így tovább ... Ez így tényleg nin« rendben, de — mondhatja bárki —, akkor jobban meg kellene fizetni a tanárokat, mérnököket, hogy eredeti pályájukon maradjanak. S ez is igaz, de ez a probléma már messzire vezet. Az ál-Fejes Endre Sok-sok kisebb-nagyobb szélhámosról írtak már, készítettek rádió- és tévériportot, de úgy látszik ez egy örök „szakma”. Azért is lehet örök, mert az emberi hiszékenység is az, mindig lesznek olyan emberek, akiket be lehet csapni. Legalábbis ezt bizonyítják az újabb és újabb esetek, miként a most hétfőn este elhangzott — Martinkó Károly készítette — dokumentumjáték is, Az ál-Fejes Endre. Sok olyan ember van, aki szeret büszkélkedni neves, népszerű, sokak, avagy az egész ország által ismert személyiségek ismeretségével, s ha csak lehet, szóba is hozza ezt szűkebb körben, várva a hatást. Ha mást nem is, de ezt az emberi gyöngeséget nyilvánvalóan tudta az az illető, aki Fejes Endrének adva ki magát, s visszaélve népszerű, Kossuth-díjas írónk nevével, csalta lépre hiszékeny áldozatait. Az igaz, nem nagy értékeket tulajdonított el alkalmi ismerőseitől, de annál nagyobb erkölcsi kárt okozott az igazi írónak. , . . HIRDETMÉNY A Békéscsaba, Pozsonyi u. 39. sz. alatti családi házat Békéscsaba Város Tanácsa eladásra meghirdeti. Érdeklődni lehet: hivatalos időben, az igazgatási osztály lakásügyi csoportjánál. HIRDETMÉNY A Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága értesíti a lakosságot, hogy az 1987/1988. évi névjegyzéktervezetét a tanács hirdetőtáblájára kifüggesztette.
