Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

1987. július 17., péntek Szovjet tiltakozás i tmu. n ra ÜEH3EHCKA5I K ^fresse l ^sSíMu,:. ' ÚJ S?S,rfurterAll!iemT?^ MacyarSiö A Szovjetunió tiltakozott az ENSZ-ben amiatt, hogy az amerikai titkosszolgálat megsértette egy szovjet ENSZ-tisztségviselő men­telmi jogát. A vendéglátó országgal (azaz az Egyesült Államok­kal) való kapcsolatok ENSZ- bizottságában Dyimitrij Bi- kov szovjet képviselő beszá­molt arról, hogy a héten egy New Yorkban átutazóban lévő szovjet ENSZ-tisztség- viselőt nem engedtek belép­ni saját szállodai szobájába, mert ott az amerikai titkos- szolgálat emberei tartózkod­tak. A szovjet tisztségviselő­nek két órán át kellett vá­rakoznia, és hasztalan köve­telt magyarázatot. Az Egyesült Államok ki­utasított két kubai diploma­tát, megtorlásul amiért a kubai sajtó kémkedéssel vá­dolt két Kubában dolgozó amerikai diplomatát. A ku­bai diplomatáknak 10 napon belül kell elhagyniuk az Egyesült Államokat. Az ENSZ-bizottságnak ugyanezen az ülésén Bikov tiltakozott amiatt is, hogy az Egyesült Államok intéz­kedéseket tesz a 3 szovjet ENSZ-képviselet létszámá­nak csökkentésére, és az ENSZ-közgyűlés erre vonat­kozó határozata ellenére nem hajlandó konzultáció­kat folytatni az ügyben. Bi­kov emlékeztette a bizottsá­got arra, hogy továbbra is előfordulnak olyan inciden­sek, amelyek veszélyeztetik a New York-i szovjet ENSZ-képviseletek bizton­ságát, és az amerikai kor­mányzat nem akadályozza meg az ilyen eseményeket. Az amerikai külügymi­nisztérium nyilatkozata egyébként elismeri, hogy a kiutasítás válasz a kubai sajtókampányra, és az Egyesült Államok semmivel sem vádolja a két kubai diplomatát. Honecker látogatása — nyugatnémet vélemények Az NSZK kormánya Erich Honeckernek, az NDK párt- és állami vezetőjének szep­temberi látogatását olyan fontos és időszerű esemény­nek tekinti, amely — a több lényeges kérdésben eltérő álláspont és az ideológiai különbségek ellenére is — megfelelhet a reális várako­zásoknak, s hatékonyan elő­mozdíthatja a kölcsönös ér­dekeken nyugvó kapcsolatok és együttműködés fejleszté­sét. Ezt hangsúlyozta csü­törtöki sajtóértekezletén Wolfgang Schäuble szövet­ségi miniszter, a bonni Kancellári Hivatal vezetője. A nyugatnémet politikus, aki személyesen közremű­ködött az utazás időpontjá­nak tisztázásában, éppen az esemény jelentőségére való tekintettel kérte fel a poli­tikai élet és a sajtó minden képviselőjét a látogatás méltó, elővigyázatos és ta­pintatos kezelésére, s óvott a túlzott elvárásoktól, vagy követelésektől. — A kabinet mindent megtesz azért — mondotta —, hogy Honec­ker útja mindkét német ál­lam lakosságának érdekeit szolgálhassa. A Bonnban tartandó tár­gyalások időpontját — ösz- szefüggésben Weizsäcker szövetségi elnök legutóbbi eredményes szovjetunióblli megbeszéléseivel is — al­kalmasnak nevezte mind a Bonn és Berlin, mind pedig az NSZK és általában az európai szocialista országok közötti kapcsolatok előbb- revitele szempontjából. Az előbbi viszony vonatkozásá­ban kiemelte, hogy 1986-ban — a nyugdíjkorhatárt elért NDK-állampolgárokon kívül — nőtt a sürgős családi ügyben az NDK-ból az NSZK-ba utazó fiatalabbak száma. ELEFÁNTOK NÉLKÜL Nehéz elképzelni az indiai erdőket elefántok nélkül. Mindezek ellenére Indiában az óriási vastag bőrűek csak az állatkertekben láthatók majd. A törvénytelen ele­fántcsont-kereskedelem nyo­mán az utóbbi időben erő­sen megcsappant az elefán­tok száma az indiai erdőkben. Az ország déli részén 1981- ben 603 elefántot tartottak számon, 1985-ben már csak 254 maradt belőlük. Az In­diai Today című kiadvány szerint a kormány erélyes intézkedéseket hozott az orv­vadászat ellen. Ebben az ér­telemben országos bizottság jött létre, amely egybe­hangolja az elefántok men­tésére irányuló akciókat. DINOSAURUS Kínai paleontológusok nemrégiben óriási dinosau- rus maradványaira bukkan­tak, amely, mint megállapí­tották, a legnagyobb ilyen­szerű lelet, amelyet feltártak az ázsiai kontinensen. A Qagan Nur észak-kínai hely­ség közelében talált marad­ványokból arra következtet­nek, hogy a 130 millió évvel ezelőtt élt állat hossza 21 méter, magasságá pedig 6 méter volt. UNICEF-JELENTÉS Az ENSZ Gyermekjóléti Alapja, az UNICEF jelenté­se szerint a föld minden 100 ezer lakosára 556 kato­na és csupán 85 orvos jut, évente 14,5 millió gyermek hal meg olyan betegségek következtében, amelyek gyó­gyíthatók lennének. A fej­lődő országokban 800 mil­lió ember él nyomorban, s e családokban hetente 280 ezer gyermek hal meg. MIBE KERÜL? A Washington Post ve­zércikkben foglalkozik a szenátusi választások anyagi vonatkozásaival, s megálla­pítja, hogy egy-egy szenátor megválasztására költött ösz- szeg az utóbbi két évben jelentősen megnövekedett, eléri a 3 millió dollárt. Ah­hoz, hogy bekerüljön valaki a szenátusba, 52 héten át heti 10 ezer dollárt kell hogy költsön a kampány fenntartására, de ez az ösz- szeg magasabb is lehet, ha nagy államban kemény el­lenfelek találkoznak. 1986- ban volt olyan eset is, hogy a két jelölt több mint 10 millió dollárt adott ki, 1976- ban még 760 ezer dollárral is lehetett fedezni a szená­tor választási kampányát. A lap felhívja a figyelmet ar­ra, hogy az 1988-as és 1990- es szenátusi választásokra máris megkezdődött az ala­pok „gyűjtése”. HÖÁLLÓ FONAL A Leningrádban kifejlesz­tett Arimid T szintetikus fonal még a Bunsen égő 1200 C-fokos lángját is ki­bírja. A kutatók szerint ez az egyetlen olyan szinteti­kus szál, amely ilyen nagy höterhelést kibír. RÉSZECSKEESÖ A Los Angeles-i laborató­rium szakemberei szerint a Föld ózonernyőjén keletke­zett lyukakat heves részecs­keeső kelti. A mesterséges bolygókról végzett megfi­gyelések szerint a magas energiatöltéssel rendelkező elektronzápor 27 naponként bombázza a légkörünket, amelynek során felbontja a több atomos ózont. GŐTE Az Északi-sarkkörön túl, a tundrán végzett földmun­kák . során a munkások tíz méter mélységben egy kővé fagyott gőtére találtak — je­lenti a TASZSZ —, amely­nek korát egyelőre még nem sikerült megállapítani. A Nap sugaraitól felmelegített hétcentis állat feléledt, s né­hány napot élt. A tudósok szerint ez az első eset, hogy az örök jég fogságába esett gőte magához tért hosszú, valószínű tízezer vagy annál is több éves álmából. TILALOM Spanyolországban betilt­ják a sportpályákon a ciga­retta és a szeszes italok rek­lámozását. Az intézkedést azzal indokolták meg, hogy mindkettő káros az egész­ségre, főleg a fiatalokéra, akik nagy számban keresik fel a sportpályákat. Mivel az egyesületek bevételeik te­kintélyes részét viszont ép­pen a reklámokból biztosít­ják, az intézkedést csak fo­kozatosan, két év leforgása alatt érvényesítik. Addig vi­szont más reklámforrások után kell nézniük a stadio­noknak. KAROSSZÉK REKORDÖSSZEGÉRT A Sothebly brit cég re­kordösszegért árverezett el egy karosszéket, amely XV. Lajos korából származik. A 600 ezer dollárért elkelt ér­tékes bútordarab XV. La­jos egyik lányáé volt, aki 1739-ben don Felipe pármai herceghez^ ment férjhez. A karosszéket, amelyet való­színűleg Nicolas Quiniber Foliot készített 1749-ben, ezüstszálakkal hímzett, égő­vörös -bársonnyal borították be. Két'tigyanilyen szék ta­lálható a New York-i Met­ropolitan és a leningrádi Ermitázs múzeumban. PORTUGÁL BORIVÓK Megelőzték a franciákat a portugálok borivásbán. Az egy főre jutó mennyiség Portugáliában évente 81,5 liter, míg Franciaország 79,89 literrel a második helyre szorult. Légionárius betegség A levegőből az ivóvízbe került mikrobák okozták három hónap­pal ezelőtt a szovjet Armavir városban történt tömeges légionárius betegséget — közölte art Izvesztyija szerdai számában V. Pokrovsz- kij, a Szovjet Orvostudományi Akadémia elnöke. Mint arról annaW idején beszámoltunk, a dél-oroszországi Arma- virben három hónappal ezelőtt 200 embert kellett furcsa tüntetekkel kórházba szállítani. A betegek egyre erősödő hidegrázásra, mell­kasi fájdalmakra panaszkodtak, egyeseknél tüdőgyulladás lépett fel. Az orvosok először az AIDS-re gyanakodtak — a városban ép­pen ekkor vizsgáltak egy AIDS-gyanús beteget —, de hamarosan kiderült, hogy légionárius betegségről van szó. (A közhiedelemmel ellentétben a betegség elnevezésének semmi köze sincs a francia idegenlégióhoz: több mint tyá évvel ezelőtt az egyesült államokbeli Philadelphiában mintegy 200 második világhá­borús veterán találkozóján tört ki a betegség, innen ered az el­nevezés.) Pokrovszkij professzor — aki a kérdés nemzetközileg elismert szakértőjének számít — elmondta, hogy a betegség enyhébb és sú­lyosabb lefolyású válfajait ismerik, az utóbbi esetén körülbelül minden harmadik megbetegedő áldozatul esik a légionárius meg­betegedésnek. Hozzáfűzte, hogy Armavirben az enyhébb lefolyású kór ütötte fel a fejét három hónappal ezelőtt. Kubai diplomaták kiutasítása riEH3EHCKAH nPABflA irta: Sz. Fevraleva: Öngyilkosság A tragédia március 28-án következett be. Andrej (megváltoztatott név) még most sem hiszi el, hogy barátja halálát annak a förtelmes mérgező anyagnak a gőze okoz­ta, amellyel azon az estén nem győzték te­leszívni magukat. Vagy pedig a fiú nem is akar hitejt adni az egésznek. S itt két kü­Valóban sor került verekedésre, amelyet Andrej provokált ki. Ennek ellenére most áldozatnak próbálja feltüntetni magát. Ba­rátai és ismerősei azt mesélik róla; azért szállították kórházba, mert „leverték a veséjét"* De az igazság az, hogy a toxiko­lógiai osztályon feküdt, ahová bevitték azon a szörnyű éjszakán. Az orvosok meg­állapították a diagnózist: közepes fokú mér­gezés gőzök belélegzése folytán. (Valami­lyen folyadékról van szó, de hogy melyik­ről, ezt nem írjuk le, mivel szép számmal akadnak olyan kamaszkorúak, akik a toxi­kus szerek romboló hatásairól tartott elő­adásokon igyekeznek feljegyezni füzeteikbe ezen anyagok nevét, hogy azután kipróbál­hassák magukon.) Andrej a rendőrségen és az ügyészségen tett vallomásai alapján nem tekinthető ál­dozatnak. Nos, az akkori esetre így emlé­kezett vissza: „A megállóhelyen várakoz­tunk és ott figyeltem föl egy fickóra, aki a tőlünk két méterre ánó négy lánnyal szemben kihívóan viselkedett. (Valójában belevaló típus volt: „Lányok, min nevet­tek? Hadd nevessek én is veletek!”) De ennek a srácnak a magatartása, vulgáris szövege abban a pillanatban mégsem nyer­te meg tetszésemet. Odamentem hozzá, megragadtam a karját, és ennyit mondtam neki: „Haver! Gyere velem, majd elbeszél­getünk." Ezután az események a követke­ző képpen zajlottak le: jobb kezével a fiú arcon vágta k.-t. (Ő Andrej barátja volt, akinek sorsa később tragikussá vált.) K. szintén meglendítette karját, ütése azonban nem talált. Ekkor jobb lábammal kemé­nyen az idegen hasába talpaltam, pedig az arcát céloztam meg. Mindenáron azt akar­tam, hogy egyetlen rúgással leverjem lá­báról.” Mellesleg jegyzem meg, Andrej az ese­mények felidézésekor kizáróan csak itt lönböző dologról lehet szó, éspedig az első változatban arról, csakugyan képtelen őszintén belenyugodni a megtörtént esetbe. A másodikban: amikor arra spekulál, hogy előnyösebb helyzetet vívjon ki magának. Ezt bizonygatta: „Bunyó közben ölték meg barátomat.” mondott igazat. Az eset letaglózta és meg­rendítette, még nem volt képes kártyáit úgy megkeverni és szétrakosgatni, hogy a pasziánsz kijöjjön neki. Aztán ismét rá­döbbent: jobb lesz hallgatni arról a folya­dékról, amelyet egész este a zsebében hor­dott. Csak amikor az események helyszíné­ről a kölnis üveg alá rejtett kis fiola az illetékesek kezébe jutott, Andrej kiegészítő vallomást tett apja jelenlétében. „K.-val együtt jöttem ki a technikumból, és útközben láttam, ő már akkor bódult állapotban volt. Rögtön észrevettem rajta, hogy szipózott... Házunk bejáratánál át­adta nekem a folyadékkal töltött üveget, amelyet hazavittem és tartalmát a kölnis­üvegem alatt lévő flakonba átöntöttem. Magamhoz vettem, és elmentem K.-hoz. Elhatároztuk, hogy még egyszer „szippan­tunk”, és ezért a városba utaztunk. A Moszkva mozinál mindketten — kétpercen- ként átadva egymásnak az üveget — szá­junkon keresztül lélegeztük be a vegyszer páráját. Fejünkben köd gomolygott. Körül­belül fél óráig bolyongtunk, majd kétper- cenként újra szívni kezdtünk. K. még nem panaszkodott semmire, mosolygott, és arra kért, nyújtsam oda az üveget. Én viszont többé már nem adtam át neki. Amikor a megállóhoz értünk, normálisan érezte ma­gát, de nekem kissé megfájdult a fejem, zúgott a fülem.” A későbbi dulakodás nem tartott soká­ig, és amint kiderült, az lett a vége, hogy az egyik fiú — a lányok szeme láttára — a bokrok közé lökte a másikat. Miután a verekedők szétváltak. Andrejék a központi piactérre mentek át. K. ott hirtelen rosz- szul lett és fogytán volt ereje. Idézet Andrej vallomásából: „K.-t valahogy elvonszoltam egy pádig, és ráültettem. Olyan furcsán nézett ki, hö­rögni kezdett. Nekem ekkor az motoszkált a fejemben, hogy K. a szerből túlságosan sokat lélegzett be, és ezért van baj vele. Amikor a mentőautó megérkezett a hely­színre, már késő volt...” Ezzel az esettel a kerületi ügyészség és még más szerv is foglalkozott. Az igazság­ügyi orvostani szakértők mélyreható vizs­gálatot folytattak, majd megállapították, hogy a halál oka: egy erősen mérgező ha­tású, haloidokat tartalmazó vegyület... Ügy látszik, nincs értelme az után kutat­ni, mióta szipóztak ezek a fiatalok. Néhány szemtanú szerint: három hónapja. Andrej azt állítja, hogy ők akkor csinálták elő­ször. Meglehet. Ám ez az egyetlen alkalom is elég volt ahhoz, hogy a „lé” egy emberi életet kioltson . . . Andrej: „Hogy mi ott szipóztunk; na és?! Mások, amikor hazatérnek, estig szórakoz­nak vele.” Az ilyen „mások” között az a divat ter­jedt el, hogy mielőtt táncolni mennek, elő­vesznek v^J^milyen hódító szert. Amikor Andrejnál a toxikológiai osztályon vol­tam, megtudtam, nemrég egyenesen a disz­kóból hoztak be négy fiatal lányt mérge­zéssel. Azóta elmondták, hogy ismerőseik­nek mintegy 50 százaléka „élvezi ezeket a szereket”. Miért? Mi a céljuk vele? Vajon helyes-e az az út, amelyen azért járnak, hogy kérdéseinkre választ kapjunk. A hagyományokat követve, családokat, szülőket kerestem fel, s kutatni kezdtem a neveléssel kapcsolatos hibákat, nehézsége­ket. Sajátos újságírói nyomozást kellett folytatnom a pedagóguskörökben is, hogy megtaláljam az érdekelteket, s az ő segít­ségükkel a vétkeseket. Végül megkérdez­tem az osztálytársakat, a barátokat azért, hogy bebizonyítsam: hiszen ők is tudtak volna figyelmeztetni a bajra, de... Becsü­letesen bevallom: ilyen közösségekben is végére akartam járni a dolognak. Elhatá­roztam, hogy kiderítem az igazságot. S ekkor lelkem fellázadt. De meddig fogjuk még hibáztatni környezetünket a fiatalok által elkövetett bűnökért? Figyeljék meg, milyenek ők: nem félnek semmitől, nem ismernek el senkit. Teljes függetlenségre törekszenek, hogy csakis önmagukért fe­leljenek, amihez se szülő, se tanár, sem milliomos nagybácsi nem szükségeltetik. Ezzel is kezdtem Andrejjel a beszélge­tést: — Te okos, gondolkodó fiú vagy. Mondd meg nekem, miért foglalkozik önpusztítás­sal és öngyilkossággal az ifjúság bizonyos része? Nevezetesen hódító szerek, toxikus folyadékok gőzeit, páráit lélegzi be. — Ki adott rólam ilyen alapos jellem­zést — csodálkozott kezdetben fiatal be­szélgető partnerem. S ekkor a professzoros tekintetű 17 éves fiatalember feltűnő módon képes volt al­kalmazkodni. A továbbiakban már arra hivatkozott, hogy kizárólag azért kezdett „szívni”, mert „tanulmányozni akarta” az ifjúság problémáit. E mondatnál aggódva rám nézett. — Nem hiszi? — Elhiszem — feleltem —, miért ne? Kérdéseimet, és mindenféle mellékes megjegyzést mellőzve az alábbiakban köz­löm Andrej monológját, amely tartalmazza egyben az ifjúsággal kapcsolatos gondola­tát is: — Önök azok a felnőttek, akik a saját elveikkel tettek ilyenekké bennünket. Azt mondották nekünk: valamikor nehéz életük volt, és ezért hadd legyen meg gyermeke­iknek mindenük. Önök teremtettek üveg­házi körülményeket részünkre és vitami­nokkal tömködtek bennünket, s íme, a gyümölcsök beértek. Nincs mit csinálnunk, nem szeretünk tanulni, hiszen megvan mindenünk, és ezért is csekély az érdeklő­désünk. A mi nemzedékünknek e kor szü­netet jelent. Szüléink még képesek élni a lehetőségekkel, és még tudnak csinálni va­lamit. Bizonyára mások lesznek majd a mi gyerekeink; hisz’ naplopásból nem lehet naplopást „teremteni”. Mi most takarék­lángon vagyunk és lejárt a lemezünk. Ko­rábban az emberek érdekesebben tudtak élni, meg létezett bizonyosfajta törődés, gondoskodás is. Néha úgy tűnik, hogy még a rabság is jobb lenne részünkre, legalább lenne valamilyen célunk .. . És most az emberek alszanak, vagy pe­dig érdek nélkül egy-egy ügy mellé állnak. Hetven százalékban mindenből kiábrándul­tam. Miért? Azért, mert senki sem törődik itt semmivel. Amikor a megállóban vere­kedtünk, egy rendőr őrmester tűnt fel nem messze tőlünk, aki azután különös módon átment az utca túlsó oldalára. Nagy tömeg vett körül bennünket, de senki sem segí­tett.” Nos, ilyen az életről, az emberekről ki­alakult szemlélet. Nagyon szeretnék kom­mentárt fűzni ehhez, ám mégsem teszem. Azért, mert egyre inkább meg akarom tud­ni: kinek mi lesz erről a véleménye. Fordította: Bukovinszky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom