Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-17 / 167. szám
NÉPÚJSÁG 1987. július 17., péntek A szarvasi áfészes cukrászok Megyei tanszerkörkép ü kormányszóvivői Túlteljesítették első féléves tervüket A Szarvas és Vidéke Áfész cukrászüzemét 25 évvel ezelőtt adták át rendeltetésének. 16-an dolgoznak két műszakban, mintegy hatvanféle terméket állítanak elő. Janurik Mihály üzemvezetőt faggatom: a jubileumi esztendő első féléves tervét hogyan sikerült teljesíteni? — Az éves tervünk kilencmillió 300 ezer forint. Az első fél évet 112 százalékra teljesítettük, mely a bázishoz viszonyítva 116 százalék. A fogyasztók igényeit igyekszünk az év minden szakában maximálisan kielégíteni. A friss süteményekkel nemcsak napra-, de órára kész kell legyünk. Dolgozóink értik, szeretik szakmájukat, ezért nincs lemaradás. Szállítunk szarvasi, bé- késszentandrási, csabacsüdi, kardosi és örménykúti cukrászdákba, áfész- és Élésker- boltokba, mi látjuk el friss süteménnyel az oktatási intézményeket, a napközi- és szociális otthonokat, készséggel kiszolgáljuk a kiskereskedőket is. — összesen hatvanöt egység várja termékeinket. Kedvelt egyebek között a házi túrós és káposztás lepény, a tepertős pogácsa, melyhez állandóan friss tepertőt kapunk a SZÁT húsüzeméből. A tiroli rétest ötféle töltelékkel sütjük. Családi ünnepekre minden megrendelést felveszünk, nem ritka az olyan hét vége, amikor 250-260 tortát sütünk. Szeretik a félkész termékeket, a tortalapokat, a nyers hájas tésztát. Boltokban sok zsugorfóliába előrecsomagolt sós és édes teasüteményt szállítunk. — Huszonöt éve dolgozom a szakmában, ez az első munkahelyem — magyarázza Bohus Béla kormánykitüntetett cukrászmester. — Ügy tűnik: női szakma, a gyakorlat viszont egészen más. Nagy a fizikai igénybevétel, dolgozunk hét végén, vasárnap, karácsony és húsvét előtt különösen nagy a hajtás. Ilyenkor a család inkább nélkülözi az édesapát, mint az édesanyát. Megszállottként kell szeretni a szakmát ahhoz, hogy minden időben derekasan álljuk a sarat. Hasonlóan vélekedik Pásztor Benjámin is, aki „véletlenül” lett cukrász, menetközben megszerette a szakmát. Okányból került Szarvasra, családot alapított, s úgy érzi: biztos kenyérkereseti forrás a cukrászmesterség, hiszen amíg ember él, szeret enni, a minőségi igények pedig egyre nőnek. A. R. Egy hónapja folyik a tanszervásár. Körkérdést intéztünk a megye néhány tele- ' pülésének papírboltjához: milyen a tanszerellátás, az utánpótlás, van-e elegendő mennyiség füzetekből, iskolatáskákból, s milyen a kezdeti vásárlói érdeklődés a tanszerek iránt. Békéscsabán minden árucikkből bőséges mennyiséggel tudnak szolgálni a vásárlóknak, egyedül gyurmából és gyurmakésből nem kaptak. Az iskolatáska-választék is gazdag, szinte minden fajtája hátitáska, de kisebb meny- nyiségű diplomata-, illetve válltáska is van. Július 27- től augusztus 7-ig kedvezményes tanszervásár keretében a füzetcsomagok 20 százalékkal olcsóbbak lesznek. E csomagokból hiányzik az énekfüzet, de iskola- kezdésig megkapják azt is. A tanszercsomagokat illetően sok az átfedés a különböző osztályok csomagjai között, s úgy vélekednek, hogy a negyedik, valamint a hetedik és nyolcadik osztályosoknak felesleges megvenni a tanszercsomagokat, mert ezek tartalmának egy részét már tavaly megvásárolták. (Így például a harmadikos és negyedikes csomagban egyaránt van körző.) Szülői kérésre viszont a helyszínen összeállítanak új, fölösleges tanszereket nem tartalmazó csomagokat. Mezőberényben az iskolatáskák 90 százaléka hátitáska. A többi tanszer is kapható, még gyurma is. A tanszercsomagok tartalmát illetően azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ez egy évenként kiadott, az egész országra vonatkozó lista alapján készül, de — amíg a készlet tart — mindenből a legolcsóbb tanszert teszik a csomagba. Békésen a rajztábla és az import rotringceruzahegy hiányzik, ezenkívül azonban teljes a választék. Az énekfüzet megtalálható a füzetcsomagban, még borító is kapható hozzá. A hátitáskák valamennyi korosztály részére megvásárolhatók, a tanszercsomagokat külön kérésre itt is összeállítják. Újkígyóson megtudtuk, hogy a kedvezményes füzetvásár nem vonatkozik a spirálfüzetekre. Négyfajta csomagolópapír kapható, áraik 2,80-tól 8,80 forintig terjednek. Az alsó tagozatos füzetek hiánytalanul beszerezhetők, a felső tagozat füzetcsomagjaiból azonban a vonalas és matematikafüzetek hiányoznak. A szállítók megígérték, hogy július 27-re pótolják a hiányt. Tízfajta iskolatáska kapható, így a legkényesebb igényeket is ki tudják elégíteni. Az áruállátással Sarkadon nincs gond eddig, valamennyi tanszer beszerezhető. Némi meglepetésre a vásárlók az idén korábban jelentkeztek, mint tavaly, így remény van a torlódás elkerülésére. Bucsán is kielégítő az ellátás. A hátitáska ára 380 forinttól 550- ig terjed, a diplomatatáskák 600 forintba kerülnek. Csomagolópapírból háromfajta áll a vásárlók rendelkezésére. — Szilasi — Van kiút! ........Mi is alkoholisták voltunk. »Nehéz-« fiúk, akik az utolsó fillérünkön kívül még a családi kapcsolatainkat, a barátságot, a szerelmet és a reményt is elittuk ... értelmetlenül fecséreltük el az éveinket. Kifestett álmok után sóvárogtunk, amelyek buborékként pattantak el az italos pohárban. Fájdalmas ébredés volt. Friss sebek, eltékozolt sorsok és családok romjai vártak ránk, amit az alkohol rabjaként önmagunk okoztunk. S akkor, amikor magányosan és céltalanul ténferegtünk a világban, akkor találtunk rá az alkoholmentes klubmozgalomra. Szövetséget kötöttünk, amelynek az első célja: senkit sem engedünk visszazuhanni... Űj életformát hirdetünk, amelyben minden társunk visszakerülhet társadalmunk kiegyensúlyozott, megbecsült tagjai közé — ha ő is akarja... Ha úgy érzed, hogy nem boldogulsz egyedül, kérd el kezelőorvosodtól a lakóhelyedhez legközelebbi címünket, és mi rendelkezésedre állunk ...” (Részlet a békéscsabai alkoholmentes klub vezetősége által kiadott „Elbocsátó üzenetből”, amelyet valamennyi gyógyult beteg kézhez kap a kezelés után.) Petrovszki Pál hetvenegy éves nyugdíjas meséli: — Huszonnégy éve vagyok az alkoholmentes klub tagja Békéscsabán. Azóta nem iszom alkoholt. — Egy poharai sem? — Egy cseppet sem. — Mikor szokott rá az italra? — Huszonegy évesen a kötöttárugyár csapatában, a rokkában futballoztam. A meccsek után nem széled- tünk szét azonnal, meg hát szomjasak is voltunk, így kaptam rá az ivásra. Később már, ha akartam volna, akkor se tudtam volna leszokni róla: a szervezetem beállt egy szintre, s szinte megkövetelte a magáét. — Volt valami problémája, bánata, ami az italhoz vezette volna? — Nem, semmi okom nem volt az ivásra. Egyszerűen csak jól akartuk érezni magunkat. Kedélyesen elnótáz- gattunk, a cigány pedig húzta nekünk kedvenc dalainkat ... — Gondolt-e arra, hogy milyen következményei lehetnek ... — ...az ivászatnak? Huszonévesen? Mondhatott nekem akkor bárki bármit, nem hallgattam volna senkire. Szüleim is hiába kérték, hogy hagyjam abba az italozást. A családommal való kapcsolatom aztán any- nyira megromlott, a feleségem is addig-addig beszélt a lelkemre, hogy 1963-ban jelentkeztem Gyulán az elvonókúrára. Egy évig éltem „tablettán”, amelynek bevétele után egy különleges koktélt kellett felhajtani... — Elárulná a koktél receptjét? — Ez három cent rumból, egy deci borból és öt deci sörből állt. Akkor ittam utoljára. — Ez nagyon szépen hangzik . . . — Pedig elhiheti, hogy így van! Lakodalmakon, mint vendég is sokszor bizonyítottam, hogy — alkoholista múltammal ellentétben — most már nem engedek a csábításnak .. . Egyszerűen visszautasítottam a szíves kínálást. — Magyarországon minden huszadik ember alkoholista, s közülük minden ötödik nő. Mit lehetne tenni e betegség visszaszorítására? — őszintén szólva, fogalmam sincs ... A tiltás, a szavak nem sokat jelentenének. Most már inkább a tettek ideje jött el. — Mit jelent önnek a klub? — Nem csak a segítséget, s azt, hogy bármikor számíthatok rá, hiszen már meggyógyultam. Mindig szívesen vagyok itt, mert jó az együttlét a többiekkel. Röviden: remekül érzem magam ebben a társaságban! — Ha most kitöltenék egy üveg sört önnek, koccintana-e velem? — Semmi esetre sem! — Sok előítélet uralkodik az alkoholellenes klubokat illetően — mondjuk Vízik Sámuelnek, a békéscsabai alkoholmentes klub titkárának. — Biztosan, pedig mi nem az alkohol ellenes, hanem az alkoholmentes élet mellett vagyunk. A kettő között az a különbség, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás nem betegség, és nem elítélendő dolog, de mindenkinek tudnia kellene, hogy hol az a határ, ahonnan kezdve már alkoholmentesen kell élni. A mi klubunk feladata az utógondozás: a már gyógyult alkoholistákra is ugyanúgy kell vigyázni, mint a még betegekre. Képletesen szólva, megfogjuk a kezét, hiszen számára a kísértés még túl nagy, s a mi segítségünk nélkül újra visszazuhanna abba a pokolba, amelyet egyszer már megjárt. Mivel a visszaeső alkoholista másnap hatalmas szégyenérzettel ébred, s a világért sem hajlandó bemenni dolgozni, munkahelye sem tudja, mi történt vele. Ekkor kell gyorsan cselekedni, mert később már nem hallgatna senkire. De ha mi a kellő pillanatban beszélünk vele, akkor már másnap ugyanúgy dolgozhat, mintha mi sem történt volna, a le nem dolgozott munkanapokat pedig szabadságnak számítják be. — A nyolcvannégy klubtag mind gyógyult alkoholista? — Nem, a tagság fele szimpatizáns, akik ismerik a klub alapszabályát: rendezvényeink szeszmentesek, de azon kívül — mértékletesen — lehet inni. Az ifjúsági szekciót is azért alakítottuk meg tavaly októberben, hogy a fiatalok már ne sodródjanak arra az elátkozott útra, amelyen mi már oly sokszor végigmentünk évekkel ezelőtt. : ? — A személyes névmás alatt a mostani vezetést értsük? — Igen. Azt hiszem, szavainknak így nagyobb a hitele, mintha egy józan, az alkohol kálváriájáról mit sem tudó vezető szónokolna klubtagjainknak ... — A békéscsabai alkohol- mentes klub két év múlva ünnepli harmincéves fennállását. — Magyarországon valóban mi alakultunk meg elsőként 1959 februárjában. A régi harcosok közül Zaho- rán Mátyás már nincs az élők sorában, Szentesi László és Gyulavári András emlékszik már csak az indulásra. Az idők folyamán szovjet, francia, angol, csehszlovák klubokkal kerültünk kapcsolatba. A klubprogramokat illetően maradéktalanul a tagság akarata érvényesül. Mártély, Zalaegerszeg, Eger után talán Franciaországot is láthatjuk ... — ön szerint mi most a legfontosabb teendő? — Az, hogy belső igénnyé váljon a gyógyult alkoholistánál, hogy nem iszik. Nem az a lényeg, hogy a társadalom lássa, mennyi beteg embert térítünk vissza a helyes útra, hanem, hogy mennyi volt alkoholista tud megállni a lábán az életben, amely egyszeri és megismételhetetlen. E belső igény kialakításához szeretnénk hozzájárulni. „Nagyon szép és jó emlékeket őrzök az alsóörsi konferenciáról, ott sok dolgot megtudtam, és nagyon sajnálom, hogy mi nem rendelkezünk némely hasonló dologgal Franciaországban. Nagyon hiszek a külföldi országokkal való kapcsolatban és azok hasznosságában; hogy az antialkoholista mozgalom ügyében előre jutunk.” (Részlet Bemard Leonnak, a franciaországi Nevers-ben működő klub vezetőjének leveléből.) Szilasi Mihály értekezlet napirendién a MSZMP KB állásfoglalása A kormány ülését követő szóvivői tájékoztatóján Bányász Rezső kommentárt fűzött az MSZMP KB állás- foglalásával kapcsolatos napirendi ponthoz. — A Minisztertanács előtt ma az a feladat állt, hogy a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásának szellemében felgyorsítsa a gazdasági-társadalmi kibontakozás kormányzati cselekvési programjának kidolgozását. A kibontakozás megalapozása persze nem ma kezdődött, hanem az 1986. novemberi KB-határozattól folyamatosan folyt. Az ütem az elmúlt hetekben érezhetően nőtt, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a kormányzati munka körültekintő jellegét. A következő évek fejlődését meghatározó, felelős program széles körű konzultációk, eszmecserék után az Országgyűlés őszi ülésszakán nyeri majd el végleges formáját. Meg vagyok győződve arról, hogy az a vitában kiérlelt egység, amely a Központi Bizottság munkáját éppúgy jellemezte, mint a kormány mostani ülését, megerősítést kap majd népképviseletünk legfelső színe előtt is. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogyan és hová „rangsorolják” a jövőben — saját munkánk, értékeink alapján — a népek sorában a Magyar Nép- köztársaságot. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programja, amit a kormány a leghatározottabban képvisel, valódi reformpolitika. Hisszük, hogy a nemzeti közmegegyezés frissítésével mozgósítani tudja társadalmunk minden alkotó erejét. Milliók és milliók vannak ebben az országban, akik az elmúlt években is odaadóan, a maguk és családjuk sorsát a közösség ügyével összekötve dolgoztak, tették a magukét, a maguk helyén, ök is azt várják a kormányzattól, hogy bontakoztassuk ki még inkább a közösségi gondolkodást, a haza jövőjéért való tettrekészséget. A közösség magasabb rendű erkölcsét mélyebben meg kell gyökereztetünk. Olyan alapja ez a gazdasági-társadalmi kibontakozásnak, amelyhez egyetlen fillérnyi beruházás sem kell. S ennek erősítésében az otthonnak, az iskolának, a munkás- és az ifjúsági mozgalomnak éppúgy megvan a szerepe, mint a népfrontnak, vagy a néppel együtt élő egyházi személyeknek. Az első kérdés is a KB állásfoglalásához kapcsolódott: az MTI tudósítója a kibontakozási program sajtóvisszhangjáról kérte Bányász Rezső véleményét. A Tájékoztatási Hivatal elnöke válaszában kiemelte, hogy az állásfoglalás megismertetését komoly szakmai-politikai felelősséggel végezte el a magyar sajtó. Erre utalt az a mód, ahogyan a dokumentumot a szerkesztőségek kezelték, továbbították az olvasóknak. hallgatóiknak, nézőiknek. Hasonló komolyság és elkötelezettség jellemzi azokat a kommentárokat, amelyek a Központi Bizottság ülése óta napvilágot láttak. Sajtónk helyesen mutat rá arra, hogy az állásfoglalás korszakos jelentőségű továbbfejlődésünk, jövőnk szempontjából. Az is igaz, amit számos lap áláhúzott: most egy gyorsabb ütemű, a munka, a termelés, a helytállás minőségét jobban előtérbe helyező fejlődés küszöbén állunk. A nemzetközi visszhangról szólva elmondta, hogy a szocialista országok sajtója elismerően, céljainkat támo- gatóan számolt be a KB üléséről, a kiadott közleményről. A mértékadó nyugati polgári lapok is általában szándékainkat, törekvéseinket felismerve, kiegyensúlyozottan értékelték az ülés határozatait. Az ellenséges rádióadók viszont ezúttal sem tudtak elszakadni megszokott, spekulatív stílusuktól. A szóvivő (a Népszava kérdésére) kitért arra is, hogy cselekvési programjának kialakítása során a kormányzat folyamatosan konzultálni, s még határozottabban együttműködni kíván a társadalmi és tömegszervezetekkel, különösen a szakszervezetekkel. A jogalkotásról szóló törvény tervezetéről (a Nép- szabadság kérdésére) elmondta: a javaslat előterjesztését az indokolja, hogy jogalkotásunk rendje nem egységes. Miközben az államélet egyes területei túlszabályozottak, másutt jelentős joghézagok nehezítik az eligazodást. A kormány szándéka szerint az új törvény egyértelműen elhatárolja majd a jogszabályt az állami irányítás jogszabályon kívüli eszközeitől. A legfontosabb az, hogy csakis az Alkotmányban meghatározott, állami szervek által alkotott, általános és kötelező magatartási szabályt lehessen jogszabálynak tekinteni. Mint ismeretes, a földtörvény értelmében idén szeptembertől megszűnik a művelésre alkalmatlan állami és szövetkezeti tulajdonú földek tartós használatba adása, s lehetővé válik e területek megvétele — emelte ki a mostani kormányülésen alkotott rendeletről szólva (a Magyar Hírlap érdeklődésére). A törvény végrehajtási utasítása szerint ha a vevő vállalja, hogy a mezőgazda- sági célokat szolgáló földet megműveli, illetve az építési telken házat épít, akkor kölcsönt is felvehet. A már beépített tartós használatban levő területek a rendelet hatályba lépésével minden külön kérelem nélkül a használók tulajdonába mennek át, a gazdasági tevékenységre használt földek viszont csak külön kérelemre adhatók tulajdonba. Az érintettek a helyi tanácsoktól részletes tájékoztatást kaphatnak majd kérdéseikre. A kormány ülésén tárgyalt témák közül tájékoztatást kértek a magánnyomozást tiltó rendelkezésről is (Magyar Nemzet). Bányász Rezső a többi között elmondta, hogy az utóbbi időben számos kisvállalkozói kérelem érkezett a belügyi szervekhez vagyonvédelmi, illetve a közbiztonsággal összefüggő tevékenység végzésére. Jogszabályi előírás híján a helyi tanácsi szervek eddig 12 ilyen gazdasági munkaközösség tevékenységét engedélyezték. A kormány szóvivője egy kérdés kapcsán (Magyar Rádió) leszögezte: el kell érnünk az állami költségvetés hiányának lehető legnagyobb mérvű csökkentését. A Minisztertanács és szervei az év folyamán már számos intézkedést tettek ennek érdekében, így például döntés született a vállalati támogatások csökkentéséről, a beruházási kiadások mérsékléséről, s a márciusi árfolyam- változások és az áprilisi áremelések is e célt szolgálták. Más területeken is szigorú intézkedéseket léptettek életbe, ezek közé tartozik a zárolt tartalékok elvonása, a. központi költségvetésből finanszírozott szervek és a tanácsok támogatásának csökkentése. A hiány további mérséklése érdekében a kormány azt is szükségesnek tartja, hogy a társadalmi és tömegszervezetek racionálisabb gazdálkodással már az idén tegyék lehetővé költségvetési támogatásuk legalább 10 százalékos csökkentését.
