Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-09 / 134. szám
1987. június 9., kedd ül fi £ * p 5| ' ste ií: &rö«tsfS*M>k lton xáiiu ni:.<}*< ísí'.ía:»?'* ÖVUftO ÍSÍV*N mm. isiv** BAJ*1 ♦«AvA&í í8-íMg> vbmszioanwl MtOOKDETT bbzeo Oil/.MAIMA INUK orosházi festők csoportja 1983 lllfs KB H (/)& «xt+jiJL f^At Néhány címlap az orosházi kiadványokból Reprodukció: Kovács Erzsébet Kiadó: az orosházi művelődési központ Ritkán lordul elő. hogy az újságíró egyazon dologról néhány napos időkülönbséggel több forrásból is értesül; ugyanarra többen is felhívják a figyelmét. Lehet, hogy a véletlen müve?. . . Inkább talán az ügy fontossága váltja ki a figyelemfelkeltő jelzéseket. Az elmúlt év vége óta két- három havonta érkezik címünkre az orosházi Petőfi Művelődési Központ Nézőpont című, egy géppapírnál valamivel nagyobb formátumú négy-nyolc oldalas „hírlapja”. A fejléc szerint ugyan-,.csak” a közművelődési intézmény műsorfüzete és tájékoztatója akar lenni a Nézőpont, küllemét és tartalmát tekintve mégis inkább az újság jelző illeti meg. Tudomásunk szerint így egyedülálló megyénkben; az országban is kevés társa akad. Ez a kiadvány csupán egyike azoknak, amelyeknek impresszumában az orosházi művelődési központ neve szerepel. Történetéről Gonda Géza igazgató beszélt. — Több évvel ezelőtt a Juhász Balázs gyűjtőklub évkönyvével kezdődött kiadói tevékenységünk. A klub névadója volt az, akinek a század első éveiben megszerzett magángyűjteményére épült aztán az orosházi múzeum: ő rakta le a városi közgyűjtemény alapjait. Az évkönyv megjelentetésekor lett nyilvánvaló, hogy itt. Orosházán nagyon sok olyan szellemi érték lapul, amely érdemes arra. hogy kiadjuk, megjelentetéssel közkinccsé tegyük. De hadd hangsúlyozzam: a művelődési központ mindössze felkarolta és támogatta a kezdeményezést. Persze, semmi nem lett volna a dologból, ha nincs egy olyan intézmény, amely ezt megteszi. A kölcsönösség kettőse aztán tovább bővült. Az üveggyár Gutenberg Szocialista Brigádja lett az. amelyik a sorra megjelenő kötetek nyomtatását végzi; több helyi vállalat. intézmény. szervezet és természetesen megannyi kutatásra, írásra, szerkesztésre vállalkozó orosházi bővítette a kört. A helyi értékek felkutatásának, terjesztésének, az érdeklődőkhöz való eljut- tatásáhak ügye valóban közügy lett; egy ilyen tevékenység alapjaiban feltételezi is az együtt gondolkozást. — Irodalmi sorozatunk tavaly indult, eddig Verasztó Antal Megkezdett beszéd és Csizmadia Imre Holnapok és Kis történészek Kétsopronyban „Leggyakrabban a Képes Történelem köteteit forgatjuk” „Rakjuk be a fáraót a piramisba, a rabszolgáit meg ide sorakoztassuk fel!” — mondja kipirult arccal a szemüveges kisfiú, miközben társaival együtt egy doboz felé, hajolva papírfigurákat rendezget. Közelebb lépve felismerhetjük az ókori Egyiptom jellegzetes alakjait korhű környezetben és ruhában. A Kétsopronyi Általános Iskola néhány ötödik osztályos diákja — akik mindannyian a Kis történészek baráti körének tagjai — épp az „oktatótáska” egyik kirakójátékával foglalatoskodnak, amíg tanárnőjükkel. Majernyik Istvánnéval beszélgetek. — Mi a lényege annak a társasjátéknak, ami most a gyerekeknél van? — Különböző történelmi korokat idéznek fel a képek segítségével. Miközben ezzel játszanak, észrevétlenül tanulják meg az évszámokat, a helyszínek, személyek neveit. Ugyanez persze visszafelé is érvényes, hiszen ha nincsenek tisztában az adatokkal, nem tudják megoldani a feladatokat. Játszva, könnyedén tanulnak. Télen például kint a szabadban egy hócsatát rendeztünk és a thermopülai csatát próbáltuk visszaidézni. Más alkalommal az athéniak ma- mathoni győzelmét pergettük vissza. Nagyon élvezték a gyerekek ezeket az imitált ókori összecsapásokat. — Hogyan kapcsolódnak a szakköri foglalkozások a törzsórán tanultakhoz? — Szerencsére én tanítom valamennyiüknek a történelmet, így a tanórán látom, mi az, ami iránt különösképpen érdeklődnek a diákjaim. Amit ott nem tudunk részletesebben megtárgyalni, arra a délutáni foglalkozáson visszatérünk. Sokat beszélgetünk arról, mi lett volna, ha bizonyos dolgok máshogy történnek, mint valójában. A nyolcadikos csoporttal már egész komoly eszmecseréket folytatunk történelmi témákról. Velük legutóbb a nácizmust tárgyaltuk meg. — Miben látja a szakkör fö hasznát? — Elsősorban abban, hogy mivel kis létszámú, tizenkettő, tizenöt fős csoportjaink vannak, bőven jut idő egy-egy téma boncolgatásához. El tudunk mélyedni a történelemben, nem kell hajszoltan évszámokat, adatokat magolni. Azt szeretném, ha a tanítványaimban KÉPERNYŐ Irigylésre méltóan jó kapcsolata lehet a tévé műsorszerkesztőinek a nagy földi légkörzésekkel, a ciklonokkal, a tengeráramlatokkal. Csak még azt nem sikerült kiderítenem, hogy melyikőjük hallgat a másik szavára. Ha ez nem íg.v lenne, akkor aligha lehetne megmagyarázni, mitől ilyen a Magyar Televízió műsora. Amint kedvezőbbre fordul az időjárás, egyből érdektelen és unalmas műsorok sora kerül a képernyőre. Persze, az is elképzelhető, hogy mindez csak a véletlen műve ... De legalább így többet vagyunk a levegőn, más (fontosabb?) elfoglaltságokra is időt tudunk szakítani. Rövid az idő Willy Foggal A 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című spanyol sorozat sugárzásakor függetlenül attól, hogy esik vagy szépen süt a nap, kiürülnek az utcák, a játszóterek, elcsendesednek a lépcsőházak: az aprónép figyeli a keménykalapos oroszlán és társainak kalandját. Mondják is szülők, legalább a keddi kora esti órákban nyugtunk lehet, kaptunk a tévétől huszonöt percet, amikor nem kell rá-rászól- ni a srácra, ne rendetlenkedjél, kisfiam! S ebben megvan a teljes egyetértés szülő és gyereke között: nem ártana, ha a hét valamelyik más napján-napjain is lenne ilyen. Már csak azért is, mert akkor nem egy fél évig kellene várni, hogy megtudjuk a végét. Igaz ugyan, hogy el is lehet olvasni Jules Verne halhatatlan regényét, s abból megtudni a végkifejletet, de hát ez a nagyszerű rajzfilmsorozat mégiscsak más. Meséjében, tartalmában is. Valóban: miért van az, hogy ennyire húzzák-nyújtják a sorozatokat? A tévé sem nyer vele semmit, s mi nézők is csak bosszankodunk: mire a következő epizód kezdődik, aüg-alig emlékezünk az előző részre. Pedig volt már rá eset, hogy összevontan sugározták a folytatásokat. Legutóbb egy ugyancsak spanyol rajzfilmsorozatnál, a Don Quiote-nál . .. S ha már a sorozatoknál tartunk . . . Eleddig szinte mindegyiket — ha volt rá igény, ha nem! — megismételték folyamatában is, hogy azok, akik este dolgoznak, egy másik nap délelőttjén láthassák. Vajon a Sógun esetében ezt miéri nem lehet megoldani? Pattog a festék Ha nagyon szőrözünk, akkor a Televarieté című műsorról is ki lehet jelenteni, hogy sorozat. Időközönként jelentkezik ez a szórakoztatónak minősített, többé-kevésbé nagyon is üzletieskedő vállalkozás. Szép a Budapest Kongresszusi Központ, jó sok ember befér a Pátria terembe — s mindegyikük le is szurkolja a nem kis pénzbe kerülő jegyárat. Ők ugye „élőben" látják-hallják a dolgokat, amit aztán na- pok-hetek múltán ismét láthatnak és hallhatnak a képernyőről, most már csak havi hetven forintért. . . De nem ez a baj, bár ez lenne a legnagyobb! Azt nem értem, miért kell bennünket, a nézőket ilyen gezemicével, ilyen se íze. se bűze csalamádéval etetni — szórakozzunk! felszólítással. Rózsa György bizonyára jelentős tévészemélyiség, aki minden műfajban otthonosan mozog, legyen az gyermek- sport-vetélkedő, telefonos vagy pörgetős társasjáték, cirkuszi attrakció. (Persze, erről is megoszlanak a vélemények . . .) Csakhogy egy egész műsort összefogni, az más. ahhoz nem elég már a jópoláskodás, a göndör mosoly, a csokornyakkendő. Ahhoz talán az is kellene, hogy legyen mit és kit felvezetni a színpadon, akiről és amiről lehessen akármilyen nyúlfarknyi konferanszot is elmondani. Még sejteni sem sejthetem, milyen vezérlő elv alapján válogatják össze a színre lépőket. Profi és amatőr, leheletgyenge és értékes produkció, közkedvelt művész és kiöregedett néhai világsztárocska váltogatja egymást — ötletszerűen, már-már bosszantó szervezetlenséggel. A hölgyek a megmondhatói, nem szabad vastag rétegben felkenni a sminket, mert aztán pattogni kezd a festék. S nincs ennél kiábrándítóbb látvány . . . Comenius a kettesre száműzve Valahonnan ismerősnek tűnt Jerome Kilty színműve, a Kedves hazug. Aztán vasárnap este a felkonferálásból megtudhattuk, hogy a G. B. Shaw és Mrs. P. Campbell különös szerelmét feldolgozó művet korábban Lukács Margit és Major Tamás előadásában már láthattuk. Ugyanebben az időben volt egy film is a kettesen, amelyet még nem: Comenius életéről egy kétrészes szép csehszlovák alkotást. A pedagógusnapon a világtörténelem talán legnagyobb hatású pedagógusáról. Mesterien rendezett, minden pillanatában hatásos, élményt nyújtó film volt. Csupán a szinkron zavart: Szabó Ottó hangja, orgánuma sehogy sem illett sem Komenskyhez, sem a megszemélyesítő Ladislav Chu- dikHoz. S végül még egy kérdés: miért kellett ezt a filmet eldugni a kettesre? . „Szünidei olvasmányélményem” tegnapok című verseskötete látott napvilágot. Terveink szerint ősszel jelenhet meg E. Kovács Kálmán verseskötete. Ezt a sorozatunkat a Művészetbarát Közművelődési Egyesület közreműködésével adjuk ki. Üj sorozatot is indítunk, amelyben a város közművelődési életéről, művelődéstörténeti értékeiről szóló tanulmányok kerülnének kiadásra. A Nézőpont magunkról, az intézmény életéről szól. Dédelgetett tervünk, hogy jövőre már két-, 1989-ben pedig egyhavonta kerüljön az olvasók kezébe. Jelenleg minden reményünk megvan arra, hogy önmagát eltartsa a Nézőpont, sőt: évkönyvét is meg tudjuk jelentetni. Az ötszáz és ezer példány között kiadott megannyi kiadvány között nem egy olyan van, amely igazi forrásértékű. A kiadói tevékenység egyik szellemi motorjának. Koszorús Oszkárnak filológiai válogatása az egyik, amely a századfordulón megjelent, tizennégy kötetes. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című enciklopédiájából az orosházi illetőségűeket válogatta ki. A másik, szintén nagy alakú kötet Szokolay Bálint munkája; a negyedszázada működő Madrigálkórus történetét dolgozza föl. Ez utóbbi egy újabb sorozat első része is. hiszen a több évtizede működő orosházi művészeti csoportokról hasonlókat szeretnének megjelentetni. Sőt: már készül az egykori orosházi Petőfi Dalárda évtizedeit felidéző gyűjtemény is. Az orosházi művelődési központ.kiadványai sorában a legközelebb megjelenő az a kötet lesz. amely a kora tavaszi Darvas-emlékünnep- ség tudományos ülésének előadásait tartalmazza. Mindezek után természetesen felvetődik a szokásos kérdés: hol szerezhetők be ezek a kiadványok? Néhány az országos könyvterjesztő hálózatba is kerül, a többit pedig az érdeklődők a helyi áfész-könyvesboltokban. illetve a művelődési központban vásárolhatják meg. N. L. kialakulna egyfajta történelmi szemlélet. Fontos, hogy tisztán lássák az összefüggéseket. folyamatában ismerjék meg az egyes korszak históriáját. — Milyen könyveket, segédeszközöket használnak? — Sűrűn játszunk a már említett történelmi „oktató- táskával”. Sok könyvet ajánlok a gyerekeknek, de leggyakrabban a Képes Történelem sorozat köteteit forgatjuk. Általában én szoktam felolvasni a fontosabb részeket azokból a könyvekből, amikből csak egy példányt tudok beszerezni. Szívesen nézik a diákok a tantárgyhoz kapcsolódó videofilmeket is. A „kiscsoport "tagjai, az ötödikesek, még mindig az egyiptomi kort idézgetik a társasjáték segítségével, ezalatt a nyolcadikosokkal folytatom a beszélgetést. — Ti idén befejezitek az általános iskolát és a szakkörtől is búcsúznotok kell. Mire emlékeztek vissza a legszívesebben? — Nagyon sok érdekeset tanultunk a három év alatt — válaszol kérdésemre Lau- rinyecz Edina. — A legemlékezetesebbek talán a kirándulások voltak. Jártunk Mohácson, Pécsen, Székes- fehérváron. Rengeteg várat láttunk, például a siklósit és a visegrádit. Engem utolsó témánk, a nácizmus is nagyon érdekelt. Több szakköri órán is foglalkoztunk vele, és most már — úgy érzem — megértettem a második világháború eseményeit is. Nagyon sajnálom, hogy több foglalkozáson nem vehetek részt, és irigylem az ötödikeseket, akik még csak most kezdik a szakkört! Gajdács Emese „Szünidei olvasmányélményem” címmel országos pályázatot hirdetett 1986 júniusában, felső tagozatos diákoknak a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, a Könyvértékesítő Vállalat, a Magyar Rádió és a Magyar Úttörők Szövetsége. Olyan írásokkal lehetett pályázni, amélyeket a nyári szünetben szerzett könyvélmények ihlettek. A vetélkedősorozat a könyv- és könyvtárhasználat népszerűsítését és e korosztály olvasási szokásainak lemérését is célul tűzte ki. A felhívásra közel 800 pályázat érkezett. A több hónapra tervezett vetélkedősorozat első fordulójában a gyerekek írásban juttathatták el élményeiket a legközelebbi gyermekkönyvtárba. A legérdekesebb könyvélmények szerzőit 1986. december 1—7-e között, a gyermekkönyvhéten, meghívták a fővárosba, és a minden megyében megrendezendő játékos, irodalmi vetélkedőre. Ezzel zárult a pályázat második fordulója. A megyei elődöntőkön helyezést elért gyerekek kerültek az 1987 júniusában megrendezendő országos rádiós döntőbe. A döntő húsz résztvevője 1000 forintos könyvutalványt, az első hat helyezett ezenkívül zánkai, nyári úttörőtáborozást nyer. A játékos és tanulva szórakoztató vetélkedőt Szabó Éva vezeti. A felvétel a „Játék a könyvtárban” című rádióműsorban, szeptemberben hangzik majd el.
