Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-12 / 110. szám

népújság! 1987. május 12., kedd Eltemették Hunya Istvánt A munkaerő-átcsoportosításról Magyar—lengyel tárgyalt az SZMT elnöksége barátsági rendezvények Hétfőn a Farkasréti te­metőben gyászolók sokasága mély részvéttel kísérte utolsó útjára a 93 éves ko­rában elhunyt Hunya Ist­vánt, a munkásmozgalom régi harcosát, a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének elnökét. A díszravatalozó­ban a koporsónál bíborpár­nákon elhelyezték Hunya István kitüntetéseit, a gyászszertartáson megjelent a politikai és társadalmi élet számos vezető szemé­lyisége is. A Himnusz hang­jai után Dobi Ferenc, a Medosz főtitkára mondott A megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség áprilisban átfogó ellenőrzés­be kezdett. Az egyik hely­színre, a Gyulai Harisnya­gyárba elkísértük Juhászné Nagy Mária munkavédelmi felügyelőt, hogy megismer­jük az év közepéig tartó vizsgálatot. Nos, a papírmunkát álta­lában nem szokás vagy in­kább nem divat szeretni, ez­úttal azonban belekóstolva egy ilyen ellenőrzésbe, volt okunk tisztelni ezt a tevé­kenységet. Papírhalmazról papírhegyre haladt a mun­kavédelmi felügyelő, s mi ta­gadás, nem volt könnyű kö­vetni munkáját. A munka­helyi szemlével záruló vizs­gálat után Juhászné Nagy Máriát az ellenőrzések ed­digi tapasztalatairól kérdez­tük. — Milyen a gazdasági egységek munkavédelmiszak- ember-ellátottsága? — A nagyobb egységeknél megnyugtató a kép, a kiseb­beknél viszont gondot je­lent, hogy a munkavédelmi vezetői munkakör betöltésé­re egy megfelelő végzettségű szakembert megnyerjenek. Ráosztják valakire, akinek már úgyis van elég munká­ja, s így erre nem is ma­radhat ideje. — A munkavédelmi ok­tatásokat rendben megtart­ják? — E téren nincs hiányos­ság, az oktatóknak biztosí­tott tananyag viszont nem mindig megfelelő. Az írás­először gyászbeszédet a SZOT, Medosz, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága, a Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége nevében. A ravatalnál Sóczó Ottó, Gyomaendrőd városi jogú nagyközség pártbizottságá­nak titkára, a család, a ba­rátok, a szülőhaza nevében mondott búcsúszavakat. Ezután a végső nyug­helyre kísérték Hunya Ist­ván koporsóját, sírját ko­szorúk sokaságával borítot­ták el. beli anyagokban túl sok az általános ismeret, s kevés az olyan rész, ami az adott munkahely speciális veszé­lyeire figyelmeztet. A másik visszatérő hiba, hogy azok, akik hiányoznak az oktatás­ról, nem mindig pótolják. — Mit mutat az orvosi al­kalmassági vizsgálatok ellen­őrzése? — Ahol van üzemorvos, ott ez a vizsgálat rendben van. Ahol nincs, főleg a ki­sebb településeken, az idő­szakos vizsgálatok el-elma- radnak. Itt jegyzem meg, hogy a megyei egészségügyi szervek e téren hamarosan lépni szeretnének. — A dolgozók szakmai képzettsége megfelel-e mun­kakörüknek? — Általában igen. Sajnos, azonban a dolgozók alkal­manként végeznek olyan munkát, amire nem kaptak képesítést. Ha ilyenre fény derül, a dolgozót azonnal el­tiltjuk attól a munkától, közvetlen munkahelyi veze­tőjét pedig felelősségre von­juk. — Mi a tapasztalat a mun­kaeszközök időszakos mun­kavédelmi vizsgálatáról? — Nem állunk fényesen, s ennek a hanyagság mel­lett főként gazdasági okai vannak. A vállalatok, szö­vetkezetek kénytelenek a végtelenségig fenntartani és felújítani elhasználódott gé­peiket. S ez önmagában is sok veszélyforrást jelent. (ungár) Mint ismeretes, az elmúlt évben hazánkban is nőttek a feszültségek a termelés és az elosztás között, romlott a külső és a belső pénzügyi egyensúly. A gondok mér­séklésére számos jogszabály született. Előtérbe került a nem kellő hatékonysággal dolgozó vállalatok, üzemek létszámának a csökkentése, a rosszul gazdálkodó szer­vezetek felszámolása. Ezzel összefüggésben természete­sen megszaporodnak a mun­kaügyi viták, amelyek nagy feladatot rónak a szakszer­vezetekre is. Erről tárgyalt tegnapi, május 11-i ülésén a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöksége Fodorné Bir- gés Katalin vezetésével. Ott volt az eseményen dr. Mol­nár Margit, a megyei tanács munkaügyi osztályának ve­zetője, Budai Gyulafa me­gyei munkaerő-szolgálati iro­da vezetője és Varga István, a megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség ve­zetője. A dr. Hugyecz Ilona által összeállított jelentés megállapította: megyénkben jelenleg kilenc tröszti vállár lat, 16 gyár és gyáregység, 22 telephely van. Több nagy- vállalat vidéki egységeit le­ányvállalati formában mű­ködteti. Ezek teljesen ki­szolgáltatottak, ugyanis a jogszabályok nem teszik le­hetővé, hogy az anyaválla­lat vezető testületéiben kép­viseltessék magukat. Csupán megbízottként vesznek részt ezeken a fórumokon, nincs érdemi beleszólásuk az őket is érintő döntésekbe. Ugyan­akkor várható, hogy a pénz­ügyi nehézségekkel küszködő nagyvállalatok elsősorban ezektől a gyáregységektől igyekeznek minél hamarabb megszabadulni. Ezért is ke­rült nehéz helyzetbe a Dé­lép és a Gyulai Harisnya­gyár mint leányvállalat. Megyénkben tavaly és az idén jelentős létszámcsök­kentés nem volt. Eddig 19 dolgozónak hosszabbították meg a felmondási idejét. Ez a szám azonban jelzi: az el­következendő időben szű- kebb hazánkban is számíta­ni kell foglalkoztatási gon­dokra. A megyei tanács munkaügyi osztályának a felmérése szerint 1987-ben a munkáltatók 17,3 százaléka tervez létszámcsökkentést, míg 31,8 százalékuk növeli a dolgozók számát. Belső lét­szám-átcsoportosításra, mi­nőségi cserékre viszont a legtöbb helyen számítani kell. Elgondolkoztató: csak kilenc vállalat jelezte, hogy tervszerű létszámcsökken­tést akar végrehajtani. Ez várhatóan 150-180 embert érint. Ezek túlnyomó része adminisztratív dolgozó és segédmunkás, de a rosszul, fegyelmezetlenül dolgozók elbocsátása is előtérbe ke­rült. Igaz ugyan, hogy Bé­kés megyében nincsenek válságágazatok, jelenleg a létszámcsökkentések sem okoznak különösebb feszült­séget, a szakszervezeteknek mégis fel kell készülniük a dolgozók érdekeinek fokozott védelmére. Sajnos, általá­nosnak tekinthető, hogy a vállalatok nem megfelelően élnek az átképzési támoga­tás adta lehetőségekkel. Pe­dig a gazdaságtalanul ter­melő egységek, részlegek, üzemrészek dolgozóit így munkahely-változtatás nél­kül tovább lehetne foglal­koztatni. Ezután dr. Sulyák István előterjesztésében megvitat­ták a szakszervezeti jogse­gélyszolgálatok tevékenysé­gét, a továbbfejlesztés fel­adatait. Megyénkben tavaly 86 gazdasági egységben, in­tézményben működött jog­segélyszolgálat. Érdekes, hogy az utóbbi 2-3 évben csökkent a munka- és tár­sadalombiztosítási ügyek részaránya. Családjogi kér; désekkel leginkább a nők keresik fel a jogászokat. Ugyanakkor emelkedett az államigazgatási, a polgári jog körébe tartozó ügyek száma. Az SZMT jogsegély­szolgálati bizottsága 1985 novembere óta működik. Tagjai figyelemmel kísérik a jogsegélyszolgálatok mun­káját és a tapasztalatokat közreadják. (seres) A béke- és barátsági hó­nap alkalmából került sor tegnap arra a rendezvényre, amelyet a magyar—lengyel kapcsolatok elmélyítése és szélesítése céljából szerve­zett meg a HNF megyei és helyi bizottsága Békésen. Délelőtt Ínokai János első titkár a városi pártbizottsá­gon fogadta Tadeusz Ol- szanski nagykövetségi első titkárt, a budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központ helyettes igazgató­ját és a település mezőgaz­dasági, ipari termeléséről, valamint társadalmi életéről tájékoztatta. A vendég délután üzemlá­togatáson vett részt a ko­sárgyárban és megtekintette a békési galériát. Majd az MSZMP városi bizottságán béke- és barátsági gyűlést rendeztek, amelyen dr. Szu- romi Pál, a HNF helyi mun­kabizottságának titkára Amit a címkén jeleznek, az található a zsákokban. Ez jellemző a Kondorosi Ta- kev Szövetkezeti Vállalat tápjaira, takarmánykeveré­keire — mondotta Kom- lovszki Ferenc igazgató. Ezt a kijelentést arra alapozta, hogy elkészült és a termelés szolgálatába állították a vállalat laboratóriumát, ahol a takarmánykomponensek beltartalmi értékét naponta és rendszeresen vizsgálják. A kétmillió forint felhasz­nálásából megvalósított léte­sítményben folyó munka ga­ranciát jelent a tápok ma­gas biológiai értékére. Több felhasználó elisme­réssel szólt a Takev szolgál­tatásairól, melyek minőségét az Állattenyésztési és Ta­karmányozási Minősítő In­tézet is megerősítette, hi­szen 1986-ban 135 alkalom­mal tartottak ellenőrzést, s a vett minták alapján az or­szágos átlagnál jobb minő­ségűnek értékelték a kondo­rosi tápokat, takarmányke­verékeket. megemlékezett a győzelem napjának évfordulójáról. Ezt követően Tadeusz Ol- szanski, az LKTK igazgató- helyettese „Lengyel me­nekültek Magyarországon” címmel tartott előadást. Ez­után a békési zeneiskola növendékei adtak műsort, s végül a lengyel kulturális intézet képviselője felkeres­te vendéglátói kíséretében a dánfoki üdülőtelepet. A mai program Zsadány- ban, a Magyar—Lengyel Ba­rátság Tsz-ben kezdődik, s a Szadako úttörő-békeklub- ban fejeződik be. A délutáni rendezvény színhelye a bat- tonyai Népek Barátsága Könyvtár lesz. Itt az LKTK igazgatóhelyettese találkozik a település párt-, állami és társadalmi szerveinek veze­tőivel, aktivistáival, majd megtekinti az SOS gyermek­falut is. —y —n Másnak is köszönhetik a kondorosiak termékeik meg­különböztetett minőségét. Az alapanyagot: a kukoricát és a takarmánygabonát a beta­karítás időszakában maguk vásárolják fel. A tárolásról is maguk gondoskodnak. A korszerű technika segíti őket ebben a munkában, akárcsak a takarmányok szabványszerű összeállításá­ban. Immár két éve auto­matikus üzemmódban, mik­roprocesszoros vezérléssel, számítógép közbeiktatásával évente mintegy 76 ezer ton­na keveréktakarmányt állí­tanak elő. Békés megyében 20 nagyüzem és 12 saját fenntartású tápbolt ellátásá­ról gondoskodnak, de me­gyén kívülre is szállítanak. Szolnok és Csongrád me­gyében 4-5 nagyüzem takar­mányellátását is elvállalták. Mindenhová igény szerint: ömlesztve vagy zsákban szállítják az árut. D. K. Átfogó munkavédelmi ellenőrzések Az országos átlagnál jobb minősítést kaptak a kondorosi tápok Hunya István: Emelt főver 1927. április 12-én 9 órakor kezdődött meg a budapesti tör­vényszék termében a statáriális tárgyalás 31 kommunista és szocialista forradalmár ellen. A rögtönítélő bíróság elnöke a magyar ellenforradalom leghírhedtebb vérbírája, Töreky volt, aki a bírói székben a kettős kereszt vérszövetséget képviselte. Az ügyész Miskolczy Ágoston volt, akit a „bírói függetlenség” nagyobb dicsőségére és a politikai pörökben tanúsított érdemei elismeréséül csak nemrég nevezett ki a magyar kormány táblabíróvá. De ebben a pörben még ő akart elvtársaink fejére halált kérni. A Markó utcai törvényszéki épületet a rendőrség formáli­san megszállta. Nemcsak az épületben helyeztek el erős rendőrcsapatokat, hanem a környező utcák házai is tömve voltak állig fegyverzett rendőrökkel. A Markó utcába vezető útvonalakat mindenütt erős rendőrkordon, lovas rendőrök zárták el. A Markó utca környéke ostromlott várhoz hason­lított. A rendőrség meg akarta akadályozni, hogy a munká­sok is bejussanak a tárgyalóterembe. Még a tárgyalás előtt Miskolczy ügyésznél jelentkezett az állami hóhér, segédeivel és néhány pap. Minden előkészület megtörtént arra, hogy a tárgyalás lefolytatása és a halálos ítélet kimondása után gyorsan végezhessenek velünk. A 31 vádlott, 31 fegyveres őrrel kísérve, a védőkkel együtt vonult be a tárgyalóterembe. Az oldalszobából bejött Töre- kyvel az élen az ötös tanács, az ügyész, a törvényszéki tit­kár min,t jegyzőkönyvvezető. A tárgyalás megnyitása után mindjárt összeütközött a vé­delem a bírósággal. Töreky elnök az ügyésznek adja meg a szót, amire Vámbéry Rusztem szót kér a statáriális törvény­szék megalakulásához: Tekintetes törvényszék! A törvény­telen eljárás ellen emelek szót... Elnök: Tessék elhallgatni! Az ügyész urat illeti a szó! Dr. Vámbéry nem ül le, tovább próbál beszélni. Az ügyész, a védelem tiltakozása közepette teszi meg a vádindítványát: „. . . A kommunista párt a moszkvai III. Internacionálé egy alosztálya... Ebből is nyilvánvaló, hogy a III. Interna- • • Részlet a szerző azonos cfmű könyvéből. cionálé tisztán és kizárólag a nyugati civilizáció megsemmi­sülését tűzte ki célul... Ebből tehát megállapítható, hogy a kommunista párt politikai pártnak nem tekinthető... A vádlottak ellen »lázadás előkészítésére irányuló szövetség bűntette« címen emelt vádat és halálbüntetést kért.” Vámbéry védő kifejti, hogy a rögtönítélő eljárás törvény­telen. Az ügyész nem indokolta meg, hogy mire alapítja a rögtönítélő bíróság eljárására vonatkozó kívánságát. „Az ügyész arra hivatkozik, hogy a kommunista elvek ellenkez­nek a magyar hagyományokkal. De a statáriális bíróságról szóló szabályzat legalább annyira ellenkezik a magyar ha­gyományokkal, mint a kommunizmus... 1922-ben a parla­ment által is elfogadott törvényben valamennyi egyéb, há­ború idejére szóló kivételes rendelkezést hatályon kívül he­lyezett. Az a törvény tehát, mely fenntartja a statáriális el­járás érvényességét, ilyen módon törvénybe ütközik, tehát érvénytelen . . .” Töreky elnök megszakítja Vámbéry fejtegetését azzal, hogy a bíróság úgyis tudja, hogy mit akar a védelem előterjesz­teni. Vámbéry azonban tovább beszél, kifejti, hogy a „rögtön­ítélő bíróságra vonatkozóan van már kúriai határozat is és hogy a statáriális bíráskodás csak lázadásra vonatkozik, nem pedig lázadásra való szövetkezésre... A rögtönítélő el­járás mindezek alapján törvénytelen. Ha a bíróság jónak lát­ja a tárgyalást mégis megtartani, akkor azt kell mondanom, hogy itt nincs másról szó, mint törvényes formába öltözte­tett gyilkosságról”. Az elnök Vámbéryt rendre utasítja és megvonja tőle a szót. Lengyel Zoltán védő kér szót. De az elnök azzal az indok­lással, hogy: „Nincs rá időnk, hogy minden védő beszéljen” — nem adta meg neki a szót. A védők viharosan tiltakoznak: „Az elnök terrorizál! Til­takozunk a védelem jogainak megnyirbálása ellen! így nem tárgyalunk!”, hogy a védelem indítványát elutasítja és a statáriális tárgyalást megtartja. Felszólítja a vádlottakat, hogy valamennyien hagyják el a tárgyalótermet Szántó Zol­tán kivételével. 30-an, a mellénk állított fegyveres rendőrrel, kivonultunk a tárgyalóteremből. Nem szólhattunk egymáshoz. A nagy kérdőjel; mi lesz, ha az elvadult hatalom félelmében a leg­kegyetlenebb ítéletével sújt le ránk? E bénító gondolatot el­űzte a védelem bátorsága és a tudat: a forradalmárt az akasztófa árnyéka sem rettentheti vissza az önként vállalt nagy küzdelemtől, győz vagy legyőzik a ma még egyenlőt­len harcban, de hitványán nem lesz áruló, sem megalkuvó. Bizonyára ilyen gondolatok foglalkoztatták vádlott-társai­mat is. Szavak helyett az arcukon ülő bátorító biztatás és szorító öklük érthetően mutatta: olyan eszme élharcosai va­gyunk, melyért — ügyünk bárhogy végződik is — a harcot a milliók folytatják tovább. ... A sorrendben mint hetediket szólítottak be. Felmen­tésre nem gondolhattam. A jegyzőkönyvvezető bemondta: Felekezeten kívüli kubikos, sajtóvétségért büntetve. „Elnök: írt valamit vagy vállalta a szerzőséget? Hunya: Írtam röplapot és ezért két évet kaptam... A szocialista-kommunista eszmékkel orosz fogságban ismer­kedtem meg... 1918-ban jöttem haza a fogságból... A pro­letárdiktatúra alatt vöröskatona voltam... A bukás után hamarosan rájöttem, hogy a szociáldemokrata párt nem szolgálja a dolgozók érdekeit. Különösen a földmunkásság érdekeit és követeléseit árulta el. 1921-ben paktumot kötött Bethlennel, melyben lemondott a földmunkások megszerve­zéséről. Ez adta meg nekem az utolsó lökést, hogy lássam: ez a párt árulója a munkásság érdekeinek. Azért léptem be a Magyarországi Szocialista Munkáspártba, mert láttam, ez komolyan veszi a harcot, melyet a rettenetes helyzetben élő földmunkásság folytat... Programjában a földosztás is ben­ne van ... A földmunkásság mindentől megfosztva, ma is olyan helyzetben van, mint a jobbágyság idején ... A föl­desúr, a szolgabíró korlátlanul uralkodik rajta. Éhbérért dolgozik és helyzetét még az is rosszabbítja, hogy kivándo­rolni sem tud. De akárhogy nyomják el az urak a földmun­kásságot, eljön az ideje annak, hogy övé lesz a föld .. . Elnök: A kommunista pártnak nem volt tagja? Hunya: Nem voltam tagja, bár érzésben kommunista va­gyok. Elnök: Kifejtett-e még valami törvénytelenséget? Hunya: Mint kommunista még nem... Csak mint szo­cialista munkáspárti. . .” ... A kihallgatások menete délután gyorsult. Fél 8 órakor vége is lett. Az elnök szünetet rendelt el. A bíróság kivo­nult. Az őrökkel mi is kimentünk a tárgyalóteremből. Mivel szót nem válthattunk a mogorva rendőrök hallatára, csak magunkban mérlegelhettük a gyorsaság okát. A rög­tönítélő bíróság négy tagja Töreky elnökkel együtt, hű szol­gája a fasiszta, munkásokat elnyomó rendszernek. Miskol­czy ügyész halálos ítéletet kért ránk. Fél 9 órakor Töreky kihirdette a bírósági ítéletet. Elnök: „A törvényszék mint rögtönítélő bíróság kimond­ja, hogy az ügy a rögtönítélő bíróságra nem tartozik ... A vádlottak cselekedetei a rendtörvénybe ütköző bűncselek­mények tényálladékát mutatják, erre azonban a statáriális rendelet nem vonatkozik és ezért a rögtönítélő eljárást ve­lük szemben meg kell szüntetni”. Az egynapos pör tehát a magyar kormány vereségével és a KMP örökké emlékezetes diadalával végződött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom