Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-12 / 110. szám

NÉPÚJSÁG 1987. május 12., kedd Szerződtetések után Dr. Keczer András igazgató a Jókai Színház jövő évi társulatáról és műsortervéről Vége a szerződtetési időszaknak; kirajzolódott a Jókai Színház következő évadának társulata, műsorterve. Kikre, milyen színészekre, művészi egyéniségekre számíthat a szín­házat szerető közönség? Milyen előadásokat láthatunk? S amikor — az idei évad lezárásához közeledve, a bemutatók nagyobb részét már ismerve — az elképzelésekről, a ter­vekről kérdezzük a színház igazgatóját, nem feledkezhe­tünk meg egy lényeges tavalyi szempontról sem. A tavalyi szerződtetések során tíz színművész és három csoportos sze­replő távozott a társulatból. Évad közben Pálfy Margit is elment. S bármennyire is jellemző a színházakra a társu­lat évenkénti mozgása, cserélődése, az 1985/86-os túl nagy­méretű elvándorlás volt. Az idén bemutatott darabok jelen­tős hányada nem hozta a tavalyi premierekre gyakrabban jellemző művészi színvonalat, sikert, nem nyújtott igazán maradandó színházi élményt. Mit várhatunk hát a követ­kező évadban? — kérdeztük dr. Keczer Andrást, a színház igazgatóját. — Kevesen tudják, hogy a színház- állandóan változó, mozgó, cserélődő világ, amelyben évad kezdetétől évad végéig zajlik az élet, szerződéstől szerződésig fo­lyik a munka. Minden évad elején új társulatot kell ki­alakítani, a művészek egy része elszerződik más szín­házakhoz, helyettük újak ér­keznek. S ez természetes, szükségszerű. A Jókai Szín­házra viszont hosszú éveken keresztül a változatlanság volt a jellemző, lényegében ugyanazzal a társulattal kez­dődtek el és fejeződtek be az évadok. Talán ezért is érintette olyan érzékenyen a megye közvéleményét a ta­valyi nagyobb méretű el- szerződés. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az el­menők száma a társulat egyharmadát sem érte el, s hogy a színház vezetése igyekezett a jelenlegi évad­ra ismét egy létszámában és minőségében egyaránt teljes társulatot létrehozni. Sőt, pontosan a nagyobb mozgás ellensúlyozására négy fővel emeltük a színé­szi létszámot, s most 34 színművésze van a Jókai Színháznak. — Természetesen tudjuk, hogy jött annyi új művész, talán több is, mint amennyi elszerződött Békéscsabáról. De hát az nyilvánvaló, hogy a számadat nem minden, s ha egyenként nézzük a ne­veket, a művészeket, bizony van némi különbség! Még ha színvonalban közelít is egy-egy új színész valame­lyik elmenőhöz, teljesen más egyéniség, más jellem, más jelenség a színpadon — vagyis nem ugyanaz. Más­képpen fogalmazva: a mai napig hiányzik a Jókai Szín­házból Kővári Judittól Sza­bó Zsuzsáig, Várday Zoltán­tól Barbinek Péterig min­den egyes művész, a tavaly elszerződöttek valamennyi­en. Mert az újak mások, s mondjuk meg nyíltan: nem pótoltak senkit. Annál in­kább szomorú tény ez, mi­vel a békéscsabai színház­nak éveken keresztül éppen az volt egyik fő erénye, jel­lemzője, hogy itt nemcsak egyetlen vezető sztár léte­zett és a társulat, hanem több kiemelkedő művész, sokféle egyéniség. — Nem akarom sem szé­píteni, sem cáfolni a történ­teket. A társulatból, a vá­rosból, a köztudatból való­ban hiányoznak, akik el­mentek. Bennem is él egy­fajta hiányérzet, akárcsak a közönségben. Ugyanakkor nekem az a véleményem, hogy az előadásokból kevés­bé hiányoztak. Ha például Neked hogy sikerült...? Magyar nyelv és irodalom A tételek kidolgozásának természetesen számtalan módja van. E vázlatszerű írásokkal lehet vitatkozni, de aki ezekkel vitatkozik, az már használja is őket, el­gondolkodik önnön érvein, s ezáltal mindenképp jobban elmélyül a magyar tételek­ben. A ROMANTIKA KORÁNAK ÉLETÉRZÉSE Ha a tételhez fűzött idé­zet sugallatára Vörösmarty felé fordulunk, akkor egy többarcú, és a romantika többféle irányzatát átélő költőt látunk. Költészetének kezdetére egy nemzeti tar­talommal átitatott, hazafias, rendkívül fantáziadús, sza­bad, kötetlen mesés világ jellemző. (Zalán futása, Csongor és Tünde.) A Szó­zatban fogalmazódik meg Vörösmarty történelemszem­lélete. s itt már érződik az a jövőt latolgató drámai töprengés, amely majd a •késői Vörösmarty-verseknek lesz még inkább sajátja. 1843-tól a nemzeti sorskér­déseket háttérbe szorítják az egyetemes emberi előre­haladás kétségei. (Gondola­tok a könyvtárban, Az em­ber.) A kései romantika áramlata Magyarországra a szabadságharc bukása után ért el, s ez párosulva ’49 történelmi katasztrófájával, megrendítő vallomások szü­letését ihlette. (Emlékkönyv­be, Előszó, A vén cigány.) Ha a romantika stílusje­gyei felől közelítjük meg a tételt, akkor a kiválasztott művekben mindenképpen fi­gyelni kell a lírai én meg­növekedett szerepére, az in­tuícióra, az egyedi, szabály­talan és változatos formák­ra, a képzelet fontosságára, az iróniára, az egzotikumra és a fenséges hatásra. ARANY: MINDVÉGIG Ez az önmegszólító és egyéni számvetést készítő vers jelzi, ogy Arany sze­mélyisége válságba jutott. A megszólított, a nemzeti kö­zösség nevében megnyilatko­zó költő feladatkörét vállal­ta magára. A megszólító kérdésessé teszi, hogy e meg­bízatás összhangban állt-e a költő egyéni szándékával. Ha figyeljük a vers indítá­sát és a (lant) kulcsszót, ak­kor más versek hangulata is beépül ebbe a költeménybe. (A rab gólya, Kertben, Le- tészem a lantot, Epilógus.) Az „öszikék-ciklus” — melyhez ez a vers is tarto­zik — fő jellemvonása a szemlélődő jelleg és a sors­sal való higgadt szembe­nézés. Az öszikék verseiben egy ábránd szertefoszlásá­nak lehetünk tanúi. KARINTHY: TALÁLKOZÁS EGY FIATALEMBERREL Karinthy az első igazi hu­morista a XX. század ma­gyar irodalmában, meghitt közelségbe hozza magát az irodalmat, és stíluskérdése­ket állít a középpontba (így írtok ti). Nyelve, kora, szel­leme egy elkésett polgári racionalizmus képviselőivé Kővári Judit vagy Barbinek Péter az idén is tagja a tár­sulatnak, nyilván másképp alakul a műsortervünk. De úgy látom, a Cigányszere­lem vagy az Űri muri elő­adását színvonalasan meg­valósította ez a jelenlegi társulat... Szabó Zsuzsáról és Tomanek Gáborról meg nyugodtan elmondhatom, hogy itt váltak kiforrott, érett művésszé, a közönség kedvenceivé. S biztos va­gyok abban, hogy a társulat mostani tagjai közül né­hány év múlva ugyanilyen népszerűek lesznek többen, ugyanígy fognak a közönség­nek hiányozni, ha netárt el­szerződnek, s akkor majd helyettük is jönnek újak — és nincs ebben az egészben semmi rendkívüli. — Nem győzött meg... De vajon a most szerződte­tettek feledtetik-e majd a hiányzókat? A jövő évad­ban kiket láthatunk és mi­lyen darabokban? — A jelenlegi társulatból Szeli Ildikó, Mészáros Mi­hály, Völgyi Melinda, Mes­ter László és Somody Kál­mán megy el. Szatmári Gá­bor bevonul katonának. Év­ad közben Pálfy Margit kér­te szerződésének felbontá­sát. Szegedi Dóra átszerző­dött Kecskemétre, Morvay Pálma viszont a Jókai Szín­ház társulatának teljes jogú tagja lett. Hodu József visz- szaszerződött Győrből! Évek óta keresünk fiatalabb hős­nőt, most ez is megoldódott: Ferenczi Krisztina szerző­dött ide Pécsről. A társulat tagja lett Mrsán János ren­dező. Egy-egy szerepben jö­• vőre itt lesz Igaz Tünde és Réti László. Az új társulat kialakításá­val egyidejűleg készítettük el műsortervünket. A jövő évadtól kezdve ismét szeret­nénk valami újjal előruk­kolni, megtartva mindazt, ami eddig érték volt. Min­den évadban egy-egy or­szág, illetve nyelvterület drámairodalmát akarjuk műsorra tűzni. Olyan dara­bok bemutatását tervezzük, amelyek az adott ország színikultúráját hűen repre­zentálják. Az orosz-szovjet drámával kezdünk, utána a német nyelvű területek kö­vetkeznek, majd a francia dráma. Ha sikeresnek bizo­nyul a vállalkozás, az an­avatja. Karinthy nem volt rendszeres gondolkodó, s az ötletek hézagai ellentmondó filozófiai építmények töre­dékeinek is helyet adtak. Lélektan és természettudo­mány, tréfa és szorongás, bizalom és pesszimizmus, racionalizmus és kétkedés egymás vitatkozó szólamai találhatók műveiben. Mind­ezekre példa a Találkozás egy fiatalemberrel. A TERMÉSZET RADNÓTI VERSEIBEN Radnóti költészetének sa­játossága, hogy az idillek és elégiák egy-egy költemé­nyen belül is áthatják, át­szövik egymást. A költő ál­tal ábrázolt tájban mindig történik valami, ami a di­namikus idillre utal, s ezt nagyszámú mozgást jelentő igékkel éri el. Ez a táj ugyanakkor belső táj is, mert a költői indulat és ér­zület határozza meg színeit, szerkezetét. Jól érzékelteti ezt a Mint a bika című köl­teménye is, hisz azt a ma­gatartást fejezi ki, amely Radnóti nyugtalanságából, félelméből alakult ki. De elmondható ez a Járkálj csak, halálraítélt című ver­séről is, ahol jelképesen ér­telmezi élethelyzetét: erre a táj fleírása, megjelenítése ad lehetőséget és alkalmat. Jel­képes az idő is: az ősz, a tél: s a jelzők és igék szin­tén a pusztulást, az elmú­lást mutatják. A „búvó ott­honi táj” szerepe és életben tartó ereje különösen az eclogákban és a lágerben írt verseiben válik megha­tározóvá. PETŐFI: LEVÉL ARANY JÁNOSHOZ Petőfi hazát, népet, sze­relmet, barátot csak a leg­golszász, később pedig az olasz és a spanyol dráma kerül sorra. A Gyulai Várszínházban előbemutatóként játsszuk július 19-én a Mikszáth Kálmán regényéből készült Űj Zrínyiász című zenés ál­történelmi komédiát, Szent- mihályi-Szabó Péter feldol­gozásában, Viktor Máté ze­néjével. Folytatjuk a Békés­csabai Városi Tanács udva­rán a klasszikus vígjáték­sorozatot: Moliére Danden Györgyének zenés változa­tát Mihályfi Sándor rende­zi. A már hagyományos né­pi-paraszti drámák ... sorát szeretnénk folytatni — és Az esőcsináló sikerét meg­ismételni — Steinbeck Ege­rek és emberek című drá­májával, Giricz Mátyás ren­dezésében. Ezzel párhuza­mosan a Helló, Dolly világ­hírű musicalt játsszuk. A műsortervben szerepel Ro­bert Stolz Vénusz selyem­ben című nagyoperettje Kállai István átdolgozásá­ban. Ez magyarországi ős­bemutató lesz. Az elmúlt évad Háztűzné- zőjének sikere bizonyította, hogy a közönség szívesen fo­gadja az orosz klasszikuso­kat, ezért Csehov Cseresz­nyéskertjének bemutatását is tervezzük. A klubszínház­ban ezalatt Tolsztoj Anna Kareninája kerül színpadra. Továbbra is gondolunk a gyerekekre; a kisebbeknek Pancso Pancsev mesejátékát a televízióval kooprodukció- ban készítjük el. A nagyob­baknak ifjúsági bemutató­ként a Timur és csapatát akarjuk színre hozni. Befejezésül újra hangsú­lyozni szeretném: minden évben feladatunk a társulat alakítása, fejlesztése. Célunk az, hogy néhány év alatt el­érjük ugyanazt a . gazdag, rangos, fajsúlyos társulatot, amilyen az elmúlt évadé volt. Anélkül, hogy a jelen­legi együttest megbántanám, nekem is az a véleményem, hogy a mostaninál színe­sebb, több nagy egyéniség­ből álló társulat létrehozása a feladatunk. S úgy érzem, hogy a most lezárt szerződ­tetésekkel ehhez az első lé­pést megtettük. — Az ígéretes műsorterv­hez jó színészeket kívánva köszönöm a tájékoztatást! Niedzielsky Katalin magasabb és legtisztább in­dulat fokán tudott szeretni.- Ez a szeretet hatja át az Aranyhoz fűződő, bensősé­ges baráti kapcsolatát, hisz Aranyban nemcsak barátra, hanem társra is talált. Le­velezésükben az alapelvek­től a humor ízéig össze­cseng a két egyéniség. Az episztola Szendrey Júliával való eljegyzése után íródott. A levél felütése évődően tá­madó, a költőtárs hosszú hallgatása miatt. Petőfi fel­idézi a szalontai családi idillt, mivel nagy elhatáro­zása után hasonlóan szép­nek akarja tudni saját éle­tét is. A költemény csúcs­pontján kifejti esztétikai el­veit. A látszólagos csevegő hangnem mindvégig meg­marad a szigorú forma fe­gyelme alatt. KARINTHY: A CIRKUSZ Az elbeszélés költött, meg­szerkesztett álom, amit val­lomásként is fölfoghatunk, hisz Karinthy egyes szám első személyben mondja el a történetet. A novella ide­je egy életet fog át: a gyer­mekből lesz ráncos arcú fel­nőtt. Fontos megvilágítani a gyermek átélt élményeit, ez idő alatt, vagyis a személyi­ség formálódását a vágy valóra válásáig. Meghatáro­zóak a fantasztikus elemek, amelyek célja a borzalom­keltés, ugyanakkor ezeket az embert megalázó, iszonyatos szenvedéseket kiváltó ele­meket kívánja a nagyközön­ség. Az író így rámutat az igazi művészet és a befoga­dó közönség feszítő ellenté­tére, hiszen a közönségnek az önkínzó véres fájdalom és a lélegzetelállító mutat­vány kell. KÉPERNYŐ Teletrémjregény Először azon gondolkoztam, jogos-e véleményt mondani (írni) egy új sorozatról, melyet sokféleképpen nevezhet­nénk: televíziós Szabó család (ok) nak, vagy a koppintás eredetijéről soapoperának, még akkor is, ha sem nem. soap (szappan), sem nem opera, habár az efféle ködösítések és blődlizések manapság a színvonal fémjelzői; aztán mond­hatnám teleregénynek, ahogy alkotóik (Miskolczi Miklós, Polgár András és Szabó György) titulálják a tévéújságban, de nevezhetném tele(rém) regénynek is, noha semmi köze a horrorhoz, annál több a kínos unalomhoz. A pontosság igényli azonban azt is, hogy körvonalazzuk: ez a Szomszé- dok-nak elnevezett és beharangozottan időtlen időkig tartó tévéfolyam (egyelőre) rettenetesen amatőr, gyermeteg, eset­leges, hasbabeszélően didaktikus. Sietek leszögezni: szó sincs arról, hogy igazi tévéjátékok művészi színvonalát kérjem számon a Nagy Folyam első darabjától, vagy légalább a rádiós Szabó család letagadha­tatlan érdekességét, de jó is lenne! Csitítottám magam: egy folytatás után mire a kritika? De fel is bosszantot­tam magam: talán nem az elsőnek, az indítónak kellene mindent elkövetnie ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődé­semet? Azt hiszem, az a baj, hogy a tévéfolyam alkotói máris az óceánban érzik magukat és kedvük támadt az elkép­zelt sikerben lubickolni. Magyarán: úgy sikerült ez az indítás, mint a régi focimondás: kis pénz, kis foci. Per­sze, lehet, hogy a pénz az nem is kicsi, mindenesetre a felületes lezserség már az első részben alaposan megbosz- szulta magát, és a legváratlanabb helyzeteket teremtette. A színészvezetés hiányosságai, a szereposztás, a párosítás lehetetlenségei és legfőképpen a szellemességet nélkülöző bugyuta párbeszédek és jelenetek nem hatottak étvágy- gerjesztőnek a továbbiakhoz. Hogy mégis megnézzük, mi jöhet még ezután, csak azért lesz, mert az ember az országraszóló baklövésekben is talál valami vonzót, legalábbis a lehetőségét annak, hogy íme, eljött az idő, amikor ilyen hatalmasat bukhat egy sokak (milliók!) igényére számító sorozat. Attól, hogy az alkotók azt képzelik: csak úgy, félkézről is csodálatosat alkotnak. A Szomszédok operatőre, Sík Igor ismert és elismert a szakmában, de itt mintha egy főiskolás küszködne a ka­merával, a rendező pedig (Horváth Ádám), úgy tűnik, be­letörődött abba, hogy nincs mit rendeznie. De hát jön a folytatások sorozata: reménykedjünk. Ha­bár csodák nincsenek. Mi is láttuk, és hallottuk is Okos, szimpatikus nő Osskó Judit, az Unokáink is látni fogják . .. szerkesztő-műsorvezetője. Okos, mert nemcsak érti az építészetet, hanem meggyőző is, amit mond; szim­patikus, mert észrevétlenül vezeti a nézőt arrafelé, ahöl sok, építészetben, városrendezésben hivatalos döntnökrtek illő lenne jól tájékozódnia, elfogadható véleményt alkotnia. Nincs közel ez a tér (és most ne valamelyik térre tessék gondolni!), sajnos, elég messze van. Sorozatos építészeti, épületelhelyezési, városalakítási ötletünk, kitalációnk üt ki balul mostanában, s ahogyan a megszólaltatott színész, muzsikus, író, szobrász és újságíró elmondta: a változás reménye nélkül. De hát miért van ez így? Miért, hogy „unokáink is látni fogják” tévelygéseinket, a hivalkodó milliomosvillákat és például a ki tudja, hány százmilliót fölemésztett sötétzöld bunkerpalotát Pesten, a Magyar Tudományos Akadémia szép terén? Hogy építészeink ki vannak szolgáltatva az építtetők hozzá nem értésének? Hogy az építtetők (szak­ismeret híján) nem is tudják, miféle bajt kevernek? Sétáljunk egy kicsit! Szökőkutas tér, Békéscsaba. El­mondtuk, hogy az emberek megszerették, hogy szép idő­ben a város szíve lüktet ott. De! Mindenki látja (ha nem­csak néz, hanem lát is), hogy a Korzó étterem előtti lakó­ház valósággal ráépült az előbbire, hogy erre pedig való­sággal rátelepszik a zsalugáteres. Miért? A szemben levő oldalon új ház épül. Erkélysora-emeletsora nincs egy szint­ben (!) a mellette levővel. Elképesztően suta látvány. Más: Orosházán épül a főutca. Egy kicsit Kecskemét új negye­dének hangulatát idézte eddig. A hosszú, elegáns ház­tömbre azonban derékszögben (!) és befelé ráépítettek egy másikat, mely csak a tűzfalát tolja ki a főutcára. Elké­pesztő látvány. Azt hiszem, Osskó Judit meg tudná mondani, miért. A múltkor New Yorkban járt. Eljöhetne Békéscsabára vagy Orosházára is — jutott eszembe, miközben már a Híradó kettő ment, és éppen szétlőttek egy városnegyedet — Li­banonban. Sass Ervin ntsushi Ozawa japán festőművész kiállítása Szeghalmon A japán szigetvilág utolsó utazó festője, Atsushi Ozawa kiállításának megnyitójára készülnek Szeghalmon, a Sárréti Múzeumban. A ven­dég japán festőművész ti­zenöt alkotását hozza el a sárréti városba, bemutatva azokon a távol-keleti ország egzotikus tájait, természeti szépségeit, látványosságát. A kiállítás meghívóján Atsushi Ozawa „A kilenc­venkilenc sziget vidéke” cí­mű festménye látható, mint­egy ízelítőül a ritka él­ményt nyújtó kollekcióból. A művész a művészetbará­toki által megvásárolt képek összegét felajánlotta a szeg­halmi művelődési intézmé­nyek fejlesztésére. A „Hazám, a Felkelő Nap országa” című kiállítást má­jus 21-én délután 16 órakor nyitják Szeghalmon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom