Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG 1987. május 1., péntek o Fülöp Sándor Hankó László Kovács József Dr. Nagy Árpád Nagy Imre Orbán Mihály Dr. Papp Tibor Szerkesztőségi beszélgetés fl gabonatermesztésről, az időjárásról, az állattenyésztésről és a falvak népességmegtartó szerepéről Naptár szerint március végén kezdődik a tavasz. Valamikor úgy köszöntött be a hideg tél után, hogy március 15-én rövidnadrágban és mezítláb futkostak a gyerekek az utcán. Örültek a jó időnek. Az idén, bár a tavaszból már több mint egy hónap eltelt, de rövidnadrágban, mezítláb futkosó gyerekekkel sem falun, sem városon nem találkoztunk. Ilyen hideg márciusról és áprilisról emberemlékezet óta szinte senki sem tud. Mindenki fázik, nemcsak az embernek rossz ez az időjárás, hanem a mezőgazdaságnak is. De, vajon mit tesznek az emberek a rájuk váró, tavasszal esedékes 'munkák mihamarabbi elkezdésére, befejezésére? Gazdasági vezetőink, hogyan ítélik meg a rendelkezésre álló anyagok, eszközök értékét, egyáltalán elegendők-e az 1987. évi termelési feladatok az országos és helyileg növelt célkitűzések eléréséhez? Az is kérdés, hogy ebben a viszonylag mostoha tavaszban és a következő időszakban Békés megye gazdasági egységei hogyan, milyen eredménnyel, hatásfokkal, toleranciával közelítenek egymáshoz a rájuk váró termelési, gazdálkodási követelmények teljesítésében? Vajon az ipar, különösen az élelmiszeripar vezetése mennyire lélegzik együtt a termeléssel, a nyersanyagot biztosító üzemekkel? Mennyire érti meg a rendkívüli időjárást? Milyen segítséget ad az ebből származó gondok áthidalására, hogy a tervteljesítéshez szükséges nyersanyagot a mezőgazdaság a megkésett tavasz ellenére is jó minőségben és mennyiségben biztosítani tudja? Megannyi kérdésre kereste szerkesztőségi beszélgetésünk a választ a május elsejét megelőző napok egyikén olyan szakemberek, vezetők társaságában, akik'beosztásuknál, vagy választott tisztségüknél fogva nemcsak saját üzemük gondját, baját, örömét ismerik, hanem, rátekintésük van h megye egészének, vagy legalábbis nagyobb részének mezőgazdasági tevékenységére. Vendégeink voltak: Hankó László, a Békés Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese, dr. Papp Tibor, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese. Kovács József, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója. dr. Nagy Árpád, a Füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz termelési elnökhelyettese, Orbán Mihály, a Dél-Békés Megyei Tsz-ek Gazdasági Társulásának igazgatóhelyettese, valamint Fülöp Sándor, a Dombegyházi Petőfi Tsz elnöke, és Nagy Imre, a Köröstarcsai Petőfi Tsz elnöke. Ök ketten a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnökhelyettesei is. A szerkesztőség részéről a beszélgetésen Dupsi Károly újságíró vett részt. Valamennyi elhangzott kérdésre minden résztvevő elmondta véleményét. Ez az írás túlságosan hosszúra sikerülne, ha az elmondottakat az elhangzás sorrendjében és terjedelmében adnánk közre. A szerkezet kialakítása témánkénti tömörítést és a feldolgozandó gondolatok súlyozását követeli meg az újságírótól. Ezért már a beszélgetés során mindenki egyetértett Hankó Lászlóval, hogy a közreadott anyag feltétlen tartalmazza a gabonatermesztés helyzetét, szóljunk a cukorrépatermesztés iránti érdeklődésről, a mezőgazdasági termelés anyagi, műszaki bázisának állapotáról (arról, hogy az ipar mennyire segíti a mezőgazdaságot), az állattenyésztés gondjairól, a piac szokatlan ütemű változásairól és a háztáji termeléssel összefüggő tapasztalatokról. Érthető, hogy a beszélgetés első számú témája miért a gabonatermesztés lett. A búza, a kenyeret adó növény minden eddiginél fejletlenebb, hiszen jó része nem ősszel, hanem az idén márciusban kelt ki. Hankó László: a 136 ezer hektár vetés 40 százaléka közepes fejlettséget mutat, a többi 'gyenge minősítést kapott. összesen ötezer hektár vetés pusztult ki, de ez a szám lényegesen magasabb, ha a 7000 hektár kiszántott őszi árpát- és a 2400 hektár káposztarepcét is ide számítjuk. Dr. Nagy Árpád: Füzesgyarmaton a hektáronkénti 3,5 milliós növényállományú búzát meghagyták, vagyis nem szántották ki. Az utóbbi napokban a búzák szépen fejlődnek, műtrágyázással serkentik a növényeket a vártnál jobb termés elérésére. Kovács József: a búza ritka tőállománya minden szakembertől a lehető legkorszerűbb technológiai eljárás alkalmazását követeli meg. Ezekben a napokban a kiadagolt nitrogén műtrágyával lényegesen befolyásolható a kalászban lévő szemek száma. Ezért Hidasháton fokozott figyelmet fordítanak a növény tudományos alapon történő táplálására. De ezzel egy időben hozzányúlnak a régi paraszti gyakorlathoz, félve egy csapadékszegény májustól, megfogasolják vetéseiket, így védik a talaj víztartalmát a kiszáradástól. A korábbi években megfigyelték, hogy a fogasolt búza hektáronként 4-500 kilóval többet termett. Orbán Mihály: a megye déli részében a gabonatermesztés nagyon jelentős jövedelmi forrás. Vizsgálataik szerint közepes a növény- állomány, közepes terméssel is számolnak. Az ennél jobb termés anyagi feltételei nincsenek meg. Műtrágyahiány nehezíti (munkájukat. Utánanéztek a műtrágyaellátásnak. Az ipar exportra termel és szállít, a belső szükségletek kielégítése csak ezután lehetséges. iNem tudják, hogy az „ezután” mikor kezdődik, mert ha a búza túljut a kritikus, műtrágyaigényes szakaszon, utána már csak költségnövelő tényező, melyet nem ellensúlyoz a remélt termés. Dr. Papp Tibor: növényvédő szerekből és vegyszerekből nem megfelelő az ellátás. Azok a hatóanyagok hiányoznak, melyek a több, a nagyobb termés eléréséhez nélkülözhetetlenek. Ezeket kispórolták ia hazai gyártók, illetve azt mondták, hogy egy későbbi időpontban majd ezeket is behozzák. De abban a bizonyos későbbi időpontban a (mezőgazdaságnak ezek a vegyszerek már nem kellenek, felhasználásuk a búza fejlettsége miatt feleslegessé válik. A hazai, hiányos komponensű szerekkel kétszer, háromszor repüljük be a táblákat abban a remélt tudatban, hogy az a kis hatóanyag, ami a szerekben van, így talán majd jobban hat. Ennek viszont költségnövelő hatása van. Bennünk már felvetődött, hogy ez a többlet- munka, többletráfordítás megéri-e? Ezt azért is vizsgáljuk, mert ,a búzatermesztés jövedelmezősége az utóbbi időben jelentősen csökkent, ma már csak a negyedik helyen áll termesztett növényeink között, pedig valamikor az első helyen volt. Fülöp Sándor: Dombegyház környékén a gabonák szépen keltek, igen jól fejlettek, csak a cukorrépa után vetettek gyengébbek. A szövetségben tartott búzatanácskozáson arra kértek bennünket, hogy meglevő vetéseinket dédelgessük, mert szükség van a gabonára. Nem tudom, hogyan, miből képzelik el ezt a dédel- getést? Az ipar, amint itt már elhangzott, nem bocsátotta rendelkezésünkre a termeléshez szükséges anyagokat, az eszközök pedig olyan drágák, hogy szinte megfizethetetlenek. A mi szövetkezetünkben csak az eszközök szintentartására évente már a 30 millió forint is kevés. A képződött nyereség 60 százalékát az állam elvonja, ami pedig ott marad, lassan az egyszeri újratermelés biztosításához sem elegendő. Ez a valóság! Odahaza mégis azt mondom a szakvezetőknek, tagtársaimnak, hogy szűkös anyagi lehetőségeinket a lehető leghatékonyabban használjuk fel. A tudomány eredményeinek alkalmazásával, ez is sokba kerül, próbálunk egyes táblákon jobb eredményt elérni, ameddig anyagiakkal bírjuk. Rendkívül nehéz év áll előttünk. Nagy Imre: Nálunk is ritkák a búzák. Közepes termés várható, de ha az időjárás nagy meleghullámmal lep meg bennünket, a forróság a várható termést, a négy tona körülit, igencsak megdézsmálja. Kovács József: 1984-ben ilyentájt gyenge, rossz minőségű búzák voltak. Akkor a tél végén valósággal megkeltek a földek, hengerezni kellett. Zsadányban a legtöbb termést mégis ekkor takarították be. 1985-ben a bokrosodás elmaradt, 1986- ban a tavaszi nagy meleg le- vénítette a fejlődésben levő vetéseket. Ezeket azért említem, mert a sok gátló tényező ellenére a megye gazdaságai jó, elfogadható, országosan is értékelt búzahozamokat értek el. Foglaljuk össze ezt a nagyon sokoldalúan tárgyalt búzatermesztési témát azzal, hogy valamennyi üzemben a termesztés lehetőségeinek jó kihasználásával, a rendelkezésre álló anyagok és eszközök maximális igénybevételével tegyenek meg mindent valamennyiünk kenyeréért. Ebben az időszakban a gazdaságosságot ne nagyon számolják, mert esetleg egy jó közepes vagy ennél jobb termés is remélhető. Ismét Kovács Józsefet idézzük: amit az időjárás elront, azt általában helyre is hozza, de amit mi emberek rontunk el, azzal nem tud a természet mit kezdeni. Témát váltunk. A cukorrépa-termesztés iránti érdeklődés áll további beszélgetésünk középpontjában. Mivel magyarázható ez a változás? Hankó László: Az utóbbi években jelentősen megváltozott a cukorrépa-termesztés közgazdasági feltétel- rendszere. Kovács József: Minden gondolkodva gazdálkodó üzemi vezetőt csábít a hektáronként elérhető 17—18 ezer forint fedezeti összeg. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a hiányos műszaki ellátottság ellenére a répatermesztés iránt már a háztáji is érdeklődik. Dr. Nagy Árpád: A megye északi részében egyre nagyobb területen termesztenek cukorrépát. Nincs más növény, ami ezeken a talajokon jól megél. Azután azért is megy a répa, mert a szolnoki meg a kábái gyár terjeszkedik, de hallottunk arról is, hogy a dunántúli gyárak répaszükségletének egy részét is itt a megyében termesztik meg. Dr. Papp Tibor: A Mezőhegyesi Cukorgyár térségében 24 termelőegység 10 300 hektár répára szerződött. Ebből a megye déli részén van nyolcezer hektár. Orbán Mihály: Ezen felül 1200 hektár répát a szolnoki gyárhoz szerződtek a gazdaságok. Különben már három cukorgyár dolgozik a termelők megnyerésén. Valamennyivel nagyon jó a szövetkezetek kapcsolata. Példás, jó lenne, ha a termeltetők mindegyikével a cukorgyárakkal kialakított kapcsolat volna a jellemző. Ennyi idő és hely jutott a cukorrépának. Termesztésével, feldolgozásával és elszámolásával általában minden rendezett, le is vettük a beszélgetés témái közül. A kukoricatermesztés különösebben nem szerepelt szerkesztőségi beszélgetésünk témái között. Az ágazat — mint mondották — „sínen van”. A megyében bőven megterem az a kukoricamennyiség, ami az állat- tenyésztés jó takarmányellátásához szükséges, sőt még több is. Ezt a kialakult jó helyzetet bizonyítja az idén várható vetésterület alakulása is, mely Hankó László szerint a többi növény rovására 6-8 ezer hektárral meghaladja a tervezettet. Üjabban a hibridkukorica-vetőmag termesztése egyre nagyobb területeken folyik. A külföldi kereslet megnőtt a magyar hibridek vagy a bértermesztésre adott külföldi hibridek iránt. Papp Tibor szerint ez a munka a hagyományosnál nagyobb hozzáértést, fegyelmet, közös cselekvési egységet követel. Ezzel arányosan szemben áll az elérhető igen tisztességes jövedelem. Kovács József: a termesztés iránti igényesség érthető. A szaporítás követelményei országosan, de a külföldiek által is igen magasra állítódtak. Csak akkor lehetünk a piacon ezzel a termékkel, ha az előírásokat szigorúan betartjuk és ezt másoktól is megköveteljük. Hidasháton ez a tevékenység igen jó valutaszerző forrásnak bizonyult. Évek óta visszatérnek ide a külföldi partnerek hibridkukorica-vetőmagot termeltetni. Az állattenyésztésről mindez már nem mondható el. A legújabb adatok szerint a szarvasmarhatartás iránt a kisgazdaságokban bizonyos érdeklődés tapasztalható. A változás nem nagy, de mégis jelentős. Mutatja, hogy az érdekeltség a korábbinál jobb. Más a helyzet a sertéstenyésztésben. Orbán Mihály: a megye déli részében a sertésállomány csökkenése figyelhető meg. A sertéshizlalás iránt tovább csökkent az érdeklődés. Különösen a háztájiban, ahol 90 ezerrel kevesebb sertés hizlalására vállalkoztak 1987-ben. A korábban hozott különböző intézkedések még nem érték el céljukat. Ezeket a legnagyobb közgazdász, a termelő nem fogadta el, nem tette magáévá. Közrejátszik ebben az árkérdés, a minőségi követelmények és az ágazat jövedelemtermelő képességének igen alacsony színvonala. A nagyüzemekben megpróbáltak szervezett ellenintézkedéseket tenni. A Gyulai Húskombinát melléktermékének egy részét, a húslisztet, a fehérjehiány pótlására visszavásárolják. A tejipari melléktermékeket, a savót és az írót is — ahol erre lehetőséget tudnak teremteni — felhasználják takarmányozásra. Sőt a baromfifeldolgozók melléktermékét, a húspépet is több helyen hasznosítják. Mindezek az üzemi és üzemközi intézkedések nem elegendőek a takarmányból hiányzó fehérjék pótlására. Exportképes minőségi árut, sajnos, a megye termelőüzemeiben nem tudnak előállítani, különösen azóta, hogy az igényesebb piacokon megvizsgálták az exportra előkészített áruinkat, melyek a követelményeknek többségükben nem feleltek meg, a tartás- és a takarmányozási technológiai hiányosságaink miatt. Mi a teendő? A rendelkezésre álló eszközökkel, anyagokkal a megye termelői azt a minőséget produkálják, ami körülményeik között elérhető. Mivel Békés megye nagyon jelentős hústermelő megye, szakembereink az országos szervektől a megye iránti nagyobb figyelmességet kérik. Az az állomány, amely rendelkezésünkre áll, genetikailag többre képes, de rendkívül fontos lenne a kissé heterogén összetétel egységesítése jobb minőségű törzsanyaggal! A takarmányellátásban is változtatásra lenne szükség: ahány helyen gyártják a tápot, annyi minőségű! Orbán Mihály: a Gyulai Húskombináttal a Déte együttműködési megállapodást kötött. Ezzel a kilónkénti felvásárlási árra még további 1 forint felárat kapnak, de a többi húsipari vállalathoz képest ez az árajánlat kevés, nem viszi előre a termelők kedvét úgy, ahogyan szeretnék. Figyelmeztető, hogy az utóbbi időben több megyén kívüli húsipari vállalat jobb árkondíciókkal jelent meg a megyében és több tízezer hízott sertést közvetlenül vásárolt fel és szállított el. A vállalati magatartás szempontjából meghatározó lehet az is, hogy a megye déli részén sertésvágóhíd és húsfeldolgozó üzem építését fontolgatják. Ebben szövetkezeti eszközök lennének a meghatározók. A megye broylercsírke- nevelésével nincsenek különösebb gondok. Legföljebb a termelés háztájiban történő átrendeződése kíván a jövőben nagyobb figyelmet. Ez az ágazat ugyanis piacérzé- kenyebb a nagyüzemnél. Ha bármilyen probléma adódik — mondotta Orbán Mihály — ezek a termelők a termelés kis volumene következtében gyorsabban abbahagyják a munkát és átállnak vagy leállnak. A juhászattal változatlanul (gondok vannak. Az 1986. évi intézkedésekkel ez az ágazat nem jutott előbbre. A nyúltartás és -feldolgozás egyelőre jó kereset- kiegészítést jelentene a megye lakosságának. Az exportlehetőség kihasználásáért mindenhol többet kellene tenni. A termelőszövetkezetekben a tenyésztés integrálásának módját még nem találták meg. Javítani kellene az együttműködést a Tsz-kerrel és a halfeldolgozó üzemmel, ahol nyúlfeldolgo- zással is foglalkoznak. Sok mindenről beszélgettünk még. A falvak, községek népességmegtartó szerepéről is nagyon megszívlelendő vélemények hangzottak el. A településeken dolgozó szövetkezeti vezetők ipari munkalehetőségek biztosítását kérik annak ellenére, hogy az utóbbi időben a tsz-ek érdekeltsége csökkent a melléktevékenységek szervezésében. A nyereségelvonásokból falura nemigen áramlik vissza a pénz, így, ha a falu népe boldogulni akar, a fejlesztéis költségeit viselnie kell társadalmi munkában, hozzájárulással. Ezen a nézeten is változtatni kellene, jobban megbecsülve azokat, akik falun maradva termelnek búzát kenyérnek, húst, vetőmagot, ipari és kereskedelmi növényeket exportra, hogy fejlődjön, erősödjön az ország. Dupsi Károly Fotó: Gál Edit
