Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

1987. május 4., hétfő Orosháza A munka ünnepének reg­gelén a városi fúvószenekar köszöntötte az orosháziakat. A felvonulás délelőtt 10 óra­kor vette kezdetét, a tribü­nön helyet foglaltak a vá­ros párt-, állami, társadal­mi szervezeteinek vezetői, a fegyveres testületek képvi­selői, és a munkában élen járó dolgozók, valamint kol­lektívák tagjai. Az iskolák tanulóinak látványos menetével kezdő­dött a csaknem kétórás fel­vonulás. A kitüntetett válla­latok, szövetkezetek dolgo­zóit az intézmények, hiva­talok menete követte. A Kossuth Lajos Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola tanulói között nemzeti viseletbe öl­tözve ott voltak az algériai vendég diákok is. Kedves színfoltja volt a felvonulás­nak a 4-es számú általános iskola kisdobosainak kö­szöntése, akik virágot nyúj­tottak át a munkásmozga­lom veteránjainak. Az oros­házi felvonuláson mintegy 14 ezer dolgozó vett részt. Délután az Üj Élet Tsz szabadidőparkjában az Al­föld néptáncegyüttes nagy sikerű bemutatója után, a városi fúvószenekar szóra­koztatta a többézres töme­get. A Petőfi Tsz karate­csoportjának bemutatóját követően az MHSZ autómo­dellezői léptek a színre. A levegőben az Új Élet Tsz sárkányrepülői mutatták be bravúros produkcióikat. A jól tervezett program lovas­bemutatóval zárult. Majálist rendeztek Gyopá­roson és a Ságvári ligetben is. Szombaton és vasárnap Gyopároson az MHSZ or­szágos Alföld Kupa hajómo- dellező-versenyt tekintették meg az érdeklődők. Felvonulók Orosházán Ecsegfalva Május elseje éjszakáján sok ifjú lány aludt nyugta­lanul. Vajon kinek állítanak májusfát, amely nem csu­pán a hamisítatlan tavasz, hanem a lányok tisztelete, az udvarlás jele, szándéká­nak kifejezése. Ki nem vá­gyott saját májusfára? Amely lehetett bármely fa ága, de magam nyárfaágat kaptam annak idején ... S másnap lestük, vagy tudtuk is talán, kinek kell megköszönni, kedvesen visz- szamosolyogni a kis faluban mindig is volt felvonulás al­kalmával. Ilyenkor más években már nyílott a kert végében az orgona, a szé­pen gondozott kertből szakí­tottunk a felvonuláshoz egy- egy tulipánt. Reggel a legszebb nyári holmikba öltözött kicsik és nagyok vonultak a sportpá­lyára, hogy a különféle, de főként a kézilabda- és fut­ballmérkőzéseken összemér­hessék tudásukat. Ide köl­töztek az árusok is, itt lett népünnepéllyé május 1. S persze fogynak ezek a csöpp falvak, de ilyenkor mily so­kan , is vállalkoznak az ügyességi motorversenyre, hogy a Babetták és társaik, a tulajdonosok megmérkőz­zenek. A nézők közt meg száll a szó, mennyit nőtt ez a gyerek, no meg ez a Pista már megint kapatos, vagy éppen találgatják, ki az az idegen, aki mégis olyan is­merős. Már rég az ebéd mellett a helye a kis családnak, de ki vágyik most három ne­héz fogásra a terített asztal mellett, amikor a sült kol­bász, a ropogós kenyér, a főtt kukorica kínálja ma­gát, s hív a társaság: gyere komám, beszélgessünk még egy kicsit! A motoros ügyességi verseny győztese Androkity István Újkígyós, Csorvás, Gerendás A községekre ilyenkor jellemző jó hangulatban telt a május elseje Újkígyóson, Gerendáson és Csorváson is. A hagyománynak és az igen nagy népszerűségnek számí­tó majálist mindhárom te­lepülésen az idén is meg­rendezték. A kígyósi vincel­lérház környéki programban felléptek a békéscsabai Jó­kai Színház művészei, a ha­tárőrség pedig kutyabemu­tatót rendezett. Csorváson délelőtt 10 órá­tól kezdődött a vigadalom, melynek fénypontja volt az este 5 órakor megtartott tombolasorsolás, főnyeremé­nye birka, illetve malac volt. A sorsjegyek bevételé­ből számítógépeket vásárol­nak majd az iskolának. A programban egyébként sze­repelt aszfaltrajzverseny és divatbemutató is. Mindhárom községben, így Gerendáson is számos sport- rendezvényt tartottak. Ezek közül is kiemelkedő a már hagyományosan ebben az időszakban megrendezendő kispályás labdarúgótorna. Este diszkóműsorokkal szó­rakoztatták a fiatalokat. A munka ünnepén, munkában. Képünk a Magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz határában készült ünnep a földeken — Munkával ünnepel? — szólítottuk meg a tábla végi fordulóban Szabó Pétert, a Magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz'traktorosát, aki éppen a gyomirtó szert szórta a 300 hektáros cukorrépatáblán. — Mint minden évben. Meg kell szórni a táblát répa- bolha ellen, a jövő héten meg jön a barkó, akkor me­gint végigmegyünk. — Mikor fejezik be? — Korán reggel kezdtük, és ma meg is lenne kettőnk­nek, de annyi a baj, kitörnek azok a kis kerekek, amik a szórófejeket hordozzák, mert nehéz a talaj. A társam kétszer, én egyszer voltam már a műhelyben emiatt, így aztán nem halad az ember. Azért megleszünk, csak eső az kellene még mindig nagyon, látják, milyen cse­repes a föld. tálán lenne a krónikás, ha valamelyik csoportot is kü­lön megemlítené, mindegyik felsorolására pedig nincs mód. Legyen talán annyi elég: minden fellépő sok né­zőt vonzott/ mindig „telt ház” volt a színpad környé­kén és sűrűn csattant fel a taps is. Természetesen, a színpad csak az egyik helyszín volt, ahol programok zajlottak. A városban működő vállalatok, intézmények is felállították sátraikat, s várták sokféle szórakozási lehetőséggel dol­gozóikat — de másokat is. A sportpályák is folyamato­san foglaltak voltak. Ebé­delni kevesen mentek haza, volt hurka, kolbász bőven, melyet bárki leöblíthetett utána üdítővel vagy sörrel. A napfényes, meleg napon, a munka ünnepén mintegy tízezer ember érezte jól ma­gát Békésen a Május 1. parkban. Békés Békéáen a Május 1. park­ban várták egész napos szó­rakozási, sportolási lehető­ségekkel a város ünneplő közönségét. A majálison, melyen részt vett Nagy Jenő, a megyei pártbizottság tit­kára is, az idő ideális volt, s úgy hisszük, mindenki, aki ellátogatott ide a nap folya­mán, nem csalódott. A vá­rosi művelődési központ munkatársai már hajnalban a helyszínen voltak, szerel­tek, rendezkedtek, hogy a központi helyen felállított színpadon a későbbiekben zökkenőmentesen peregjenek az események ... Délelőtt tíz órakor már nagy tömeg gyűlt össze a parkban. Késő délutánig a művelődési központ külön­böző amatőr művészeti cso­portjai mutatták be prog­ramjaikat, tudásukat. Igaz­Tétkomlés Tótkomlóson csütörtökön este fáklyás felvonulással kezdődött meg a majális mintegy 500 diák részvételé­vel. Pénteken reggel 7 órá­tól a művelődési központ úttörő- és a Haladás Tsz if­júsági fúvószenekarának muzsikája köszöntötte a község lakóit. A felvonulási ünnepségen — amely dél­előtt 10 órakor kezdődött — mintegy 4 ezer ember vett részt. Elsőként az úttörőze­nekar haladt el a dísztri­bün előtt, őket követték a szlovák és magyar iskola tanulói, az intézmények, vállalatok, szövetkezetek dolgozói, végül a sort a he­lyi autóklub felvonulása zárta. A felvonulók az Er- zsébet-ligetben csillapíthat­ták éhségüket, szomjúságu­kat. A délutáni kulturális műsorban fellépett a békés­csabai Rábai néptáncegyüt­tes, a sporttelepen pedig az öregfiúk mérkőzését, ezután a helyi labdarúgók és más egyesületekben játszó tót- komlósi származású labdarú­gók mérkőzését láthatták az érdeklődők. A szlovák iskola kisdiákjai MÁJUS Kétegyháza Mialatt a kétegyháziak százai igyekeztek a kastély­kert felé, az impozáns sportcsarnokon dolgoztak az építők. Reggel a zenés éb­resztő után első ízben a magyaron kívül románul is köszöntötték a község lakos­ságát. A sporttelepen citera- zenekar, valamint a nyug­díjasklub énekkara szóra­koztatta az ünneplőket.. A termelőszövetkezet tagjai mintha kevesebben lettek volna, ami nem is csoda, hi­szen sokan dolgoztak a föl­deken, vetették a kukoricát. Nagyüzem volt a labdarúgó- pályán, ugyanis évek óta al­kalmi csapatok kergetik a bőrgolyót reggeltől késő dél­utánig. Egyszóval, itt is vi­dám volt a hangulat. Dévaványa A zöldellő vetésben őzi­kék legelésztek, a nyulak csak néha iramodtak futás­ra, az út menti fácánok is csupán az autó motorzajára rebbentek a magasba. Azért közel a községhatárhoz, me­zőgazdasági gépek zaja sej­teti, nem mindenkinek ün­nep ez a nap: — Szívesebben lennénk a majálison — mondják a Dé- vaványai Lenin Tsz Tesse- dik brigádjának tagjai, akik 58 hektárra zabot vetettek. A majálison már bizony a legmelegebb sugarak pász­tázták a több ezer embert a vasútállomás melletti sport­pályán, ahol étel s ital bő- viben volt, jutott mindenki­nek. Voltak persze, akik nem az étellel, hanem Jan­kával, a szürke lóval voltak elfoglalva. Janka ugyanis hagyta dédelgetni, simogatni magát, a hátára is ülhettek: — A menet végén vonul­tunk — mondja Takács Im­re, a Dévaványai Aranyka­lász Tsz tagja. Büszke a lovára, hisz az a Mezőhegyesi Aldatói 11-es NSZK Holstein mén leszár­mazottja. Ennek az őse nyert OMÉK-nagydíjat 1985- ben. S még párat léptet a fotós kedvéért, majd lassan deleiére járt, s elindult a ló és lovasa hazafelé ... Kelendő a csecsebecse Dévsványán Elek A nagyközségben, bár a felvonulás útvonala nem változott, de a korábbi évektől eltérően a dísztri­bünt ezúttal a művelődési ház előtt állították fel. Ezen helyet kaptak a község ki­tüntetett dolgozói, vezetői. Az ünnep előestéjén az eleki fiatalok fáklyás felvonulást rendeztek, amit emlékműsor követett. A felvonulókat ez­úttal is a sportpályán szó­rakoztatták, ahol volt pol- beat, cselgáncsbemutató, fiatalok sportvetélkedője, népművészeti vásár és mindezek mellett természe­tesen az áfész és vendéglátó jóvoltából minden, ami szem szájnak ingere. Délután a már fénypontnak számító színészek—elekiek labdarú­gó-mérkőzésen izgulhattak, derülhettek a nézők. Eleki fiatalok felvonulása Népviseletben Népviseletben ballag hazafelé a családdal Dávid And­rea a battonyai főutcán. — A nemzetiségi iskolába járok, harmadikos vagyok — mutatkozik be a kislány, aki társaival fellépett a . délelőtti műsorban, ügyesen járta. Mit is? — Momácsko, ez a címe annak, amit most táncoltunk, és ezenkívül tudok még három ugrást is. — Mióta jársz a népitánc-csoportba? — Egy éve kezdtem, és még sokáig szeretném folytat­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom