Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
1987. május 21., csütörtök Kaszaper a dohányzás ellen V V; *$wh®k£ ÍZ fí»*(sk-H r’75' ?ir;s US Lesz-e füstmentes falu a megyében? „TUDATJUK A KÖZSÉG LAKOSSÁGÁVAL, HOGY CSATLAKOZVA A KÉSZÜLŐ KORMÁNYPROGRAM EGÉSZSÉGMEGŐRZŐ KAMPÁNYÁHOZ, A HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ ÁLTAL SZERVEZETT „FÜSTMENTES FALU” AKCIÓ PÁLYÁZATBA BENEVEZTÜNK.”___________________J H ANGSZÓRÓ Ma már, ha akarjuk, ha nem, elborít bennünket a különböző információk özöne. Az újságok, a rádió, a tévé ontják a híreket a világ, hazánk eseményeiről, történéseiről. S valljuk be, hogy már ezek nélkül a napi életünk sem lehetne teljes, hozzátartozik mindennapjainkhoz, annak ellenére: alkalmanként azért szeretnénk — ha cs^k rövid időre is — kikerülni a hírek hálója alól, úgymond teljesen kikapcsolódni. De hát ez csupán hiú ábránd. Mert a különböző információk szorosan hozzátartoznak napi munkánkhoz is, mondhatni, ezek tehetik teljesebbé, pontosabbá azt. S ma már a gazdaság is nagyrészt attól függ, hogyan áramlanak, milyen gyorsasággal az információk a különböző vállalatok, üzemek, gyárak, kereskedelmi szervek között. A Környezetünk hálójában című hétfő esti műsorban hallhattunk arról, hogyan sző- I vik át egyéni életünket, a gazdaságot az informatika új vívmányai. Egyed László, a szerkesztő-műsorvezető a rádió néhány külföldi tudósítóját kérte beszámolóra ez ügyben. Nos, talán Japán példája a legérdekesebb, hiszen a felkelő nap országa az utóbbi egy-két évtizedben lett az egyik vezető gazdasági nagyhatalommá. Hogyan sikerült mindez a japánoknak? Kicsit leegyszerűsítve a dolgot: előbb a telefonhálózatot építették ki szinte teljessé, majd a számítógépek következtek, melyek használata már gyakorlatilag húsz évvel ezelőtt mindennapossá vált az országban. Azután egységesítették a számító- gépes rendszert, s ma tulajdonképpen bárki pillanatok alatt kapcsolatot teremthet bárkivel. A különböző gyárak, üzemek és szállítók között például már olyan az együttműködés, hogy a folyamatos termékgyártáshoz szinte nincs szükség raktárakra: mihelyt megérkezik az alapanyag, .máris megkezdődik feldolgozása. S a másik oldalról is igaz a dolog: a szalagról lekerülő kész termékek sem maradnak a gyártónál, azonnal szállítják a felhasználónak. Hol tartunk mi még ettől? — adódik a kérdés. Bizony, sok mindent meg kell előbb még valósítanunk ahhoz, hogy jelentősebb eredményekről beszélhessünk. Egy bizonyos, az első lépéseken már túl vagyunk. Lassan már nem lesz olyan gazdálkodó egység Magyarországon, melynek ne lenne kisebb vagy nagyobb számítógépe. S a személyi számítógépek is egyre jobban terjednek. Ez azonban még csak az egyik oldal. Ezeket a gépeket használni is tudni kell. Vagyis a megfelelő képességű szakembergárda kiképzése égető szükségszerűség. Mert hiába van egy vállalatnak ilyen-olyan számítógépe, ha nincs hozzáértő kezelője, vagy csupán a gép kapacitásának töredékét használják ki. Azután ott van a telefonhálózatunk, mely — mondjuk így — fejlődget. Pedig csupán a kevés telefon miatt évente több milliárd forint veszteség éri népgazdaságunkat a szakemberek szerint. Természetesen^ nem függ "minden az információs hálózattól, de azt állíthatjuk, a gazdasági fejlődés, haladás egyik legfontosabb feltétele a megfelelő, biztonságos informatikai háttér, s a jól képzett, hozzáértő szakemberek sokasága. Falurádió Hogyan lehet elvenni egy kisállattartó kedvét a minőségi munkától? — akár ez is lehetett volna a címe a tegnap reggeli Falurádió egyik riportjának. A név és hogy hol történt az eset, most, a mi szempontunkból nem érdekes, hiszen mifelénk is többen keseregnek haSonló okok miatt, mint a megszólaltatott, sertéshizlalással foglalkozó ember. Évek óta jó minőségű árut szállít a felvásárlókhoz, *épp ezért határozta el tavaly, hogy objektív minősítésre köt szerződést. (Ez azt jelenti, hogy vágás után értékelik a sertés különböző részeit.) A kálváriáját nem részletezve, csupán annyit említek meg, hogy különböző manipulációk miatt a leadott 50 sertés esetében mintegy 10-15 ezer forinttal károsították meg az állattartót, aki mindezt papírokkal is bizonyítani tudja. Bizonyítani tudja igazát, ám érvényesíteni nem, küldözgetik egyik helyről a másikra, miközben egyre jobban elmegy a kedve, s nyilván már az is megfordult a fejében: abbahagyja az egészet... Az egyik legfontosabb exportalapanyagunk a sertéshús. Különféle intézkedésekkel- támogatják, szorgalmazzák a sertések tartását, nevelését. De azzal, hogy egyes helyeken a felvásárlásnál — finoman fogalmazva — góndok vannak, sokaknak elvehetik a kedvét az állattartástól. Pedig közös célunk az, hegy minél több húst'termeljünk, ez a népgazdasági érdek. (pénzes) II Tornyai-festmény lelet Gyomaendrődön Ezekkel a sorokkal kezdődik az a felhívás, melyet a kaszaperiek február elején kaptak kézhez. Azóta eltelt három hónap. Vajon kevesebb-e most a füst a faluban? Hétköznap délelőtt érkeztünk Kaszaperre, ahol elsőként az Autóscsárdát látogattuk meg. Az étterem helyiségében ott a dohányzást tiltó tábla, a presszóban viszont bárki kedvére füstölhet. Továbbhaladva az utcán, buszmegállóban láttunk néhány a „füstmentességre” emlékeztető feliratot, itt-ott bizony erősen megtépázva. Megpróbálkoztunk még egy vendéglátóipari egységgel, a helyiek „biliárdterem” néŰj otthon, új viszonyok, új célok és feladatok, ezért a cím: Tovább, épül... Tovább kell, hogy erősödjék a színház vonzása, mert vállalt feladatait csak akkor teljesítheti maradéktalanul, ha előadásaival, azok eszmei és esztétikai színvonalával hozzájárul az egyetemes és hazai színházművészet eredményeinek gyarapításához. Az új viszonyok sokkal kedvezőbb feltételeket biztosítanak e cél eléréséhez, mint az eltelt évtized kegyesnek semmiképpen sem nevezhető körülményei. Már maga az a tény, hogy a művészegyüttes próbáit és székhelyi előadásait egyazon színpadon tarthatja, a színészek saját öltözőikben készülhetnek fel a színpadi munkára, a színháznak saját színészklubja van, egy épületben van- a kelléktár, a próbaterem, az irodák, mind-mind a harmonikusabb, tehát nyugodtabb alkotói légkör megteremtését szolgálja. A színház vezetésének vállára ezzel az eddigieknél nem kisebb, hanem nagyobb súly nehezedik. El kell érniük — s már érezhetően sikeres törekvések övezik ezt az utat —, hogy az együttes minél gyorsabban „aklima- tizálódjék” az új színházi „térben”. Szó szerint a színpad új tere, a korábbinál sokkal jobb akusztika, a nézőtér és a színpad kiképzéséből adódó másfajta ven ismerik ezt a helyet. Néhányan üldögéltek az asztaloknál, egyikük szájában ott a cigaretta. Kérdésemre, hogy miért dohány-/ zik, a felelet: „Itt nem tilos.” Az üzletvezető is megerősítette a választ, valóban szabad cigarettázni, bár ő maga helyesli a füstmentes akciót. Valahonnan előbányásznak egy egészségnevelő plakátot, amit mostanában szedtek le, a festés miatt. Azok közül, akikkel beszélgettem, legtöbben annyit tudtak a pályázatról, hogy ha mellőzik a dohányzást az utcán, közterületeken, akkor kap valamennyi pénzt a község. Arról, hogy mire költi majd ezt az összeget, kommunikációs közeg, a fénypark és a színpadtechnika (majdani) korszerűbb lehetőségei egymással harmonizálva tudják közvetíteni a színpadról a humánumot, a színházművészetet. Mindez szükséges ahhoz, hogy előadásaik megfelelően hassanak ebben az impozáns térben, ahová belépve, a nézőt megérinti az ünnepélyesség. A színház, mint a szlovákiai magyarok színháza, továbbra is megtartja tájoló jellegét.. Az új épületben a társulat hetente háromszor: csütörtökön, pénteken és szombaton lép fel, a hét többi napján pedig (hétfő kivételével) tájelőadásokat tart. Ahhoz, hogy az új színház nézőtere (349 férőhely) hétről hétre megteljék, elsősorban a színház dramaturgiai vonalvezetésében a már megkezdett új folytatására, s az ebből adódó magas színvonalú igényességre van szükség. Az új épületnek, mint kulturális „látványosságnak”, eddig megfelelő vonzása van. A távolabbi községek, városok üzemei, tö- megázervezetei által szervezett csoportos színházlátogatások bizonyítják ezt. E sorok írója bizonyos abban, hogy egyrészt a bérletekkel rendelkező üzemek, intézmik a pályázat feltételei, alig tudott valaki. Olyat is hallottam, hogy az, aki a buszmegállóban rágyújt, 100 forint bírságot fog fizetni... A községi tanács épületében nyoma sincs hamutálnak, csikknek, tiszta a levegő. A dohányzásra kijelölt hely is üres. Mile József tanácselnök a legelején kezdi a történetet. — Az az igazság, hogy az utolsó percben küldtük el pályázatunkat a Hungária Biztosítónak. Körzeti orvosunk, dr. Soós István kezdeményezésére neveztünk be, azóta is ő az. akció fő irányítója. Mivel nagyon hirtelen kellett cselekednünk, a lakossághoz kiküldött felhívásunk — melyben értesítjük őket a pályázatról —' kicsit késve ért célhoz. — Hogyan ösztönzik a község lakóit a dohányzás mellőzésére? — Ezt nem lehet tiltó táblákkal elintézni. Senkit sem kötelezhetünk arra, hogy ne gyújtson rá az utcán, vagy bárhol. Annyit vállaltunk, hogy testületi üléseinken. mények és vállalatok, tömegszervezetek, valamint a Szlovákiában tevékenykedő Csemadok-szervezetek fokozottabb figyelemmel értékes élményeket adó színházlátogatásokat szervezhetnének a városba. A színháznak alapvető tájékoztató, közvetítő szerve a propagáció, a rugalmas tömegtájékoztatás minél hatékonyabb formája. Fontos, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretből megfelelő részt szánjon a színház erre a lényeges munkára. Ennél is fontosabb az,- hogy a propagáci- ós munkát (látványos hirdetőtáblák, plakátok) a színház produkcióival azonos nívóra emeljék. A sajtó, a rádió, a televízió szintén jelentős közvetítő „elem”, de ma már tudatosítanunk kell, hogy nem elég informálni, hanem „csalogatni” is tudni kell. A reklám ma már külön szuverén „művészetként” nyer létjogosultságot. Főleg az új, a szokatlan és az adott nézői közeg tudatában kevésbé élő művek kínálatához kell a nagyobb erőbevetés. Azt persze már minden intézmény önmaga erőinek és lehetőségeinek felülvizsgálatával kell elérnie, hogy a reklámmal megbízott részleg megfelelő körülmények között, megfelelő szakemberek bevonásával „látványos” munkát tudjon végezni... Tovább épül... közhelyként hangzik szinte, annyit beszélnek, cikkeznek árról, hogy a közönséget vissza kell hozni a színházba. E sorok írójának az a véleménye (és tapasztalata), hogy a közönséget nem visz- sza, hanem be kell hozni a színházba. Miért? Mert szemmel látható, hogy a színházlátogató törzsközönség, a meglehetősen hullámpártrendezvényeken, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt gyűlésein és az óvodában a dohányzási tilalmat megtartjuk. A nikotin ártalmairól előadásokat szervezünk az iskolában, a terhes anyákat pedig ösztönözzük terhességük és a szoptatás ideje alatt a dohányzás mellőzésére. Leszoktatni tehát senkit nem akarunk a cigarettáról, de a Hungária Biztosító ellenőrzése ' sem „cigarettacsikk”-kutatás lesz, hanem a módszerek, az akció értékelése. — Ha sikerül, és elnyerik az egymillió forintot,^ mire fogják költeni? — Egyelőre még nem döntöttük el, de a legvalószínűbb az, hogy új ravatalozóházat építünk a községi temetőben. Hazafelé menet hiába kerestük a helységnevet jelző tábla felett korábban már látott ábrát, melyen egy füstölgő cigaretta van áthúzva. Mint kiderült, ez a dohányzást tiltó tábla egyelőre még nem maradhat kint huzamosabb ideig, hiszen a füstmentesség egyelőre csak kitűzött cél Kaszaperen... Mindent félretéve már maga a — megyében egyedülálló — vállalkozás is csak elismerést érdemel. Kívánjuk, hogy sikerüljön! Gajdács Emese Ahol még gyűlik a csikk... Fotó: Kovács Erzsébet zó sikersorozatok ellenére is, Komáromban (Komárno) és vidékén rendszeresen látogatja a színház előadásait. Van tehát egy bázis, amelyik nem bizonyos előadásokra, hanem színházba jár. A feladat tehát az, hogy elérjük, akik nem jártak eddig színházba, „holnap” eljöjjenek! Végezetül térjünk ki röviden arra, milyen lehet az a változatosság, amellyel a színház szolgálni tudja közönségét. A legutóbbi időszak vitathatatlanul legnagyobb sikere volt Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színpadi műve, zenével. A másik „kelendő” előadás Ta- káts Ernőd rendezésében Kertész Ákos Névnap című műve volt. Hasonlóan jó visszhangra talált Luigi Pirandello Többgyermekes agglegény (Liolá) című komédiája is, amelynek rendezőjeként Dráfi Mátyás érdemes művészt jegyzi a színház. A legutóbbi bemutatók (A. P. Csehov: Cseresznyéskert és O. Zahrad- nik.: Utóirat) mérlege ebből a szempontból még nyitott. Ebben az évadban még bekerül a komáromi együttes repertoárjába két sikerre számot, tartó előadás. Jókai Mórnak, a város szülöttének világszerte ismert regényeit sorra alkalmazzák színpadra. A Matesz rendszeresen műsorára tűzi ezeket a műveket. Májusban a Szegény gazdagok (A Facia negra) kerül bemutatásra. A szezonzáró produkció pedig szintén egy világszerte ismert magyar drámaszerző, Molnár Ferenc zenés színműve, a Doktor úr lesz. Mindkét bemutató előkészületei már folynak, s biztosnak látszik, hogy a közönség kapcsolatának erősítését szolgálják majd. Kiss'* Péntek József Még ha esetleg nem az évszázad szenzációja is, mint egyes sajtóközlemények nevezték, mindenesetre egészen rendkívüli, hogy több mint 700 festmény majd ötvenéves Csipkerózsika-álom után padló alól kerüljön elő. Az ismert magyar festőművész, Tornyai János esetében pedig ez történt, nem sokkal özvegye halála után, 1984 késő őszén. Az értékes leletet nyomban a megtalálás után részben ömlesztett állapotban a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be. Azóta már válogatott darabjai több hazai múzeum után Franciaországot is megjárták. Június 2-ától a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Honti Galéria közötti rendszeres együttműködés eredményeként a gyomaendrődi tárlatlátogatók gyönyörködhetnék a lelet ízelítőjében. Minden bizonnyal érzékelik majd, hogy nemcsak a művelődés- történeti szenzáció, hanem a művek kis méreteik ellenére is jól érvényesülő saját esztétikai értéke, életteljessége, gazdag koloritja, frissessége miatt is érdemes megnézni a kiállítást. A szlovákiai ÚJ SZÚ - ban olvastuk Tovább épül... Új otthonában a komárnói magyar területi színház
