Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-20 / 117. szám
I 1987. május 20., szerda — Pedig rájuk ragad legkönnyebben a szó ... — Igen, és ez segíti a mi munkánkat is. Ahogy idekerültek, attól kezdve a matex matikai előkészítésen kívüf minden szlovákul folyik. Először az emberi érintkezés legszükségesebb szavait tanulták meg tőlünk, aztán az étkezéssel kapcsolatosakat és így fokozatosan a többit, s nagyon szépen belejöttek a beszédbe. — Mind jártak már előbb is óvodába? — Többségük. Jó páran szlovák foglalkozásúba, de ott csak heti két félóha jut a nyelvre. Márpedig aki a nemzetiségi iskolába jár majd, mint ők, annak jobb nyelvismeretre van szüksége. Ezt próbáljuk elősegíteni. — Hányán? — Két óvónő, két gondozónő. Én két év óta. Azelőtt vidéken éltem, aztán hazajöttem ide, szó szerint is, hiszen ebben az iskolában végeztem, itt jártam gimnáziumba, innen mentem a képzőbe. A gondozónők is idekötödnek, Tuska János- nénak például a három fia jár a mi iskolánkba. — A tizennyolc óvodásból kilenc bentlakó. Nem korai ez ötévesen? — kérdem Ki- szely Mihályt, a kollégium vezetőjét. — Pedagógiai értelemben hamar van, vagyis nem helyes, azonban minden megrázkódtatás nélkül, sőt köny- nyen sikerül évről évre a beilleszkedés. Sokat jelent, hogy minden kicsinek itt van a nagyobb testvére, s napközben sokat találkoznak. Egyébként az élet hozta így, a tanyasiaknak nincs más megoldás. S a gyakorlat jól visszaigazolta. — Mi az, hogy az élet hozta? — Nyolc esztendeje azért hoztuk létre ezt a bentlakást is biztosító előkészítő óvoTeljes figyelem dát, mert akkor változott az iskolai oktatás úgy, hogy minden tárgyat szlovákul kell tanítani. Tehát égető szükség volt a nyelvi előkészítésre, pont a tanulók érdekében, hogy könnyebben boldoguljanak a tananyaggal. — Be is vált ez a módszer? — Nemcsak bevált, de nélkülözhetetlen — szól Miklya Béláné, az iskola igazgató- helyettese —, és még így sem könnyűek az első évek. Még az iskolában is kell külön foglalkozni a nyelvvel. De megéri, mert fokozatosan és szépen haladnak előre, így hát a következő iskolaFotó: Gál Edit előkészítő óvodai évre minél több gyermeket várunk ... Végül arról beszélgetünk, milyen nagy segítséget nyújtanának a szülők, ha gyermekűket már egész kicsi korban szoktatnák a nyelvre, különösen azok, akik itt végeztek. Hiszen a nemzetiségi érzés erősítésén túl is óriási jelentősége van a nyelvtudásnak. Kinyílt a világ, mindenfelé utaznak az emberek, s a szlovák nyelv a teljes szláv nyelvterületen jól használható. S aki otthon ezt a tudást, szinte játszva adni képes a gyermekének, ne fosz- sza meg tőle. Vass Márta A békéscsabai Peter Ji- lemnicky utca szép, árnyas oldalán pont ott tesz le a busz, ahova készülök megnézni az ősszel már iskolapadba kerülő gyerekeket. Ha majd rákerül a sor, nem kell messzire menniök, csak az épület másik oldalára, hiszen itt minden egy helyen van, majdnem „egy tető alatt”, az óvodától a középiskoláig. Bár ez így nem pontos, mert ebben az óvodában csupán egy évet töltenek a gyerekek. Volt, amikor harminc kisfiú és kislány készült fel itt az iskolára, tavaly huszonhármán. Most csak tizennyolcán. Körbeülik Sztrunga Mi- hályné óvónőt, s szlovákul beszélgetnek. Amikor meglátnak — mondani sem kell! — fölállnak, s köszönnek szépen. A szíves jó napot kívánást én magyarul viszonzom, s ők kezdik is a bemutatkozást. Persze ezt is szlovákul, mint mindent, ami elhangzik később is. Az első a kis szőke, csabai Farkas Bea, a legkisebb és legfiatalabb köztük, de itt van Kiss Péter Gyuláról, Brlázs Zsolt a kondorosi tanyákról, Csabaszabadiból meg Tóth Mariann és Márton Andrea ... Csak a gyerekek fele helybeli. S mi más is következnék, mint egy vers. Együtt mondják mindnyájan. A napról szól, hogy éppen most nem süt, s ők ígérnek ,ezt, azt, csak bújjon elő a kedves napocska. Varga K. Zsanett és Szűcs Jutka párban is elmondja. Olyan természetes élvezettel, mintha idegen nem is lenne á' virágokkal, zöldekkel díszített teremben. Mesemondás jön utána. Az óvó néni a kicsiny székre ül. köréje kényelmesen, a szőnyegen helyezkednek el a gyerekek. Közelben a kellékek, a különböző színű virágok. A mese szerint valaha mind fehérek voltak, s csak a kicsinyek álhatatos kérésére varázsolták a napsugarak mindet más színűre. De mégsem mindet, mert maradtak fehérek is. Közben van kérdés, van felelet, s számolnak is. A fogalmak, meghatározások már ismertek, akár a napi élet megszokott szavai. Értik és mondják is szlovákul. Egymegtalálják a katicabogarat és összeszámolják a pettyeket. Dicséretet kapnak érte. Aztán fölcsendül a zene a lemezről, és énekelnek hozzá. Míg a gyerekek a megérdemelt pihenőt és a kellemes napsütést élvezik az udvaron, az óvónővel beszélgetünk. — Mennyit tudtak szlovákul szeptemberben a gyerekek? Beának is hétpöttyös a katicabogár egy közbevetett kérdésre mindenki jelentkezik. Játékosan, s érzelmekkel színezve tanulnak. Észrevétlenül. A gombamesében még táncra is perdülnek, majd — Szinte nulláról indultunk, mert sajnos ma már alig van család, ahol otthon a kicsikkel szlovákul beszélnének, még ha a szülők tudják is a nyelvet. Szlovák nyelvű iskolaelűkészíttt óvoda Most még csak tizennyolcán
