Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. április 11., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Pályázatokból A Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság évről évre jn eg hirdeti helytörténeti és néprajzi pályázatát. E munkák legsikeresebbjeiből szeretnénk a jövőben válogatást adni. Természetesen a pályázatokat teljes terjedelmükben e lap hasábjain nem közölhetjük, ám úgy hisszük, így is érdekes olvasmányt nyújtunk mindazoknak, akiket szűkebb hazánk múltja érdekel. - > Jegyzetek Mezöberény néprajzához Helységneveink nyomában Szabadkígyós egyik új büszkesége a Platán presszó Fotó: Szőke Margit Mezöberény község elöljárósága, a „communitas” fontos szerepet töltött be a gazdasági élet irányításában, szervezésében. Mint a földesúri hatalom végrehajtó szerve intézte a jobbágyi adózásokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyeket. Intézkedett a különböző mezőgazdasági munkákkal járó tennivalók (kilencedelés, szüret stb.) ügyében, szervezte a robotszolgálatot. — Reá hárult a mezővárosi termelési szervezet egész közösségét érintő ügyek intézése. Feladatai közé tartozott a gazdák és béresek között támadt nézeteltérések rendezése. Ezekre a törvénynapokon került sor. A! törvénynapokon intézett ügyekről jegyzőkönyv készült, melyet hagyományos szöveggel vezettek be. Idézzük az 1816. október 5-én készült jegyzőkönyv bevezető sorait: „Anno 1816. octóber 5 dik napján tartatott Ítélő Törvényszék alkalmatosságával a’ következendő causak vétettek fel és el-igazíttattak.” (Forrás: BML—Mb. ir. V. 326. A. j. 1. kötet.) Előfordult, hogy felsorolták név szerint a megjelent elöljárókat. A törvénynapokon igen sokféle ügyet intéztek. A jegyzőkönyvben felvették a panaszt, majd utána rögzítették az ügyben hozott határozatot, végzést, ítéletet. A sokféle ügy közül jelen dolgozatunkban a gazdák és béresek között támadt peres ügyeket vesszük vizsgálat alá. A mezőberényi jobbágy- gazdaságokban elég nagy számban alkalmaztak béreseket. Az 1816. évi bérlajtst- rom szerint a béresek száma 163 volt, ebből herényi illetőségű 105, a többiek vidékiek voltak. Az elöljáróság igyekezett a gazdák és béresek kapcsolataiban is rendet tartani. Idézzük forrásunkat: 1940. január 5/3. „Most lévén ideje a’ Béresek változásának, tudtára adódik mindenkinek, hogy idegen helyről való embereket a’ Mélt. Uradalom híre nélkül senki terhes büntetés alatt bé ne fogadjon. — E gyéberánt a’ béresek a’ Kortsmákba semmi zenebonát és kirúgásokat ne tegyenek, mert a’ ki há- zsártoskodik a’ következést magának tulajdonítsa: hónap pedig minden Szóiga és béres haza áljon gazdájához.” A gazdák és béreseik közötti ellentétek leginkább a munkafegyelem megsértéséből és a bérek fizetése körül támadtak. A peres ügyek nagy része éppen abból eredt, hogy a béres egyedül lévén a szálláson, kötelezettségeit elmulasztotta, s ebből a gazdának kára származott, mivel a jószág megsérült, vagy elveszett, esetleg el is pusztult. A gazdák többnyire a béres „gondatlanságát” igyekeztek a kár okának feltüntetni. A munkabérek körül támadt viták képezték a peres ügyek másik csoportját. Itt szükségesnek látszik a bérezés módjának áttekintése. A béresek és egyéb mezőgazdasági munkások bérét, munkadíját a vármegyei árszabásokban állapították meg, amiket megküldték a községek elöljáróságának. Az 1812. évi vármegyei árszabásban (limitációban) a béreseket munkabírásuk, életkoruk és a gazdasági munkákban való jártasságuk szerint, négy osztályba, „clas- sis”-ba sorolták, és bérüket ennek megfelelően állapították meg. Az alábbiakban idézünk az árszabás tételeiből: Első classis: „Egy öreg vagy is Faragó, minden szerszámokkal számolni tartozó béresnek esztendei bére ha- tároztatik kész Pénzben 50 f, azon felül egy pár ujj és egy pár fejelés Tsizma és 2 pár Botskor, azon túl semmi.” Második classis: „Egy második jó dolog tehető béresnek Bére kész Pénzben 36 f, azon felül szinte úgy egy pár ujj és egy pár Fejelés Tsizma és két pár Botskor.” Harmadik classis: „Egy harmadik Fitzkó vagy ostoros Béresnek Bére kész Pénzben 24 f, e’ mellé egy pár ujj Tsizma és 4 pár Botskor.” A negyedik classisba sorolt béresek bérét nem állapítja meg az árszabás, de a bérjegyzékekből kivehető, hogy negyedik classis is volt, az egészen fiatal béresgyerekek tartoztak ide. A gazdák és béreseik között azonban nem a vármegyei árszabások szerint jött létre az egyezség. A béresek bére sokféle juttatásból tevődött össze. Ezeket figyelembe véve vegyük számba néhány mezőberényi béres évi bérét classisuk szerint: 1. Első slassisba sorolt béres: Plie- sovzski Mihály gazdának Tomka János nevű bérese: készpénzben 10 forint, 1 szűr, 1 ködmön, 1 kalap, 1 pár új csizma, 2 pár bocs- kor, egy tehén, 12 véka búza, 12 véka árpa, 1 kocsi szalma, 4 fertály kendermag. 2. Második classisba sorolt béres: Gulyás Mózes gazda Harmati István nevű bérese: készpénz 20 forint, 1 bunda, 1 kankó, 1 kalap, 2 pár fehér ruha, 1 pár új csizma, 2 pár bocskor, 1 marha teleltetése, 8 véka búza, 4 véka árpa. 3. Harmadik classisba sorolt béres: Ifj. Vagner János gazda Kriszt Mihály nevű bérese: készpénz 40 forint, 1 szűr, 1 kankó, 2 pár fehér ruha, 1 pár új csizma, 1 pár fejelés, 2 pár bocskor. 4. Negyedik classisba sorolt béres: Nig- rinyi János gazda Povázsai Mihály nevű bérese: készpénz 4 forint, 1 bunda, 1 kankó, 1 pruszlik, 1 kalap, 2 pár fehér ruha, 1 pár új csizma, 1 pár fejelés, 1 pár bocskor. A bérjegyzékeket elemezve kitűnik a ruhafélék nagy jelentősége. Ezek után tekintsünk át a törvény lapok jegyzőkönyveiben szereplő néhány peres ügyet. 1. Egy munkafegyelem megsértésével kapcsolatos ügy: 1813. január 25—5. „Kraisz János panaszolja, hogy szolgája, Megyeri András a Lovát agyon ütötte. Világosítás: Ezen szegény gyámoltalan árva, ’s különben gyenge Conpetitójú szeméiig már 3. esztendőkön szolgálván nevezett gazdáját, annak megelégedésével, soha néki kárt nem tett, az a’ mostani 'is tsupa szerentsétlenség ’s nem kész akarva való Kár tétel, mivel ugyanis a’ mint a’ parányi vakarával a’ Lovat vakarván az ugrált, hozzá ütött, ’s a’ mint állítta- t\k, a’ ló abban megdöglött, meg lehet azonban, hogy más baja is lehetett, ’s az ütés nélkül is meg-döglött volna, mindazonáltal: végeztetett: 30 fja lévén Megyeri Andrásnak gazdájánál bérében, 1 pár csizma és 1 kalap, hogy a’ gazdának ezen sze- rentsétlen eset által olly nagy kára ne történjen, a’ szolga a jövendőre vigyázób- bá tétettessen, maradjon ott neki 25 forintja, a’ többet pedig adja ki.” A bérezéssel kapcsolatos ügyek. 1815. december 16/4. „öreg Králik Pálnak fia, János, panaszolja, hogy Li- tauszki Györgyhöz szegődvén szolgának ő és Pilisi András mind a’ kettőnek egy bér volt ígérve, egyaránt is dolgoztak, mégis Litauszki György Pilisinek egy köböl vetést sokkal jobbat adott, mint neki, úgy hogy amannak 5 véka búzával több lett, mint neki. Végeztetett Megesmérvén Litauszki György, hogy Králik János sem volt alább való a’ másiknál, néki egy köböl Búza pótolást ajánlott, mellyen a’ szolga meg is nyugodott.” 1832. január 7/709 , Szegedi Andrásné panaszosan jelenti, hogy Sub- kendi Péterné a’ fiát szolgának megfogadván, azt hét hónapi szolgálatja utánn, minden ok nélkül megvervén, a’ gyerek két ízben is el hagyta ugyan, de a’ panaszos húga ötét ugyan annyiszor vissza vitte, harmadszor is, mit nem elég, hogy meg verte Subkendiné, hanem magától el hajtván, azt mondta, hogy többet feléje se menjen, sőt Mátyás naptól fogva augusztus 9 ig tett szolgálatjáért járandó bérét is el fogta, ítéltetett: Világosságra jővén az, hogy a’ szolga Subkendinét annak kegyetlensége miatt hagyta légyen el szolgálatjá- ból, a’ nála töltött 6 hónapi szolgálatjáért 6 ftot és 30 x-t fizetni ezennel kötelez- tetik.” Az elöljárók az ítéletek meghozatalában pártatlanságra törekedtek, bár gyakran a szolgák bérének terhére szándékoztak a gazdát ért káron enyhíteni. ítélkezéseikben mindenesetre arra törekedtek, hogy az ellentétek elsimításával a mezővárosi munkaszervezet zavartalan működéséhez szükséges fegyelmezettséget biztosítsák. Hentz Lajos A települések -kígyós néveleme onnan ered, hogy a környéken valaha sok volt a kígyó. Az Új- előtag megkülönböztető jellegű. A Szabad- névelemet a község 1950-ben vette fel (amikor az Újkígyóshoz tartozó Ókígyóst önálló faluvá szervezték) és a földesúri rendszer alóli fel- szabadulásra utal. A néveredetre ugyanilyen magyarázattal szolgál Haán Lajos is a Békés vármegye hajdana című könyvében: „Kígyós e nevet a határán élősködőit számtalan kígyótól vette. Lapályos, vizenyős helyen feküdvén, a kígyóknak nagyon is alkalmas tenyészőhelye volt. Emlékezem, hogy gyermekkoromban sokszor hallottam, hogy annyi volt ott a kígyó, hogy nem egyszer a csabai kaszáló visz- szatérvén tarisznyában hagyott eleségéhez, a mellett kígyót talált." Az Újkígyós községgé szervezéséig Kígyósnak nevezett pusztát a XIV. században említik először okmányok. Miután a történelem során többször elnéptelenedett, fejlődése a XIX. századtól töretlennek mondható. Kígyós múlt századi virágkora, gróf Wenckheim József Antal földesúr nevéhez fűződik, aki 1815-ben a puszta egy részéből száz dohánykertész letelepítésével megszervezte Újkígyóst. Bár nem volt ilyen ugrásszerű Szabadkígyós, akkori nevén Ókígyós fejlődése, mégis, maradandó értékek jöttek itt létre. Karácsonyi János a Békésvármegye története című kötetében a következőket írja: „Míg Üj-Kígyós ... haladt és fejlődött, a keleti részen levő s ettől kezdve Ö-Kí- gyósnak nevezett uradalmi kastély és majorság sem maradt hátra. Itt Szent-Anna tiszteletére még Wenckheim József Antal gróf építtetett egy kápolnát 1844. évben. — Ez meg van máig, de a régi, kis kastélyt nem lakják többé Kígyós földesurai. Az 1815—79. években attól nyugatra Wenckheim Krisztinának férje, Wenckheim Frigyes, Ybl Miklós tervei szerint oly fényes, renaissance stylű, főúri palotát építtetett, minőről még tán a múlt századbeli kígyósi gunyhók felett lebegő délibáb sem álmodott.” A XIX. század közepén tehát már Ó- és Újkígyós is említésre méltó település volt, ám igazán lakottnak csak az utóbbit tekintjük. Újkígyós lélekszáma 1851- ben Í052 volt, ezzel szemben Ókígyósé csak 165. A század végi lexikonok 1891-ben már arról írnak, hogy Újkígyóson 4058-an élnek és a falunak postahivatala, posta-takarékpénztára, s gőzmalma is van. Szabadkígyóst 1986. január 1-én 2816-an,, Újkígyóst pedig 5829-en lakták. Kígyóson (az egykori Ókígyóson) született többek között Pándy Kálmán (1868. október 14-én) orvos, elme- és ideggyógyász. Ismét a felszabadulási emlékműről Hazai tájakon Több mint egy esztendeje írtunk a „Szülőföldünk” .című oldalon a békéscsabai felszabadulási emlékműről, keletkezésének körülményeiről. Mint olvasóink jelezték — s ezt a Békés Megyei Levéltár kutatói is alátámasztották —, az emlékművet Verba Imre szobrászművész tervezte. Erről dokumentumok is szerkesztőségünk birtokába jutottak, így többek között egy véghatározat az emlékmű tervezési munkálatainak díjazásáról, illetve Verba Imre kilépéséből a Magyar Képzőművészek Szabad Szervezetéből, mivel a művész Csehszlovákiába költözött. Életmű a szanki közösségi házban „Reménységes a sorsa Szánknak is. Maga kicsiny falucska ugyan, de tanyáival együtt olyan közel esik Maisához, hogy az odavaló bejárás nem ütközik leküzdhetetlen akadályokba. Természetesen a bekapcsolódás itt is, miként a többi helyeknél a tehetősebb gazdák számára jelent többet. Akinek jó fogata van, és időt is tud magának szakítani, akiknek van pénze vasútra, autóbuszra, az nem érzi magát kivetettnek, könnyen elmozdulhat a város felé. Az elesett törpebirtokosok számára az összekapcsolódás igen sovány vigasz”. Erdei Ferenc jellemzi így az alföldi kisközség szerény lehetőségeit, reálisan mérlegelve a kiskunsági táj adottságait. Gy. Szabó Béla, a nádereszből kihúzott szálakkal örökítette meg a hajdani kiskunsági világot. Innen indult, s bejárta a nagyvilágot, fametszeteivel világhírnevet szerezvén élete alkonyán ismét visszatért Szánkra. Visszatért, hogy örökül hagyja alkotásait az utódoknak. Hogy egy gondos közösségre bízza életművét, ígéretet is kapott: méltó helyet kapnak a művek, s az idetérő idegen kiállításon megnézheti. Idestova négy esztendeje tették le a szanki faluház alapjait, amely a község összefogásával el is készült. A fehérre meszelt barna zsalugáteres ház stílusosan illeszkedik az utcasorba. Ugyanakkor magában egyesíti a kiskunsági tanyák építkezési módját. A belső terek igazi remekművek. A faácsozat helyi mesterek ke- zemunkáját dicséri, hirdetve: nem veszett még teljesen ki a szakma becsülete. Lám így is lehet a fát munkálni, így is lehet a gerendákat illeszteni! Ma még mindenki tudja, ki mit tett azért, hogy szép kiállítóteremmel dicsekedjen Szánk, hogy az itt lakók itt találhassanak» igazi közösségre. A ház falán ez a felirat áll: Közösségi Ház, mintegy kifejezve, hogy az egyúttal a helybéliek találkozásának is színtere. Ugyanis van már szép új iskola, ám a művelődési ház állapota siralmas volt. Mostantól kulturált körülmények között hangzanak majd el az előadások, tartják a kiscsoportos foglalkozásokat. Az elképzelésekről dr. Ujfaludi Lászlóval, az általános művelődési központ igazgatójával beszélgettem. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt szeretnének hasznos, szórakoztató programokat kínálni. Az utcai szobácskát rendezték be a számítógép-tanfolyamnak. Délelőtt a gyerekek veszik birtokba, délután a felnőttek. Egyelőre sok az érdeklődő, gond viszont, hogy lesz-e elég oktató. S hogy ne kelljen messzire menni a szakirodalomért, ebben a házban rendezték be a könyvtárat is. A számítógép- szobában megférnek a kézikönyvek, a másik helyiségben a folyóiratok, á galériából lecsippentett részben pedig a szabadpolcos rész. Mindenki tudja Szánkon, hogy sokan szerették volna minél hamarabb tető alá hozni a házat, de voltak ellendrukkerek is. A Hazafias Népfront képviselői sokat tettek azért, hogy az álmok megvalósuljanak, s ez találkozott a helybeli többség akarásával. Idestova fél esztendeje, hogy birtokba vette a galériát, s a házat a falu. A szankiak azt remélik: kincseiket bemutathatják majd másoknak is, híre megy annak, hogy érdemes idelátogatni. A kiállítóteremben a tárlat állandóan tárt kapukkal várja a látogatókat. A Nemzeti Galéria szakértői műgonddal rendezték be a teret. Ígérvén, hogy a kiállítást évről- évre megújítják, hiszen a gazdag életmű egészét érdemes a közönség elé tárni. Gyönyörködhetünk a rajzokban, a fametszetekben, az akva- rellekben. A néhány évtizeddel ezelőtti tájat varázsolják elénk a művész szemüvegén keresztül. Gy. Szabó Béla már nem érhette meg mindezt. Öröksége méltó helyre került. Erdősi Katalin
