Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-30 / 101. szám
1987. április 30., csütörtök Felkai Eszter (Márta asszony) és Mészáros Mihály (Harangi professzor) a zűrzavar kellős közepén Fotó: Kovács Erzsébet II debreceni diákcsíny Ifjúsági előadás az ifjúsági házban HANGSZÓRÓ Hej, ezek a nyolcvanas évek! De jó lenne már, mint egy rossz álomra visszagondolni a magunk mögött hagyott eredménytelenségekre, az egy helyben topogásra, küszködésekre, besavanyodott szájízekre. Mert bárhová figyel az ember, érezni lehet, hogy életünket átfonják a visszahúzó erők polipkarjai, amelyből szabadulni csak úgy lehet, ha okos erőfeszítéssel mindnyájan nekiveselkedünk. 168 óra Bam, bam, bam. Győzelmi harangzúgás, vagy a vecser- nyére csendülő giling-galang helyett monoton, tompa vészjelzések riasztanak. Tisztelet a kántornak, aki húzza, húzza rendületlenül: ébredjetek, emberek, veszély fenyeget! Ha megkésve is, talán a 24. órában, de a 168 óra című rádióműsor legutóbbi jelentkezésében is felerősödtek a figyelmeztető hangok. Az Országgyűlés kereskedelmi és külügyi bizottságának ülésén volt jelen a riporter, s a „műhelymunka” során hangsúlyozták, hogy igénylik a sajtó, általa pedig a széles nyilvánosság cselekvő beleszólását. Megyénk képviselői közül Fekete János, a bank- szakember a fizetésképesség megóvásáról, további kölcsönök felvételének szükségességéről szólt. Érdemes idézni Púja Frigyes gondolatait, aki szerint „világosabban kellene beszélni, mert az emberek nem értik, hogy beszéltünk a kongresszuson az életszínvonal szolid arányú növeléséről, és az életszínvonal csökken. Termelés növekedéséről beszéltünk, és elmaradunk tőle”. Horn Gyula arra figyelmeztetett, hogy „haladéktalanul lépni kell nemcsak a külgazdasági stratégiában, hanem a belső gazdasági dolgainkban is, mert külföldön folyamatosan rosszabbodik a megítélésünk. Egyre több az aggódó hang, a negatív vélemény, nemcsak a belső helyzetünkkel, de a cselekvésképtelenségünkkel kapcsolatban is. A közvélemény elvár egy átfogóbb, radikális programot a gazdaság minden területén és a politika különböző szféráiban.” Mivel a sajtót is aktívabb beleszólásra buzdítják, mielőtt ez ügyben együttgondolkodásra hívnám az olvasókat, emlékeztetek a 168 óra másik témájára. A tekintélyvesztésröl Igaz, csak egyetlen réteg, a pedagógusok tekintélyének elvesztéséről vitáztak, de ezúttal sokkal többről volt szó. Megnézheti magát a következő generáció! — mondta egy elkeseredett tanárnő, aki társaságban nem vallja be, hogy pedagógus, mert szégyenli. Egy szülő véleménye szerint máshová fel nem vett lányokkal van tele az iskola, akik egyebet se csinálnak, mint telefirkálják a gyerek ellenőrzőjét, hogy eszik, focizik, nevetgél. Semmi tekintélyük nincs ezeknek a lányoknak, s az iskolában inkább megőrzésre vannak ott a gyerekek, mint tanításra. „Amíg a tudásnak nincs tekintélye, addig azoknak sem lesz, akik a tudást közvetítik." Hogy is mondta a tanárnő? Megnézheti magát a következő generáció... De hiszen éppen a jövőbe vetett hitünk segített már át olyan sok mélyponton! Egyén és közösség dolgaiban mérhető lendületet ad, ha tudjuk, mikor lesz látható, érzékelhető eredménye fáradozásainknak. A közöny, a tompa belenyugvás pedig elfolyt minden jófajta lendületet. Éppen az iskola, s az ott felnövő, saját magunk szebbik arcára formált ifjúság lehetne a remény, akik ha sarkából nem is mozdítják ki a világot, de nagyot fordítanak elferdült tengelyén. Hogy nemzedékek múltával utódainknak ne támadjon kedve sírjainkat megbotozni. Gondolattöredékek Mondom, bárhová néz az ember, valóságunk szorongató figyelmeztetéseibe botlik. A fent említett két rádióműsor is ezt jelzi, és sorolhatnánk vég nélkül a riasztó tüneteket. Bizonyos, hogy nem elég megállapítani a bajt — látszik az ordító módon önmagától is —, de okosan, határozottan tenni kell a megszüntetéséért. Iskolától a hazai és a világpiaci termelésig az élet minden területét át kell szőnie az értelmes rendnek, fegyelemnek. Aki fecsegésnek érzi, hogy mindenkinek fáj, ami a közösséget sújtja, érezze bőrén is, hogy személy szerint felelős a rábízott értékekért: munkáért, időért, gyarapodásunkért. És hallható legyen végre megalapozott, de reményt tápláló jó szó, hiszen testet-lelket, reményeinket és elveinket is nagyon meggyötörte már a hibák, a mulasztások ismétlése. Ha felnőttként kezeljük önmagunkat, amikor a rossz dolgokkal kell szembenézni, mondjuk ki végre, hogy így meg így kell csinálni, és fog ez menni szépen, elveinkhez méltón. (Andódy) Május 15-17: Fafaragó konferencia Miskolcon Száztizenegy évvel ezelőtt, 1876-ban jelent meg a nagy romantikus mesemondó, Jókai Mór A debreceni lunati- kus című elbeszélése, amit manapság kisregénynek neveznénk terjedelmét illetően. A diákkópéságokat, szerelmeket, hjizsártos asszonyokat, fösvény professzorokat felvonultató regény (ha az ember olvastában beleéli magát a korba) ma is szórakoztató. Bizonyára erre gondolt a Jókai Színház művészeiből alakult vállalkozó kis csapat is, amikor a regényke dramatizált változatát előszedték és színpadra állították, várható örömére felső tagozatos általános iskolásoknak, középiskolásoknak. Az első békéscsabai előadáson, melyet az ifjúsági ház színháztermében renHúsz településen: Filmművészet a békéért A Békés (Megyei Moziüzemi Vállalat a hagyományos májusi Béke- és barátsághónap keretében Filmművészettel a békéért elnevezésű akciót szervezett. Megyénk húsz településének mozijaiban a kortárs filmművészet jeles alkotásait vetítik a következő hetekben. Három, a [közönség elé most kerülő magyar film is helyet kapott a sorozatban. Rózsa János rendezte a Csók, Anyu címűt, amely egy család széthullásának, majd tagjai egymásra találásának humorral ízesített érdekes története. Ott- lik Géza írásaiból Dömölky János rendező forgatta a Hajnali háztetők című filmjét, amelynek története 1956 augusztusában játszódik. A harmadik alkotás Jancsó Miklós Szörnyek évadja című, bizonyára ismét vitákat kavaró filmje. A további, most vászonra kerülő filmek között van a Veszélyes őrjárat és az Éden-ákció című színes szovjet kalándfilm, Szántó Erika Elysium című megrázó lírai alkotása és a Háborúban nőttem fel című, színes japán filmdráma is, amelynek története a II. világháború végén játszódik, s amely a mili- tarizmus, a háborús uszítás, a fasizmus brutalitása és fajelmélete ellen emel szót. (ni) deztek meg, az elképzelés láthatóan bevált, a kétrészes vidám komédia végén az előadás előtt még eléggé fegyelmezetlen társaság megéljenezte a színészeket. Ez a fegyelmezetlenség (mely itt-ott már a fotelek rugdalásában is megnyilvánult) hál’ istennek kevés volt ahhoz, hogy az erejükkel nem bírók a függöny széthúzása után is tovább hangoskodjanak; a színház varázslata (nem lehet másra fogni) megbénította a fiatal kötőszókoptatókat, rágó- gumidurrogtatókat, címzetes erőművészeket, és száj- tátva kezdtek a színpadra figyelni. A színpadra, ahol ügyesen megoldott, szinte jelzésszerű díszletek terében kezdődött a játék, mely mó- kásan-tanulságosan húzta rá a vizes lepedőt a múlt Igazán ínyenceknek való programot szerveztek a békéscsabai Szabadság moziban. „Pergő képek” címmel az elmúlt hónapokban a nemzetközi és hazai fesztiválokon díjat, elismerést nyert amatőr filmekből adtak a nagyközönség számára válogatást. A délutáni első mozielőadás helyén megtartott vetítésre — a négy órai, korai kezdés miatt — viszonylag kevesen voltak kíváncsiak annak ellenére, hogy már-már hagyományosnak számít ez az évi egy „amatőr előadás”. Igazándiból nem is kellett volna idézőjelbe tenni az amatőr szót sem. Az ország amatőr filmes mozgalmának egyik jeles bázisa a békéscsabai Solaris Klub. Nemigen akad olyan fesztivál, amelyre tagjai közül egy-több ne nevezne be, ne hozna el valamilyen díjat. Nem az ő hibájuk, hogy a mozgófényképezés eme válfaja Békésben sem vívhatta még ki magának azt a közfigyelmet, amelyre méltán tarthatna számot. Nemcsak ezzel a műfajjal van ez így: a köztudatban szereplő fiókok, skatulyák egyikébe sem fér be, ezért inkább nem is nagyon beszélünk róla ... Mert ha film, akkor az a mozik műsorára való, általában másfél órás játékfilm, netán animációs alkotás. A professzionista alkotók a megmondhatói, menynyire igaz a beskatulyázás gátlása; a tíz-, húszperces század végi Debrecen jellegzetes figuráira. Ügy, ahogyan azt a Mesemondó Mester, Jókai Mór megírta. A vidám játék, a sok csalafinta móka Tóbiássy Mózes (Gálfy László) és Harangi Ézsaiás (Mészáros Mihály) professzorok házainak közös udvarán zajlik, mivel a két kollégiumi nagytiszteletű és professzor úr bonyolult rokoni szálakkal szövődnek egymáshoz. Itt uralkodik, mint Tóbiássy második neje, a „nagy életerejű nyelvvel” rendelkező Márta asszony (Felkai Eszter), valamint Harangi uram hitvese, Tóbiássy Mózes első házasságából született leánya, Zsófi asszony, aki sehogyan sem tud eligazodni a latin szavak rejtelmes dzsungel- jében (Kovács Edit). A Tóbiássy ház virága, Márta kisfilmjeiket — amelyeket úgynevezett kísérő filmként a „nagy” előtt szoktak vetíteni, hogy a kétórás előadásidő kiteljék — tartal- mától-minőségétől függetlenül még a szakma sem szokta értékelni . . . Valljuk meg őszintén: az amatőr film igazándiból nem is való a nagymozik vetítőtermébe. Intimebb, bensőségesebb; ilyen környezetet is kíván. A hatalmas, több száz nézőt befogadó teremben elvesznek azok a megkomponált felhangok és finomságok, amelyektől az az amatőr film, ami. Technikai szempontból kétségkívül kevesebb, egyszerűbb, ha úgy tetszik: kezdetlegesebb, mint a 35 milliméteres profesz- szionista, például stúdiókörülmények között készült mű. Ez a technikai egyszerűség ugyanakkor erénye is: könnyebben és gyorsabban készíthető, így érzékenyebben reagálhat mindazokra a dolgokra, amelyek érdekesek lehetnek. S mert olcsóbb is a kivitelezés, a készítők kockázata is összehasonlíthatatlanul kisebb. Mindebből ered: az amatőr filmezés most is látott profi formája olyan színfoltja a művészeteknek, amely nélkül valamennyien szegényebbek lennénk. A százhúsz perc alatt a néző tizenöt kisfilmet láthatott. A békéscsabaiak mellett a kőbányai, a szegedi, a siófoki, a hajdúböszörményi asszony első házasságából származó leánya, a csinoska- kacérka Veronika (Csizmadia Éva) is itt epedezik az eszes, jókedvű, eminens diák, Dallos Ádám (Mester László) után, annak ellenére, hogy szülei a „selyem- szálhangú” Nyaviga Vince nevű (Farkas Tamás) alamuszi stréber diáknak szánták szűzi kezét... És mindezek tetejébe szintén itt ser- tepertél a két ház közös szolgálólánya, a bugyuta- nagyhangú Borcsa, illetve Bábi (Völgyi Melinda) is, hogy még nagyobb legyen a zűrzavar. Ennyi különböző embertípus már elegendő lenne a nem mindennapi bonyodalom kifundálásához, az írónak azonban nem, így aztán csavarint még egy párat a cselekmény bonyoló- dásán, tetszhalottá teszi Márta asszonyt, aki így végighallgathatja környezetének elvetemült véleményét nagy életerejű nyelvéről és egyéb ténykedéseiről; kiderül az is, hogy Nyaviga a szép professzornét, Zsófi asszonyt szeretné megkapni Veronika helyett; hogy Harangi uram bizonyos anyagi előnyökre ácsingózik a tervezett házasság okán; míg végül az is kiderül (majdnem), hogy ki járkált éjfeleken fehér lepedőben a házak tetején? Véglegesen pedig a szerelem, az igazi győz: Dallos Ádám elnyeri a szűzi(es) Veronikát és boldogok lesznek. Jut öröm másoknak is, Márta asszony feléled halottaiból, Nyaviga Vince pedig jól berúg a jó debreceni bortól, jobb- híján. A nem igazán színházi körülményekbe telepített előadást jól pergették a játszó személyek, miközben arra is volt idejük, hogy a számukra előírt karaktert több-kevesebb sikerrel megformálják. A legjobbak: Felkai Eszter, Gálfi László, Mester László, Farkas Tamás voltak, mások inkább túljátszották szerepeiket, megint mások a lehetőségek alatt próbálkoztak nyújtani valamit. Az összkép azonban indokolta a békéscsabai diáksereg tapsát és ovációját, mellyel A debreceni diákcsíny előadásának szereplőit köszöntötte. filmesek alkotásai színesítették a programot. Műfaji szempontból is vegyes volt a műsor: kisjátékfilm és animáció, gegfilm és ripor- tázs egyaránt megfért a másik mellett. S bár mozinézőtéren a legritkább esetben szoktunk tapsolni, most ez is megtörtént. A hajdúböszörményi klub alkotójának, dr. Oláh Imrének Megtiszteltetésnek vesszük című riportfilmje láttán a nézők hangos tetszésnyilvánítással köszönték meg a kitűnő érzékkel megszerkesztett film élményét. A békéscsabai Solaris Klub három tagjának öt filmje kapott helyet a válogatásban. Máthé Ferenc Film és Feed-back című, e műfaj belső törvényei szerint (is) viszonylag hosszú és a hagyományostól eltérő formavilágú alkotásai etűdök ; elsősorban a néző érzelmeire kívánnak hatni. Lényegesen epikusabb Thu- ry Gábor Válaszúton című kisjátékfilmje, amely köznapi történetek füzérét meséli el élvezetesen, poénokkal tűzdelve. A mai mese lényege: hogyan lehet megélnie egy pályakezdőnek a fizetéséből akkor, ha lakást is szeretne vásárolni. Lengyel Lajost az amatőr filmesek elsősorban mint rajzfilmrendezőt ismerik. Most mégis szereplős kisfilmjeit mutatták be. A megváltó című volt a legelvontabb, viszonylag nehezen érthető. A Fürge Joe című gegfilm fergeteges humorával igazi cowboyp'aródia, a végén — szellemes poénnal. (nemesi) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács művelődési osztályának támogatásával az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének vizuális művészeti osztálya, a Népművészeti Egyesület, a Miskolci Városi Tanács művelődési osztálya, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Módszertani Központ és a Városi [Művelődési Központ, a helyi népművészeti egyesület védnökségével május 15—17- én rendezi meg a IV. országos amatőr fafaragó-konferenciát Miskolcon. A résztvevők a Városi Művelődési Központ Gárdonyi Géza Művelődési és Alkotóházában összegzik a legutóbbi konferencia óta eltelt három év fafaragó-mozgalmának eredményeit. A konferencia célja lesz az is, hogy feltárják a mozgalom szerepét és lehetőségeit a környezetformálásban; hogy keressék az együttműködést az építészettel, valamint más nép- művészeti ágakkal. Az érdeklődők április 27- ig jelentkezhetnek levélben a rendezvény helyszínén (Gárdonyi Géza Művelődési és Alkotóház, 3508 Miskolc, Sütő János u. 42.) S. E. Pergő „Pergő képek”
