Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-10 / 58. szám

NÉPÚJSÁG o 1987. március 10., kedd Jó eredménnyel zárt a Szarvas és Vidéke Áfész Tavaszra, nyárra készül a ruházati kereskedelem A Szarvas és Vidéke Áfész megtartotta küldöttgyűlését. A megjelenteket Bódt Já- nosné elnökhelyettes köszön­tötte, majd az igazgatóság beszámolóját Nagy Józsefné elnök ismertette. Elmondot­ta többek között, hogy ered­ményes esztendőt tudhat ma­ga mögött a szövetkezet. Az árbevétel 542 millió 820 ezer forint volt 1986-ban, a növe­kedés 8,8 százalék. Az ipar és szolgáltatás 15,7 százalék­kal, a felvásárlás-értékesítés pedig 10,8 százalékkal emelte forgalmát. Felvásárolt az áfész töb­bek között 5024 mázsa ba­romfit, több mint egymillió tojást, 1695 és fél mázsa mé­zet, jelentős mennyiségű nyulat, galambot és gyógy­növényt. A kistelepülési rekonst­rukciós program befejező­dött, melynek keretében 12 egység felújítására több mint hárommillió forintot költöt­tek. A célrészjegyek összege egy év alatt ötmillió 185 ezer forintról hétmillió 50 ezer forintra emelkedett. A taglétszám 137-tel gyarapo­dott, ebből 64 a 30 éven alu­li. A szövetkezeti nyereség 1986-ban 22 millió 575 ezer forint, a bázishoz képest egy­millió 815 ezer forinttal több. Az új esztendőben látvá­nyos beruházásra nem lesz lehetőség, de az áfész anyagi erejéhez mérten tovább bő­víti, korszerűsíti és szépíti egységeit. A beszámoló után tucatnyi felszólaló nyilvánított véle­ményt. Kiszely Sándor, Csa- bacsüd, Kardos és Örmény­kút közös intézőbizottságá­nak elnöke hangsúlyozta: ér­demes odafigyelni a kistele­pülések hálózatfejlesztésére. A nagyobb áruválaszték, a kulturált körülmények meg­teremtése révén az említett három kistelepülésen míg 1981-ben 62 millió forint volt a forgalom, addig 1986- ban 90 millió. Ez pedig nem kis eredmény. Dr. Kovács Árpádné, a megyei pártbizottság munka­társa gratulált a jó eredmé­nyekhez. Elismeréssel emlí­tette, hogy sem a beszámoló­ban, sem a hozzászólásokban nem hivatkoztak a nehézsé­gekre, nem panaszkodtak, in­kább arról vitatkoztak: ho­gyan lehetne még eredmé­nyesebben dolgozni. Felis­merték, hogy csupán keres­kedésből nem él meg a szö­vetkezet, megtanultak több lábon állni. Elismerte, hogy igényesek, érzékenyek — ál­landóan rohanók — a vevők: Az udvarias kiszolgáláson túl arra kérte a kereskede­lem és vendéglátóipar dolgo­zóit. hogy jelezzék a nagyke­reskedelemnek, illetve az iparnak, ha minőségileg ki­fogásolt árut szállítanak. Csak jó termékeket fogadja­nak el, akkor a fogyasztók elégedettek lesznek. A. R. Az üzletekben már meg­jelentek a tavaszi, nyári holmik, a könnyű kabátok, kosztümök, öltönyök, sőt, a fürdőruhák is. Az idei tavaszi és nyári szezonban 30-31 milliárd fo­rint bevételre számítanak, folyó áron 4,5-5 százalékkal többre, mint tavaly. Ám ez mennyiségében az elmúlt évinél mintegy 5 százalék­kal kisebb forgalmat jelent. Várhatóan tovább folytató­dik az elmúlt évek tenden­ciája: a lakosság a ruház­kodáson igyekszik megspó­rolni egyéb, növekvő kiadá­sait. A hazai ipar — amely a rendelkezésre álló árualap 80 százalékát adja — bizto­sítja az alapellátást, s bi­zonyos határok között a dif­ferenciált igények kielégíté­sét is. Várhatóan továbbra sem lesz kellő mennyiségű különleges, importból szár­mazó holmi. Az import csökkenésének ellensúlyozá­sára a kereskedelem koope­rációban készült márkás ru­házati cikkekkel igyekszik bővíteni a választékot. To­vábbra is kaphatók lesznek az üzletekben a külföldi li- cenc alapján itthon készült farmerek, fehérneműk, für­dőruhák, cipők, női és férfi­ruhák. Bővülnek a kooperá­ciós kapcsolatok a fejlődő országokkal is, ahonnan el­sősorban bőrárukat és bőr­ruházati cikkeket, valamint konfekcióárukat, főként női felsőruházati termékeket szerez be a kereskedelem. A ruházati választékot ja­vítják a szaporodó márka- és mintaboltok, amelyeket az iparvállalatok önállóan, illetve a kereskedelemmel közösen tartanak fenn. A Belkereskedelmi Minisztéri­um szorgalmazza ilyen üz­letek gyarapítását, valamint azt, hogy az ipar és a ke­reskedelem közös kockáza­tot vállaljon az új termé­kek forgalomba hozatalá­nál, s már a gyártmányfej­lesztésnél szorosabb legyen együttműködésük. A magán-kiskereskedelem is jelentős részt vállal a ru­házati cikkek forgalmazásá­ban: a ruhák, cipők, divat­cikkek mintegy 20 szá­zalékát jelenleg a ma­gánvállalkozók kínálják. A tapasztalatok szerint a ma­gánkereskedők gyorsabban alkalmazkodnak a divathoz és sok kis szériás, elsősor­ban a kisiparosoktól beszer­zett termékeket árusítanak. Áraik már nem olyan ma­gasak, mint korábban vol­tak, mert érződik a fokozó­dó verseny. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium szorgalmazza az olcsó árukat kínáló üzletek hálózatának bővítését. A közeljövőben pályázatot is hirdet a kereskedelmi válla­latok körében olyan üzletek nyitására, amelyekben ol­csóbb alapanyagokból, na­gyobb szériákban és kevés­bé munkaigényes technoló­giával készült, alacsonyabb áron kapható divatos ter­mékekhez is hozzájuthat­nak a vevők. xoxc 0 X I (k’ ! 0 )( 0 X 0 X I X 0 X­<CXCXOXCXOXOXO) TA VASZ A TÉLBE” Bár még hó borítja a kerteket, a gondos kiskertművelők már megkezdték a tavaszi munkák előkészítését. Nekik szólt az a kiállítás, melyen talaj- és növényvédő szereket, sok hasznos kerti szerszámot és kisgépújdonságokat mutattak be Budapesten, a Rákóczi úti Ipari Bemutatóházban. Képeink a kiállításon készültek 5XCXCXOXCXOXC <c8 ! I ! xo" EK—257 típusú komposztáló kerti zöldma­radványok, vékony ágak, szőlővenyigék komposztálására. Kapható a Hermes-szak- üzletekben Rotációs kapaadapter, szintén a Hermes kínálata Minimo Plus légpárnás fűnyírógép (angol), a Vasért boltjaiban kapható (Fotó: Hauer Lajos — KS) Műszaki újdonságok az IKR-nél Több új műszaki szolgál­tatást vezet be az idén 262 partnergazdaságának minél eredményesebb segítése ér­dekében a Bábolnai Iparsze­rű Kukoricatermelő Közös Vállalat, kötelességének tartva, hogy a taggazdasá­gok rendelkezésére bocsáj- tott több mint 14 ezer kü­lönféle gép, berendezés a garanciaidőn túl is hatéko­nyan, gazdaságosan működ­jön. A gépdiagnosztikai szol­gáltatások kiszélesítése ér­dekében 1987-ben öt új szer­vizkocsi áll munkába. Ezek mindegyikében van fékpad, üzemanyag-fogyasztásmé­rő, kombinált műszeres mo­torvizsgáló berendezés, va­lamint a hidrosztatikus és a hidraulikus rendszerek tesz­telésére szolgáló műszer. így a szakemberek a helyszínen és nagyon rövid idő alatt meg tudják állapítani a géphiba okát. A szerelők pe­dig ennek ismeretében lát­hatnak munkához, várható­an lerövidül a nagy értékű gépek, berendezések javítási ideje, azok kevesebb időre esnek ki a termelésből. A taggazdaságok, illetve a termelésszervezési egységek és az IKR központja közötti összeköttetés javítása érde­kében már korábban URH- rádióhálózatot alakítottak ki. Most a rádióforgalmazás feltételeinek javítását tűz­ték ki célul. Kifejlesztettek az IKR szakemberei egy új elekt­ronikus szemveszteségmérő műszert, amit a kombájnok­ra szerelnek fel. A berende­zés mutatja, hogy túllép­ték-e a megengedett szem- veszteségszintet a kombáj- nosok, akik az idén már e mérési adatok alapján, munkájuk minősége szerint kapják a fizetésüket. Szolid munkanélküliség? S okan és már jó ideje mondogatják, hogy bizony nem ártana valami kis „szolid” munkanélküliség, afféle minimumra korlátozott tartaléksereg, kizá­rólag fegyelmezési megfontolásokból. S e nézet hívei mintha igazolva látnák magukat, mert hogy mostanság érkeznek — igaz: csak szórványosan — a hírek, ame­lyek szerint nemcsak a munkavállalók, de a munkálta­tók is megpróbálják befolyásolni a munkaerőpiaci álla­potokat. Most már csak két dolog tisztázandó: egyfelől az, hogy néhány vállalat pár száz — vagy még ennél is ke­vesebb — munkavállalót érintő racionalizálási akcióiból következtethetünk-e a hazai munkanélküliség reális ve­szélyeire; illetve az is tisztázandó, hogy a „fegyelmezési okokból” munkanélküliség-hivők ugyan miként képzelik el azt a bizonyos „szolid”, „éppen hogy csak” munkanél- külséget? S legfőképpen: hogyan érvényesítenék ennek állítólagos fegyelmező erejét akkor, amikor a vállalatok munkaerőéhsége manapság is csillapíthatatlan, s amikor a munkaerőmozgás kezdeményezői változatlanul és szin­te kizárólag a munkavállalók, még akkor is, ha nagy rit­kán a munkáltatók is kezdeményezőkként lépnek fel. Mindehhez tudni kell: nálunk a teljes foglalkoztatás fenntartása állami, kormányzati garancia ugyan, de azért — s ennek tudatosítására számtalan különleges módszer kínálkozik — ez ügyben a vállalatoknak is van­nak tennivalóik. S ők persze nem ellenkeznek, mert ez ügyben is jobb a békesség. No már most: ha valamelyik vállalat nagy nehezen elszánja magát a jelentősebbnek ítélhető létszám-racionalizálásra, elbocsátásra, akkor ez — mint szokatlan jelenség — a közvéleményben kavar heves viharokat, vagy éppen kifejezett nyugtalansághoz vezet. És máris kész az egyébként torz következtetés: fölkészülhetünk a hazai munkanélküliségre. Fölkészülhetünk? Hadd kerüljem meg a kérdésre adandó választ némi kitérő kedvéért: Magyarországon ugyanis van munkanélküliség. Csak nem így hívjuk. „Lokális foglalkoztatási feszültségekről”, vagy éppen „strukturális gondokról” beszélünk, és joggal, mert a je­lenség valóban nem általánosítható. Az ország északke­leti részére és néhány más mikrokörzetre korlátozódik. Magyarországon — s ezt kevesen tudják — munkanélkü­li segély is van, csak éppen senki nem veszi igénybe, mert ugyan ki és miért élne e lehetőséggel? Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi jelenté­se szerint ugyanis Magyarországon, az elmúlt év végén több mint 80 ezer betöltetlen, tehát szabad munkahely volt, s alig nyolcezren kerestek maguknak megfelelő ál­lást. És nem mellékes: az utóbbiak nyolcvan százaléka egy hónapon belül elhelyezkedett. Továbbá: Magyarországon az átlagos műszakszám mindössze 1,2, miközben jelentős műszakpótlékkal csá­bítják az embereket a több műszakos munkahelyekre. Nem mennek, s ők tudják, hogy miért nem, de ha egy­szer bármi okból is nem mennek, akkor mégse aggód­junk olyan kétségbeesetten az esetleges munkanélküli­ség miatt. Egészen más kérdés, hogy vajon meddig tűrhető el — és egyáltalán: eltűrhető-e — a „kapun belüli” munka- nélküliség? Ha valóban komolyan vesszük a hatékony­sággal kapcsolatban meghirdetett elveket, akkor ennek előbb-utóbb el kell vezetnie a haszontalan üzemrészek, vagy éppen egész üzemek, vállalatok fölszámolásához. Ha valóban a versenyhelyzet élénkítésére törkeszünk, ak­kor ennek is oda kell vezetnie, hogy a piacon nem ér­vényesülő vállalat kíméletlenül elbukik, csődbe kerül. Ha valóban „rákapcsolunk” az üzem- és munkaszervezésre, akkor törvényszerűen el kell jutni a felesleges munka­helyek ezreihez, és a felesleges emberek tízezreihez. S nekik bizony meg kell majd barátkozniuk, no nem a munkanélküliség, csakis a munkahely-változtatás gondo­latával. A saját érdekükben is ... No, de miért e kérdéssorozat — mondhatná bárki —, ha egyszer most már szokásos jelenség, hogy az ipari létszám tervidőszakról tervidőszakra jelentős mértékben — százezres nagyságrendekkel — csökken. És senki nem maradt munka nélkül. Legtöbbjüket felszívta a szolgál­tatóágazat — ahol még mindig kínzó a munkaerőhiány —, s persze a nagyipar egyre hangosabban panaszkodik a kisvállalkozások munkaerő-elszívó hatása miatt is. És mindez még mindig nem a tervszerűen befolyásolt, köz­pontilag kezdeményezett, inkáb.b csak a spontán kezdé- ményezésű mozgások eredményeként. Csakhogy e spontán mozgás gazdaságfejlesztő sikeré­ben most már aligha bízhatunk. És hát ezért, hogy az. ál­lamigazgatás és a gafdaságirányítás a kívánatos célok irányába próbálja terelni a munkaerőmozgást, egyúttal megteremtve ennek feltételeit is: az átképzési segélyt, az újraelhelyezkedési támogatást, a meghosszabbított felmondási időt és a többit. Tehát segítséget adva, de egyúttal — közvetett módon — figyelmeztetve is: olyan korban élünk, amikor az egyszer megszerzett — és ugye, milyen könnyen megszerzett? — munkahely nem jelent éltre szólóan érvényes munkalehetőséget, mint ahogy a valamikor megszerzett — és gyakorta jaj de elavult — szakismeret sem jelent garanciát arra, hogy maradhatunk ott, ahol — netán éppen a kényelmességünk okán — maradni szeretnénk. r yébként milyen érdekes: egy korábbi vizsgálat szerint a megkérdezettek, szinte valamennyien ellentétesnek tartják a munkanélküliséget a szo­cialista társadalom ideológiájával, ugyanakkor majdnem mindenki sürgeti a munkanélküliség gyakorlati megvaló­sítását. Mondván: ily’ módon könnyebb lenne megsza­badulni a lógósoktól, s könnyebb lenne megszilárdítani a munkafegyelmet. A kormányzat nem így gondolkodik, mert úgy véli, hogy fel kell végre készülni a hatékony­ság követelményeinek érvényesítésére, de ezzel együtt meg kell teremteni a tervszerű és a szervezett munka­erő-átcsoportosítás feltételrendszerét. És ki tagarhatná: máris történtek ez ügyben nagyon jelentős intézkedések. Vértes Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom