Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-06 / 55. szám
NÉPÚJSÁG 1987. március 6.,péntek A Munkásőrség Békés Megyei Parancsnoksága március 4-én katonai tiszteletadással koszorúzást tartott az elhunyt egységparancsnokok sírjánál. A megye munkásőreinek nevében Tóth Pál ezredes, megyei parancsnok, Hunyadi György, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa, továbbá az illetékes pártbizottságok és egységparancsnokságok képviselői helyezték el a megemlékezés virágait Orosházán Bakos Sándor, Csorváson Bartolák András, Gyulán Gortka József síremlékén. (Képünkön: katonai tiszteletadás Orosházán) Fotó: Béla Ottó Fiatalok időbankja A munkaidőalap teljes kihasználásában kamatozik a Nyírség Konzervipari Vállalatnál évek óta jól működő időbank, amelyben a KISZ-tagok az idén 800 órát kívánnak összegyűjteni. Ebbe a munkaügyi osztályon pontosan nyilvántartott „perselybe” a fiatalok olyan túlórákat raknak be, amelyekért nem kérnek semmiféle térítést. A betétként összegyűlt idővel a KISZ-szervezet gazdálkodik, azaz bármelyik — közéleti, társadalmi megbízatás miatt munkaidőben távollevő — tagjának kiutalhatja. A három műszakos munkarendben, illetve a szezonban szombaton és vasárnap is folyamatosan termelő nyíregyházi üzemben elképzelhetetlen. hogy például egy KISZ- gyűlést akkor tartsanak, amikor valamennyi fiatal szabad. Évente átlagosan több száz órát tesz ki a csaknem háromszáz KISZ-tag egyéb közéleti, társadalmi tisztsége miatti távoliét is. A kollektiven összegyűjtött idővel viszont pótolják a fiatalok a kiesett munkaórákat, főként olyan időszakban, amikor a zökkenőmentes termelés érdekében egyébként is szükség van túlórára. „Békés megye fejlődéséért” Békéscsabai Autójavító V.: gazdasági és ellátási célok Még az ősszel hirdették meg a megye politikai, tanácsi, társadalmi és gazdasági irányító szervei a VII. ötéves terv eredményes megvalósításával kapcsolatos pályázatukat, melynek díjazására 1,5 millió forintot tűztek ki. Ezen belül a különböző összegeket 10-15 gazdálkodó egység vagy intézmény nyerheti el. Azok, amelyek „eszközeiket magas színvonalon hasznosítják, a megyében kiemelkedő gazdasági eredményeket érnek el, és a megye fejlődése céljából anyagi és társadalmi erők mozgósítására vállalásokat tesznek és azt teljesítik, túlteljesítik.’' A Békéscsabai Autójavító Vállalat a gazdasági törekvésekkel párhuzamosan a lakosság jobb ellátását tervezi Szeghalom térségében, konkrétan: a tavaly Szeghalmon létesített autósbolt továbbfejlesztését vállalja. Az üzletet 1,2 milliós raktárkészlettel indították, ami csaknem 20 ezer alkatrészt foglalt magába, elsősorban a Zsiguli, Zasztava, Wartburg és Trabant, kisebb mértékben az egyéb márkájú gépkocsikhoz. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a bolt közvetlen és közelebbi környékéről a gyakran filléres, ám nagyon szükséges alkatrészekért nem kellett az embereknek több tíz kilométereket utazni. Ezt a szolgáltatási kört teszik teljesebbé az idén, amikor duplájára növelik az alkatrészek raktárkészletét, s bekapcsolják az ellátásba az Ifa tehergépkocsikat is. Ugyancsak ebben az évben csaknem minden akkumulátorfajta kapható lesz náluk, s bevezetik a gumiabroncs árusítását, továbbá a gépkocsikon kisebb javítást-kar- bantartást is vállalnak. A praktikusság végett együttműködve a Hungária Biztosítóval hozzák létre a kihelyezett kárfelvételt. A mintegy 10 ezer autótulajdonost érintő pályázat vállalásait először vezetőségi ülésen beszélték meg, majd a szakszervezeti bizalmi testület egyetértése után a közgyűlés hagyta jóvá. Tehát közös döntés született a közös cselekvésről. Vass Márta lelentős kiegészítő tevékenység a mezőgazdasági üzemekben Országosan a mezőgazda- sági nagyüzemek több mint 110 milliárd forintot kitevő, nem mezőgazdasági termelése az ágazat termelési értékének egyharmadát, jövedelmének 40 százalékát adja. A VI. ötéves tervidőszakban több mint 50 százalékkal bővült a gazdaságok kiegészítő tevékenysége, így fejlődésük lényegesen meghaladta a tervezett 28 százalékos növekedést. Az utóbbi években a fejlődés üteme csökkenő tendenciát mutat. Kedvező jelenség, hogy a tevékenységcsoport belső szerkezetében gyorsabb ütemben bővültek az alap- tevékenységhez kapcsolódó (élelmiszer-feldolgozás, fa- feldolgozás) tevékenységi körök, mint az ipari szolgáltató ágazatok. Jelentős szerepet vállalnak ,a mezőgazdasági nagyüzemek az ország fizetőképességének megőrzésében is. Mintegy 200 mezőgazdasági nagyüzemben — kétharmaduk termelőszövetkezet — önálló exportra alkalmas, nem mezőgazdasági termék előállítása folyik, amely minimális importhányada révén javítja hazánk exportimport egyenlegét. A hazai kivitel 68 százaléka nem rubel elszámolású export, s ennek mintegy háromnegyede élelmiszeripari termék. Sajnos, az export bővítését korlátozza a piaci információk, valamint az iparvállalatok ösztönző magatartásának hiánya. Őszintén el kell mondani, hogy a nem mezőgazdasági jellegű tevékenység jövedelmezősége az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat. A nagyüzemeknél az eredmények alig fele jelenik meg felosztható érdekeltségi alapként. míg ugyanez az arány a szakcsoportoknál csaknem 90 százalék. A VII. ötéves tervben a kiegészítő tevékenységek termelési értékének 25-26 százalékos bővülésével számol a kormány. A nem mezőgazda- sági tevékenységek fejlesztése a tervidőszakban szorosan kapcsolódik a korábban elfogadott, elmaradott térségek felzárkóztatási programjához, valamint a fővárosi ipar szelektív fejlesztéséhez. Várhatóan Békés megye elmaradott térségeinek mezőgazdasági üzemei is bekapcsolódnak a VII. ötéves tervben a kiegészítő tevékenységek bővítésébe. V. L. Változások a gimnáziumi fakultációs oktatásban A tanulók és az iskolák igényeihez, adottságaihoz rugalmasabban alkalmazkodó fakultációs rend lép életbe ősztől a hazai gimnáziumokban. A csaknem egy évtizede bevezetett fakultációs oktatás korszerűsítését szolgáló változásokról a Művelődési Minisztériumban adtak tájékoztatást. Mint elmondták, az új tanévtől a tanulók immár maguk dönthetnek arról, hogy a kötelező alaptantervi tárgyak mellett részt ^ akarnak-e venni az iskola által kínált fakultációs oktatásban. A tanulók pálya- választásának előkészítésére, a diákok egyéni érdeklődésének kielégítésére és képességeik fejlesztésére természetesen a tanintézetek ezentúl is mindenhol szerveznek majd elméleti, illetve gyakorlati fakultációs foglalkozásokat: ám a tanár, illetve a nevelőtestület a tanulót nem kötelezheti fakultatív tárgyak választására. Nagyobb lehetőség nyílik majd a tanulók számára a fakultációs csoportok közötti mozgásra is: ezentúl ugyanis az első és második évfolyamon félévkor és év végén, továbbá a harmadik osztály befejezése után is megváltoztathatják a tanult tárgyakat, illetve kimaradhatnak a csoportból. Azoknak a harmadikos és negyedikes tanulóknak, akik nem vesznek részt ilyen oktatásban, az iskola a felszabaduló órakeretben az irányított önképzés valamilyen formáját — könyvtári munkát, sporttevékenységet, vagy akár az alaptan- tervi gyakorlóórákban való részvételt — ajánlhatja, illetve korrepetálást, érettségi-előkészítést tarthat. Lényeges változás ugyanakkor, hogy az új tanévben valamennyi gimnáziumban kötelező lesz a második idegen nyelv tahulása. A kötelező és fakultációs órák helyi arányát ősztől két változat közül alakíthatják ki az iskolák: míg az egyik változatban a fakultációs órakeret nagyobb hányadát a 3-4. osztályban használhatják fel, a másik típusú óratervben ez arányosan eloszlik a négy évfolyamon. Az együttes órar szám azonban a jelenlegihez képest nem változik, s egyetlen évfolyamon sem haladhatja meg a heti 33 órát. Lehetőség nyílik arra is, hogy egy iskolán belül mindkettőt alkalmazhassák. A gimnázium saját fakultációs rendszeréről, tantárgyi választékáról köteles tájékoztatni a 8. osztályos tanulókat, illetve saját diákjait. Tanév közben viszont a fakultatív tantárgyak választéka nem változhat. Újdonság az is, hogy az iskolák együttműködésével két vagy több gimnázium tanulóiból is szervezhető fakultatív csoport. A jövőben nagyobb önállóságot élveznek maguk az iskolák is a fakultációs oktatás, illetve ezek tanterveinek kialakításában; ezentúl a szakmai munka- közösségek által összeállított egyedi tantervek bevezetéséről, alkalmazásáról, illetve az értékelés, osztályozás módjáról a nevelőtestület dönthet. Az új keretek lehetőséget adnak majd arra, hogy az iskolák egyre inkább kialakíthassák sajátos arculatukat, s a fakultáció betölthesse eredeti szerepét a tanulók képességeinek fejlesztésében, a pályaválasztás, a munkába állás elősegítésében. Egyes helyeken ugyanis a továbbtanulásra felkészítő elméleti fakultációkra helyezhetnek majd nagyobb hangsúlyt, míg másutt — nem utolsósorban a környezet igényeinek megfelelően — olyan gyakorlati tárgyak oktatására, amelyek munkaköri képesítést is adnak. Munkahelyi váltás A teljesítmények növelése és a gépek jobb kihasználása érdekében február elején a vállalat szakszervezeti bizalmi testületének egyetértésével bevezették a munkahelyi váltást a Dorogi Szénbányák bányaüzemeiben. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül a föld alatti munkahelyeken kezdődik a bányászok munkaideje, akkor, amikor a csapatok váltják egymást. A lencsehegyi bányaüzemnél például eddig hat órakor vitték a mélybe a kasok a reggeles műszak dolgozóit, és 14 órakor hozták őket a felszínre. Most viszont korábban, 5 óra 40 perckor megindulnak a bányaliftek, és később, 14 óra 20 perckor kezdődik meg a felszínre szállítás. Ilyen módon tehát meghosszabbodott a dolgozók bányában töltött ideje, a munkahelyeken ténylegesen nyolc órát dolgoznak; a le- és a kiszállás idejére viszont pótlékot fizet nekik a vállalat, beosztásuktól függően, műszakonként 30-50 forintot. Az elkésőktől megvonják a pótlékot, és nem kapják meg fizetésüket az egész műszakra. A „főpróba” sikerét bizonyítja, hogy februárban tervükön felül 16 000 tonna szenet küldtek felszínre a dorogi bányászok. Hol tart a magyar reklám? A Magyar Reklámszövetség február közepén tartott közgyűlése egyebek között azt is megvitatta, milyen ma a reklám helyzete Magyarországon. A szakemberek természetesen sok tekintetben másként értékelik munkájuk eredményét, mint azok, akik a reklámot befogadják, bár a megítélés bizonyos pontokon találkozik. Kétségtelen például az, hogy a reklám mennyisége és szerepe a gazdasági életben növekszik. Ám míg a szakemberek még nagyobb szerepet szánnának a reklámnak, a publikumnak olykor épp ellenkező a véleménye: mondjuk a televízió előtt ülve türelmetlenül várja, hogy kezdődjék már az a műsor, amelyért a készüléket bekapcsolta. Míg a szakemberek szerint több potenciális reklámhordozó — például tűzfal, mozifilm, levélreklám — kihasználatlan, addig a lakosság azt tapasztalja, hogy mindenhová, még a magánéletébe is betört a reklám, aminek nem feltétlenül örül. Mi is az igazság? Vitathatatlan tény, hogy hirdetésekkel igencsak sűrűn és sok helyen találkozunk. A rádió reggeli reklámműsorával ébredünk, és a televízió esti reklámfilmjeivel — vagy azok közben — alszunk el. Munkába menet a hirdetőoszlopok, a villamosok, az autóbuszok plakátjait tanulmányozhatjuk; ha gyalogszerrel járunk: az utcai transzparensek, az üzletek kirakatai, feliratai vesznek célba bennünket. Ha moziba vagy strandra megyünk, ha mécsesét nézünk, vagy újságot olvasunk — mindenütt ott a reklám. Amennyiben ezt sokalljuk, úgy vagy túlságosan jó — sokkoló hatású —, vagy gyenge színvonalú, bárgyú a hirdetés, hiszen a szellemes, a humoros, az ötletes, a kellemes, a netán esztétikus hatást — szöveget, zenét, látványt — az ember szívesen fogadja. A semmilyenen, a jellegtelenen átlapoz, átnéz; az hidegen hagyja. Ha tehát a publikumban ellenérzések támadnak, úgy azok inkább a reklám milyenségének, semmint mennyiségének a következményei. Ami pedig a milyenséget illeti, legyen bármennyi indokolt kifogásunk ellene, tudnunk kell, hogy az újkori magyar reklám viszonylag fiatal, s hogy még gyermekcipőben jár, az nem egyértelműen a reklámszakemberek bűne. Az általános hiány közepette nincs szükség reklámra; ahol nem akarnak árut, szolgáltatást adni, ott a hirdetés csak amolyan tessék-lássék dekoráció. Az intenzív reklámtevékenység a piacgazdaság sajátja, márpedig a piacgazdaság nálunk ma még inkább csak szavakban létezik, semmint a valóságban. Mivel a termelők és a szolgáltatók igénye a reklámra egyelőre nem általános, és nem túl nagy méretű, a reklámipar sem fejlődhetett magas fokra. Az igény haloványságára jellemző, ami a szakemberek közgyűlésén is elhangzott: a reklámot sok helyen még mindig autonóm tevékenységként, nem pedig az értékesítési politika részeként kezelik. Ez, némileg leegyszerűsítve, azt jelenti, hogy a vállalatok egy része meghatározza ugyan, mennyi pénzt fordít a reklámra, s azt többnyire el is költi, ám majdhogynem függetlenül attól, hogy érdekei mit diktálnak, hogy reklámtevékenysége hogyan hat a befogadókra. Vagyis ahelyett, hogy egy fontos és aktuális cél elérésére költenék a pénzt, s olyan reklámhordozót választanának, amilyen ennek a célnak leginkább megfelel — csak úgy általánosságban hirdetnek. Pedig a reklámnak gazdag szakirodalma, mondhatni, tudománya van, amely Magyarországon is hozzáférhető, alkalmazható. Hogy csak nagyon egyszerű példákat említsünk, mondjuk a helyi áfész szolgáltatásait felesleges országos napilapokban, célszerűbb a megyei lapban hirdetni, vagy olyan árut, amelyből nincs elegendő, felesleges, sőt, tilos reklámozni. Egyes vállalatok ezekkel az alapszabályokkal sincsenek tisztában, nemhogy, tegyük fel, hatásvizsgálatokat végeznének, és azok ismeretében döntenének: mit, mikor, milyen eszközökkel reklámoznak. Aligha véletlen, hogy a magyar vállalatok külföldi reklámtevékenysége célratörőbb és színvonalasabb a hazainál: a külföldi eladásokban a vállalatok érdekeltebbek, és ptt a eklámok óriási áradatában is észrevehető, feltűnő ötleteket kell produkálni. A külkereskedelemben inkább érvényesül a marketingszemlélet: ott a propagandát a vállalatok inkább az értékesítési feladat részének tekintik. Lényegében ugyanez mondható el azokról a külföldi akciókról, amelyeket országpropagandának nevezhetünk: a nemzetközi kiállításokon való részvétel, a külföldön megrendezett magyar gazdasági vagy műszaki napok, idegen- forgalmi kiállítások, árubemutatók pontosabban veszik célba a befogadókat. Ez jellemzi az egyik legsikeresebb kampányt, amely „Gutes aus Ungarn” jelszóval folyik az NSZK-ban a magyar élelmiszerek iránti igény fokozása céljából. Most, amikor már eléri a háromszázat az önálló külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok, szövetkezetek száma, különösen fontos a szakemberek képzése, hogy a külföldi piacokon újonnan megjelenő cégek is méltóképpen képviseljék hazánkat. Nem csupán azért fontos ez, hogy áruikat jól eladhassák, hanem azért is, mert reklámtevékenységük alakítja a Magyarországról alkotott képet. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy míg korábban egyetlen vállalat, a Hungexpo rendezhetett hivatalos külföldi kiállítást, újabban ez a monopólium megszűnt, és a Hungexpo mellett három további cég — az Interpress, a Magyar Hirdető, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat — versenghet valamely külföldi kiállítás megrendezéséért. A reklámpiac belföldön is kezd valóban önálló szervezeti egységeket, például leányvállalatokat hoznak létre a reklámozásra, és emellett ügynökségek, kisvállalkozások alakulnak, amelyek magukra vállalják a marketingmunka egy-egy részterületének megoldását. Az élénkülésre jellemző, hogy a Magyar Reklámszövetség tagjai sorában már ötven reklám-kisvállalkozót számlál, és számukra külön tagozatot -létesített. N yilvánvaló, hogy amint bővül az eladandó áruk és szolgáltatások köre, amint kialakul a valós verseny a gazdálkodó szervezetek között, amint a hiánygazdálkodást felváltja a piacgazdálkodás, úgy lesz mind nagyobb szerepe a reklámnak is. Szintén ettől az átalakulástól várható, hogy a különféle hordozókon — plakáton, filmen, transzparensen, rádióban, sajtóban stb. — megjelenő reklámok kellemesebbek, szellemesebbek legyenek, és ami szintén kívánatos, több információval szolgáljanak. Gál Zsuzsa
