Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-16 / 63. szám

1987. március 16., hétfő Emlékezés 1848. március 15-re — koszorúzások, nagygyűlések országszerte túk ' v émm J|f í : ▼ ÉÍÉÉI m Ä. Wmi Kossuth szegedi beszédét idézte a műsor (Folytatás az 1. oldalról) S ezt az eseményt idézték fel a diákok Orosházán, amikor tegnap délelőtt 10 órakor harangszóra érkezett a nemzeti színnel feldíszí­tett parasztszekér a Kossuth- szobor elé. A mikrofonhoz lépő fiatalember már magát Táncsicsot idézte, emlékez­vén a jeles napokra. Aztán a közeli Alföld Szálló erkélyé­re fordult minden tekintet, ahonnan, korabeli öltözetben Kossuthot, Kossuth szegedi beszédét idézte fel lélek­emelőén egy fiatalember. Ezzel a keretjátékkal em­lékeztek Orosházán 1848 „Atyámfiái!” — így szólí­totta meg közel 140 éve ki­áltványában Kossuth Lajos Orosháza forradalmi népét, s e megszólítást idézte avató­beszéde bevezetőjeképpen Árpási Zoltán, lapunk fő- szerkesztője az Orosházi Pe­tőfi Művelődési Központ előtt, a Kossuth utcán emelt Petőfi-szobor tegnapi avató­ünnepségén. Az Orosházi Városi Tanács művelődési osztálya és a Petőfi Művelődési Központ által rendezett ünnepségen a város párt-, állami vezetői, társadalmi szervezetek, az ifjúsági szövetség képviselői vettek részt, s jelen volt a szobor alkotója, Rajki László szobrászművész. „Ma szobrot állít Petőfi­nek Orosháza” — hangzott az avató beszéd, amely em­lékeztette a hallgatóságot: mennyien és mennyifélekép­pen igyekeztek a történelem folyamán Petőfit maguknak kisajátítani, ' Petőfi nevét zászlajukra tűzni. Melyik Petőfi a miénk? — így a költői kérdés. A bronzba me­revült romantikus — a da- gerotípiáról ismert élettelen? A sírját nem tudó emlékezet táplálta? A feddhetetlen for­radalmár? A makulátlan? Nem, nem, az a zabolátlan bohém költő, aki színész is volt, és akinek színpad volt az élet, de amely színpadi deszkákon csak mély átélés­sel, hittel tudott játszani. De márciusára. Elhangzott ter­mészetesen a Himnusz, a Szózat, a Kossuth-nóta, s végül a város párt-, állami, társadalmi, tömegszervezetei, a szakszervezet, az ifjúság képviselői virágokkal borí­tották a szobor talapzatát. A KISZ városi bizottsága szer­vezte az ünnepséget, amely egyben a forradalmi ifjúsági napok megnyitó rendezvénye volt. Ám ezzel nem ért véget az ünnep; a közönség, élen a zászlóvivő diákokkal a Kos- suth-szobortól a Petőfi Mű­velődési Központ elé vonult, az intézmény előtt felállított Petőfi-szobor avatására. az a Petőfi, aki az egekbe emelte az Alföldet, aki sze­rette a bort, aki nem szé- gyellte megénekelni Csokonai kalandját a boroshordóval. Megyeriét a tintásüveggel. Aki volt színész és katona, népdalíró és a magyar táj utánozhatatlan lírikusa, aki nélkül elképzelhetetlen 1848 márciusa, aki egyszerre volt szerelmes és hűtlen. Szóval az a kisfiús alkatú, szláv származású, tehát nem ma­gyarként is magyar, tipiku­san közép-európai Petőfi, aki valamivel többet, mint 26 évet élt, de nem élt, szágul­dott! Mi hát az örökség? A cse­lekvő nemzet ápolása, hogy legyen önbecsülésünk, legyen magyarságunk, legyen hazát féltő tudatunk, legyen fele­lősségünk Magyarországért! A múlt, Petőfi üzenete ez, de napjaink aktualitása és feladata is. Nem a handa- bandázás, a harsány magyar­kodás ideje van itt. A pánt­likás, a melldöngető a más népek ellen szellemi arcvo­nalat alkotó politika nálunk is és másutt is a haragot szítja fel, a szellemi had­viselés lehetőségét vetíti elénk. Az avató beszéd után le­került a lepel a Petőfi-mell- szoborról, mellyel kíváncsi­an ismerkedett az orosházi közönség — s a virágok jel­zik, hogy tetszéssel fogadja a város. A Petőfi-szobor, melyet tegnap avattak Orosházán, fiajki László orosházi születésű szobrászművész alkotása. — Petőfi az első költő, akit még gyerekfejjel megis­mertem, akinek a verseit nagy élvezettel olvastam — mondja a művész az ünnepség után. — Ez a felkérés egyben jó ürügy volt, hogy újra vele foglalkozhassak, hogy kézbe vegyem a verseit. — Gyakran jár haza? — Ha tehetem, havonta. S nemcsak rokoni szálak fűz­nek a városhoz, hanem több kisebb megrendelés is. Ta­valy készült el például a Petőfi-emlékplakettem. — S most mire készül? — A Hazafias Népfront felkérésére Erdei Ferenc szob­rát mintázom meg. Gárdonyban állítják majd fel. Gyula „Tavasz akar lenni, hol­nap már itt is lesz március, a szent hónap, amely a ma­gyar kalendárium szerint az ifjúság hava, a forradalom hava, Petőfi hava.” Ezzel az idézettel kezdte ünnepi meg­emlékezését Szabadosné Bé­csi Katalin, a KISZ Gyulai Városi Bizottságának titkára. Az országos történések fel­elevenítése után nem feled­kezett meg a szabadságharc gyulai vonatkozású esemé­nyeiről sem. 1849. tavaszán két és fél hónapig Gyulán működött egy honvéd hadi­kórház. Itt tartózkodott a városban egy ideig a későbbi aradi vértanúk közül Török Ignác és Nagy Sándor hon­védtábornok. A hagyomány szerint 1849. júniusában a megyeház tanácstermében Petőfi Sándor is felszólalt. Járt itt Lázár Vilmos honvéd ezredes, valamint Petőfi ba­rátja, Teleky Sándor honvéd ezredes. Az előadó hangsú­lyozta, hogy az a március nekünk is üzen és példát mu­tat. A beszédet követően a he­lyi Erkel Gimnázium irodal­mi színpadának műsora kö­vetkezett. A nemzeti öntu­datunkat, egységünket kife­jező összeállítás Nagy Mag­dolna értő és érző igényes­ségét, valamint a Petőfit megformáló Fazekas Géza te­hetségét dicséri. Az utóbbi évek egyik leghangulatosabb ünnepsége volt az idei, ame­lyet ötszázan néztek és hall­gattak végig. ünneplő fiatalok Gyulán Békés, Mezöberény A békési Szegedi Kis Ist­ván Gimnázium tanulói már negyed kilenckor gyülekez­tek iskolájukban, hogy hitet tegyenek Petőfi eszméi mel­lett. Petőfi-ruhába öltözött diák az iskola aulájában a lépcsőn állva szavalta el a Nemzeti dalt, gitárral a ke­zében dallal kísérte egy di­áktársa, s mi mindannyian együtt énekeltük a halhatat­lan dalt. A fejek felé emelt eser­nyők emlékeztettek most a múltra. Borongós idő volt akkor március idusán, s ha­vas eső hullott a Nemzeti Múzeum körüli embersereg­re. A békési diákok, tanárok és vendégek a Himnuszt éne­kelve kezdték a megemléke­zést, s a Szózatot énekelve búcsúztak Petőfitől, majd igyekeztek a városi tanács előtti térre. Mindannyian részt vettek az emléktúrán is, amely Békésről Mezőberény- be, a Körös-parti Petőfi-em­lékoszlophoz vezetett, onnan Köröstarcsáig, majd a mező- berényí vízparton bandukol­tak vissza a városi hídhoz. Itt értékelték a próbázók tel­jesítményét. Békésről közel ezren in­dultak három csoportban az emlékhelyek felkeresésével egybekötött emléktúrára, míg a mezőberényiek Bél- megyer irányába folytatták az útjukat a Körös-parti Pe- tőfi-emléktábla nyomában. Mezőberényből közel négy­százan igyekeztek teljesíteni az olimpiai ötpróba idei első túráját. Több százan gyűltek össze az emlékoszlopnál, amely ar­ról tanúskodik, hogy Bem seregéhez csatlakozva a köl­tő itt kelt át a folyón. Idős emberek jöttek, fiatal apák és anyák hozták el gyerme­keiket, kerekedtek fel azért, hogy március idusán tiszte­legjenek a szabadságharco­sok emléke előtt. Koszorúzás Mczőberdnyben A tudósításokat írták: Bede Zsóka, Béla Ötté, Számadó Ju­lianna, Tóth Ibolya. A fotókat készítették: Béla Ottó, Kovács Erzsébet, Számadó Julianna, Szőke Margit. Grafika: Kállai Júlia. Békésszentandrási program B ékésszentandrás nagyközség Békés megye északnyu­gati sarkában fekszik, a Hármas-Körös bal partján. Megyénk egyik legősibb települése. Szarvas szom­szédságában a 44. számú főútvonal metszi át a perzsasző­nyegeiről ismert községet. A Szentandrás név az utolsó Árpád-házi király, III. End­re (1290—1301) nevéhez fűződik, akinek adománylevele három templomot említ, melyek közül az egyik a Szent- András apostol nevét viselte. A település elnevezése több­ször is változott. 1378-ban Enthandreas néven említik az okiratok. Több változat után, 1580-ban Körös-Szentandrás néven jelölik, míg a Békésszentandrás nevet 1895-ben kap­ta, melyet ma is visel. A település lakói hosszú ideig kizárólag mezőgazdaság­gal foglalkoztak. A Körösök szabályozása következtében a folyóvíz távolabb került a falutól, így a település arculata jellegében sokat változott, de megmaradt továbbra is egye­düli lehetőségnek a mezőgazdaság. Ebben az időben ala­kult ki a lakosság legszélesebb rétege, a kubikosság, ezek az emberek hosszú időn keresztül nagy utakat jártak be. A szőnyegszövés 1918-ban Erdélyből került községünkbe, és 1924-ben már iparszerűen készítették a szőnyegeket. A szőnyegüzem mai épülete 1926-ban épült. 1951-ben megala­kult a szőnyegszövő háziipari szövetkezet, ahol a termelési érték jelenleg 100 millió forint. A hagyományos keleti szőnyegek mellett tevékenységük sokrétűbbé vált, a me­chanikai szövéstől az ipari szolgáltatásig. A több telephe­lyen működő egység 370 főt foglalkoztat, a létszám 15 százaléka bedolgozó. A mezőgazdasági múlt reprezentánsa a nagyközség két termelőszövetkezete: a Tessedik Sámuel Mgtsz és a Zalka Máté Mgtsz. Korábban több kisebb egységből álltak, 1965- ben az egyesülések után alakult ki a jelenlegi állapot. A két, közel azonos nagyságú és adottságú szövetkezet meg­közelítően 6 ezer hektáron tevékenykedik és kizárólag alaptevékenységet folytat. Ossz árbevételük megközelíti a 200 millió forintot; 430-an dolgoznak a két közös gazda­ságban. Közös vállalatuk a takarmánykeverő, 75 milliós árbevételt ért el, itt 57-en tevékenykednek. A nagyközség lakossága is változó, napjainkban közel 4500-an élnek itt. A keresőképes lakosok közül mintegy 600 fő a községünkön kívül keresi kenyerét, főként szarvasi üzemekben. A távolabbra ingázók száma elenyésző. Szarvasi központú a vas- és fémipari szövetkezet békés­szentandrási szerelőüzeme, ahol 70-en vállaltak munkát, itt 150 milliós termelési értéket állítanak elő. Ezt az üzemegy­séget a szövetkezet 1986 óta új, jó körülmények között működteti. Ugyancsak szarvasi központú az áfész, amely a helyi ke­reskedelmi egységeket üzemelteti, valamint a bélfeldolgo­zót, amely 60 főt. foglalkoztat. Gyártmányaik belga export­ra készülnek. A község határait két Körös-holtág fogja közre; a káka­foki és a siratói. Partjain hétvégi házak, hobbitelkek egész sora húzódik. A ’70-es évek dinamikus fejlődése, a szabad idő hasznos és egészséges eltöltése távoli városokból hozta el az embereket ide hozzánk, a Körös e festőién szép terü­letére. Jelenleg az 1400 hétvégi telken mintegy 700 üdülő díszíti községünk peremét. Jó időben a település népessége megháromszorozódik, nem kis gondot okozva a szűkre mé­retezett kereskedelmi és szolgáltató egységeknek. A nagyközség irányítását, összehangolását a 29 fős ta­nács végzi. A VII. ötéves terv indulásakor megválasztott testület komoly célokat tűzött ki. A működtetés és a fenn­tartás költségei mellett jelentős fejlesztési tervet dolgoz­tunk ki. Többéves felkészülés után meg kell valósítani az ivóvízbázis bővítését, ezáltal az egészséges vízellátást. A megvalósítás alapját a lakosság által befizetett teho ösz- szege képezi, természetesen a kezelő víz- és csatornamű­vállalattal közös beruházásban. Ez a program már ez év­ben elindul. A település másik nagy gondja a talajban lappangó szennyvíz, amely a talajvíz szintjét megemelve károsítja a lakóházakat. Egyetlen megoldás a szennyvíz elvezetése és természetesen a tisztítás. A VI. ötéves tervben megvaló­sult egy szennyvíztisztító telep, amelyhez a néhány köz­épület és csekély számú lakóház tudott kapcsolódni. A tervidőszak másik feladata a település egy további részé­nek bekapcsolása a szennyvízhálózat-rendszerbe. A csator­narendszer kiépítését egy megalakulandó társulat irányítja majd, a várható beruházás 30 millió forintba kerül-. Erre 16 millió forint központi támogatást kap községünk. A fennmaradó összeget a lakosság fedezi; ez év augusztusá- .ban indítjuk meg a társulat szervezését. A harmadik nagy elképzelése egy faluház megépítése. A létesítményben kapna helyet a művelődési ház, a könyv­tár. a mozi, a különböző klubok és egy színvonalas étte­rem, valamint a presszó. A felsorolásból kitűnik, hogy a több céllal létrehozott építmény a nagyközség művelődési, társadalmi igényeit próbálja kielégíteni, ezt kihasználva a beruházást, illetve az anyagiak előteremtését is széles kör­ben már szervezzük. A tervezést már beindítottuk, a léte­sítmény várható költsége 20 millió forint, amelyhez a helyi szervek mintegy 6 millió forinttal járulnak hozzá. A be­ruházáshoz, illetve a tervezéshez különböző felajánlásokat kaptunk. Tervünk sikere érdekében várjuk a település lakosságának összefogását. Ez a beruházás is 1988-ban in­dul és 1990-re szeretnénk a létesítményt átadni rendelte­tésének. E zekhez a programokhoz a tanácstagság aktivitása nél­külözhetetlen, de sokat tesz ezért a lakosság is, mert minden községi törekvés az itt élők érdeké­ben történik, s ma újra közösségi, megtartó erő az értel­mes célok érdekében az összefogás. Hegedűs László tanácselnök *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom