Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

1987. február 6., péntek KHiWraicl Fizikaórán a Táncsics Gimnáziumban Fotó: Gál Edit Oveggyári Az Orosházi Üveggyárban 144 szocialista brigád dolgo­zik. Amellett, hogy becsü­lettel kiveszik részüket a termelőmunkából, segíteni akarásuk az üzem területén is túlmutat. Gyermekintéz­mények egész sorát keres­hettük volna fel, hogy ér­deklődjünk, miként jött lét­re és hogyan alakult köztük és a gyár dolgozói között az együttműködés. Ám mikor megtudtuk, hogy 21 kollektí­va óvodát, 7 brigád állami gondozottakat, 46 brigád ál­talános iskolai osztályt, 48 brigád pedig iskolát patro­nál, lemondtünk arról, hogy mindenhová elmenjünk. Hogy ne érjen minket a vád — volt ilyen —, mert nem kérdeztünk meg min­den érintettet e témában, olyan embert kerestünk, aki legtöbbet tud e kapcsolatok­ról. Így kerültünk Sütő Gé­za munkaverseny és propa­patrónusok ganda önálló csoportvezető irodájába. Készséggel vállal­kozott a beszélgetésre. — Szocialista brigádjaink körében nagy hagyománya van az effajta kapcsolatok­nak. A kollektívák 60—70 százaléka választotta vala­milyen formában e patroná- lási módot. A legapróbbak­tól a középfokú intézmények tanulóiig szinte minden kor­osztályt felölel e gondosko­dás. A gyakorlat az, hogy a kicsinyekkel kezdik., az óvodásokkal. Ez az ifjúsági brigádokra jellemző termé­szetesen, hiszen érdekeltek ebben, nekik is hasonló ko­rú gyermekeik vannak. Az­tán tovább is alsó, majd fel­ső tagozatban figyelemmel kísérik „gyerekeik” sorsát. — Minden kollektíva adott­ságainak megfelelően nyújt segítséget? — Ez természetes. Vasasa­ink vagy az asztalos szak­Orosházán munkások segítségét több helyen igénylik. Karbantar­tásra, felújításra minden is­kolában szükség lehet. Más brigádoknál más a helyzet, ők egy kisebb csoporttal, osztállyal találkoznak rend­szeresen. A brigádvezetők és a pedagógusok közötti kap­csolaton alapszik az ilyen patronálás. Áz életre neve­lésnek, ha úgy tetszik a munkássá nevelésnek ez az eredményesebb formája. Hol a brigád tagjai látogatnak el a gyerekekhez, hol a gyerekek jönnek el hozzánk, szebbé téve a brigádok név­adójáról a megemlékezése­ket. Van, hogy a nőnapi, az anyák napi és más ünnep­ségeket varázsolják meghit­té kedves műsorukkal. — Ezek szerint e kapcsolat nemcsak az apróságoknak előnyös? — Olyannyira nem, hogy a brigádok tagjain kívül az üzem egésze is profitál be­lőle. A pályaválasztásban ugyanis meghatározó lehet, ha a gyerek ismeri az üze­met, vonzónak tartja az itt folyó munkát. — Az állami gondozottak­nak, ha lehet, még nagyobb szükségük van e kötődés­re ... — Valóban így van, s bri­gádjaink felelősséggel vál­lalkoznak erre is. Hallottam olyan esetről, hogy az így patronált gyerekek osztály­főnökei a szülői értekezle­tekre a brigádvezetőt hívták meg. Mi ez, ha nem a biza­lom legszebb példája? — A középfokú oktatási intézményeknél hasonló a helyzet? — A 612-es szakmunkás- képző intézetnek kihelyezett tagozata van nálunk. Ezek a fiatalok elsajátítják a szak­mai tudást a brigádok tag­jaitól, s emellett megismer­kednek a követelményekkel, a munka etikájával. Mind­ezt egy pedagógus nem ad­hatja át. — Ha jól tudom, gyümöl­csöző a kapcsolat a Táncsics Gimnáziummal is? — Erről a műszerautoma­tikai tmk-üzem vezetőjét, Román Andrást kérdezze! — Valóban szoros együtt­működés jött létre közöt­tünk — mondja Román András. — Az irányítástech­nikai műszerészképzés gya­korlati oktatását a gyár vál­lalta magára. A műszerauto. matika-üzemben dolgozó három brigád folyamatosan vállalja a gimnázium be­rendezéseinek, szemléltető­eszközeinek javítását, kar­bantartását. Nullára selejte­zett műszereinket is nekik adjuk. Sokáig beszélgetünk még ezekről a kapcsolatokról, ám egy valamit, ki tudja mi­ért, nem említettek beszél­getőpartnereink. Ezek a gye­rekek nemcsak a felnőttek társadalmát ismerhetik meg, s nem is csak egy-egy szak­ma fogásait vehetik át, ha­nem még valamit: az ember­séget, a segíteni akarást is-' megtanulják. Ügy hisszük, e kapcsolatoknak épp ez a legfőbb érdeme. Nagy Ágnes Távol-keleti kalligráfia és festészet Tavaly Iparművészeti Mú­zeumunk Európa-szerte hí­res szőnyeggyűjteményének egy^ része vendégeskedett Prágában. Most a Prágai Nemzeti Múzeum szerepel nálunk értékes keleti gyűj­teményének, a kínai píktú- rát jelentős . alkotásokkal képviselő kollekciójával. Hetven, papírra vagy se­lyemre festett kép függ az Iparművészeti Múzeum má­sodik emeleti termeiben a Távol-keleti kalligráfia és festészet című vendégkiállí­táson. A prágai gyűjte­mény — amely február 15- ig látható Budapesten — számos régi, köztük igen ér­tékes 13—14. századi műve­ket és még régebbi másola­tokat tartalmaz. Szerepel néhány igen korai tekercs is a kiállításon, megbámult, sok viszontagságot megélt képek. Például a Suo Shi- nek (1036—1101) tulajdoní­tott két lírai tusfestmény. A Ming korszakot (1368—1644) nagyszerűen képviseli Lu Zhi festő 12 lapból álló al­buma. A. 18. század indivi­dualista alkotóinak sajátos, szabad légkört árasztó képei a modern, 19. századtól vi­rágzó sanghaji iskola mes­tereinek modern, színes fest­ményei már közelebb állnak az európai ízléshez. A távol-keleti festészet anyagában, technikájában, de még témáiban is lényege­sen különbözik az európai festészettől. A képeket pa­pírra, vagy selyemre festet­ték, tussal és temperatech­nikához hasonló színekkel, és mindig ecsettel (még a falfestmények is így készül­tek). Kompozíciójuk elvont, a témára szűkített, a kép lineáris (hiányzik a perspek­tíva), síkszerű és dekoratív. Gyakran választják tár­gyul a természetet, amely a keleti emberek életében oly fontos. Madarak, állatok, vi­rágzó ágak népesítik be a teret. Hegyek, völgyek, ker­tek, apró házak vannak a Pi Baishi: Visszatérés a le­gelőkről a Pinia hegyekből tájképen. De gyakran meg­jelenik a természettel har­móniában élő ember is, ka­rakteres, jellegzetes voná­sokkal. A kínai írásjegyek ecset­tel, művészi fokon művelt formáját kalligráfiának ne­vezi a műtörténet. A kínai festészet eredete és az esz­közök használata révén szo­ros kapcsolatban állt az írással. így a szellemes, eredeti ecsetvezetésű kézírás is esztétikai értékké vált. Majd a kalligráfia, mint absztrakt művészet — amely az ecsetvonás esztétikumát hangsúlyozza — ugyancsak népszerűvé vált. (A modern festészet egyik ága is kal­ligrafikus iskolának nevezi magát, amely nem mentes távol-keleti, elsősorban ja­pán hatástól.) E kiállításon is látható néhány szép alkalmazott írás, és szabad kalligráfia is. Yan köztük egy 16. szá­zadi kalligráfia, egy na­gyon régi, a bor dicséretét hirdető írás másolata, és egy modern japán mű. Kádár Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom