Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-04 / 29. szám

1987. február 4., szerda Kosaras bajnoki és Kner Kupa-mérkőzések Rangos események hétköznap Szokatlan, hogy február elején hétköznap két ran­gos eseményre is sor kerül­jön megyénkben, de ma, szerdán ez mégis így lesz. Szarvason NB I-es női kosa­ras bajnoki mérkőzésre ke­rül sor, mégpedig a Főisko- la-Medosz vendéget fogad, az OSC csapatát. Ha a főis­kolások ma győztesen hagy­ják el a pályát, valós lehe­tőségük lesz az A csoportba kerülésért játszani, annak ellenére, hogy még további három forduló van az 1986— 87. évi bajnokságból. A nagy érdeklődéssel várt találko­zót 16 órakor rendezik meg a főiskola tornatermében. Szirony Pál vezető edző el­mondta: bízik a lányok tu­dásában, s az eddigi lendü­let győzelemre vezetheti csa­patát. A másik figyelemre méltó eseményt Békéscsabán ren­dezik, a 2. Számú Általá­nos Iskolában. Itt újabb Kner Kupa férfi-kézilabda- mérkőzésre kerül sor, amely­nek keretében az Előre Spar­tacus gárdája fogadja a Hó­diköt csapatát. Békéscsabai győzelem esetén jó esélyük van a lila-fehéreknek a csoportelsőség megszerzésé­re. A 17.30 órakor kezdődő összecsapást a Halmai—Ko­vács bírópáros vezeti. * * * Békéscsabai Afész—Kiskunfél­egyházi Vasas 53:37 (28:17). NB II-es női kosárlabda-mérkőzés, Békéscsaba. V.: Dobronyi, Ná- zon. Békéscsaba: Hámori (11), Benkovics (3), Kovács (2), Kecs­Totótippjeink 1. Ascoli—Torino 2 x 2. Atalanta—Milan x 2 3. Como—Sampdoria Z 4. Fiorentina—Brescia 1 5. Intern.—Udinese 1 6. Juventus—Empolt 1 keméti. Pásztori (21). Csere: Klenk (8), Michnay (2), Mikoly, Petrovszki. ^Krajcsó. Edző: Mi- chay Agnes. Biztos hazai siker. Mezőberényi SE—Békéscsabai Afész 73:53 (39:22). NB II, női, Mezőberény. V.: Gerda, Dobro­nyi. MSE: Braun (12), őszi (2), Hoffmann (11), Hegedüsné (24), Kőfalvi (3). Csere: Urbancsek (9) , Iványiné (8), Gerlai (2), Csengeriné (2), Székely. Edző: Iványi László. Afész: Hámori (14), Kecskeméti (12), Pásztori (11), Mikoly (5), Bekovics (9). Csere: Michnai (2), Petrovszki, Máté, Krajcsó. Edző: Michnai Ágnes. A távolról pontosabban dobó hazaiak végig vezetve nyertek. Békési Áfész-Fontex SE—Tö­rökszentmiklósi SE 89:46 (36:23). NB il-es, női, Békés. V.: Far­kas, Zékány. Békés: Tóth (16), Bányai (6), Zimáné (8), Jámbor (27). Hoffmann (15). CseredSa­lamon, Eperjesi (9), Vári (8). Edző: Zima András. Faultokban gazdag mérkőzésen 16 büntető kihagyása ellenére is (!) bizto­san nyert a hazai csapat. Szolnoki Vendéglátóipari Főis­kola—Szarvasi FMSE 71:66 (31: 25). NB II, férfi. Szolnok. V.: Balogh, Erdélyi. Szarvas: Bakos (10) , Szalontai (10), Bodnár (17), Veres A. (3), Győri (16). Csere: Kuli (5), Farkas (5), Bessenyei. Kóródi, Varga. Edző: Szalontai György. Szoros mérkőzésen az egységesebb hazai csapat némi szerencsével nyert. Békéscsabai MÁV—Mezőberé­nyi SE 77:74 (69:69, 43:42). NB II, férfi, Mezőberény. V.: Ger­da, Dobronyi. MÁV: Matyuska (13), Vozár (22), Fehér (22), Ab- rahám (9), Sebők (11). Csere: Bozó, Gerlecz, Csaszni, Borsi, Szarvas. Edző: dr. Papy Lajos. MSE: Szilágyi (10), Tánczos (24), Hoffmann I. (29), Hoffman S. (6). Iványi (7). Csere: Szugyicz­ki(7), Székely, Frey. Tóth, Ma­gyar. Edző: Szugyiczki János. A mérkőzés nagy részében az MSE vezetett. A hajrában döntőnek bizonyult, hogy a hazaiak közül Iványi, Szilágyi, majd Szugyicz­ki is kipontozódott, míg a MAV- bói senki sem. 7. Napoli—Avellino 1 8. Verona—Roma X 1 9. Cagliari—Arezzo x 1 lO. Campobasso—Lecce x 2 11. Cesena—Pescara 1 X 12. Modena—Pisa 1 13. Triestina—Cremonese x 2 POTMÉRKÖZÉSEK: 14. Bari—Messina X 15. Catania—Bologna X 16. Taranto—Lanerossi X SPORT Elbúcsúzott két „királynő” A krónikás életében minr dig különleges pillanat, ha olyan eredményről tudósít­hat, teljesítményről számol­hat be, amilyet azelőtt soha senki még nem produkált. Mint például az 1983. évi fedett pályás atlétikai Euró- pa-bajnokságon a Budapest csarnokban Marita Koch, amikor 22.39 másodperccel világrekordot futott a 200 méteres, síkfutás döntőjé­ben. * * * Ha az atlétikát a „sportok királynőjének” nevezik, mél­tán mondták az elmúlt évek­ben Marita Kochot a korona jogos tulajdonosának. A rostocki sportoló, minden idők egyik legkiválóbb női atlétája hétfőn bejelentést tett: búcsúzik a versenyzés­től, befejezi pályafutását. Koch, akit az egész világ megcsodált, rendkívüli ered­ménylistával büszkélkedhet: tizenkét év leforgása alatt olimpiai aranyérmes volt (1980-ban), s háromszoros világ-, valamint hatszoros Európa-bajnok. Ezen kivül háromszor nyert fedett pá­lyás EB-t, Európa- és Világ Kupa-győztes is volt, 16- szor futott világrekordot, öt­ször választották meg az NDK legjobb női sportoló­jának, s a nemzetközi sport­sajtó kétszer szavazta meg a világ legjobb sportolónőjé­nek. Elhatározását 16 nappal 30. születésnapja (február 18.) előtt hozta nyilvános­ságra, s az.ADN hírügynök­ségnek adott nyilatkozatá­ban így indokolta búcsúját: — Évek óta sokat bajlód­tam Achilles-sérülésemmel, az edzések mind nehezebbé váltak, gyakori kényszerpi­henőket kellett tartanom — mondta. — A múlt eszten- j dobén már nem sikerült úgy felkészülnöm, mint koráb­ban, jóformán az 1985-ös „alapból” éltem, s mindösz- sze öt nagy versenyen vet­tem részt. így is optimista maradtam, de aztán rájöt­tem, hogy realistának kell lennem. Más szóval: így nem mehet tovább. * * * Koch bejelentése után az AFP hírügynökség tudósító­ja úgy értesült, hogy ha­sonló elhatározásra jutott Marlies Göhr, Koch honfi­társnője, a világhírű vágtá­zónő is. Göhr nemrégiben még arról beszélt, hogy mi­lyen terveket szeretne meg­valósítani az 1987-es római vb-n... A francia hírügy­nökség e feltételezés kap­csán hozzáfűzte: az NDK Atlétikai Szövetsége ezek után sem jön zavarba, hi­Döntött a Fair Play-bizottság Az illetékes Fair Play-bi­zottság döntése szerint az 1986. évi sportszerűségi dí­jat a következők kapták: Vaskuti István (Bp. Hon­véd), Sarusi János (MTK- VM) — kenupáros, Vass Ist­ván Zoltán és Pethes Sán­dor — sportújságírók, Csé- pai Ferenc (MTK-VM) — teniszező. Sportszerű magatartásáért diplomát kap Balogh Tibor jégkorongedző (KSI) és Nagy Zoltán (Ganz-MÁ- VAG) kosárlabdázó. A Mű­velődési Minisztérium kü- löndíját Nagy Viktor teni­szező nyerte el. A sportszerűségi díjakat február 20-án ünnepélyes keretek között adják át. A békéscsabai városi te­remlabdarúgó-bajnokság leg­utóbbi fordulójának ered­ményei: Kiosz—Takeh 3—1. Húsipar—Bútoripar 5—1. Közt. ép. GM—MHSZ 3—1. Mezőgép—Telekgerendás 9— 0. Előre Róna—Kamut 3— 1. Sajtó—Szabadkígyós 1—0. Hungavis II.—Unicon 4— 2. III. Cserép—Afész 10— 0. Gerla—Városi Tanács 4—1. Dózsa—Agroker 3—2. Békés Körös—Unicalor 2—0. Démász—H. Remény 6—2. Hungavis öregfiúk—635. ITSK 2—1. FMG—Hafe 5—0. MÁV Pályafenntartás—BÉ­TA 4—1. IS világ sportja NEW YORK: Kedden négy teniszvilág-rang- lista is napvilágot látott. A női számítógépes (WITA) rangsort az amerikai Navratilova vezeti hon­fitársnője Evert-Lloyd, a nyu­gatnémet Graf és az ausztrál nemzetközi bajnokságon győztes csehszlovák Mandlikova előtt. A férfiaknál a Nabisco Grand Prix pontversenyt is az auszt­rál bajnokság győztese — a svéd Stefan Edberg — vezeti. Az ATP számítógépes ranglistáján az él­lovas csehszlovák Lendl mögött helycsere történt: Edberg meg­előzte a nyugatnémet Beckert. RIO DE JANEIRO: Hétfőn öngyilkos lett Carlos Jósé Castilho, aki 1954 és 1966 között négy világbajnokságon volt a brazil labdarúgó-váloga- tottkeret tagja. Az 59 éves egy­kori kapus Rio de Janeiro-i lu­xuslakása ablakából vetette le magát, a 6. emeletről, s ször­nyethalt. Castilhónak a napokban kel­lett volna visszatérnie Szaúd- Arábiába, ahol már évek óta ed- zősködött. Marita Koch, az egyik „ki­rálynő” szén Heike Drechsler szemé­lyében olyan sokoldalú atlé­tanőre számíthat, aki a vág­taszámok mellett a távolban is vb-győzelemre pályázik az olasz fővárosban. Illő hát előkeresni a má­sik felvételt is, amely ugyanakkor készült, a ba­rátnő, honfitárs társaságá­ban. Hiszen Göhr nevét ha­sonló tisztelet és megbecsü­lés övezi. S bár a rekordok évtize­deit éljük, biztos, hogy a két NDK-beli villámfutót egyhamar nem felejtik el a sportág, a sport barátai. (kozák—fábián) Maradónál eltiitották Az Olasz Labdarúgószövetség egy bajnoki mérkőzéstől eltiltot­ta Diego Marad onát, a Napoli argentin sztárját. Maradona a ja­nuár 4-i Fiorentina elleni bajno­ki mérkőzésen — amelyet egyéb­ként elvesztett a Napoli — több­ször Is nyomdafestéket nem tö­rő hangon bírálta a játékvezető döntéseit. Többek között azt mondta, hogy a bíró „ellopott” egy ll-est a Napolitól. így a nápolyi együttes vasár­nap az Avellino elleni találkozón nélkülözni kénytelen legjobbját. Hallom a demagóg érveket: nincs olyan klub, amely képes volna magát eltartani. Miért, van olyan üzem, amelyik talpra tudna állni a sok évtizedes leromlás után, ha az állam nem segítené szanálni? De önállósítani is! E kettő egyet jelent. Mert ha megadják a kluboknak az egye­sületi szabadságot, épp a szabadság által állhatnak a maguk lábára fokozatosan, hogy az állami szubvenciók egészséges arányban beíolyásolja a sportot. De a sport legyen sport. Semmi más ne legyen. Erre vigyázzon az állam a maga tes­tületi hatalmával is. Nem értek egyet Végh Antallal. A „bunda”-jelenség. A drákói ítéletek tetszetősek. Terrorral mindent el lehet érni. Volt — és Isten ne adja, hogy isrhét legyen Magyarorszá­gon — „börtönválogatott”, mert félelemből is lehet jól fo­cizni. (Igaz, rosszul is.) — Mégis talán azokat a körülmé­nyeket kellene megszüntetni, amelyeknek a bundázások csak a jelenségei. Mi erősebb ma a magyar labdarúgóiparban, az „ipar színvonala és becsülete”, avagy a bázisszervi presz­tízs? Az, hogy a bázisszerv vezetője á saját politikai tekin­télyét akarja növelni azzal, hogy bármilyen szinten is — le­gyen bajnok a csapata. Hogy nem a sport valóságos érdekei érvényesülnek, hanem a hatalmi vetélkedések függvényévé válhat a sport megyei szinten is és országos szinten is. — Ki teszi és ki tette eddig láthatóvá mindezeket? Ha nincs diagnózis, akkor lehet-e rá orvosság? "Hol a sportújságírás teljes szabadsága és felelőssége ezekben a szakmai kérdé­sekben? Ki emelt szót azért, hogy mindezeket nyíltan* vitas­sa meg a politika? „Mert minden csapatot véd valaki hatalmasság, még a kis csapatokat is” — írja Végh Antal. A kis és nagy csapatok pedig a hatalmasságok presztízsét védik. így vagy úgy, ők a magyar labdarúgás mecénásai. Ök nyúlnak bele az állam zsebébe, hogy különféle juttatásokkal premizálják a csapa­tukat. De ki vizsgálta meg gazdaságilag, erkölcsileg és poli­tikailag azt, hogy életképes-e még ez a mecenatúra? A morál előfeltétele Mezey mindent megtett, hogy a sok gonddal-bajjal terhes magyar labdarúgásból kiemelt 22 játékost győzelemre vigye a válogatottal. Talán nem véletlen, hogy ez Mezeynek is csak Mexikóig sikerülhetett, mert az a morális kompromisz- szum, amivel Mezey megmentett játékosokat a válogatott számára — mint ahogy másokat nem mentett meg —, talán éppen a világbajnokságon fizettette meg a maga adóját. Hogy ne ködösítsek: az emlékezetes, 1984 nyarán kirobbant bun­dabotrányról beszélek. Arról, hogy kik ellen hoztak elret­tentő ítéletet, s kik voltak azok, akik megúszták. A tengert persze nem lehet megszüntetni. Minden labdarúgót nem le­het eltiltani. De... Van-e de? Nincs-e igaza a maga mód­ján Végh Antalnak abban, hogy neveket említ? Lehet-e ne­vek nélkül kikezdeni a jelenségeket? Nem lehet, de a ne­vek mögötti névtelen rossz nem szűnik meg, csak új névvel jelenik meg. Mit ér az MLSZ-t más házba költöztetni, ha annak bürokratikus felépítettsége megmarad, tisztelt Somo­gyi Jenő? Ha a protekcionista átigazolási rendszer rosszul sáfárkodik a tehetségekkel! Ha nincs egészséges felhajtóerő, melynek törvénye a kis klubokból a nagyok felé emelni a legjobbakat, hanem hogy éppen ellenkezőleg: a jónak az az anyagi érdeke, hogy az alacsonyabb osztályban focizgasson. Lehet-e mindig csak fönt dönteni olyan dolgokban, amelyek a klubok demokratikus jogkörébe tartoznának? Lehet-e bün­tetlenül csőcselékként kezelni a közönséget úgy, hogy köz­ben valóban ne válna csőcselékké? Itt nem a játékosok bun- dáznak legelsősorban, hanem mindazok is, akik a bundázó játékosok felett olykor-olykor kénytelen-kelletlen ítélkez­nek Itt nincs gazda, mert mindenki gazda és senki sem az... Protekcionista alapon szerződnek külföldre edzők és játékosok. Azt a nyíltságot, amivel az MLSZ a magyar— holland EB-selejtező előtt kihirdette, hogy győzelem és dön­tetlen esetén mennyi prémiumot kapnak a játékosok, jó vol­na jó jelnek értékelni. Biztató fordulatnak a nyíltságra, ami a becsületesség küszöbe. A morál előfeltétele. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak Büntetni vagy reformálni: ez itt a kérdés! Ne álljon ér­dekében Nyilasinak, Nyilasi csapatának, sem ellenfelének, hegy a győri kapuba tartó labdát épp ő kotorja ki a gólvo­nalról. Többet érjen a csapatoknak saját közönségük anya­giakban is kifejeződő szimpátiája, mint a bunda. A klub menedzserelnöke ne engedhesse meg magának és a csapa­tának anyagilag sem azt az erkölcsi züllést. — Ez a megol­dás, nem a büntetés. Meghalt a király, éljen a király — de... Morál? Fitos aláírt szerződést vont vissza az MTK-tól, amiért fél év eltiltás járt, de két hónapra rá már focizott a Szombathelyi Haladásban, majd átigazolt a Honvédhez. — Nincs semmi baj, csak ez is jeizi a protekcionista erővona­lakat. Csak láthatóvá válik egy halvány szálacska a kusza­ság tömkelegében. Meg lehet ezt szüntetni? Somogyinak si­kerülni fog? De hát ő, a saját szavai szerint sem ért a szakember szintjén a labdarúgáshoz. Hogyan fog eligazodni? Másokra bízza a szakmunkát? Somogyi társadalmi munká­ban vállalja azt a kiátkozást előre, amit eddig még minden MLSZ-elnök megkapott. Én csak csodálkozom, mert min­denkit leváltottak most a mexikói kudarc után, csak Pán- csics Miklóst nem váltották le. Az egyetlen tisztségviselőt, aki ezt az egészet fizetésért csinálta. Lehet, hogy egyedül ő végzett elfogadható munkát? Ha ez így van, akkor fizessék meg ezután a többieket is. És minden megváltozik. Vagy mégsem ? A magyar szállodaipar menedzserszellemű igazgatójának kinevezése MLSZ-elnökké épp olyan döntés ma, mint ami­lyen Terpitkó András kinevezése volt annak idején. Ez a szerteágazó figyelmet és nagy hozzáértést, személyes kap­csolatrendszert igénylő tisztség most is társadalmi munka. Nem fizetett állás, és ez is hiba. Ez is álság. A labdarúgás szórakoztató iparágában is reform kéne. Ám épp ide nem szivárog be szikrányira sem az igazi reform alkotó szelleme. A szerkezet jó, csak az emberek rosszak? Maradhat min­den a régiben? A bevált, rossz szisztéma tovább rombolhat­ja a labdarúgás színvonalát, mert az új nevek egy ideig tü­relemre kényszerítik a lázongókat. Akiket Végh könyve is paradox módon megnyugtatott, hogy ezután minden rend­ben lesz, pedig, ha tudná, hogy mi mindent nem tehet meg a magyar labdarúgás megmentéséért, komorabb volna Ko- mora. Ha ugyan nem arra gondol, hogy üsse kő, legfeljebb elszegődik már most Szaúd-Arábiába edzőnek, és kijelenti jó előre: ha bejut a magyar válogatott a következő világ- bajnokságra, ha nem — ő leköszön. Nem vállalja tovább a tisztséget. És a szerkezet marad. A klubok nem újulnak meg. Az utánpótlás forrásai végképp kiapadnak. Se játékos, se fut- ballpálya nem lesz már Budapesten, de a régi, rossz, bevált szerkezet marad? A struktúra: HAL6ATLAN?! Ha Végh Antal ösztönösen és indulatosan reagálta le a Mexikó-jelenséget, épp hogy nem ösztönös és nem indulatos ellenpontra van szükség. Ez vezetett végül is a szembesítés­re. Arra, hogy a kudarc okához közelebb férkőzhessek, mi­közben az a meggyőződésem, hogy a kádercserék csak ká­dercserék. Időről időre elodázzák a mélyebb változtatások szükségességét. Azt, hogy a labdarúgás tömegeket szórakoz­tató világiparában is érvényesek a piaci törvények. Az ob­jektív törvények, amelyeket nem lehet büntetlenül megsér­teni. Mert, azért az sem lehet véletlen, hogy a szocialista or­szágok csapatai húsz-harminc esztendő átlagában igen vé­kony kis sikereket könyvelhetnek el az európai kupamérkő­zések „piacán”. Áruinkkal tartósan oda nem tudtunk betör­ni, de azt se használtuk ki a labdarúgás KGST-jében, amit pedig kihasználhattunk volna. Igenis meg kell valósítani a klubok önállóságát. Nem egyszerre, mert való igaz, hogy ma már a Ferencváros sem volna képes eltartani magát, de ha a klubok újra emberszámba veszik azokat, akik kijárnak a meccsre, akik nélkül nincs labdarúgás, ha a közönség való­ban klubtaggá válhat, csakis úgy gyarapodhatnak a klu­bok. Miért ne tarthatná el maholnap a Ferencváros közön­sége a csapatát? Miért ne lehetnének a holnapi klubnak részvényes tulajdonosai? Vállalatok! Gyárak! Téeszek! — És a szurkolók maguk. Miért ne képezhetnének egészséges részvényarányt mindazok, akik előtt majd számot kell ad­niuk a mindenkori Fradi-vezetőségeknek, éppen úgy, mint Olaszországban. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpásl Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom