Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-04 / 29. szám
1987., február 4., szerda JgHdUfcfíTrl Mosott birkagyapjú kerestetik!... Mégsem kihalt mesterség Nehéz, ám annál izgalmasabb feladatra vállalkozik az, aki egy kihalt népi mesterséget próbál új életre kelteni. A békéscsabai Varga- Orvos Valéria azzal a nem titkolt szándékkal végezte el nemrég két Békés megyei társával — Holczmann Ist- vánnéval és Sztankóné Ujj Évával — a kecskeméti nemezkészítő tanfolyamot, hogy nem csupáft új életre keltik e népművészeti ágat, hanem tovább is adják azt. Az első lépésen, a megmutatkozáson már túl vannak, hiszen a nemzetiségi klubházban nemrég kiállítás nyílt munkájukból. A rajzos mellékletek még abban is segítenek, hogy az érdeklődő megtudja, miként készültek a nemeztarsolyok, -sapkák, -kabátok, -csizmák, és sorolhatnánk tovább az ízléses nemezmunkák egész sorát. Mi tagadás, felkeltette érdeklődésem, hogyan is lesz a gyapjúból nemez? És egyáltalán, milyen múltra tekint vissza ez az ősi mesterség? Varga-Orvos Valéria nemcsak az alkalmi tárlatvezetésre vállalkozik, hanem a munka folyamatából is ízelítőt ad. Megtudom, hogy a nemezkészítés őshazája Közép- és Belső-Ázsia ... — Általában a török nyelvű népek, illetve azok asz- szonyai művelték. E népek háziasították a vadjuhot, így az alapanyag adott volt. Vándor életmódjukból fakadt, hogy olyan nemezsátrakban kellett lakjanak, melyeket könnyen felvertek, vagy lebontottak. Nemezből készült a ruházatuk, a takarójuk, de még a lábbelijük is. Honfoglaló magyarjaink is értettek a .nemezkészítéshez. E mesterség hagyománya még sokáig tovább élt, hisz máig is ismertek az Alföldön a botosok (nemez lábbelik) és a nemezsüvegek. Ám mint más, kihaló mesterséget, ezt is elkoptatta a szükség hiánya. Nézegetem az általuk készített darabokat, ' aztán a rajzok és a hozott nyersanyag segítségével megpróbáljuk felidézni . a hajdanvolt mesterek mozdulatait. A kártolt birkagyapjút, mely — ezt is most tanultam — szigorúan mentes kell legyen a műanyagtól, gyakorlott mozdulatokkal fellazítja, s az így előkészített, úgynevezett fátyolt használja a további munkához. Közben folytatja elbeszélését a nemezkészítés reneszánszáról : — Körülbelül 10 éve fedezték fel újra a nemezelést. Svédországban, majd Amerikában rohamosan terjedt azoknak a száma, akik mindenféle új módszerrel próbálkoztak. Az USA-ban például centrifugában tömörítik a nemezt, az ősi hagyományokat nem ismerik. Mi magyarok, megpróbáljuk hűségesen követni a nemezelés „koreográfiáját”. Néhá- nyan azok közül, akiktől Kecskeméten tanultunk, már Mongóliában is jártak, hogy tanulmányozzák, ott hogyan készítik a nemeztárgyakat. Keze egy percre sem áll meg. Most golyókat készít, a puha labdacs szálait meleg vizes szappanhabbal segíti összébb csúszni, hogy új, homogén anyaggá váljanak. — Én a nemezzel a mezőhegyes! népművészeti táborban ismerkedtem meg. Korábban batikolással és szövéssel foglalkoztam. Vidék István, aki a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely munkatársa, tájékoztatott minket arról, hogy rendszeresen indítanak nemeztanfolyamot. Mint minden textillel kapcsolatos dolog, ez is nagyon érdekelt. A megyei művelődési központ támogatta kérésünket, hogy legyen, aki meghonosítsa a megyében a nemezelést. Tudásukat eddig mégsem adhatták tovább, mert egyelőre a megyében nem találtak forrást a kártolt birka- gyapjú beszerzésére. — Hátha ez a cikk segít — bizakodik Varga-Orvos Valéria — olyan magángazdát vagy szövetkezetei találni, ahol legalább mosott birkagyapjút biztosítanának a tanfolyam számára, örülnénk, ha jelentkezne valaki, hiszen a hallgatók már összejöttek, jó lenne elkezdeni a közös munkát. A gyapjú ezalatt megbonthatatlan anyaggá állt össze, a többi már csak fantázia, ízlést dolga ... — Rengeteg funkciója lehet a nemeznek. Tarisznyát és falvédőt, szőnyeget és kesztyűt készíthétünk belőle, de még a belső építészetben is szerepet kaphat. Az anyagátváltozás csodájának lehettem tanúja a Varga-Orvos Valériával töltött egy óra alatt. Közben eljátszottam a talán szerénytelennek tűnő gondolattal: hátha valóban segít ez a riport e kihaló mesterség itteni meghonosításában... Nagy Ágnes A tarsolykészítés munkafolyamata, rajzban elbeszélve Kitartás kell a nemezlabdacs készítéséhez. Fenti képünk: készül a nemeztarisznya _ Fotó: Szóke Margit Szakkönyvek a mezőgazdaságban Két szakember véleménye ugyanarról Ha néhány mondatban kellene összefoglalni az elmúlt évtized agrárgazdálkodását, a következőket mondhatnánk el: — A hetvenes évek nagyarányú fejlesztései után a jelen követelményei más iráhyt szabnak a gazdálkodóknak. Egyre inkább előtérbe kerül az intenzív gazdálkodási forma; az erőforrások ésszerűbb kihasználása, az eddig hulladéknak, értéktelen melléktermékeknek vélt anyagok feldolgozása és természetesen mindennek megkoronázója, a termelés szellemi irányításának naprakészsége, rugalmassága. Ez utóbbinak fontos feltétele a jó szakkönyvellátottság, amelyet a mezőgazdasági könyvhónap is igyekszik elősegíteni a könyvkiadó részéről. Annak igyekeztünk utánajárni beszélgetőpartnereinkkel, hogy a „másik fél”, a termelő, hogyan látja a könyvkínálatot, munkájuk mennyiben találkozik a rendelkezésre álló irodalommal? Elsőnek Mezei Jánossal, a Békéscsabai Lenin Tsz fő- agronómusával beszélgettünk. — A tsz szakkönyvtárral nem rendelkezik — mondotta — de az évente megjelenő hirdetésekből ki tudjuk választani a minket érdeklő munkákat. Az ágazatvezetők idejében kézhez kapják a fontosabb kiadványokat. Legdinamikusabb fejlődést a 2 ezer vagonos kapacitású takarmánykészítő üzemünk, és a 150 ezer darabos csjr- ketelepünk mutat. Itt a legfontosabb követelmény a korszerű tartástechnológia, amelynek elméletét majdnem felöleli a csirketenyésztők kézikönyve, illetve hasznosan segíti az új takarmányértékelési rendszer. — Mennyiben hasznos például a takarmány-előállítás számára egy elméletibb jellegű szakkönyv? — Sokban. A silózás biokémiája, az erjedés lezajlásának ismerete támpontokat ad a lejátszódó folyamatokról, amelyeket így befolyásolni tudunk. A „Takarmányozástan” egyébként egy régebbi könyv, de útmutatásai érvényesek, különösen úgy, hogy a megírás idején még kísérleti jellegű eredményeket is tartalmaz a könyv, ami ma már gyakorlat. — Utolsó mondata jelvetett egy fontos kérdést; a szellemi elévülést. Hány évben tudná ezt meghatározni? — A kérdés összetett. Függ a leírtaktól, ugyanis egy inkább alaptudományos jelleggel megírt mű érvényessége tíz, vagy akár több évre is tehető. Ilyen „klasszikusként” említhetem Űjvárosi gyomfelvételezéseit, amely az ötvenes évektől szolgálja hasznosan a növénytermesztőket, a technológiaváltás három-négy évenkénti üteme viszont rövidebb átfutást kíván az íróktól. — Hogyan valósul meg akkor ezeken a területeken a lépéstartás? — A könyvek mellett nagy szerepe van a jellegükből adódóan „mozgékonyabb” folyóiratoknak, a termelési rendszerek leírásainak, valamint a cégek, például a Bayer-tájékoztató kiadványainak, amelyben szerepel az irtandó gyom latin és német neve, valamint a vegyszer megnevezése. A szerről való tudnivalók kiegészítése viszont magyar nyelvű könyvekkel történik, de a helyes alkalmazás hármasához hozzátartozik a megszerzett gyakorlat is. Egy gyakorlati eset az elmondottak megvilágítására: a cukorrépa vagy kukorica technológiája adott. De minden öt évben egyszer felborul a jól bevált séma. Akár a szárazság, akár Mézei János Koltay Zsolt Fotó: Kovács Erzsébet hirtelen jött eső miatt vegy- szerkároso*dás érheti a növényt. Ilyenkor a szakember leszűri a tapasztalatot, és más, enyhébb hatású készítményt keres a szakkönyvek és a katalógus alapján, kiegészítve egyéni észrevételeivel, s a talajvizsgálatok eredményeivel. Csak így képzelhető el eredmény. — Mennyiben támaszkodnak a külföld tapasztalataira? — Főleg az állattenyésztésben játszanak szerepet egyes angol nyelvű kiadványok. Nincs szó nagy dolgokról, az ismertetettek nem térnek el lényegesen a magyarországi eredményektől, de olyan apróságok, mint a természetes fény alkalmazása a villany- világítás mellett, már jelentős megtakarítást eredményezhet. Azt hiszem, az előbb elmondottakkal együtt így teljes a kép, hogyan állunk mi a termelés igényeinek követésével, amelyre sikeres ráhangolódásunkat eredményeink is igazolják. A kép kiteljesítésében másik beszélgető partnerünk Koltay Zsolt, a Békési Egyetértés Tsz főállattenyésztője segített. A kérdés ugyanis sok vonatkozásban kapcsolódik az üzemek gazdasági életéhez, eredményességéhez. Természetesen ez a megfeleltetés kétirányú. — A tsz szarvasmarha-állománya — mondta a szakember — NDK-ban előállított tejelő fajta, ami a Hun- garofriz populációhoz tartozik, de annál szerényebb igényű, és a tej koncentráltsága is megfelelő. Kiválasztását főleg a körülmények indokolták, irodalma viszont ezek után már hozzáférhető, mivel tartása megegyezik a nagyobb mértékben elterjedt Hungarofriz fajtával. — Más állatfajoknál milyen összhang található a rendelkezésre álló könyvek és a jelenlegi termelési állapotok között? — A sertés- és baromfitenyésztés szakirodalma ma kétségkívül igen jó, kisebb kiegészítésekkel mindenütt fedi a gyakorlatot. Gondok természetesen itt is akadnak, és ezek leküzdésében, a lehetőségek javításában nagy szerepe van egy jól megfontolt döntésnek, amely előkészítéséhez elenegedhetetlen a szakkönyvekből megszerezhető széles körű ismeret. Emellett sajnos meg kell küzdenünk egyes eltérítő .tendenciákkal is, amelyek kikerülhetetlenül módosítják a leírt elméletet. — Mire gondol? — Ilyen volt az alom nélküli tartási rendszer, amely ártalmainak kivédésére 1981-ben egy fázisbontásos hígtrágyakezelő-rendszert építettünk ki. Mindennek költsége elkerülhető lett volna, de hiába hívta fel az alom nélküli tartás hatásaira a figyelmet a szakirodalom, sok gazdaság választása mégis erre a módszerre esett. Az állattenyésztés ugyanis nagyon régóta munkaerőhiánnyal küzd, ez a megoldás pedig kevesebb élő munkaerőt igényel. — Szakembereik hogyan jutnak hozzá a megfelelő könyvekhez? — Elmondhatom, hogy amilyen látványos fejlődés volt az elmúlt években a termelési mutatóban, ugyanolyan növekedés volt tapasztalható a mezőgazdasági szakirodalom terén is. Az itt dolgozók személyes igényévé vált a lépéstartás, az újra fogékony munkatársak megkapnak minden támogatást érdeklődésük kielégítésére. Fontos kérdéssé nőtte ki magát nálunk is a racionálisabb gondolkodás. Ehhez a témához jó útmutatást adnak a megjelent agrárgazdaságtani kiadványok. De a gyengébb üzemeknél tapasztalatom szerint rosszabb a helyzet. A fiatal pályakezdőt az egyetemi évek információbősége után lehangoló kép fogadja. Az ott talált nem megfelelő alapokkal nem tudja elképzeléseit megvalósítani, és ehhez még anyagi nehézségek is társulnak. Igen nagy elhivatottság kell, hogy valaki munkaidő és a jövedelem- kiegészítő háztáji után még nekikezdjen tanulmányozni az amúgy sem mindig alkalmazható irodalmat. De mi, állattenyésztők, amúgy is rosszabb helyzetben vagyunk minden üzemben. Nálunk a munka nem szakaszos, mint a növénytermesztési ágazatban, ahol a tél hagyományosan a felkészülés időszaka. — Látok itt számítástechnikával foglalkozó könyveket. Hol alkalmazzák ezeket az ismereteket? — A sertéstelepen működik egy Commodore 64-es gép, amely egy telepirányítási, egy ökonómiai és egy takarmányoptimalizációs programmal dolgozik. Ezek megkönnyítik a kimutatást, az eredmények számbavételét, és az etetési .adagok elosztását. Ha ezekből az említett könyvekből csak egy ötlet ragad meg, már megérte. Bár a gazdálkodás, mint említettem, főleg anyagiak kérdése, egy szakember tisztában van vele, hogy a kisebb komforttal épült telep „megtakarított” költségei a későbbiek folyamán kiegyenlítődnek a nagyobb el- hullási arányszámmal és a rosszabb gyarapodással. Ám a megismert folyamatok már koránt sem olyan ijesztőek, mindig lehet találni jó tájékozódással alternatív megoldásokat, amelyek alkalmazása a gazdálkodást nyereségessé teheti. Én ebben látom a szakirodalom szerepét, és szerintem, mi élünk is vele. Molnár Péter
