Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

1987. február 21., szombat-tZUdíJlfitö

„Hogy reálisan láthassuk a problémákat”

Beszélgetés egy tanulmány ürügyén dr. Becsei Jézseffel a közoktatásunkról

Elkészült a Békés Megyei Tanács felkérésére egy tanulmány, „Iskolai képzés — potenciálképződés Békés megyében” címen. A múltat és a változtatás lehetséges módozatait tudományos alapossággal felvázoló, tekintélyes munkát a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos irodájának alkotócsoportja készítette.* Hogy mi késztette a tanulmány megrendelésére a megyei tanácsot, s milyen, a jövőt meghatározó következtetéseket vontak le belőle, arról dr. Becsei Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét kérdeztük meg.

— Az elmúlt években —

értékelve a megye közoktatásának helyzetét — több olyan pont merült fel a fejlesztésben, amelyekről úgy láttuk, hogy nem egészen világosak : egyrészt a helyzet megítélése, másrészt pedig az ebből való kibontakozás lehetősége. Éreztünk egyféle feszültséget az intézmények, egy másikat a munkahelyek véleménye alapján, és egy harmadik feszültséget az irányítás részéről. Amikor ezt a helyzetet értékeltük, elemeztük, úgy láttuk, hogy sok ponton nem találkozunk ezzel a többféle véleménnyel, amely egyrészt a múltból eredeztethető, másrészt pedig az országos helyzethez viszonyítva másféle megoldásokat követelne meg. így többek között hadd említsek egy példát. Néhány évvel ezelőtt, amikor á megye felsőfokú végzettségű szakember-ellátottságának az elemzését kellett elvégeznünk, akkor döbbentem rá, hogy az iskolázottsági szintet, ha végignézzük a megyében, az alacsonyabb iskolatípusokban végzettek arányaiban mindig az országos, vidéki átlag fölött vagyunk, a magasabb végzettségűekében pedig

alatta. A szakmunkás-végzettségben az országos vidéki átlag fölött vagyunk, a gimnáziumiban az alatt. Az öt osztálynál kevesebbet végzettek tekintetében az országos vidéki átlagnál jobbak vagyunk, a nyolc osztályt végzetteknél pedig az országos vidéki átlagnál rosszabbak.

Hogy reálisan láthassuk a problémát, hogy meggyőzzenek bennünket reális látásunkról vagy pedig tévedéseinkről, úgy gondoltuk, hogy egy kívülálló és minden érdekeltségtől, befolyásoltságtól mentes teamet bízunk meg azzal, hogy ezt a vizsgálatot elvégezze. Végeredményben a VÁTI vállalkozott erre a feladatra, és egy olyan elemzést, értékelést tett le az asztalra, amelyik sok vonatkozásában a kételyeinket eloszlatta, és sok olyan új szempontot adott a további fejlesztési koncepciók kidolgozásához, amire eddig nem is gondoltunk. Ösz- szességében azonban a megfogalmazott vélemények egybeesnek a mi véleményünk-' kel. Ez mindenképpen megerősítés és öröm számunkra.

— Az általános iskolákról szólva a tanulmány megállapítja, hogy a tárgyi feltételek — országosan egyedülálló — elmaradottságának oka a fejlesztések hiányában kereshető. Kimutatták, hogy az épületállomány mindössze 23 százaléka, az osztálytermek 26 százaléka épült 1945 után. Ezzel a megyék rangsorában az utolsó helyen álltunk 1982-ig.

— Az egész oktatásfejlesztésnek, illetve a múlt megítélésének van néhány olyan kritikus pontja, amely- lyel a jövőben feltétlenül számolnunk kell. Ezek közül az egyik a tárgyi feltételek kategóriájába sorolható, a másik a személyi feltételekébe, a harmadik a struktúra kategóriájába, és a negyedik a területi megoszlás problémakörébe. Ami a tárgyi feltételeket illeti: tudjuk azt, hogy az egész kormányzat tulajdonképpen a hatodik ötéves tervben jutott el oda, hogy az általános iskolák tanterem-ellátottságában meglevő hiányosságokat a. társadalmi tervezés keretében megfogalmazza és a lehetséges mértékig megszüntesse. Ez bennünket nagymértékben segített, mert mi láttuk azt, hogy itt, Békés megyében az a fő mutatószám — tehát, hogy az egy tanteremre jutó tanulócsoport száma mennyi —, ebben mi a negyedik helyen voltunk a megyék sorrendjében. Ugyanakkor tudtuk azt, hogy a szükségtantermek ügyében viszont a „legjobbak” vagyunk. De ezt a statisztikai szolgáltatásban nem vették figyelembe. A hatodik ötéves terv indításakor azt mondtuk, hogy nemcsak felépítünk tantermeket, hanem ezzel párhuzamosan meg is szüntetünk. Ez nem volt kis dolog, a korábbi beidegződésekre gondolva. így sikerült is a szükségtantermek arányát hatvan százalékkal csökkenteni a hatodik ötéves terv időszakában. Ezzel együtt felvetődött, hogy az újonnan épített iskolák olyanok legyenek-e, amelyek a kor követelményeinek megfelelnek berendezésben, tantermi ellátottságban, egyéb helyiségekben, felszereltségben. Ezek közül az első a békéscsabai József Attila Általános Iskola -volt, amelyért elég sok kritika érte a megyei vezetést a pedagógus- társadalom részéről. Irigykedve nézték ezt az iskolát, és azt mondták, hogy miért csinálunk szuperiskolát, miért nem adjuk a pénzt a rosszabb helyzetben levő iskoláknak. Ez öt-hat éve történt, és azóta a tapasztalat meggyőzött bennünket, legalábbis engem, hogy ennek az iskolának milyen húzóereje lett az azóta történt építkezéseknél. Ez mindenképpen örvendetes, mert nem a tegnapnak építünk iskolát, hanem a holnapnak. Tudni kell ehhez azt is, hogy az állami támogatás mértéke ebben a megyében viszonylag alacsony volt, és így nagyon sokszor kényszerültünk saját erőnkre támaszkodni. Tehát mindig valamiféle szorítottsági helyzetben voltunk, amiből ki ' kellett valamilyen módon lépni. Ehhez jött még az a probléma, hogy a demográfiai hullám elérte az általános iskolát.

— Igen, de kisebb mértékű volt az 1962-es csúcshoz képest, amikor a megyében 68 737 gyerek tanult általános iskolában, az idén pedig 53 200 ...

— Lényegesen kisebb volt, mint a hatvanas, de területi megoszlása teljesen más volt. Néhány kisebb területre vagy a városokra centra- lizálódott. Az a helyzet állt elő, hogy bizonyos helyeken viszonylag új iskoláink üresen maradtak, ugyanakkor a csúcshelyeken nem tudtunk tantermeket biztosítani. Ezt már a hetedik ötéves tervi fejlesztéseknél igyekeztünk figyelembe venni és a legnagyobb feszültségeket megoldani. Továbbá volt még egy probléma, amely az egész oktatásügynek nagy baja: hogy mindig felvállal olyan plusz feladatokat, amelyeket talán nem lenne kötelező, s amelyekhez egy fillért sem kap. így például a szakmunkásképzési célú szakközépiskola bevezetését. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy az oktatás anyagi ellátása lassúbb ütemben nőtt, mint ahogy az árak emelkedtek, akkor nyilvánvaló, hogy egy viszonylagos helyzetrosszabbodás állt be az egész országban, és természetesen ezen belül Békés megyében

is, ahol ezt a speciális helyzetek tovább színezték.

— A tanulmány legizgalmasabb része a középfokú oktatás elemzése, ahol most újabb feszültséggóc jelentkezik — különösen a közép-békési térségben — a demográfiai hullám miatt. Megállapítják, hogy a főleg demográfiai okokból elöregedő megyénkben örülni kellene ennek a hullámnak. S azt is említik, hogy a gimnáziumokban van a legtöbb, igénybe vehető kapacitás megyei mé. retekben, és hogy ez a megoldás a legkevésbé költségigényes. A nagyobb gond viszont inkább a szakképzésben jelentkezik.

— Nagyjából hasonló helyzetbe kerülünk most a középiskoláknál, ahol a tanterem-ellátottság egy-két intézmény kivételével jó volt, de voltak félig-meddig , üresen álló iskolák, míg más helyeken zsúfoltság volt. A hetedik ötéves terv előkészítésekor azt néztük meg, hogy területileg hogyan jelentkezik a nagyobb létszám a középiskolákban, ezt a nagyobb létszámot hogyan lehetne elosztani adminisztratív eszközökkel, másrészt megfelelő profilok telepítésével. Tehát olyan beiskolázási struktúrát csinálunk, amely vonz, amellett, hogy nyilván adminisztratíve , is valamelyest befolyásolni kell a tanulók irányultságát. Itt van Békéscsabán a nyomdaipari szakközépiskola, amelynek a visszafejlesztése nem azért indokolt, mert a gimnáziumi tanulókat nincs hová tenni, hanem azért, mert nincs szükség ezekré á szakemberekre.

— A másik kérdés a személyi ellátottság problémája, amely nem speciálisan Békés megyei jellemvonás.

— Én azt hiszem, hogy az okokat nemcsak magában az ágazatban, hanem az egész gazdaság életében komplexen kell keresnünk és megtalálnunk. Az oktatásügy

szakember-ellátottságában jelentkező problémák néhány területen csúcsosodnak ki. Az idegen nyelv szakosok, a testnevelés, az énekzene szakosok hiányában. Azért azt is látnunk kell, hogy a nyelvszakosok hiánya országos probléma. Mi a magunk részéről sokféle intézkedést tettünk a pedagógusellátás biztosítására. Ide tartozik a felsőfokú pedagógusképzés megyei lehetőségének a megteremtése a tanítóképző idetelepítésével. De tudjuk azt is, hogy nemcsak tanítóképzésre van itt szükség, hanem emellett néhány olyan szakos képzésre is, amit a tanulmány is megemlít, és ezt szeretnénk belátható időn belül megvalósítani a tanítóképző főiskola tagozataként. Bár azt hiszem, a pedagógushiány kialakulásában az is szerepet játszik, hogy állandóan újabb és újabb feladatokat vállalt fel az oktatásügy, amelyekben az értékelés szempontja az volt, hogy az iskola mit tud még mennyiségi feladatként felmutatni. Ez a kör állandóan bővült, és ehhez nyilván emberekre volt szükség. Miután nem a racionális gazdálkodásban voltak érdekeltek, ebből következőleg nemcsak az anyagiakkal, de a munkaerővel sem spóroltak. Ha mindezeket leszámítjuk, és mindenkit arra kötelezünk, hogy a kötelező óráinak tegyen eleget, és ez legyen az értékelés abszolút mércéje, vajon mennyi munkaerőt fogunk megtakarítani? Ezek olyan kérdések, amelyekről most folyik vizsgálat a megyében. A pedagógushiány körül tehát pillanatnyilag vannak kérdőjelek. De ha biztosítunk az iskoláknak egyféle érdekeltséget a racionális pénzügyi és személyi gazdálkodásban, talán megváltozik ez a helyzet.

— A tanulmány történetiségében elemzi a középfokú képzést. Az ötvenes években a közoktatás technikumpárti volt. Ez hátrányosan érintette a gimnáziumokat. Aztán a hatvanas évek elején újabb próbatétel volt számukra az 5+1, majd a szakirányú képzés felvállalása. Kialakultak a szakközép- iskolák, megyénkben sajnos, nem a legjobban konvertálható szakmákra

építve. A megszűnt technikumok helyzete sem volt rózsás, s még ma sem az. A tanulmány profil- válságról beszél...

— A szakmai struktúra a legnagyobb dilemma a tervezésben évek óta. Hogy jól látjuk-e a problémákat, arra választ ad ez a tanulmány. Egyrészt van egyféle szűkkeblű munkahelyi követelmény. Ez a munkahelyi követelmény sokszor az irányítás vagy a felsőbb irányítás szintjén jelenik meg, és így a szakmai irányítás nem tud ellene mit tenni, tehát kénytelen kielégíteni a

napi praktikus igényeket. Viszont ezek a napi igények a gazdasági struktúrától valamilyen mértékben különböznek. Az utóbbi években létrehozott szakmai képzésben igyekeztünk egyrészt a szakmai struktúrához jobban igazodni, másrészt pedig «zen belül is a morf dernebb, a húzó ágazathoz, ezért olyan profilt hoztunk létre a megye iskoláiban, amilyen eddig nem volt. Azt látjuk, hogy a szakmai képzés eléggé koncentrált a közép-békési térségben, és kevésbé a távolabbi területekre. Ebben egy olyan szemlélet tükröződik, hogy ott engedélyeztek alapítani, ahol gazdasági bázis volt. Tehát Gyomaendrődön a cipőiparra, Battonyán a MOM-ra. De vidéken kevés volt az ipari bázis, válsághelyzetbe kerültek az iskolák. Tulajdonképpen egyetlen olyan telepítésünk, ami nincs gazdasági háttérhez kötve, az a sar- kadi postaforgalmi szakközépiskola, amelyik talán ép-, pen ezért prosperál. A közép-békési centrumban, ezen belül is Békéscsabán van a gazdasági bázis túlnyomó része, tehát óhatatlan volt, hogy ide kerüljenek a szakemberképző iskolák. Ugyanakkor az általános gimnáziumi képzést elhanyagoltuk, a gimnáziumi fejlesztésre nem jutott energia. Az egész középiskolázási profilnak problémája, hogy a gazdasági követelményeket igyekszünk napra készen kielégíteni, de ennek a területmegoszlása nem arányos, a naprakészség pedig nem fedi a gazdasági igényeket. Tehát távlatosabban kell az oktatásszervezésnek, irányításnak is gondolkodnia, de a gazdaságnak is.

A szakközépiskolák létrehozásával csökkent a gimnáziumi tanulólétszám, s ez egyféle lefelé nivellálást hozott létre, és ebből sajnos nem tudtunk a mai napig sem kimászni. Ezt látjuk, és ezen akarunk is változtatni. A gimnáziumok egy részét tiszta profilúvá tesszük, mint ahogy a Rózsát azzá tettük vagy a békési gimnáziumot, azzá akarjuk tenni a gyulait, a szeghalmit, a gyomaendrődit. Ahol lehetséges és az adottságok megvannak, ott a szakközépiskolát és a szakmunkásképző iskolát párosítjuk egymással, hogy ezzel a szakmunkásképzés bizonyos zártságát is megszüntessük.

— Békés megyében kevés — országos viszonylatban is — a felsőfokot végzett szakember. Ismeretes pedig, hogy a felsőfokú intézményekbe elsősorban a gimnáziumokból van esély bejutni. Ehhez pedig a jelenlegi képzési arányon változtatni kell.

„Békéscsaba gimnáziumhiányos város”

Fotó: Gál Edit

— Az kell, hogy a gimnáziumi tanulók arányán változtassunk, javítsunk. Sikerült is előbbre lépni még akkor is, hogy ha az össz- gimnáziumi tanulólétszám még nem nőtt, de már két év óta a beiratkozottak aránya 25 százalék körül van, ami elfogadható. Viszont kár lenne tagadni, hogy most elhelyezési gondjaink is vannak.

— A mennyiségi mellett ott vannak a képzés minőségi gondjai is. A tanulmány igen határozott képet fest a régi, úgynevezett elit gimnáziumok minőségi romlásáról, amely nem írható kizárólag a központi változtatások számlájára.

— Régtől fogva izgat az a kérdés, hogy valaha ennek a megyének voltak olyan iskolái, amelyek — hogy úgy mondjam — a szürkeségnél többek voltak. Ezek az iskolák a patinájukat lényegében elvesztették. Kollégáimmal évek óta’ beszélgetünk róla, töprengünk azon: hogyan lehetne olyanféle megoldásokat találni, ahol a kivételes tehetségek gondozása megfelelő hangsúlyt kapna. Erre több iskolánk képes lenne meggyőződésem szerint. Ehhez persze egyrészt elgondolás kell, másrészt energia az ott dolgozó emberek részéről. Azután kellenek megfelelő emberek és anyagiak is természetesen. Azt hiszem, ha van megfelelő energia hozzá, akkor ez megvalósítható viszonylag könnyűszerrel. Néhány helyen a feltételek tulajdonképpen megteremtődtek. Békéscsabán a Rózsában, Békésen, Orosházán vagy ,Gyulán továbbra is megvannak, de más iskoláinkban is megteremtődhetnek, ahogyan a mezőbe- rényi német nyelven oktató gimnáziumban. Ilyennek tartóm az ének-zenei szak- középiskolát is, amely azt a reményt, amit mi hozzáfűztünk, egyre inkább megvalósítja. Szükségünk van arra, hogy legyen egy Tömörkényünk, vagy más hasonló iskolánk, amelyik vonzza a tehetségeket.

— Mi tehát a közvetlen tennivaló?

— A hetedik ötéves tervi

elgondolások úgy fogalmaznak, hogy most, szorított helyzetünkben is kettős célt akarunk megvalósítani: a

lakossági igényeknek, tehát a továbbtanulási szándéknak, másrészt a gazdaság ijgényeinek, szerkezetének jobban megfelelni szerkezetileg és területileg. Másrészt pedig, hogy a nagy létszámú tanulókat átvezessük a középiskolán zökkenő nélkül. De mi nemcsak ezt tekintjük feladatunknak, hanem emellett bizonyos struktúraváltoztatást is meg akarunk valósítani, amit az előbbi példákkal elmondtam. Mindez nem megy ingyen. De ezt mi a hetedik ötéves tervi beruházásainknál figyelembe is vettük, és az anyagi fedezetet megteremtettük hozzá. Ehhez a települések jó partnereink voltak.

— Elkészült tehát ez a korrekt, átfogó tanulmány, amely a tanácsi irányítóknak igen nagy hasznára lehet a tervezésben, a döntések meghozatalában. Miért nem jelenhet meg több példányban?

— Ki mondta, hogy nem jelenhet meg? Ez egy vizsgálati eredmény összegzése, tehát először csak néhány példányban készült el. Hogy ez reális, jó, vagy milyen minőségű, azt már mi döntjük el. Hogy aztán ennek a megvalósítása vagy a használata hogyan történik, az is a mi feladatunk. A magam részéről abszolút természetesnek tartom, hogy ezt eljuttassuk mindazoknak, akik érdekeltek az ügyben. A politikai vezetésnek éppen úgy, mint a helyi, tanácsi irányításnak. Tehát nem íróasztalnak készült, hanem azért, hogy használjuk a mindennapi gyakorlatban, hiszen egy kutatásnak csak akkor van értelme.

B. Sajti Emese