Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntek NÉPÚJSÁG Emlékek, gólok, fröccsök Négyszemközt a gólkirállyal Ha behunyom a szemem, tisztán rajzolódnak ki em­lékezetemben az ötvenes évek futballzseni jeinek'alak- jai. És nemcsak Puskásé, Bozsiké, Hidegkútié, meg Kocsisé, hanem Egresi, Palo­tás, Szilágyi I., Börzsei és társaik jellegzetes mozdula­tai is bennem élnek. Hegy­is ne élnének, hiszen leg­többjükkel össze is hozott a jósorsom. Nagyszerű érzés, amikor az ember kezet ráz egy le­gendával. Kezet ráz, mi több, beszélget is vele. A lila-fehér melegítőt viselő, ősz hajú férfi kényelmesen elhelyez­kedik a balatonlellei BM- üdülő társalgójának egyik székén és parttalanul ömlik belőle egy jó adag futball- történelem. („A Szentlőrinci AC-ban az egykori kitűnő Fradi-csa- tár, Kohut Vilmostól tanul­tam a szakma mesterfogá­sait, az ellenfél kapujának bevételét. Később az FTC- ben, az Újpestben, pontosab­ban a Bp. Dózsában, majd a Bp. Spartacusban és az Egyetértésben is a góllövés volt a feladatom.”) A sportág krónikájának aranylapjait ugorja át az, aki nem idézi Deák Ferenc dicsőséglistájának főbb té­teleit. A népszerű Bamba húsz alkalommal viselte a címeres trikót. Az „átmene­ti”, az 1945 és 1949 közötti időszak legjobb csatársorá­nak az Egresi, Szusza, De­ák, Puskás, Tóth III. össze­tételű ötös fogatot tartották a szakemberek. („Egy híján harminc gólt lőttem a nemzeti tizenegy tagjaként. 1946 októberében az Üllői úton az osztrákok elleni mérkőzésen szerepel­tem először a meggypiros mezben. Góljaimmal 2—0-ra nyertünk. Pontosan három évvel később Bécsben a szünetben még a sógorok ve­zettek, mégis csalódottan tá­vozott a 65 ezres szurkoló­sereg. A 4—3-as győzel­münkkel végződött találko. zón Puskással testvériesen megosztoztunk a gólokon. Örök bánatom, hogy az aranycsapat későbbi sikerei­nek nem lehettem részese. Nem lehettem, mert Sebes Gusztáv nem szívlelt, ráadá­sül a SZOT sportosztályán főnököm is volt. Arra akart rávenni, hogy reggelente tartsak sajtószemlét. Nem tettem, inkább otthagytam állásomat. A bajt tetézte egy váratlan sérülésem. 1950 jú­niusában a Ferihegyi repü­lőtérről nem a lengyel—ma. gyár találkozó színhelyére, Varsóba utaztam, hanem a Benczúr utcai sportkórházba szállított a mentő. Sérvmű­tétem után soha többé nem kaptam »behívót« Sebestől.") 1950-ben egy másik fájó búcsút is átélt Deák Ferenc. A Balaton partján pihenő középcsatár egyik italozással egybekötött kiruccanása ve­rekedéssel zárult. A pofonok, mivel a kárvallottak rend­őrök voltak, előidézői lettek klubcseréjének, az akkor­tájt adminisztratív intézke­désekkel „leépített” Ferenc­város elhagyásának. Az ese­tet követően a gólkirály két lehetőség között választha­tott: vagy befejezi pályafu­tását, vagy a Dózsához iga­zol. Három termékeny idényt töltött a Megyeri úton, majd újabb három esztendőn át másodvonalbeli együttesek­ben kamatoztatta páratlan tehetségét. („Háromszoros gólkirály­nak vallhatom magam. Az 1945—46. évi idényben 66- szor zörgettem meg az el­lenfelek hálóját, igaz akkor hosszabb volt a bajnoki idény, mint máskor. Egy év múlva is én nyertem a mes­terlövészek versenyét 48 ta­lálattal, míg a második he. lyezett Puskás 32-szer volt eredményes. Az 1948—49. évi vetélkedőt 59 góllal zár­tam, a múltnak adtam át Zsengellér addigi 56 gólos bajnoki csúcsát. Csupán ér­dekességként jegyzem meg: a második helyet akkor is Puskás szerezte meg, aki 46- szor vette be az ellenfelek kapuját.’’) Amikor a gólok születésé­nek' műhelytitkáról faggat­tam, elmondta, hogy vágó­hídi dolgozó lévén, naponta fél liter marhavért ivott meg, továbbá, hogy hetente háromszor kora délutántól sötétedésig focizott, legin­kább kapura lőtt, illetve fe­jelt. Mindazonáltal a fröcs- csöt sem vetette meg. Egy alkalommal névnapja más­napján fogadta az FTC a Dorogot. Lyka edző alaposan leteremtette, majd a lelátó­ra parancsolta korhely játé­kosát. A vendégek 1—0-ás győzelmével végződött talál­kozó után a rendőrök mene­kítették ki a pályáról a szakembert. Megemlítette még, hogy Puskás, Szusza és Kocsis voltak legkiválóbb partnerei. Itthon Lóránttal,' a külföldiek közül pedig az osztrák Ocwirkkal vívott emlékezetes csatákat. Minden idők legeredmé­nyesebb magyar labdarúgója udvariasan megköszönte a beszélgetést, maj.d szálfa­egyenes tartással távozott, ő elment, a vele töltött vala­mivel több mint fertályóra hangulata azonban örökre velem marad. Azóta is pró­bálom megfejteni: vajon mi­ért? Nos, Deák Ferenc 65 éve­sen is azonos hajdani önma­gával. Felfelé nem nyájas- kodik, lefelé nem tapos. Ha hívják megy, ha nem — fél­reáll. Beszélgetésünk során nem említette, hogy az ő idejében így volt, meg úgy volt, ellenben ezek a mosta­niak ... Pedig ha belegondo­lunk, ő egy idényben \ több gólt lőtt, mint sok híres-ne­ves utódja egész pályafutása alatt. Thékes István Cél: az „II” osztályba jutni Befejeződött az asztalite­nisz-csapatbajnokság őszi idénye. A Békéscsabai Kon­zerv férfiasztalitenisz-csapa- ta az utolsó fordulóban ha­zai pályán 24:l-re legyőzte a Kecskeméti Spartacus együt­tesét. A gyári csapat a sze­zon legjobb játékával ruk­kolt ki. A győzelmeket: Ba­logh, Czina, Seres, Somogyi 5-5, Sebestyén 4 szerezték. AZ NB II Gárdos B csoport állása az őszi szezon után: 1. Bcs. Konzerv 2. Nyíregyháza 3. B. Kinizsi 4. Eger 5. Kecskemét 6. Hajdúhadház 7. Nógrádi V. 8. Ózdi Kohász 761 131: 44 12 7 5 2 92: 83 10 7 5 2 104: 71 10 7 5 2 101: 74 10 7 3 4 76: 99 6 7 2 5 61:114 4 7 1 6 50:125 2 7 1 6 85: 90 2 Azonos pontszám esetén a helyezések sorrendjét az egy­más elleni eredmény hatá­rozta meg. A konzervgyári csapat a bajnokság esélyeseként raj­tolt. Biztató kezdet után a harmadik fordulóban — ha­zai pályán — váratlan vere­séget szenvedett az Eger csapatától. A következő négy fordulóban a gárda is­mét magára talált, és fölé­nyesen nyerte mérkőzéseit. A szakosztálynál célul tűz­ték ki, hogy a bajnokság ta­vaszi fordulóira megtartják jelenlegi helyezésüket. és így az 1987—88. évi csapat- bajnokságban az NB II A osztályába szeretnének fel­kerülni. Az egyéni teljesítményeket értékelve Seres Árpád ifjú­sági korú sportoló teljesít­ménye kívánkozik az élre, aki 35 mérkőzésből 29-et megnyerve, 83 százalékos teljesítményt nyújtott. Min­den mérkőzésen szerepelt Balogh, Czina és Sebestyén, a teljesítményük 75 százalé­kos. E sorból különösen ki­emelkedik Balogh, aki a vártnál lényegesen jobban szerepelt. A 4. fordulótól a csapat állandó játékosa lett a Békéscsabai Előre Sparta- cusból átigazolt Somogyi At­tila — a Budapestre került Andódy Tibor helyett —, aki kitűnően helytállt, hiszen a lejátszott 20 mérkőzésből 18- at megnyerve. 90 százalékos győzelmi arányt ért el. A csapat jelenlegi összeté­telét figyelembe véve, a baj­nokság megnyerése reális célkitűzésnek tűnik. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) Luzernban közzétette 1986 világranglistáját. A listák (a legutóbbi, 1386. fél­évi helyezés és pontszám). Férfiak: 1. Garri Kaszparov (szovjet 2135 (1., 2740), 2. Ana- tolij Karpov (szovjet) 2710 (2., 2705), 3-4. Andrej Szokolov (szovjet) 2645 (5-8., 2620), Artur Juszupov (szovjet) 2645 (3., 2660), 5. Viktor Korcsnoj (sváj­ci) 2625 (4., 2650), 6. Ljubomir Ljubojevics (jugoszláv) 2620 (nem volt az első tízben), 7-8. Robert Hübner (nyugatnémet) 2615 (5-8., 2620), Nigel Short (an­gol) 2615 (9., 2615), 9. Portisch Lajos (magyar) 2610 (10., 2605), 10-11. Borisz Szpasszkij (francia) 2605 (5-8.. 2620), Mihail Tál (szovjet) 2605 (nem volt az első tízben). Nők: 1. Maja Csiburdanidze (szovjet) 2530 (2., 2435), 2. Polgár Zsuzsa (magyar) 2495 (l„ 2455), 3. Nona Gaprindasvili (szovjet) 2475 (4-5., 2350), 4. Pia Cramling (svéd) 2455 (3., 2400), 5-6. Jelena Ahmilovszkaja (szovjet) 2435 (9- 10., 2290), Nana Joszeliani (szov­jet) 2435 (6., 2325), 7-3. Verőci Zsuzsa (magyar) 2415 (7., 2320), Marta Lityinszkaja (szovjet) 2415 (11-12., 2275). (A közelmúltban a női ver­senyzők £lő-pontszámát százzal növelték, kivéve a csak férfi­viadalokon indult Polgár Zsu­zsát.) A Népújság közvélemény-kutatása Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1986-ban? 2. . 3. 1 1. 2. 3. Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1986-ban? Melyik volt Békés megye legeredményesebb csapata 1986-ban? 1. A szavazó neve és pontos címe: — A túlságosan is erős ausztriai alapozás. Én ugyanis azt mondom, hogy a fárasztó bajnokság után a fiúk néhány napig lazítottak. Ezek­nek a néhány napos ki-kiruccanásoknak lett az eredménye az a bizonyos felmérés az MTK-pályán, "de becsapós eredményt adott, mert nem igaz, hogy a játékosok alapjában véve voltak rossz állapotban. Az elő­ző napok örömeinek fáradtságát tévesztette össze Mezey György, hogy úgy ítélte meg: igen-igen leromlott az ál­lapotuk. Így aztán az ausztriai edzőtáborban a kelleténél erősebben dolgoztatta meg őket. A hidegről nem is szólva. Mert a talaj mentén fagyott, ha a fejük búbján sütött is a nap. A játékosok este fáztak, mindenki a megszokott sú­lya alatt volt 3-4 kilóval? Ki találta ki? Ha 3-4 kilogram­mot valakinek a versenysúlyáról leveszek, akkor az a játé­kos elgyöngül. — Jó árut exportáltunk? Friss, egészséges árut? Vagy ta­lán szállítás közben romlott el? öntől szakvéleményt sze­retnék hallani. Néhány éve arra voltam kíváncsi, hogy mi­ért estek szét Amerikában a Rubik-kockák? Miért kellett 1 millió kockából 750 ezer selejtet visszaszállítani? — Miért esett szét a magyar csapat az utolsó pillanatban? — Mint egykori szövetségi kapitánytól, pontosan ezt kér­dezte tőlem a Sporthivatal. Ha jól tudom, összesen hár­munktól erre kértek szakvéleményt. De mi mást mond­hattam volna erre, mint azt, hogy a jónevű edző edzői naplójában van a szakmai kérdés válasza. Ott kell lennie a bejegyzésekben, hogy a terhelés hogyan aránylóit a pihe­nésekhez, hogy melyik nap mit csináltak. Az orvosi méré­sek bejegyzéseit is meg lehet találni. Amióta csak az esze­met tudom, és edzősködöm, megvannak a régi naplóim. Ma is visszalapozhatok arra, hogy mikor mit csináltunk, meny­nyi ideig, milyen intenzitással? Mezey képzett edző. A Testnevelési Főiskola tanára. A titok, ha van titok, akkor az ő kezében van. Mert ha semmi másból, a pulzusmérések adataiból is következtetni lehet a játékosok erőnléti állapo­tára — a teszteket már nem is említem. — Én magam azonban a képernyőn a fáradt állapotukat láttam. Csak ar­ra hagyatkozhatok, amit maguktól a játékosoktól hallot­tam, akik arra panaszkodtak, hogy Mexikóban is folytat- niok kellett az ausztriai edzőtáborban gyakorolt erős edzé­seket. Ennyi terhelést pedig nem bír ki a szervezet. — Me­zey naplóját azonban nem láttam. Pedig az perdöntő. — Hogyan fogadható el ez a szakvélemény, ha a játé­kosok és mindenki, aki ott volt Mexikóban a legutolsó, csü­törtöki edzésen, egybehangzóan azt állítják, hogy a csapat a vártnál is jobb erőnlétben volt. Hogy mé(f vissza is kel­lett fogni a fiúkat. Létezik olyan, hogy a túlzott alapozás első nagy fáradtsága éppen a szovjetek elleni mérkőzés első, illetve annak negyedik percében jött ki a fiúkon? — Létezik! — ön elkövetett már efféle hibát? — Elkövethettem. — Bűn ez, vagy hiba? — 'Hogy volna bűn? Épp ez a feneség az egészben. Mert ha a hibákat bűnnek vesszük, akkor hibát hibára halmoz- tatunk az emberekkel. Megfélemlítjük a legjobb szakembe­reket is. És ha itt bűnről kell beszélni, akkor én már abba is hagyom ezt az interjút. Akkor engemet is soroljanak a bűnösök közé. — Köszönöm! Régen szerettem volna efféle szavakat hal­lani. Ügy is, mint üzenetet Mezeyneli és minden idők ma­gyar szakembereinek. — És most arra kérem, hogy igenis nyomozzunk tovább, de tiszta lelkiismerettel: mi lehetett a csapat fizikai legyengülésének titka? Hiszen 1986. május 2-től 15-ig alapoztak Ausztriában. Utána három nap családi élet Budapesten, majd irány Mexikó, kétheti újabb együtt- létre. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Hát ez az! Én mindig óvtam edzőtársaimat a hosszú edzőtáborozások negatív következményeitől. Mondtam is Mezey Gyurinak a magam példáját okulásra, mert az 1978- as világbajnokság előtt én is hibát követtem el azzal, hogy elvittem a csapatot Németországba. A hiba még súlyosbo­dott azáltal, hogy nem tudtunk mérkőzéseket szervezni — hogy onnan mi is hazajöttünk néhány napra, mielőtt ki­utaztunk volna a világbajnokságra... — És hogy előtte Angliában szenvedtek 4—1-es vereséget? — Egy fittyfenét! Az az angliai barátságos mérkőzés, amely az angol csapatnak jubileumi tétmérkőzés volt, csak segített abban, hogy ne bízza magát el a magyar gárda. Nem ártott az, hanem használt. Persze, ha mi győzünk 4—1- re. akkor Végh Antal azt írja utólag, hogy hiba volt ön­magunkat becsapni a gyönge ellenféllel. Akkor az ő elmé­lete szerint Anglia játszotta volna azt a szerepet, amit most Brazíliának tulajdonít! Nem így értékelte Mezey számlájára a brazilok elleni 3—0-ás győzelmet? — Maradjunk a szak­kérdéseknél. — Tehát a bezártság? Az összezártság? — Igen. A szocialista országok csapatainak 80 százalékát így készítik fel tétmérkőzésre. A nemzetközi eredmények nem valami fényesek. Nem tudni, de gyanítani kell, hogy idegfáradtságot okozhat a bezártság: visszahat a játékosok erőnlétére. — ön támadja Mezeyt? — Nem támadom Mezeyt. — Védi Mezeyt? — Nem védem Mezeyt. — Elítéli Mezey gyors lemondását? A focitörténelem megismétli önmagát — Ravasz kérdés. — Tudom. Azért tettem fel éppen önnek. — Mondja csak... — Mert mintha a focitörténelem megismételte volna ön­magát abban, hogy Baráti csapatát is a szovjetek elleni vesz­tes mérkőzés sújtotta le. Az az egykori 2—1-es vereség és Baráti gyors lemondása. Hogyan volt? — Cifrán. Mert én az után, hogy a szovjetek elleni vere­ség miatt a csapat kiesett, tévedésből az angol rádióban mondtam le a szövetségi kapitányságomról. — Angolul? — Na nem. Én azt hittem ott Angliában, hogy Szepesi György küldte hozzám a fiatal fiút a mikrofonnal, hogy mondjak véleményt a vesztes mérkőzésről. De én kifakad­tam. Azt mondtam, hogy hagyjon békén! Megint kikaptunk a szovjetektől — hazaáruló vagyok —, menjen innen, én nem vagyok szövetségi kapitány többé. Lemondtam! — A BBC elfogadta? — Igen, és tovább is adta. mert a délután öt órakor su­gárzott hírt Hoffer kidobta az MTI-n keresztül fél hatkor Magyarországon: Baróti lemondott! — Ez cifra „szűr”. Nem ez az igazi magyar „bunda”. — Nem tudom, hogyan kell érteni. A szovjetek nem te­hetnek arról, hogy mi mindig görcsös igyekezettel játszunk ellenük. Hogy vannak előítéletek, amelyek újra meg újra előjönnek. Hogy én rossz helyen mondok le és a többi és a többi. El is tiltottak akkoriban az edzőségtől fél évre. Különböző más büntetésekkel is sújtottak. De a legjobban a magyar labdarúgást sújtották, mert én elkészítettem a ma­gam elemző jelentését, amiben kimutattam, mit csináltunk helyesen, mit nem. Hogyan tovább? — Negyven gépelt ol­dal. De félrelökték. Nem is tárgyalták. — Csodálkozik, hogy Mezey fogta magát és elment Ku- vaitba? — Csodálkozom? — Csodálkozik, hogy ő is azt mondta értelemszerűen, akárcsak ön, hogy hagyják őt békén... Hogy elzavarta a „mikrofonos fiút”. — Csodálkozom? — Hogy ön lemondott, de már akkor is úgy volt, hogy mindenki tudta Barátiról: a világbajnokságon akárhogyan is alakul a magyar csapat helyzete — Baróti Lajos nyugdíj­ba vonul. És nem így volt ez Mezey vei is? — Csodálkozik ön azon, hogy a magyar edzői önvédelmi reflex annyi év után is megnyilvánul a már előre való lemondásban? — Csodálkozom? — Hogyha ez így van, akkor mi van belül? Lelke leg­mélyén hogyan vág neki egy magyar edző, egy magyar csapat a célküzdelemnek, ha már eleve lemond a győzelem­ről? Csodálkozik ön azon, hogy így fogalmazom meg Mexikó kudarcának lélektani okát? — Csodálkozom? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom