Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
ESSES1987, január 24., szombat Utak, kukák, konténerek Egy héttel a hófúvás után Szeszelős riport Mikor telik be a pohár? Békéscsabán Tegnap délelőtt többen hívták szerkesztőségünket, hasonló panaszokkal, mint az előző napokon mások. A telefonálók békéscsabaiak voltak minden esetben. Egyik részük arra panaszkodott, hogy már régóta nem ürítették a kukákat, szemetes konténereket, míg mások az utak állapotát kifogásolták. Az utóbbiak autósok, valamint főleg busszal járók voltak, s elmondták, hogy egy-egy utazás szó szerint megrázó. A panaszok áradatát meghallgatva felhívtam a városgazdálkodási vállalat igazgatóját, Botyánszki Jánost, aki a következőket mondta: — Folyamatosan dolgozunk, a hétvégeken is, hogy mielőbb utolérhessük magunkat. Sajnos, kevesen vagyunk, s alkalmi munkásokat nincs módunkban huzamosabb ideig foglalkoztatni. Ez az egyik oka. hogy lassabban haladunk a kelleténél. Másrészt, kevés gépünk van, s ezek közül is alkalmanként egy-egy lerobban. Arra pedig, hogy újabb gépeket vegyünk, még csak nem is gondolhatunk, nincs rá fedezet. Mindezektől függetlenül, a város legfontosabb fő közlekedési útjait, a •buszjáratok vonalait megtisztítottuk, s a buszmegállókat is annyira, hogy a biztonságos le- és felszállást biztosítani tudjuk. Az is nehezíti a munkánkat, hogy a múlt héten lehullott nagy hó a letaposott utakon jéggé fagyott a nagy hidegben, olyannyira: több helyen a gépeink sem boldogultak vele. Hozzánk is sok panasz érkezett, de azt meg kellene értenie a lakosságnak, hogy elsősorban azokat az utakat kellett járhatóvá tenni, melyeken a legnagyobb a forgalom, s csak ezek után kezdhettünk hozzá a kevésbé forgalmas utakhoz. Jelenleg is dolgozunk éjjelnappal. Az utakat, ahol még jég van, felsóztuk, ez is megkönnyíti azok letakarítását. Ami a szemétszállítást illeti, szombaton délután már elmondhatjuk, e téren pótoltuk a lemaradásunkat. * * * Botyánszki János beszélgetésünk végén egy városi autós körsétára invitált. Elfogadtam a meghívást. Természetesen egy röpke óra alatt nem juthattunk el mindenhová, de néhány helyen megfordultunk. A fő közlekedési utak valóban — ' túlnyomórészt — tiszták, hosz- szabb-rövidebb rázós szakaszoktól eltekintve. A buszmegállók a legfontosabb vonalak mentén elfogadhatóak, a kisebb utcákban azonban találkozhattunk kevésbé takarítottál, sőt olyat is láttunk, ahol még mindig halomban áll a hó. Voltunk a Rigó utcában is, ahonnan még reggel telefonáltak, hogy hosszú ideje nem vitték el a szemetet. Délután jártunk ott, a kukák már üresek voltak. Találkoztunk Olyan szeméttárolókkal, melyek több méterre az utaktól, s nagy hóban voltak. Gondoljunk csak bele, főleg a konténerek ürítését illetően, ez óriási erőfeszítést kíván a szemétszállítóktól, s ez is lassította, lassítja a szemét elvitelét. A vállalat dolgozói kérik, hogy a lakók a kukák, konténerek környékét, ahol ezt rr,“g nem tették meg, tisztítsák meg a munka megkönnyítése. gyorsítása érdekében. Az utakra visszatérve: sok helyen találkoztunk parkoló, hóval körbevett autókkal, s az ilyen szakaszokat ezek miatt szinte lehetetlen letakarítani, hacsak, el nem tá- volítják járműveiket a tulajdonosok. A körsétánk végén azt is megtudtam: hogy hétfőtől kezdve lehet számítani kisebb útlezárásokra — takarítás miatt — a még jéggel borított szakaszokon. (pénzes) Varga István, a megyei munkavédelmi felügyelőség vezetője fehér ingben, nyakkendőben, zakóban ül az asztal végén. Elegáns ember, és szigorú is. Körülötte 10 felügyelő jegyzetel. Akcióra készülnek. Két napig azt vizsgálják: hogyan hajtják végre a kereskedelemben, a vendéglátásban, az üzemekben, a téeszekben a szeszes ital árusításának és fogyasztásának korlátozásáról szóló legújabb rendelkezéseket. Az eligazítás mindössze 15 percig tart. — Korrekt, de határozott és szakszerű intézkedést várok — mondja. — A bírság kiszabásánál körültekintően járjunk el, egyelőre ne a legmagasabb összeget szabjuk ki, a kereskedelemben viszont legyünk szigorúbbak, főleg a rendelet végrehajtásáért felelős vezetőkkel szemben. Ha letesz elém 10 ezer jorintot A következő nap reggelén, 6 órakor már a békéscsabai utcákon csúszkálunk. Hideg van, ónos eső esett. Jól jönne egy kupica itóka. A két felügyelő: Valentinyi Márton és Szabó Áron hasonló véleményen van. Megpróbálunk, ha némi fondorlat árán is, szeszhez jutni. Igaz, a rendelet kimondja: munkanapokon az üzlet nyitásától reggel 9 óráig a kiskereskedelmi, illetve vendéglátó üzletben szeszes italt árusítani tilos. No, de láttunk mi már karón varjút! A Kékmacska zárva, a Kulich Gyula lakótelepi szerződéses büfé viszont nyitva van. Gőzölög a fekete. — Icipici konyak kellene a poharakba — súgjuk a presszósnőnek. — Nem bonthatunk palackot, de nincs is konyakunk — sajnálkozik. A szomszédos ABC-áru- házban gyér a forgalom. Téblábolunk a gondolák előtt. A kosárba az élelmiszerek mellé ital is kerül. Gyanússá válunk. Az egyik eladó a hátunk mögött kéz- zel-lábbal mutogat a pénztárosnőnek. A lisztet, a cukrot beüti a gépbe, és elámul, hogy a papírzacskóban a kifli helyett portoricói rumot talál. — Uram, ezt vigye vissza, ott a tábla: 9 óráig szeszes italt nem szolgálhatunk ki. Előkerül az igazolvány, és Kovács László, az üzlet vezetője. Éppen most érkezett, utcai ruhában támasztja a falat a szűk irodában. A tapasztalatokról beszél: — Nem állítom, hogy január 1. óta egyértelműen csökkent az italforgalom, viszont annál többen lopnak. Aki hozzászokott a napi adaghoz, az igyekszik gyorsan a táskába, zsebbe rejteni a kisebb-nagyobb palackot. Véleményem szerint jobb lenne, ha a polcról sem szabadna levenni az italt. Most félrelökik a tiltó táblát, és megpróbálkoznak a lehetetlennel. Ha minden kötél szakad, itt várakoznak 9-ig az ajtó előtt. — Mintha kevesebb szeszes ital lenne a polcokon. — Igen. Nem - rendelünk annyit, mint annak előtte. Régen 6-tól 9-ig az összes forgalom 17—18 százalékát tette ki a szesz, főleg a pálinka és a sör fogyott. Nem túlságosan éri meg italt árusítani. Szűkebbre vették az árrést, az alkohol eladásából befolyt összeg immár nem számít bele a forgalmi részesedésbe. A kiesést valami mással kell pótolni. Az Élésker 119 es számú szerződéses élelmiszerüzlete is csendes az Illésházi és a Sallai utca sarkán. A raktárajtó melletti polcon sorakoznak az égetett szeszes italok és a Diana sósborszesz. Nyúlok a zacskóért, belecsúsztatok egy kétdecis ke- vertet és a kosárba teszem. A pénztárgép előtt álló fiatalember csak mosolyog, és visszateteti a helyére a palackot. —• Legalább egyetlen üveg Dianát adjon — könyörgök. — Azt sem lehet 9 óráig! — szól oda Sütő Mária, az üzlet vezetője. — Az igazgató így rendelkezett. Teljes a „kudarc”. A vásárcsarnokban termetes asszonyság támasztja a pultot. Szemben csábító italos palackok sorakoznak. Kérésünket kerek-perec visszautasítja: — Ha letesz elém 10 ezer forintot, kiszolgálom — rep- likázik mérgesen. Az igazgató sem kivétel Nem is tudom, hogy bosz- szankodjak-e, vagy örüljek. Jól jönne egy kis leleplezés. Ugyanakkor tudomásul veszem: íme egy rendelet, amelyet megtartanak! Persze, kár lenne előre inni a medve bőrére. Űjabb kalandra indulunk, 7 óra után már a Démász-székház előtt ügyködünk. Az UAZ-gépkocsi- ban hárman ülnek. Mezőbe- rénybe igyekeznek, az éjjel a ráfagyott jégtől leszakadt a 120 kilovoltos távvezeték. Az alkoholteszter néma, senki sem ivott. — Felelősségteljes munka a miénk — állítják mindannyian —, itt nem lehet játszadozni, az elektromosság komoly dolog. A gyülekezőben nők és férfiak készülődnek a munkára, kávét iszogatnak. Egyenként a műszer elé járulnak, viccelődnek. Fújnak, belelehelnek a mikrofonba, illedelmesen bemutatkoznak. Egy tömzsi férfi ezt mondja: — Harminchétben születtem, de minek... A többiek nevetnek. A műhelyekben hasonló a hangulat. Kelemen Sándor üzemigazgatót sém az alkohol izgatja, hanem a sok üzemzavar. Az irányítóközpontban Papp Sándor, az éjszakai ügyeletes tájékoztat: — A legnagyobb gondot a Békéscsaba—Szeghalom közötti magasfeszültségű vezeték szakadása okozza. Ezért rövidebb-hosszabb ideig áram nélkül maradtak a megyeszékhely egyes körzetei, Békés, Vésztő, Okány, Kondoros, Kétsoprony térsége. A mostoha körülményekhez képest dolgozóink hamar megtalálták a hibát, és nagy erőfeszítések árán igyekeznek kijavítani. Másnap a BHG 8. számú békéscsabai gyáregysége előtt találkozom Csetneki István és Kovács Pál munkavédelmi felügyelővel. A portás precíz ember, igazolványt kér, az adatokat bejegyzi a naplóba. Az ellenőröket az előző nap történéseiről kérdezem. — Volt esemény bőven — kezdi Kovács Pál. — A József Attila lakótelepen jártunk, ahol az Élésker 106-os számú ABC-áruházában körülbelül fél nyolckor dobozos sört lettünk, amelynek az árát a pénztárosnő gondolkodás nélkül beütötte. Figyelmeztető táblát sem láttunk az italokon, csak az eset után került elő valahonnan. A pénztárosnőt 300, a helyettes boltvezetőt 600 forintra büntettük. — Ezt feledékenység is okozhatta. így is fel lehet fogni. Az viszont aligha véletlen, hogy az áfész Lencsési ABC-áruházában mindkét pénztáros leblokkolta 8 óra tíz perckor a két-két dobozos sört. holott más árut nem is tettünk a kosárba. Két helyettes vezető is szolgálatban volt, mégsem figyelmeztették a pénztárosnőket. A 25x25 centiméteres figyelmeztető táblát is kicsinek találtuk. Közben a BHG kapuján tódulnak befelé az emberek. Munkások, műszakiak, irodisták. Vonakodás nélkül belefújnak az alkoholteszterbe, a szondába. Járjuk a forgácsoló-, a lakatos-, a festőműhelyt. — Mikor ivott utoljára? — Hajnali négykor — vallja be egy hosszú fiatalember. — Bejáró vagyok. A présgépnél barna képű fiú ügyködik." Ingerülten rászól a felügyelőre: — És maga nem ivott!? Egyébként mindent rendben találunk. Az ellenőrzött mintegy 80 ember között ott van Márton József igazgató is. Készségesen bebizonyítja, hogy tiszta a lehelete és a lelkiismerete. Kérésünkre megmutatja a bárszekrényt, amelyben három üveg üdítő árválkodik. — Nálunk folyamatos az alkoholellenőrzés — ül le megkönnyebbülten. — Amikor 1968-ban ide kerültem, áramtalanítani kellett a gépeket, annyi volt az ittasan dolgozó ember, a fegyelmik fele emiatt született. Szerencsére ma már más a helyzet, de nem bízzuk el magunkat, a művezetők szabad kezet kaptak, kezdeményezhetik az elbocsátást is. Zöldül a szonda Irány a Szabadság Termelőszövetkezet. A gépműhelyben megint nincs „szerencsénk”. Mindössze a villany- szerelők műhelyében akadunk rá a sörösüvegnyi cseresznyepálinkára. A tulajdonos tiltakozik az ellen, hogy inni hozta volna be, bizonyára az öltözőszekrény díszítését szolgálja. Az asztalos-, a kovács-, a gépjavító műhelyben, a gumijavítóknál az ott tartózkodók közül senki sém fogyasztott ma reggel szeszes italt. Ez megnyugtató. De menjünk tovább. Az állattenyésztési telepen M. György markológéppel trágyát rak. Lassan lekászálódik az ülésről. Alacsony, vékony ember. Csetneki István mintha sejtene valamit, a szonda után nyúl. — Mennyit ivott? — kérdezi. — Ma egy kortyot sem. Tegnap este 10-11 óráig kimaradtunk a haverokkal. A Bozó-kocsmában, a jaminai presszóban ittunk. A szonda megzöldül, a gépkezelő pedig 300 forint helyszíni bírságot fizet és hazaküldik. Az egyik istálló előtt zsebre tett kezekkel álldogál P. János, egykedvűen nézi, amint két társa adagolja a tápot a padláson levő csirkéknek. Hegesztő a szakmája, mégis itt téblábol, látszik rajta, hogy másnapos. Persze, mindent tagad. A szonda viszont nem hazudik. Végül megszólal: — Az éjjel együtt szórakoztunk M. Gyurival, de ma reggel tényleg nem ittam. A csekket 300 forintról kiállítják és a fiatalember is hazaballag. Végigjárjuk az irodákat is. Az alkoholteszter itt sem hallatja a hangját. Most már csak az összegzés van hátra. Ehhez a képhez azonban hozzátartozik, hogy mit mond Higyed István és Mérei István, akik szintén a stáb tagjai voltak. — Merre jártak és mit tapasztaltak? — Gyulán, az Élésker 203. számú üzletében 8 óra 40 perckor kiszolgálták a 115 forintos kakaólikőrt. A kereskedő három napja volt pénztáros, előtte más munkakörben dolgozott. Ezért csak 300 forint pénzbírságot/ kapott. Ugyanakkor a 304. számú szerződéses bisztróban fél kilenckor már erősen ittas emberek dajdajoztak. Kiderült, hogy az üzletnek idegenforgalmi meggondolásból engedélye van a 9 óra előtti szeszárusításra. Jártunk a Likőripari Vállalatnál is, ahol stílszerűen többen ittasan dolgoztak. Egyiküknél 6,4 ezrelékes alkoholszintet mutatott a műszer. Békéscsabán, a Délép tanítóképző főiskolai építkezésén szintén hárman ittasan álltak munkába. A Milleneu- mi-lakótelepen az egyik kőműves ugyanezért 500 forintot volt kénytelen legombolni, de nem győztük meg. „Én ezután is iszok...” — jelentette ki rezignáltam Ugyanitt legalább öt rekeszre való üres italosüveget találtunk mindenfelé, ami ugye jelez valamit. A felügyelők tehát 27 kiskereskedelmi boltban és vendéglátóipari üzletben ellenőrizték a 9 óra előtti italkiszolgálást, miközben 7 kereskedőt megbüntettek, ösz- szesen 2900 forintra. Az ipari és a mezőgazdasági munkahelyeken a 865 ember közül 17-et találtak, akik ittasan dolgoztak, a bírság összege 4 ezer forintot tett ki. Ha a büntetés felső határát nézzük, ez valóban nem sok. de ennek a megítélését bízzuk a szakemberekre. Azt is mondhatja valaki: majdnem 900 emberből mindössze 17-en álltak munkába kótyagesan. Ez baga- tell! Csakhogy a statisztikának két oldala van. Azt is ki lehet ám számítani, hogy ilyen arányok mellett naponta valószínűleg több mint 3 ezer ember dolgozik ittasan a megyében. Úgy látszik: mégsem telt be a pohár! Seres Sándor A körút során több helyen találkoztunk hómunkásokkal. Képünk a Szabadság téri buszmegállóban készült Fotó: Szőke Margit Magzatvédelem — telefonon Sajátos szolgáltatást indít útjára január 26-án, hétfőn az Országos Közegészségügyi Intézet Humángenetikai Laboratóriuma. Miként dr. Czeizel Endre orvosgenetikus pénteken a sajtó képviselőinek elmondta: orvosok és védőnők telefonon is tájékoztatják a kismamákat és más érdeklődőket a magzatot a terhesség idején veszélyeztető környezeti ártalmakról. Amennyiben indokolt az aggodalom, javasolják a leendő anyáknak: forduljanak a genetikai tanácsadóhoz, vagy a terhesgondozóban kérjék az ultrahangvizsgálatot. Munkanapokon reggel 8—16 óra között a 632-229-es telefonszámon várják az érdeklődőket a Humángenetikai Laboratóriumban. (A telefonszám távhívással az egész országból használható.) Azért szervezték meg a Magyar Posta és az Országos Egészségnevelési Intézet közreműködésével a telefontájékoztatást, mert a genetikai tanácsadóban a páciensek 35 százaléka ilyen jellegű problémákkal jelentkezik. Ily módon megkímélik őket attól, hogy a rendelőbe fáradjanak, ugyanakkor eloszlatják aggodalmukat.
