Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
1987, Január 24., szombat fl könyvkereskedők „fellegvárában” Számítógépen 20 ezer könyv, de Battonyára ráfizetéses a szállítás Már vége a sajtótájékoztatónak a Könyvértékesítő Vállalat budapesti fellegvárában, a Váci út 19-ben, mely valamikor gyárépület volt, mostanra pedig a könyv, az irodalom, a tudomány erődje. Roppant nagy szavak ezek, de a látogató hajlamos arra, hogy a látvány lenyűgözze, hogy az emberi akarat ennyiféle megnyilvánulása elragadtassa, és olyanokat is leírjon, hogy „fellegvár”, meg „erőd”. Az amúgy hadászati műszavak közben nem is nagyon illenek a könyv embereihez, eh. hez az egész vállalkozáshoz, melyről (akkor talán szoli- dabban és szelídebben) azt is megfogalmazhatnánk, hogy európai az életritmusa, lüktetése, és (ami a legfontosabb, de ezekből egyenesen következik) az a profi színvonal, mely szüntelenül a jobbat és a még jobbat keresi. Drucker Tibor (ha a kezdet hangütéséhez ragaszkodunk) igazi kapitány, a könyvek az ő hadserege és hadnagyai, tisztesei, és közlegényei is mindannyian ezeket a könyvseregeket állítják „hadrendbe”, vezénylik ki a könyvesboltokba, hogy találkozzanak olvasóikkal. Aki idegen, jobban mondva vendég itt, annak idő,kell ahhoz, hogy átfogja a vállalkozás minden vonulatát, hogy közelesen átfogó képet alkothasson arról a pontosan és jól szervezett munkáról, melyet az igazgató (a sajtó- tájékoztatón is) egészen egyszerűen könyvekkel való kereskedésnek nevezett. De: amíg idáig eljut az, aki könyvekkel kereskedik, aki tudja és érzi, mit és hogyan kell tennie, nos, addig nem márványsima az út. Addig nem árt a figyelem,/az érdeklődés, a kínosan precíz szakismeret, a bátorság, a vállalkozó merészség: tovább is sorolhatnánk, mi még. Már vége a sajtótájékoztatónak, melynek alapadatai: összforgalom 1986-ban 1 milliárd 510 millió forint (300 millióval nagyobb. mint 1985-ben), ebből könyvtári 360 millió, szövetkezeti 640 millió, saját kiskereskedelmi 100 millió forint. Mindez 20 millió kötet eladott könyv, amely 600 kilométer hosszú könyvespolcon férne el, vagy 300 ezer postacsomag, vagy 1200 teherautó-rakomány. Végül: 1984 elejétől 1986 végéig 400 millió forint beruházásra. Ezek az alapadatok. A részletekről az igazgató írásos „jelentést” készített a sajtó számára, az idézőjel csak azt jelenti, hogy erre a jelentésre nem kötelezett, csak éppen azt tartja: a sajtó nagyhatalom, mely legalább annyit segíthet, mint ronthat „adott esetben”. Ilyen „adott eset” azonban a Könyvértékesítőnél elképzelhetetlen, a sajtó munkatársai (nyilván) évek óta érzik ezt, és annyian voltak ott azon a bizonyos évkezdő sajtótájékoztatón, amelyre talán senki sem számított. Mi magunk sem. Tehát a sajtótájékoztató végén a vállalat igazgatója szakít időt arra is, hogy „jelentését” Békés megyei adalékokkal kiegészítse. Több, kitűnően ellátott szövetkezeti könyvesbolt kereskedik itt, közöttük az orosházi évek óta országos élvonalban, de ha a békésit nem említenénk, az sem lenne igazságos. Jó forgalmúak az áruházi könyvárusító helyek, mindez azonban a Váci út 19-ben kevés. — Kiskereskedelmi bolthálózatunk építése 1982 nyarán kezdődött — mondja Drucker Tibor. — Jelenleg 22 könyvesboltunk van, a huszonharmadik pedig „mozgó bolt” és az ellátatlan területeket keresi fel. Tavaly, tehát 1986-ban nyitottunk könyvesboltot Győrött, Pécsett, Miskolcon, Szigetszent- miklóson, Káposztásmegyeren és még több más helyen. A Magvető Kiadóval közösen szervezzük a Magvető-hálózat boltjait, hogy a kortárs magyar irodalom teljes választékát kínálhassuk. Ebbe a hálózatba tartozik jelenleg az Illyés Gyula Könyvesbolt Budapesten, a Népköztársaság útján, ilyen a pécsi és a győri üzlet és az Amforával közös miskolci. Idén Szegeden, Tatabányán, Egerben, Budaörsön nyitunk új boltot, és — örömmel jelenthetem — Békéscsabán is tárgyalunk a várisi tanács vezetőivel, és hamarosan újból felmérjük a lehetőségeket. Az is szóba került, hogy nemcsak a Magvetővel, hanem az Európa Kiadóval is összefogunk, hogy Békéscsabán boltot nyithassunk. Ugyanakkor a megye bármely városában, községében tárgyalásokat kezdhetünk könyvesboltok megnyitásáról, készek vagyunk minden észszerű, a könyvterjesztés ügyét előrevivő elgondolás megvalósítására. Nem titok, liogy három könyvterjesztő vállalat is verseng az olvasókért. A Könyvértékesítőn kívül ' az ÁKV (Állami Könyvterjesztő Vállalat) és a Művelt Nép. Az előbbi a budapesti üzleteket. az utóbbi a Művelt Nép-könyvesboltokat látja el. Mindhárom vállalkozás új utakat ke'res, ötleteket -gyűjt és valósít meg. A Könyvértékesítő például a Medicina Kiadóval kórházi hálózatot szervezett, az orvosok és az ápolószemélyzet szakiroda- lommal való ellátása mellett a betegek rendelkezésére is áll szépirodalommal. A HÉV volt csillaghegyi épületében pedig (kuriózumként említjük) a Mozgássérültek Egyesületének budapesti szervezetével együtt olyan boltot létesítetf, ahol kizárólag mozgássérültek dolgoznak. Háromszáz üzemi, munkahelyi árusítóhelyük is van, és: — „Menekülés előre” jelszavunkat „versengünk a vásárlókért”-ra változtattuk — húzza alá többször is láthatatlan piros vonallal e mondatot az igazgató. — Ezt persze nemcsak jó könyvellátással, a nyomdai megjelenés utáni azonnali kiszállítással, hanem a kulturált környezet megteremtésével és főleg kulturált kereskedői magatartással szeretnénk elérni. Azt valljuk, hogy a könyvesboltos kereskedő legyen. Olyan legyen a boltja, ahová jó betérni és ott maradni darab ideig. Ilyen boltokat akarunk létrehozni, megszerettetni az emberekkel. Sok ilyen boltot! És ami — most az év kezdésekor — a sajtótájékoztató egyik csúcsa: a Könyvértékesítő három esztendeje kiadói tevékenységet folytat. 1986-ban megjelent könyveik sikert arattak. Tudománytár utánnyomás-sorozatuk igencsak népszerű. Nagy ötlet, hézagpótló vállalkozás! Köztudott, hogy Magyarországon a tudományos könyvkiadás megszűnőben van, mű- és példányszámcsökke- nése tragikus. Valamikor, hajdanán évente 100-100 alapmű jelent meg, 1986-ban már csak három-négy! A népszerű kiadások, változatok persze nem azonosak a tudományos szakkönyvekkel, és a kiadás efajta kategóriáiba nem sorolhatók. Mit tervez a Könyvértékesítő? Azt, hogy Tudománytár-soro- zatában, 1986-ban öt fontos, és hiánypótló művet jelentet meg. utánnyomásban. Ezek: Kerékgyártó Árpád Magyar- ország emléknapjai, Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története, a Pusztaföldváron született Szimonidesz Lajos A világ vallásai I—II. című, Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék című munkája, mely egyik legkiválóbb történeti kézikönyvünk, és szinte fellelhetetlen. Kiadják A magyar történelemtudomány kézikönyve című kötetet is, melyhez Benda Kálmán ír előszót, végül: útnak indítják a Tudománytár-füzetek sorozatát, első kötetében Semmelweis Ignácnak a gyermekágyi lázról írt, német nyelvű cikkeinek magyar fordításait, Benedek István előszavával. A záróadat különösképpen figyelemre méltó: — A könyv visszanyerte rangját életünkben. Mi sem bizonyítja jobban, mint Váci út 19. alatti könyvesházunk 10 milliós karácsonyi, és az alig 30 négyzetméteres, budapesti Pozsonyi úti könyvesboltunk december 23-i 104 ezer forintos forgalma. A kételkedő elme azonban tudja, hogy van itt küzdelem is, meg konfliktushelyzet, mert az élet (a Könyvértékesítő élete sem) örökös siker, a „szeretnénk” nem mindig lesz egyből valóság. Az igazgató szerint sem. — Valamikor több tucat budapesti pincében raktároztuk könyveinket, most a 400 milliós beruházás európai színvonalú könyvszakmái infrastruktúrát teremt a Váci út 19-ben. Számítóközpontunk lehetővé tette a teljes nyilvántartási és készletgazdálkodási rendszer kialakítását. Csaknem 20 ezer cím — minden szükséges adataival egyetemben* — számítógépen van. És az ezredforduló színvonalával kell hogy együtt éljenek a megoldatlan szállítási problémák. például az, hogy a távolság figyelembevétele nélkül a nagykereskedelmi árrésnek 5 százaléka használható fel erre a műveletre. Ha például Budapestről Battonyára szállítunk, minden 100 forint értékű kiszállított könyvre 3 forint a ráfizetés. Kis ügy, mondhatnánk, de sok kicsi sokra megy, ha százmilliós forgalmakról beszélünk ... Séta a könyvesház raktárában: különleges élmény. Itt különösen érezni a szervezettség és a tudatosság jelenetét, az ügybuzgalmat, a könyvesboltos-kereskedő szemlélet újravirágzását: erre is jó volt ez a délelőtt Budapesten, a Váci út 19- ben. Sass Ervin Minden nap foglalt a dobozi művelődési házban A napokban a Gerlai Általános Iskolában szerepeltek a dobozi bábszakkör tagjai Fotó: Gál Edit Dobozon 1974-ben adták át rendeltetésének az új művelődési házat, azóta a mozi is ott üzemel, jelenleg hétfőn, csütörtökön, pénteken és vasárnap vetítepek. A község központjában épült művelődési házban egy nagyterem, két öltöző és egy klubhelyiség van a kiszolgáló egységeken kívül. Ez körülbelül annyit jelent, hogy ez a ház is még a régi építészeti felfogás szerint valósult meg, s határokat szab a közművelődési munkának. Nem soroljuk fel a kiscsoportokat, a lényeg az, annyi van jelenleg belőlük, hogy — legalábbis házon belül — már többnek a szervezésére nem gondolhatnak. Persze nemcsak a helyiséghiány okoz gondokat, hanem a felszereltség is. Mert a bútorok, a technikai eszközök túlnyomó többsége tíz évvel ezelőtti, vagy még korábbi, lényegében a régi művelődési házból való. De hát Doboz sem kivétel a többi település között, itt is a szűkös anyagiak nem tesszik lehetővé a látványos előrelépést, a modernebb eszközök beszerzését. így a munkát ennek tudatában kell szervezni, együtt kell cin1' a gonddal, s legfeljebb az adódó lehetőségeket kihasználva, apránként megvenni a legszükségesebb dolgokat. Az állapotokról még any- nyit, hogy eddig tulajdonképpen csak az állagmegóvást tudták biztosítani. Most, 1987-ben a tervek szerint — ha a megyei tanácstól megkapják a megfelelő támogatást — hozzákezdenek a ház bővítéséhez. Ez gyakorlatilag emeletráépítést jelentene, s egy hetven négyzetméter alapterületű, új klubhelyiséggel gazdagodna az intézmény. * * * Nemrég a dobozi tanács végrehajtó bizottsága előtt számolt be az intézmény tavalyi munkájáról a művelődési ház 1986. április 1-től kinevezett új igazgatója, Komlósi Mátyás. Vele beszélgetünk a ház tevékenységéről, gondjaikról, terveikről. — Nem egészen új nekem az itteni munka — mondja —, legfeljebb a beosztás, hiszen 1982. és 1984. között dolgoztam már itt előadóként. Egyébként is dobozi vagyok, nem ismeretlen előttem a terület. — Bizonyára nagy tervekkel látott neki a munkának. .. — Nos, az bizonyos, alkalmanként szoktam képzelődni — azt hiszem, ez foglalkozási ártalom —, hogy mi mindent meg lehetne valósítani, ha ez még ez lenne, és így tovább... De hamar visszatérek a földre, s azt nézem, mi van, s ebből próbálok építkezni. Vagyis, lényegében nem voltak olyan elképzeléseim, amiről rögtön tudhattam: megvalósíthatatlanok. A legfőbb célom az volt, hogy a jól menő kiscsoportokat tovább működtessük, s a lehetőségek szerint minél szélesebb rétegeket tudjunk bevonni a szórakozási, művelődési tevékenységekbe. — Gondolom, ez továbbra is tervezhető, hiszen a nagy átlagot figyelembe véve, túlnyomó többségben a fiatalok járnak a művelődési házakba. Döbozon is így van? — Igen. a különböző szakkörökbe, tanfolyamokra, előadásokra 85 százalékban 25 éven aluliak járnak el. De úgy vélem, hogy ha őket sikerül tartósan valamilyen közművelődési formába bevonni, akkor később, már mint nem egészen fiatalok is eljönnek rendezvényeinkre. — Sikerült-e valamilyen új dolgot létrehozni e nem túl hosszú idő alatt? — Legfeljebb csak olyat, ami itt Dobozon új. Azt szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy erősödtek a zenei kiscsoportjaink, s nyelvtan- folyamokból is többet sikerült szerveznünk, mint korábban. Mindkettő iránt nagy az érdeklődés, angolt például már felnőttek is tanulnak. Ami itt tényleg új, az a videómozi. Sikerült vennünk egy színes tévét nemrégiben, s az iskola lejátszója segítségével vetítünk filmeket, egyelőre inkább fiataloknak. — A tavalyi műsoros előadások száma kevésnek tűnik. .. — Négy nagyobb műsoros előadást tudtunk felnőtteknek szervezni, míg a gyerekeknek hatot. De ha így megy tovább, lehet hogy az idén még kevesebb lesz, ugyanis a műsoros előadások ára gyorsan kúszik fölfelé, egyszerien nem tudjuk azokat megfizetni. Arra sem gondolhatunk, hogy színházat fogadjunk. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy az üzemekben, intézményekben szervezünk, s vannak is többen, akik bérlettulajdonosok, s eljárnak Csabára. a Jókai Színház előadásaira. — Minden év elején tervez az ember. Mit szeretne megvalósítani ebben az évben? — Elsősorban azt szeretném, ha a művelődési ház társadalmi vezetőségére jobban támaszkodhatnék. Mert sajnos, most több olyan tagja is van ennek a vezetősége nek, akiknek más egyéb funkciójuk is van, s érthetően kevés idejük jut a köz- művelődésre. Inkább olyanokra kellene bízni ezt a feladatot, akik az emberek között élnek, ismerik őket, s naponta találkoznak velük. Ez volna az egyik dolog. A másik: szeretnék egy nyugdíjasklubot létrehozni, s addig is hasznos elfoglaltságot, megfelelő szórakozási lehetőséget biztosítani az idősebbeknek, míg felépül a községben az öregek napközi otthona. Ezen túlmenően pedig az a célunk, hogy megfelelő körülmények között dolgozzanak továbbra is kiscsoportjaink, erősödjön tovább zenei nevelő munkánk, bővüljenek nyelvtanfolyamaink. S természetesen támogatni fogunk minden olyan — időközben felmerülő — igényt, amit lehetőségeink alapján ki tudunk elégíteni. Pénzes Ferenc MOZI II nindzsa színre lép A közelmúltban egyik filmművészeti lapunkban részletes és tudományos igényű dolgozat jelent meg a rémfilmekről, a horrorról, a megborzongatni is akaró újkeletű scifikről. A szerző többek között megállapítja: a „rémtervezőknek” a legtöbbször fiaskóval végződik sok hónapos erőlködésük, hogy valami eddig még nem látott, vérfagyasztó pofát- alakot keltsenek életre, sokszor a nézők elnéző mosolya és nem sikolya fogadja a hi- perszuper borzadályt. Az ok igen egyszerű: az ember képtelen emberen kívülit, embertől idegent alkotni. Régi szólással élve: nem léphetünk át árnyékunkon. Valahogy így van ez a szupermenekkel, a rendkívüli képességek valamennyijével felruházott hősökkel is. Hogy miért alkotnak ilyet, az is hasonló tőről fakad: a nap mint nap kudarccal is, konfliktusokkal is megküzdeni kénytelen, az esetek egy jelentős részében alul maradó néző sok pénzt megad azért, ha másfél-két óráig lát valami olyasmit, és olyas valakit, ami és aki szinte helyette áll ki és helyette győz; elérhetetlenül, meseszerűen. Csakhát ezt az igénvt igencsak nehéz összeegyeztetni a lehetőségekkel. Ismét nem lépheti át egyetlen filmrendező, színész és kaszkadőr azt a bizonyos árnyékot. A túl nagy igyekezet hamar és észrevétlenül átbillenhet humorosba; pontosabban, nevetségesbe, bohózatiba. Ahogyan nemegyszer így történik a reklámjában, előzetesében csupa-csupa felsőfokkal jelzőzött, A nindzsa színre lép című, színes, feliratos amerikai, Menahem Golan rendezte filmben is. (Bizonyára sokan lesznek olyanok, akik csalódnak: láttuk már, ha más címmel is, ezt a filmet — videón...) Kell a mese, manapság mind többen szomjazunk rá. De azt is elvárjuk, hogy pénzünkért legalább egy pillanatig hihetőt lássunk. A mese alapja ugyanis mindig és mindenkor a valóság, amelynek csak egyes elemei fokozódnak a túlzásokig, hogy aztán azok a többi valóságból történetté összeszö- vött katarzist még jobban kidomborítsák. Itt azonban gyakran kilóg az a bizonyos lóláb. Nehéz elhinni, hogy a percenkénti tíz-húsz embert a legkülönfélébb szadista módon „megsemmisítő” (idézet a filmből!) amerikai illetőségű nindzsa szkafanderszerű ruhája mindig patyolatfehér marad, addig a feketébe, rőtbarnába öltöztetett soktucaté néhány másodperc alatt összekoszolódik és elnyűvődik? Hogyan mészárolhat és hogyan szerelmeskedhet valaki egyidő- ben és mindig érzelmi töl- töttség nélkül? Hogyan fér el csak az ő szűk ruhájában több tucat kilónyi egzotikus vyilok? És lehetne tovább folytatni a sort; de nem érdemes. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a legkegyetle- nebbül és minden értelem nélkül végrehajtott tömeg- gyilkosságok (igaz, a gyilkolásban soha nincs értelem...) kórbonctani tökéletességű bemutatása belőlünk, a nézőből sem vált ki semmiféle érzelmet, de értelmünkre sem hat. Egyedül azt sajnálhatjuk, hogy a világ egyik legnagyobb filmszínésze. Franco Nero elvállalta ennek a bárgyú, sokszor unalmassá laposodó filmnek a címszerepét. .. (nemesi)
