Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
1987. január 3., szombat NÉPÚJSÁG Uz itáliai reneszánsz Leonvid Batkin könyve Sajátos paradoxona a történeti vizsgálatoknak, hogy minél behatóbban ismerünk valamit — minél jobban látjuk a részleteket —, annál kevésbé merjük állítani, hogy tisztában vagyunk a téma határaival. Száz—százhúsz évvel ezelőtt a hályogkovács biztonságával határozta meg Jacob Burckhardt, mit értsünk az itáliai reneszánsz kultúráján. Burckhardt alapműve azóta többször is megjelent magyarul, legutóbb zsebkönyv formában — de azóta minden monográfia más időponthoz és eseményhez köti a reneszánsz kezdetét és végét. Baktin monográfiája — bár ez furcsán hangzik — a témához illő könnyedségével és ésszerűségével ragadja meg az olvasót. Baktin alkotó módon alkalmazza a marxizmus leglényegesebb tanait, amennyiben a gazdasági alapokon kibontakozó társadalmi viszonyokból indul ki, de semmiféle kényszerű összefüggést nem keres „alap” és „felépítmény” között: a kultúra lassan, áttételeken keresztül követte, vagy épp előzte meg a társadalom változásait. Baktinnál nem találjuk meg sem az elvtelen tekintélytiszteletet, sem az ideológiai ellenfél kiát- kozását: ha úgy látja, hogy Gramsci a börtönben — érthetően — nem tudta követni a szakirodalmat, s ezért egyben-másban túlzott vagy tévedett, akkor bírálatát nem rejti véka alá; ha a misztikus-szov- jetellenes Bergyájevvel vitatkozik, a polémia nem tér el a tárgytól. S nyoma sincs a népszerűsítő könyvekben gyakran túlhangsúlyozott társadalmi feszültségek felnagyításának. A józan ész irányítja e tudóst, aki negyvenegyné- hány évesen készítette el művét. Batkin az élet stílusát vizsgálja mint a gondolkodás stílusának kifejeződését; a dialógus, az antik párbeszédes műfaj újjáéledését mint a szellem kibontakozásának lehetőségét; a reneszánsz gondolkodásmód alapkérdését, az antik istenvilághoz és a kereszténységhez való viszonyt; s végül azt, hogy miként figyeltek fel arra a reneszánsz emberei, hogy ők bizony történelmi időket élnek. Az ésszerűség nem jelenti azt, hogy Batkin műve könnyű olvasmány volna — inkább olyan kemény szellemi munka, amely után jóleső fáradtságot érzünk; s azt, hogy gazdagabbak lettünk egy másik ember okos gondolataival. Többet tudunk egy nagy korszakról, s kevésbé hisszük, hogy tudjuk: mi a reneszánsz. Valamit azonban szóvá kell tenni e kiváló könyvnél. Az idegen nyelvről fordított tudományos művek előkészítésének van egy utálatos része: ki kell keresni a már korábban magyarul is megjelent műveket. Dante, Vasari esetében ez meg is történt. De Villani Krónikája, Boccaccio Dante-életrajza, Castig- lione Udvari embere, Huizinga Homo ludense, Arnold Hauser híres társadalomtörténete, Panofsky iko- nológiai tanulmánya, Antal Frigyes Firenzei festészete is megjelent magyarul; némelyik épp a Gondolatnál. Pályakezdő koromból tudom, hogy nincs jobb . iskola szerkesztőgyakornokok számára, mint az ilyesféle bogarászás; gyakornok pedig mindenütt akad. Dolgozzanak kicsit! (Gondolat) Székely András Fenség, erő, szépség: néhány hónap és végleg elröpülhet a parlagi sas dr. Lakos István bőrkesztyűs kezéről Dr. Lakos István névtábláján ez áll: sebész-traumato- lógus. Azt azonban csak kevesen tudják róla, hogy kórháztulajdonos is. Méghozzá nem is akármilyen gyógyintézetnek egy személyben gazdája, sebésze, ápolója — szerelmese: madárkórház az övé. Egyetlen a megyében, a környéken. S mi több: vadmadarak a páciensek. Ragadozók; egyre ritkábban előforduló, védelemre szoruló, fenséges légi vadászok ... — Édesapám körzeti orvos volt. Falvakban éltünk, itt a Dél-Alföldön. Nem tudok róla, hogy lett volna olyan a családunkban, akit az átlagot meghaladó módon érdekelt volna a madártan ... Nos, harmadikos gimnazista koromban már írtam egy dolgozatot a kékvércsék fészkelési szokásairól, ivadékgondozásukról. Egy egész nyáron át figyeltem a fészküket ... Aztán madaram is lett, egy egerészölyv. Aztán Lotti, a vörösvércse! „Öt” amikor egyetemre kerültem Szegedre, elengedtem. Később tudtam meg, hogy valaki lelőtte. Különben az öly- vet is szabadon engedtem... A diplomaszerzés után Lakos doktor Orosházára került. Családot alapított, két szakvizsgát tett. Sorban születtek a gyerekek. — öt évvel ezelőtt tagja lettem a Magyar Madártani Egyesületnek, fél évre rá a solymászszakosztálynak. A kívülállók azt hiszik, hogy ez azt jelenti: fogságba ejtjük a madarat, aztán „úri passzióból” vadászunk vele. Ez nem igaz; Magyarországon például a legszigorúbban tilos sólymot befogni. Bár nekem van egy hím madaram; egy belga soly- másztársamtól kaptam. Nem vadászok vele. „Ű”, mármint ez a csodálatos vadászsólyom és egy galambászhéja a „madárkórház” két eredendően egészséges lakója. A házigazda invitál, tartsak vele az esti etetésre. A mai menü egy-egy negyed, tollas galamb. Ne, ne tessék meg- borzongani! A „lakók” valamennyien vadászmadarak. Természetes táplálékot kell számukra biztosítani. Az udvari fészer első részében lakik a legnagyobb testű beteg, egy szárnyon lőtt parlagi sas. Nem látszik túlzottan éhesnek, de aztán csak felugrik a vacsorát fogó bőrkesztyűs kézre. A sérült szárnyát kicsit félszegen tartja; tollainak egy része hiányzik... — Levedlett — adja meg a magyarázatot Lakos doktor. — A műtéten már régen átesett. Tavaszra ismét egészséges madár lesz. Persze, újra kell tanulnia a vadászatot. Utána engedhetem csak szabadon. A sas Egerből került hozzá. Mint ahogyan szinte minden eddig ide hozott madár, ez is egy-egy vadász „tévedésének” köszönhette szomorú sorsát. De volt olyan páciens is, amely — ezeknek a madaraknak a vadászó szokásait „figyelmen kívül hagyó” magasfeszültségű vezetékek „jóvoltából” — csonkká égett lábbal, szárnnyal került ide. A szükséges sebészi beavatkozások és a gyógyulás után az egyesület egy másik tagjához kerültek, ahol — sajnos — életük fogytáig fogságban kell élniük. Mivel rokkantak lettek, a szabad természetben éhen pusztulnának. — Számunkra, solymászok számára az az elsődleges feladat, hogy óvjuk és védjük hazánk ragadozómadárállományát. Nekem ebből az jut hogy gyógyítsam a sérült madarakat, amelyeknek zöme az emberi gondatlanság, felelőtlenség, sokszor a szándékos kártevés áldozata. A padlás gyér fényében is hunyorog a gyöngybagoly... „Műtővé” alkalmanként a konyha alakul át. A két kisebbik gyerek, Eszter és Pityu asszisztál. — Eddig huszonegy madár volt nálam. Gyógyítottam csüdtörött gólyátí minden jel szerint azóta már megjárta egyszer Afrikát...), de hoztak sérült sast DebreA vadászatra betanított galambászhéja Fotó: Fazekas László cenből, ölyvet Szolnokról. „Járt” itt két gyöngybagoly is, bár az egyikük még a padlásunk lakója. A minap egy nagyon nehéz esetet jelentő darut szállítottak hozzám. Valaki vagy valakik egy leszálló csapatba puskáztak. Több madarat már nem lehetett megmenteni... Ennek a példánynak csípőízület-ficama van. Tapasztalatom szerint rosszabb eset, mintha törése lenne. Most azon gondolkodom, mit is lehet vele tenni... Dr. Lakos István németből fordított és a magyar faunára átdolgozott már egy német nyelvű könyvet Vadászmadár-betegségek címmel. A két évvel ezelőtt megjelentetett kötet jószerével az egyetlen szakkönyv magyar nyelven. Az egyesület legutóbbi, sorrendben második tudományos ülésszakán nagy elismeréssel fogadták a „madárkórházról” szóló beszámolóját. A két barna rétihéja sárga szeme villan, fel a késő esti sötétségbe burkolódzott udvaron. A magyar vizsla szuka illedelmesen a nyomunkba szegődik három kamaszodé kölykével. Búcsúzom az orosházi, Tompa utcai madárkórháztól... (Nemesi) Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal illetékesei kérték az alábbiak közlését: ez a telep az OKTH dél-alföldi felügyelőségének tudomásával működik, hivatalossá tétele folyamatban van. MOZI Varázslat Bátorság volt az együttes egyik dalának címét kölcsönözni a koncertfilmnek. Ám a nemzetközi vállalkozásban készült produkció valóban elbírja a Varázslat főcímet. Ha nem is tudta a népes alkotógárda a Népstadionban nyáron lezajlott Queen koncert igazi hangulatát visszaadni, azért a maga műfajában sikerre számíthat. Nem tudni, kié volt e kitűnő üzleti vállalkozásnak az ötlete, de hogy kaptak rajta, az a magyar támogatók népes táborából kiderül. Igazi nemzetközi összefogás révén született meg a film, amit valószínű, a népszerűsége csúcsán álló angol együttes sem bánt, hiszen a video- clippeken kívül még — teljes műsorukat bemutató film — nem készült róluk. Nem véletlen tehát, hogy kapott a lehetőségen a Queen Films, a Multimédia Europe Film, a Mafilm Dialóg Stúdió és a Mokép hiszen maga az együttes neve már biztos alapot nyújtott a megfelelő nyereséghez. . A filmszakmában nemzetközileg is elismert magyar operatőrgárda a számukra szokatlan feladatot kitűnően oldotta meg, s a felvett anyaggal ügyesen gazdálkodott a rendező, Zsombolyai János. Nagyszerű vágások, ügyes szerkesztés tette valamivel többé, másabbá a Ma- gic-et egyszerű koncertfilmnél. Ugyanis a képek elkalandoznak a koncert színhelyéről, és bemutatják az együttes tagjait budapesti sétáik, szórakozásaik közben is. Mi tagadás, olykor szükséges frissítőként vettük a filmben, mert valahogy töményen kapva az egyébként dallamos, elegánsan koreografált, nagyszerű fényeffektusokkal feldobott Queen-koncertet — így a vászonról nézve-hallva kicsit sok volt. Jó ötlet volt tehát közelebb hozni Freddie Mercuryt és társait, s éppen ez a jó ötlet okozta mégis a film egyetlen hiányosságát: nevezetesen, ha már belekóstolhattunk a nagy varázsló, Freddie civil életébe, bizony kíváncsivá váltunk, többet is szerettünk volna megtudni róla. Arról, hogyan születnek a dalaik, a produkcióik, milyen emberek az együttes tagjai, milyen kapcsolat fűzi össze őket a munkán kívül, mi a hobbijuk és még sorolhatnánk. Szóval, a bemutatott epizódok az együttes budapesti tartózkodásáról egy kicsit a levegőben maradtak, mint a léggömbben szórakozó szólógitáros. A varázslat azonban így is megtörtént, s a mozikban ülő nézők egyfolytában sajnálhatták, hogy nem lehettek ott, akkor, a Népstadionban júliusban, amikor szerencsésebb társaik együtt hullámoztak, daloltak, éljeneztek és tapsoltak a hatalmas hangszórókból áradó zenével. Mi viszont most olyat is láthattunk, amit ők akkor nem. Hogy kemény munkát végeznek a Queen tagjai ahhoz, hogy megtörténjék a varázslat. Hogy Freddie nem kedvtelésből váltogatja oly sűrűn a jelmezét, hanem mert a fárasztó munka során dől róla a verejték, akárcsak társairól. Ez persze semmit sem von le tehetségükből, tudásukból, amelyet most ügyesen a magyar filmszakma is kamatoztatott a maga számára. B. Sajti Emese Madárkórház a Tompa utcában
