Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
1986. december 17., szerda A gyári portán útba igazítanak. A titkárságon barátságos asszony fogad. Szól a technológusnak, aki lekísér a gyárba. Hatalmas csarnokok, dübögő présgépek, szaladó futószalagok, szuszogó cserépleszedő robotok. Az egyik szalag oldalánál találom Pusztai Jánosnét. Cserepet válogat. — Időt és energiát takarítunk meg, ha a nyersgyártás során meghibásodott cserepet nem engedjük tovább. Tudja, amiből nem lesz kiváló minőségű áru, azt kár égetni, a festésről, szárításról nem is beszélve. — Látom, & szalag megállás nélkül fut. Egy műszakban mennyi cserép megy el a szeme előtt? — Többen válogatunk. Egy műszakban 40—45 ezer cserepet gyártunk. Ennél többet préselnek a gépek, de hát a gyártásközi selejt az nálunk tulajdonképpen nem selejt, mert az anyagot újra bekeverjük. — Mikor került a téglaiparba? — 1953-ban, ahogyan férjhez mentem. Azóta csak itt és mindig itt... — A férje Is itt dolgozik? — Sajnos, nem dolgozik. Leszázalékolták, ő még a benti gyárban berakó, meg kemencés volt. Most odahaza van. Én dolgozom, meg a nagyobbik fiam, a János, ö az én műszakomban van, lakatos. A kisebbik fiam, Márton szintén lakatos, de ő már nem lakik velünk, megnősült. — Melyik téglás dinasztiához tartoznak. — Vidékiek vagyunk. Én Keiebiából kerültem Békéscsabára, ahogyan 16 évesen férjhez mentem. Fiatal asz- szonyként a nyersgyártásnál leszedő voltam. Bírtam a munkát, azért is maradhattam meg azon a helyen. Aki nem bírta, az továbbállt. Micsoda virtus volt bennünk! Versenyeztünk, ki bír több téglát egyszerre leemelni. A legtöbb nálam 12-13 nyers tégla volt. De ez nem ment ám egész nap. Nehéz volt. Csak módjával, hatot, hetet, de azt folyamatosan. — És most nehéz a nőknek itt a cserépgyárban? — Ma egyáltalán nem nehéz a munkánk. Mindent gép csinál. Ilyen helyen öröm dolgozni a régihez képest. Bár annak a munkának is megvolt a szépsége. A téglás dinasztiák* csak azért jöttek létre, mert volt valami szép, valami vonzó abban az iszonyatos erőt, embert követelő munkában. — Mire emlékezik vissza legszívesebben az elmúlt évekből? — Sok mindenre, de talán egy valamire különös szeretettel. Nemrégen egy vasárnapi műszakból hazamentem. Mondja a férjem, hogy behívót kaptam, s átadja a borítékot. Nézem, olvasóm a feladót: magyar néphadsereg. Nem tudom miért, de úgy összeszaladtak a betűk. Mondom a páromnak, hozd csak a szemüvegem. Közben az járt az eszembe, hogy miért levelez velem a néphadsereg. tóiért nekem címezték a levelet, amikor a családban van egy katona korú ember: János fiam. Felteszem a szemüveget. Nézem a címzést. Azután a boríték sarkára figyelek. Az uramnak rossz a látása, de az enyém sem valami jó szemüveg nélkül, és elnevettem magam, mert a feladó nem a magyar néphadsereg, hanem a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Izgatottság vett rajtam erőt. Egy pillanat alatt kivert a veríték. mint amikor 12 téglát emeltem le a lőréről. Feltéptem a borítékot, és olvasom. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetés átadására hívnak a Parlamentbe. Nem is tudom elmondani azt az érzést, ami minden porcikámat megremegtette. Boldog voltam.- Ki adta át? — Gáspár Sándor elvtárs. Ez még külön is jólesett, mert már több mint 20 éve szakszervezeti bizalmi is vagyok. Dohognak, szuszognak a gépek. Búcsúzom a gyáróriástól. Nemes László gyárvezető szerint a békéscsabai gyár nemcsak az ország, hanem Európa egyik legnagyobb cserép- és téglagyára. Évente 36 millió tetőfedő cserepet, és ugyancsak 36 millió kistéglaegységnyi, fokozott hőszigetelésű téglát gyárt. Iszonyatosan sok. S mindössze néhány ember a gépek, automaták körül. Ilyen ez a mi korunk. Ennek a kornak is megvan a maga virtusa. És a kitartó munkának megvan az elismerése mind anyagi, mind erkölcsi téren egyaránt. Erről beszéltek a gyáriak oly nagy szeretettel Pusztai Já- nosné, Magdi néni, a gyár Mamija kitüntetése kapcsán. Dupsi Károly gas Kasprovy csúcsra vezet, függővasúton. A fülkék átlagosan 50 méterrel, de van olyan hely, ahol közel 160 méterrel futnak a terepszint felett, egyre magasabbra. A PKL-hez, vagyis a lengyel kötélvasúthoz tartozik ez a vonal is, melynek hossza 4300 méter, s a 960 méter szintkülönbségre 20 perc alatt, egy átszállással viszi utasait. A 38 esztendős Tadeusz Jakubiak első kategóriás hegyi idegenvezető — aki egyben hegyimentő is —, tőle megtudjuk: a kötélpályát svájci tervek alapján 1935-ben, hat hónap alatt építették, s óránként 180 utast továbbít, télen csak a kitűnő sízőknek ajánlják a csúcsról való leereszkedést. A csúcson a távolba tekinthetünk. Alattunk gyufaszálnak tetszenek a 30—40 méter magas fenyők, csodálatos az ég felé magasodó sziklák sora. A hegyek csúcsát és az északi lejtőket már hó borítja. Csattognak a fényképezőgépek, berregnek a filmfelvevők. Tadeusz pedig magyaráz és mutogat. A Tátra mintegy 220 négyzetkilométer, melynek kétharmada Csehszlovákiához tartozik. A lengyel Tátra teljes területe védett, féltve óvott vidék. A 21 ezer hektárnyi rezervátum nemzeti park. Száműzték innen a hegyi legelőket, az állatokat, tilos tüzet rakni, virágot letépni. (Folytatjuk) Szekeres András sportolni vágyók. Nyáron ez a legszebb vidék, a változatos hegycsoportok a turisták tízezreit vonzzák Zakopáné- ba. A hegygerinc élén, a lengyel—csehszlovák határ mentén számtalan közös turistaút vezet. Zakopáné sokáig a világtól távol eső kis górál — hegyi falu — volt, mely évszázadokon át a maga befelé forduló életét élte. Falu privilégiumát Báthory Istvántól kapta, ám igazán csak a XIX. századtól fejlődött üdülőközponttá. Köszönhette ezt akkortájt az Európa- szerte pusztító tüdövésznek, ugyanis innen, a csodálatos klíma hatására gyógyultan távoztak a betegek. Ezzel együtt a népi építőművészet iránt érdeklődők is segítették a fejlődésben. Csak zárójelben jegyzem meg — kísérőnktől hallottam —, hogy napjainkban is nagyon ügyelnek a táj szépségének megőrzésére, szigorú építési rend van érvényben, a táj eredetiségének megóvásáért. Ha Zakopáné a téli sportok fővárosa, mindenképpen szólni kell arról is, hogy itt 1925-ben építették meg az első síugrósáncot, a város 1929-ben, ’39-ben, ’62-ben látta vendégül a sívilágbajnokság résztvevőit. A mai Zakopáné európai hírű, téli-nyári magaslati, sport- és üdülőhely, mely évente több mint 3 millió látogatót fogad. Utunk az 1988 méter maRészlet a sajtpiacról A szerző felvételei Az önállóság előszobájában Akkor, 1968-ban helyes és időszerű volt a döntés, hogy egy központi szervezet fogja át az ágazat irányítását, a hosszú távú termelési, kereskedelmi fejlesztéseket. A történelmi lépést igazolják az eltelt (évek, a rohamos fejlődés, a korszerű termeltetés, a modern feldolgozó üzemek munkája nyomán a húsipari ágazat meghatározóvá válása a kivitelben. Gazdaságunk nyitottsága, a nemzetközi piaci feltételek jelenléte arra ösztönzik az ágazat vezetőit, hogy mind nagyobb körű legyen a magasabb feldolgozottságú termékek kínálata, amelyeket magasabb árral ismer el a külföldi vevő. Legyen jelen a megújulási készség, a folytonos műszaki és termékszerkezet-fejlesztés. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt — ÁHT — egy ideig jól betöltötte történelmi szerepét, de az 1980-as évtizedben már érzékelhetővé vált a visszafogottság, a megújulás hiánya. Miből vonható le ilyen következtetés? Megújulás a külkereskedelemben Egyebek között abból, hogy a néhány jól működő vállalat fejlődését olyannyira visszafogták a rájuk nézve kedvezőtlen pénzügyi elvonásokkal, hogy a folyamatos fejlődés garanciáit már nem lehetett számon kérni a vállalatvezetőktől. Ugyanakkor a vállalati magatartást befolyásoló közgazdasági szabályozás arra ösztönözte ezeket a tröszti irányítású vállalatokat is, hogy aknázzák ki a termelékenység, a hatékonyság terén a belső tartalékokat. A vállalatok — visszafogottság szorításában kibontakozni nem tudó — lehetőségeit felszabadítja az a döntés, hogy 1987-től önállóan gazdálkodjanak, állami felügyelet mellett és garanciákkal. Amiben nincs engedmény, az a belföldi ellátás maradéktalan teljesítése. Erre az 1987. január 1-vel megszűnő tröszt apparátusából kialakítottak egy Belkereskedelmi Közös Vállalatot, amely az ellátást szervezi, koordinálja. Igazgató tanácsot hoztak létre a vállalati igazgatókból, s a felügyelőbizottság gondoskodik a döntések megfelelő szintű végrehajtásáról. A tröszt helyett egy húsipari központ kezdi meg működését. Ez a szervezet a hatósági, az ellenőrzési és az érdekvédelmi feladatokat látja el a jövőben. E két kérdés mellett leginkább az izgatta a szakmabelieket is, miként oldódik meg az ágazatban súlyos kérdésnek számító külkereskedelem. Az utóbbi esztendők egészséges törekvései nem jutottak el a Terimpe- xen keresztül a piaci megméretésig, holott ez lett volna a cél. Nem működött az elvárásoknak megfelelően a vállalati és a kereskedelmi szervezet kapcsolatrendszere, ezért elkerülhetetlen volt ennek a reformja is. A Külkereskedelmi Közös Vállalat is két évre választott igazgató tanácsot és felügyelőbizottságot, s tevékenykedik továbbra is Terimpex néven, de az igazgatók irányítása, a vállalati érdekek egyeztetése mellett. A két esztendő alatt a Győr Megyei Húsipari Vállalat igazgatója, Kőrös László kormányozza az igazgató tanácsot, míg a Belkereskedelmi Közös Vállalat élén a Zala- hús Vállalat igazgatója, Farkas Imre áll. A képességek szerint Ilyen alapfeltételek mellett minden vállalat hozzá-' teheti, ami képességei szerint ma rendelkezésre áll, s megkezdődhet a differenciálódás. Némely húsipari vállalat örömére, mások bosszúságára. Ugyanis a vállalatok közül több sajnos veszteséggel termel, amire legfeljebb még néhány évig vállalhat — kisegítés címén — garanciát az állam. Azok a vállalatok, ahol a gazdálkodás színvonala nem éri el a kívánatos szintet, a termelési költségek túl magasak, nem hatékony a munka, elérkeztek működésüknek ahhoz az állomásához, hogy olyan programot kell kidolgozniuk, amely évek alatt megteremti a rentábilis gazdálkodás, a hatékony termelés feltételeit, a fejlődés garanciáit. Békés megyében a Gyulai Húskombinát a tröszti évek alatt is jól gazdálkodott. Szerencsés a helyzetük annyiban, hogy az alapanyagháttér itt biztosított. A magas műszaki színvonal az exportteljesítések feltétel- rendszeréből adódóan teremtődött meg az 1978-as beruházás után és az azóta eltelt évek alatt folyamatosan. Sokat törődtek a gyártmányú- szerkezet karbantartásával, s legutóbb is egy világbanki beruházás tervein munkálkodtak. Hogy mennyiben változnak meg a lehetőségeik az önállósággal, arról Zám András, a vállalat vezérigazgatója a következőket mondja: — A korábbi tervek szerint a tröszt vállalt volna kezességet a mi világbanki hitelünkért. Ezzel szemben ma csak saját hitelképességünk alapján dönthetünk, s a feltételek megteremtésével ad a Világbank és a hazai banki szervezet hitelt a beruházásra. Ez kicsit módosítja az eredeti elképzeléseket. A kezdeti 1,1 milliárd forint értékű, devizát is tartalmazó beruházási keret 500-600 millióra zsugorodik. Ebből oldjuk meg a fejlesztéseket, gyakorlatilag ugyanazokat, csak kisebb méretekben. Ami biztató, hogy a korábbi tröszti elszámolás esetén kimutatott nyereséggel szemben van annyi erőforrás-tartalék, hogy az idén a 76 millió forint tervezett nyereség meglesz, sőt, ennek a növekedésére számítunk még az utolsó hetekben is. A jövő évi gazdálkodás megteremtheti annak a lehetőségét. hogy a vállalati tiszta nyereség megközelítse a 200 milliót, amire a fejlesztéseinket alapozhatjuk. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy megőrizzék az alapanyag-termelők, a sertéstartó nagyüzemek és kisgazdaságok bizalmát. Éppen ezért sürgetik az objektív minősítés megoldását. Erre úgy teremtenek lehetőséget. hogy egy más országokban már bevált gépet szereznek be, s számítógép vezérli majd a méréseket, azok rögzítését, számlázását. A rendszer országos program keretében valósul meg a következő években. A jelenlegi állatállomány még kisebb, mint a feldolgozó üzemek igénye, de a jövő évi árak segítenek abban, hogy a termelői kedv ismét helyrerázódjon. Ugyanis biztos a dolgában csak akkor lehet a feldolgozóüzemek többsége, ha garanciákat teremt arra, hogy a pontos minősítés' mellett az árura igény, piac legyen. A piachoz pedig úgy vezethet az út, ha a megfelelő alapanyagot magas szinten, jó minőségben, a vevő pontos kérése szerint készítik el. Számítani kell a konkurenciára Rázós az űt, mert Békés megyében 1984-ben 1 millió 15 ezer sertést állítottak elő, 1985-ben csaknem 200 ezerrel csökkent az állomány, s az idén már a tervben sem szerepelt több, mint 870 ezer darab felvásárlása. Ugyan csökkentetté a gyulai üzem a vágási tervét 1986- ban 523 ezerre, de a többi megyék igényeit így csak részben tudják a felvásárolt mennyiségből kielégíteni. Számolni kell tehát azzal, hogy megjelennek más megyék felvásárlói, és a jobb ajánlattal elcsábítják a termelőket. amivel csak korrekt, pontos, megbízható munkát végezve lehet szembenézni. A vállalati belső élet is megkívánja a gyorsabb léptékű változtatásokat. Ennek első jele az volt, amikor a kisebb mennyiségű sertés vágásához, feldolgozásához törvényszerűen kevesebb munkaerőt foglalkoztattak. De még mindig látnak tartalékokat a bérezésben, az ösztönzési módszerek kiterjesztésében is. Ennek a lehetőségnek azok a meghatározó motívumai, hogy a jól dolgozó és kvalifikált munkaerőt megtartják, őrzik a folytonos szakemberképzés bevált módszereit, élnek az új lehetőségekkel. A gyulai városi párt-vb legutóbbi ülésén azt állapíthatta meg, hogy a Gyulai Húskombinát érett az önállóságra, bizonyára tud majd élni a gazdaságos termelés, a célszerű műszaki fejlesztés, a szakmai előrejutás kínálta honi lehetőségekkel. Számadó Julianna Munkásarcok a cserépgyár Mamija A Hotel Kasprovy
