Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

NÉPÚJSÁG 1986. december 9., kedd Végső búcsú Erdei Lászlónétól Mély részvéttel búcsúztak Erdei Lászlónétól, az MSZMP Központi Bizottsá­gának volt tagjától, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak nyugalmazott elnökétől, volt országgyűlési képviselő­től hétfőn, a Mező Imre úti temetőben. A koszorúkkal övezett ravatalnál a párt- és az állami szervek, a tár­sadalmi szervezetek képvise­Méhkeréki tervek Ebben az évben kezdtek hozzá egy új ravatalozó, s az oda vezető 350 méter hosszú betonút építéséhez. Várha­tóan az év végétől — a be­ruházás megvalósulásával — kulturáltabb körülmények között tarthatják meg a te­metési szertartásokat a köz­ségben. Az idén, pályázat útján szerzett pénzeszközök segít­ségével, kiváltották az olaj­fűtést a művelődési házban, s ugyanilyen jellegű munka folyik jelenleg az egészség­házban is. A tavalyi pénz- maradványokból járdalapo­kat vett a tanács, s a la­lői álltak díszőrséget. Lerót­ták kegyeletüket elvtársai, egykori harcostársai, mun­katársai, barátai, családtag­jai és tisztelői is. A gyászszertartáson Pet- rovszki István, az MSZMP Központi Bizottsága Párt­ós Tömegszervezetek Osztá­lyának vezetője a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az Ország­kosság támogatásával, társa­dalmi munkában fél kilomé­ter járdát fektettek le ter­ven felül. Régi vágya van megvaló­sulóban az itt lakóknak, ha­marosan a jövő év első felé­ben megindul a helyi fogá­szati rendelés, hetente két alkalommal. A fogászati ren­delő berendezései, műszerei folyamatosan érkeznek. A község bekapcsolódott a megyei vízminőség-javító programba, s ha minden a terveknek megfelelően ala­kul, akkor 1988-ban érkezik a tisztább víz Méhkerékre. A jelenlegi vízhálózat bőví­gyűlés és a Magyar Nők Országos Tanácsa nevében vett végső búcsút Erdei Lászlónétól. A munkatársak, a barátok, a család nevében Németi Irén, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa Elnökségének tagja, a Nők Lapja főszer­kesztője méltatta Erdei Lász- lóné nőmozgalmi, közéleti te­vékenységét, emberi értékeit. A gyászolók sokasága kí­sérte utolsó útjára Erdei Lászlónét, akit a munkás- mozgalmi panteon sírkertjé­ben helyeztek nyugalomra. tését is tervezik, nincs még ugyanis minden utcában ve­zetékes víz. A VII. ötéves terv folya­mán, 1987-ben egy napközi otthonos ebédlő építéséhez kezdenek hozzá, mivel je­lenleg nagyon mostoha kö­rülmények között, csak négy turnusban ebédelhetnek a gyerekek. Ha az erre elő­irányzott 700 ezer forintból marad, akkor a tanácsháza bővítésén is gondolkodnak. A tervidőszak végén két tantermet építenek, melyre nyolcmillió forint áll rendel­kezésre. A művelődési ház jelenleg korszerűtlen, tulajdonkép­pen egy nagyteremből áll. 1988-ban szeretnék felújíta­ni, bővíteni, a mai követel­ményeknek megfelelővé ten­ni. Az ezt követő évben a tervek szerint hozzákezde­nek a gázgerincvezeték épí­téséhez is, melyhez jövőre tanulmányterv készül. P. F. Fogorvosi rendelés, napközi otthonos ebédlő Szenes Sándor: Befejezetlen múlt A könyv tartalma: hang­szalagra rögzített beszélgeté­sek szövege, hat interjú és a hozzájuk kapcsolódó doku­mentáció, amelyet a szerző háttérinformációnak szánt a beszélgetések alaptémájához. Az alaptéma: a keresztény— zsidó viszony múltja és kö­zelmúltja ; egyházi emberek és intézmények — katoliku­sok, protestánsok — viszo­nya a fasiszta fajelntélet leg- drasztikusabb önkifejezésé­hez, a népirtó antiszemitiz­mushoz; az egyházi antifa­siszta ellenállás és az em­bermentés az 1944-es zsidó­üldözések idején; tettek és mulasztások, a keresztény— zsidó viszonyban; a párbe­széd és megbékélés — Auschwitz tanulságaiból ke­letkezett — igénye, lehetősé­ge és jelene. A könyvhöz dr. Nyíri Ta­más, a Katolikus Hittudo­mányi Akadémia teológus professzora írt előszót. A ha­zai katolikus irodalomban ez idáig páratlan tartalmú írás érdekfeszítő történelmi átte­kintést ad a bibliai ősidőkig visszanyúló vallási, teológiai ihletésű keresztény antijuda- izmus és a legújabbkori an­tiszemitizmus súlyos érintke­zési pontjairól; a II. vatiká­ni zsinat ezzel kapcsolatos önkritikus megnyilatkozásai­ról. A következők szólalnak meg a kötetben: Éliás József nyugdíjas református lel­kész, aki 1942-től a protes­táns Jó Pásztor Bizottság lelkésztitkára, majd, igazga­tó lelkésze volt. Dr. Küllői- Rhorer Lászlóné, Székely Mária, a Jó Pásztor volt munkatársa, fordító, tol­mács, aki az Auschwitzi Jegyzőkönyvet — a halál tá­borról szóló első hiteles be­számolót — magyarra átül­tette. Dr. Zakar András nyugdíjas katolikus lelkész, Serédi Jusztinián, majd Mindszenty József bíboros, prímás egykori titkára, a ka­tolikus egyházvezetésnek a zsidó tragédiához való viszo­nyát ismerteti és magyaráz­za. Török Sándor író, egy sajátos testületnek, a Magyar Keresztény Zsidók Szövetsé­gének ügyvezető alelnöke volt 1944 nyarának tragikus hónapjában. Hetényi Varga Károly tanár, egyházi törté­netíró tíz évi gondos munká­val, hazai és külföldi kuta­tásokkal feltárta az alsópap­ság, a szerzetesrendek, egy­házi intézmények és embe­rek részvételét az üldözöt­tek mentésében, az anti­fasiszta népfrontban. Dr. Kis György esperes plébánossal azért készült interjú, mert ez az idős pap a hazai kato­likus irodalomban egyedülál­ló könyvet írt a tör­téneti és teológiai katolikus hierarchiában mélyen beivó­dott antiszemitizmusról. A vázolt témákról a meg­szólalók 1944 eseményeivel összefüggésben személyes emlékeik .ismereteik alapján olyan keresztmetszeteket mu­tatnak be, amelyek a kor­mányzói Várpalotától a her- cegprímási rezidencián át a gettókig, a gázkamrákig ré­tegeződnek. A keresztény— zsidó viszony múltjáról és jelenéről olyan társadalmi környezeteket, hit- és érze­lemvilágot tárnak elénk, amelyet többségünk csak kí­vülről és nem eléggé árnyal­tan ismerhet. Havonta mintegy 600 bejelentésre mennek házhoz a békéscsabai Videoton márkaszerviz szakemberek Képűnkön Végvári László műszerész Videoton-képmagnó működését figyeli — az új típus kezeléséről szívesen adnak felvilágosítást Fotó: Szóké Margit December 8-10.: Országos közlekedésbiztonsági filmnapok Tegnap délelőtt nyitották meg . Békéscsabán, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának székházá­ban a III. országos közle­kedésbiztonsági filmnapo­kat. A programsorozat beve­zetőjeként először egy, a Bé­kés Megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács és a Békés Megyei Tanács művelődési osztálya által korábban meg­hirdetett gyermekrajzpályá- zat legjobbnak ítélt alkotá­sait tekinthették meg a ven­dégek. A pályázatra 37 ál­talános iskolából közel 700 alkotás érkezett — tudhat­tuk meg Győri Lászlótól, a megyei tanács főmunkatár­sától, aki megnyitotta a be­mutatót —, ebből százat lát­hatnak az érdeklődők, köz­tük harminc díjazottat is. A közlekedésbiztonsággal kap­csolatos legszemléletesebb rajzok és festmények ifjú al­kotóinak Hidasi Lászlóné, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója adta át a díjakat. Ezt követően Mihalik György megyei rendőrfőka­pitány, az MKBT elnöke rövid beszéddel nyitotta meg az országos filmnapokat. A bemutató vetítésen a szép számú közönség — köztük a gyermekrajz-kiállításra kí­váncsi iskolások — közleke­désbiztonsági dokumentum- és animációs filmeket néz­hetett meg, amelyek majd a következő hónapokban ke­rülnek a mozi- és tévénézők elé. Az országos rendezvény holnap tapasztalatcserével, közönség és filmrendező ta­lálkozójával folytatódik, majd ünnepélyes külsőségek között a közönségdíj átadá­sával zárul a közlekedésbiz­tonsági filmnapok. Kettő a kiállított alkotások közül: Mayerhoffer Miklós 2., (Békéscsaba, Szabó Pál Téri Általános Iskola) és Nagy László 6. (Szeghalom, Sebes György Általános Iskola) osz­tályosok munkái Iskolatanács a gyulai 5. számú iskolában Szeptember elsején lépett hatályba az új oktatási tör­vény melynek alapján az alapfokú és középfokú okta­tási intézményekben létre kell hozni az iskolatanácso­kat. A törvény az iskolata­nácsok alapvető feladatát az iskolát segítő társadalmi erők összefogásában, az is­kola és a helyi társadalom kapcsolatának, együttműkö­désének erősítésében jelölte meg. A gyulai iskolák közül el­sőként az 5. számúban ala­kult meg tegnap az iskolata­nács, melynek létrejöttét gondos előkészítő munka előzte meg. A megjelenteket Banadics Márton, a HNF vá­rosi bizottságának elnöke kö­szöntötte, majd Kozma An­tal, az iskola igazgatója a törvényről s az új társadal­mi testületben munkálkodók feladatairól szólt. Az okta­tási törvény újdonsága: ben­ne most először kapott az eddigieknél jelentősebb hangsúlyt a nevelés, össz­társadalmi ügy, hogy a fel­növekvő nemzedék milyen indíttatást kap az iskolától, de nem hanyagolható el a családi környezet hatása sem. A demokratizmus szé­lesítése és a fokozott isko­lai önállóság nem mond egymásnak ellent, sőt felté­telezi egyik a másikat. A Gyulai 5. • Számú Általános Iskola eddig is jó kapcsola­tokat tartott fenn különböző intézményekkel, vállalatok­kal, társadalmi szervezetek­kel, s most, az iskolatanács­ba is azok képviselőit hívták meg. Az iskolatanács tagjai­tól s az általuk képviselt in­tézményektől, testületektől nem elsősorban anyagi tá­mogatást várnak — hangsú­lyozta többek között Kozma Antal —, hanem politikai és erkölcsi segítségnyújtást fe­lelősségteljes munkájukhoz. Az igazgató szavai után jóváhagyták a tanács ösz- szetételét, majd kettős jelö­léssel választották meg a testület elnökét és helyette­sét. Az iskolatanács elnöke Máthé István, az MHSZ vá­rosi titkára, elnökhelyettese Szabó László, a Városi nap­közi otthonos konyha veze­tője lett. P. F. Sínen vagyunk Ez esetben vágányzáron. Soprontól Bé­késcsabáig. Ha másból nem, ebből előre lehet jósolni, hogy jön a tél. Legalábbis a vasút felkészült rá a vágányok javításá­val. A sűrű vágányzárak okkal-móddal magyarázatot adnak arra, hogy miért kés­nek a vonatok. A tv nyílászáró szerkeze^ tének (ABLAK) egyik műsorában láttam- hallottam, hogy hányféle magyarázat van erre is, meg arra is. Csak egyet nem értek nagyon sokad- magammal. Azt, hogy ha például Sopron­tól Pinyéig busz szállítja az utasokat és onnan rendes menetidőben indulhatnak tovább a Lővér gyorson, amelynek a me­netrend szerint 12.10_re kellene a Keleti pályaudvarra beérkeznie (közben ugyan­is nincs vágányzár), miért döcög a csar­nok alá 12.35-kor? A csabai személy, a térti jegy (vásárlásakor felírtam magam­nak) állítása szerint 12.40-kor indul. Ám a sok utas, aki le sem tud kecmeregni egy­mástól a gyorsról, előbb még keresheti, hogy voltaképpen honnan is indul az a csabai személy, amelyikre jegye van. Az­tán az útbaigazítás után többedmagával eljut a külső egyes vágányhoz, ahol biz­tonságképpen megkérdezi még a vonat mellett sétáló kalauztól (bár látja: Szol­nok—’Békéscsaba, indulás 12.55): „Ez ké­rem a csabai?” Ez. „Miért indul 55-kor?” — Mert vágányzár van a vonalon... — hangzik a felelet. S utána a megkönnyeb­bülés: „Akkor mégsem késtem le!” Hiába, jön a tél, errefelé is kell javí­tani a síneket. Aztán jön a kalauz is. „Itt valami nem stimmel, kérem” — nézi a jegyeinket (mellettem egy egyetemista lány utazik Pestről Csabára). Ugyan mi nem stim­mel? „Ez a jegy személyvonatra szól és ez a vonat gyors. Hallhatták (?) a hangos bemondóból is...” Szegény egyetemista lány majd’ ha­nyatt vágódik, amikor kiderül, hogy 90 forintot rá kell fizetnie különbözet, meg némi büntetés gyanánt. Hiába mondja: „Én telefonon érdeklődtem, mikor indul a személy.” — Az el is indult, a hatodik vágányról. „Én pedig nem fizetek. (Egyszerűen nincs nálam annyi pénz, de ezt szégyel­lem bevallani.) Inkább odaadom a szemé­lyimet” — mondom kissé idegesen. Szolnokon hat fiatal pedagógusnő száll fel. Éppen tele lesz velük a fülkénk. Va­lami továbbképzésen voltak, öten Szarvas —Orosháza irányába, egy pedig Gyulára igyekszik. Mezőtúron öten leszállnak, az­tán azonnal vissza. Kiderül ugyanis, hogy a szarvasi vonat nem várta be a sokat késő csabai gyorsot. Bosszúsan panasz­kodnak. Egyikük előveszi saját menet­rendjét (minek?), hogy vajon Csabáról el­érhetik-e az orosházi járatot. Ök is ráfi­zettek. Legalábbis a vonatérkezésre, s ki tudja, mikorra érnek haza?! A katedrán majd azt tanítják, hogy dolgozni csak pontosan, fegyelmezetten szabad. Úgy, hogy ne okozzunk egymásnak bosszúságot, ne pocsékoljuk egymás idejét, ehelyett hasznos, tervszerű munkával járuljunk mindannyiunk segítéséhez. Ügy is, hogy pontosan megérkezünk munkahelyünkre. Azt hiszem, a pontos, fegyelmezett, menet­rend szerinti munka vonatkozik az ál- lamvasutakra is. Mindegy. A postás nem felejt el csöngetni, ő pontosan megérkezik. Harmadnapra hozza a csekket, amely­ben még húsz forint büntetést vagy pos­taköltségösszeget rám sóznak, és felhív­ják szíves figyelmemet: ha harminc na­pon belül nem egyenlítem ki a számlát, még háromszáz forint büntetésben része­sülök. Ügy kell nekem. Fizessem meg, ha egy­szer késnek azok a fránya vonatok! Varga Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom