Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
1986. december 5., péntek A hivatás előszobájában Szénási Mihály képei előtt Több mint tíz esztendeje közösen rendezi meg a Békés és a Szolnok Megyei Művelődési Központ a kezdő, szakképesítés nélküli népművelők egy-egy hetes tanfolyamát. Az egyik évben Szolnok, a következőben Békés megye valamelyik települése ad otthont az elsősorban alapozó jellegű, a gyakorlati ismeretek elsajátítására súlyt helyező tanfolyamnak. Az elmúl* héten Gyulán, a Nemzetközi Thermal Camping volt otthona a 15 Szolnok és a 17 Békés megyei fiatal népművelőnek; amikor az utóbbi évek legnagyobb létszámú tanfolyamát tartották meg. * * * Az utolsó előtti napon a reggeli és az első előadás közötti szünetben a minden igényt kielégítő, valóban nemzetközi színvonalú kemping társalgójában két fiatal Békés megyeivel, Mercz Judittal és Dombi Ildikóval beszélgetünk élményeikről. — Januártól dolgozom .a mezőberényi Petőfi Művelődési Központban. Azt megelőzően Körösladányban képesítés nélkül tanítottam. A központ igazgatónője hívott meg, most gyermek- és ifjúsági előadó vagyok. Ennek a két rétegnek szervezem a programokat — kezdi a bemutatkozást Judit. — Én a kamuti általános nevelési központnak vagyok a közművelődési igazgató- helyettese augusztus 16. óta. A szegedi főiskolán pedig most végzem a harmadik évfolyamot népművelés szakon. Azt hiszem, eléggé jól A nagy embereket vezetéknevükről ismerjük, a legnagyobbakat csak keresztnevükről: Dante, Leonardo, Michelangelo... Van Gogh is csak azt írta képeire, hogy Vincent. Marilyn Monroe is volt annyira közismert, hogy elég könyveimnek a keresztneve. Habár tulajdonképpen Normának hívták. Mailer, a Meztelenek és holtak szerzője igazán predesztinálva volt erre a könyvre. Hiszen mi futtatta fel Marilynt a szalagcímeket jelentő csúcsra? Egyrészt a megfelelő időpontban felbukkanó meztelensége, másrészt titokzatos halála. A megfelelő időpontot úgy értem, hogy épp kitört a „szexuális forradalom”. A híres Kinsey-féle orvosi „jelentésekből” kitűnt, hogy a névtelen kérdőívek szerint az átlagamerikai egészen más ember éjszaka, mint ismerem ezt az ezemégy- száz lakosú kisközséget, hiszen ezt megelőzően is itt éltem, másfél évig könyvtáros voltam — folytatja Ildikó. — Mire volt jó, mire elég ez az itt eltöltött egy hét? — A többiek nevében is mondhatom, hogy nagyón jól éreztük magunkat. Annak köszönhető talán, hogy a tanfolyam szervezői úgy állították össze a programot, hogy az ne legyen elméle- tieskedő, inkább gyakorlati, módszertani ötleteket, útmutatásokat adjon. — Gyakorló, tapasztalt népművelőkkel találkozhattunk! Főleg egy olyan pályakezdőnek hasznos ez, aki kistelepülésen dolgozik, miijt én is, akinek nagyon ritkán nyílik lehetősége arra, hogy másokkal beszélgessen problémáiról. — Túl fiatalon kerültünk a népművelői pályára. Hittünk abban, hogy mi valami olyan újat tudunk belevinni, amivel szinte mindent megváltoztathatunk. Aztán bennünket is értek kudarcok. De ez nem jelenti azt. hogy kiábrándultunk az egészből. Csak kellenek a tapasztalatok. És az a tudat, hogy nemcsak én jártam így. Meg az is, hogy legközelebb mit és hogyan kellene másképpen csinálni — összegez Judit. * * * « Megyénk a kevesek köze tartozik, ahol szervezetten és egyik formát a másikra építetten folytatják a népművelők alap- és továbbképzését. Ennek megyei feamilyennek hivatalosan mutatja magát. És a társadalmi rétegek minden szintjén kezdték . megengedni maguknak a férfiak, hogy imádjanak egy mozicsillagot, de másként, mint korábban Garbót és a többieket: Monroe-ban hem a szép színésznőt, hanem a jó nőt tisztelve, aki szőke, áramvonalas, és egy cseppnyi francia parfőmben alszik, ráadásul egy nagy drámaíró felesége, és esetleg a Kennedy-fiúkkal is viszonya van... . Számunkra ez sem egészen érthető az információk hiánya miatt. Az ötvenes években nem játszották itt azokat a filmeket, amelyekben Marilyn volt az abszolút sztár. Csak a tévében futottak, jóval később, és mint Mailer is hangsúlyozza, e színésznő igazi terepe a mozi volt. A Kallódó emberek, meg a Van, aki forlelőse Pocsafiné Fábián Magdolna, a Békés Megyei Művelődési Központ osztályvezetője, a tanfolyam vezetője. — Elsősorban érettségizett, szinte minden vonatkozásban kezdő kollégáknak szervezzük évről évre ezeket a tanfolyamokat. Persze jelentkeznek olyanok is, akik felsőfokú végzettségűek, sőt olyan kolléga is eljött, aki már sok-sok éve dolgozik. Ezt a hivatást állandó ismeretszerzés, tanulás nélkül nem lehet folytatni. És az is ismert, hogy a hallatlanul nagy fluktuáció miatt — aminek csak az egyik kiváltó oka az alacsony fizetés — mindig újra kell kezdenünk. — Milyen szempontok alapján állították össze a tanfolyam programját? — Csupán annyi elméleti részt iktattunk közbe, amely szükséges a népművelés ábécéjének megismeréséhez. Több intézménybe is ellátogattunk ezen a héten, ahol a sok-sok éve a pályán dolgozó kollégák elsősorban a kulisszatitkokat próbálták felfedni a fiatal népművelők előtt. Amelyek ismerete nélkül nehezen lehet boldogulni, s amelyekről egyetlen szakkönyvben, főiskolai jegyzetben sincs egy szó sem... És hadd tegyem hozzá: az első napon, az esti bemutatkozó beszélgetésen a 32 résztvevő egybehangzóan két olyan tényezőt jelölt meg, amelyet máris munkájának legnagyobb akadályaként ismert meg. Ezek a rendezvények kudarcai (vagyis: a vártnál, a reméltnél lényegesen kevesebben jönnek el egy-egy megszervezett programra) és a szinte napról napra emelkerón szereti viszont Clark Gable, Tony Curtis és Jack Lemmon filmje volt... Előttünk van most e könyv a sok sztárfotóval. Az egyértelmű, hogy Marilyn Monroe, az Alvah Bessie regényében leírt szexbomba a sminkesek, szabók, fényképészek és operatőrök terméke. Pályája elején, amikor egy magyar fotós fölfedezi, teljesen közönséges kislány. Minden különösebb dögösség nélkül. Mindenesetre furcsa belegondolni, hogy nemrég múlt volna hatvanéves, ha az altatók — dő költségek, különösen a műsoros rendezvények drágulása. Nos, mi azt is szeretnénk, hogy valamiféle, a megyei sajátosságoknak megfelelő megoldási lehetőségeket is megmutassunk a fiatal kollégáinknak. — A nyáron jelent meg egy művelődési miniszteri rendelet a középfokú népművelői képzésről. Békésben is szerveznek ilyet? — A rendelet a Szolnok és a Pest megyei tapasztalatok alapján készült. Ebben a két megyében kezdték el néhány évvel ezelőtt, kísérletképpen. Hivatalos neve: népművelő szervezőiügyintézői tanfolyam. Hároméves, felvételivel lehet csak bekerülni; szakdolgozattal és vizsgával zárul. Szolnok megyében, akik elvégzik, jelentős fizetésemelésben részesülnek... Nos, megyénkben is nagy az érdeklődés. Ezekben a napokban küldtük el a minisztériumba kérvényünket, hogy Békéscsabán is szervezhessünk ilyet. Terveink szerint 1987 szeptemberében indulna. — Ez azt is jelentené, hogy akkor feleslegessé válik majd például az ilyen egyhetes alaptanfolyam is? — A két megye tapasztalatai alapján állíthatom, hogy nem. A már említett fluktuáció, pályaelhagyás miatt. S azt is hozzá kell tenni, hogy a középfokú képzés nemcsak ezt a tanfolyamot nem pótolhatja, de a főiskolai szakképzést sem tehermentesíti. Valamennyire szükség van, szükség lesz; ezeknek egymásra kell épülniük a szakma és a társadalom igényei szerint. (nemesi) vagy mások? — nem végeznek vele. Mailer jó író, könyve sokkal több, mint pletykákkal tűzdelt karriertörténet. Bart István remekül tud két nehéz nyelven, „amerikaiul” és magyarul, s így nem is vesszük észre, hogy lefordított könyvet olvasunk. Mekkora szerepe van a gyakran kritikus hangban annak, hogy az író annak idején nem tudott olyan közel kerülni modelljéhez, mint szeretett volna? Ki tudja. Az kitűnik, hogy Mailer úgy látja a szőke sztárt, ahogy az ember saját fiatalságának nagyjait szokta: minden tekintetben elfogultan, személyesen. Más kérdés, hogy ízléses-e egy szép nő petefészkének összes titkát kipakolni, csak azért, mert szegényke híres volt? Igazi nagy irodalom-e az efféle riportázs? Nem tudom. Sikeresnek mindenképp sikeres. Bár még így is tizenhárom évig tartott, míg a könyv eljutott hozzánk az óceán túlpartjáról. (Corvina Könyvkiadó, 1986.) Székely András Az ember mindig a szépre, a jóra, a különös megtalálására készül. A vágy már gyermekkorban itt van, s attól függően, hogy milyen hatások érik, úgy tudja azt megtartani és kifejezni. Aki többet lát a világból, annak üzenete is gazdagabb. A töb- betlátás azonban nem mindig a kilométerekben kifejezett földi távolságok mennyiségének igénye, hanem az is, hogy mi módon figyeljük a bennünket szűkebben és tá- gabban körülvevő világot. Szénási Mihály sokat látott a világból, mégis a képein nem azok a hatások jelentkeznek, amelyek az ismeretlen táj bűvöletéből vagy taszításából fakadnak, hanem egy szűkebb otthon felmutatásának a szándéka. Ez a szűkebb otthon egyrészt a békési táj, az, ahol mi is élünk, vagy annak a néha érintetlennek tűnő vidéknek a varázsa, mint a gemenci vadrezervátum. Szénási Mihály festőművész kötései erősek a békési tájhoz, hiszen itt született. Ezen kötésekben ott van egy sajátos üzenet is: megóvni az értékes múltat, a természetet, mindazt, amit hagyománynak nevezünk, hiszen jól tudja, hogy a harmonikus élésnek szüksége van olyan nyugalmi pontokra, ahol a lélek erősödhet, ahol a lélek nemesedhet, ahol a nemzedékek kézfogását érezni lehet. Témavilágát tekintve e tárlat alapján is megrajzolhatjuk azt, amire tudatosan figyel. S biztos vagyok abban, hogy messzi utazásairól is azért jött ide vissza, mert hiányoztak a honi erdők, a vaddisznók, a szarvasok, a madarak és az alföldi naplemente, a patakok, meg a havas erdei tisztások, és a tanyák, amely utóbbinak annyi változatát láthatjuk e tárlaton. Úgy tűnik, hogy Itália antik szépségének csodálata utazásai alatt arra volt jó leginkább, hogy megtalálja az itthoni fény szelíd melegségét, hogy felcsillantsa a reneszánsz harmóniát, ami más módon, más érzéssel, más élésmóddal teremtődött meg ezen a tájon. Szeretet sugárzik a képekből, szelídség árad a színekből, még akkor is, ha esetleg zaklatottságot fejeznek ki. Szénási Mihály az Alföld festője, az alföldi festőiskola legjobb hagyományait követi. Piktúrája Nagy István művészetével rokon. Hiába élt hat évig Kanadában, mert itt érzi e békési, a magyar tájon csak igazán otthon magát. Talán a haragosabb zöldet hozhatta onnan magával, meg a barna színek sötétebb tónusát, de azt is azért, hogy mellé állíthassa a Tóth Ár- pád-i festői jellemzést a Körúti hajnalból idézve: „a színek víg pacsirtáinak” zengését. A képek által üzen a művész. Lelki, szellemi gazdagságunk apróbb forrásait tárja fel: vegyük észre az élet apróbb képeit, melyek élésünk napjainak sorozatában szerkesztődnek, lássuk a fény különös játékát, gyönyörködjünk hosszan a tájban, hogy minden belénk ivódjon, engedjük, hogy megbabonázzon egy-egy színfolt. Így rögzítjük magunkban a szülőföld szép orcáját, így leszünk emberi kapcsolatainkban teljesek. Szénási Mihály mintegy 30 képéből álló kiállítását az orosházi Táncsics Iskolagaléria fogadta. Fülöp Béla n bálvány, belülről Norman Mailer Marilyn Monroe-könyve Egy megállapodás többszörös előnyei Beiskolázási körúton Békésben Nem újdonság, hiszen gyakran halljuk és tapasztaljuk, hogy kevés a pedagógus megyénkben. Ez a gond régi keletű, ahogyan a megoldásra törekvés is az. A megyei tanács vezetése, a művelődési osztály ezért szorgalmazta — már több mint tíz esztendeje — a tanárképző főiskolákkal a kapcsolatok rendszeres és kölcsönös előnyökön nyugvó kiépítését. Megszülettek az együttműködési megállapodások a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolával es a Debreceni Tanítóképző Főisko^ Iával. E megállapodásnak csak egyik pontja a beiskolázási körút, amelyre idén december 3-án került sor megyénkben. A két főiskola vezetői, oktatói vettek részt — a megyei szakemberek mellett — ezeken a „tanárdiák találkozókon”. A vendégek ellátogattak Szarvasra, Szeghalomba, Gyulára, Mezőkovácsházára, Békésre, Gyomaendrődre és a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba. Ezeken a beszélgetéseken a megye minden olyan harmadik és negyedik évfolyamos gimnazistája részt vehetett, aki úgy gondolta, hogy pedagóguspályára készül. A hosszú és fárasztó nap után sor került egy rövid összegzésre is, amikor a tapasztaltakat kicserélhették a főiskolák képviselői a vendéglátókkal. A tartalmas beszélgetésből csak néhány gondolatot idézünk. S mindezt azért, hogy világossá váljon: nemcsak a diákok, de a főiskolai oktatók számára is hasznosak ezek a találkozók. Olyan tanulságokkal szolgálnak, amelyek idővel túllépnek a megállapodás betűin, s formálják, tágítják a tervezett kapcsolatokat. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatóhelyettese, dr. Halász Tibor a következőkben fogalmazta meg az együttműködés, a beiskolázási körút tapasztalatait: — Békés megye vezetői felismerték, hogy minél több hallgatót kell a pedagógus- képző intézményekbe irányítani ahhoz, hogy végzés után minél többen hazatérjenek. Ez a tudatos törekvés nem minden megyére jellemző, azt is meg kell mondani. Szó volt korábban arról is, milyen főiskolánkon a Békés megyei diákok megfelelése. Egységes választ nehéz adni, hiszen itt is számottevő különbségek vannak a gimnáziumok között, amit mi a főiskolán le tudunk mérni. De most térjünk rá a beiskolázási körút tapasztalataira. Hogy a diákok kérdezni tudjanak, adunk a főiskola életéről, követelményeiről egy általános információt. A pedagóguspályáról, a mindennapi élet sokat hangoztatott gondjaitól megtisztítva, hogy tudja a 18 éves hallgatójelölt, mit is vállal, milyen hivatást. És nem tagadom, a pálya szépségéről. örömeiről szólunk, mert aki a jövőt tervezi, nem biztos, hogy a mát kell nézze. Aztán praktikus dolgokról is beszámolunk. így a felvételiről, az induló szakpárokról, a felvételi esélyekről. Mert nem mindegy, hogy az a diák, aki az egyik szakában nem biztos, mit választ, mondjuk a magyar mellé. Ha a népművelést, hétszeres túljelentkezéssel kell számolnia, ha az oroszt, csak kétszeressel. Tehát kulisszatitkokról is szó esett. A gyerekek pedig igen élénken, praktikus kérdéseket feltéve érdeklődtek. A Debreceni Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese. dr. Kecze László így látta: — Látogatásunk Békés megyébe rendszeres és nem udvarias jellegű. Érezzük a szándékot, ami a megye vezetői részéről megnyilvánul, hogy minden erejükkel igyekeznek javítani a pedagógusellátottságon. Ebben a kérdésben közel állunk egymáshoz. hiszen ez nekünk is szívügyünk. A törekvés eredménye, hogy ebből a megyéből egyre több, őszinte szándékkal érkező hallgatójelölt érkezik főiskolánkra. Több mint Hajdú-Biharból. Egyébként igen jó tapasztalataink vannak az innen érkezett hallgatókról, például főiskolánkon több mint tíz éve Békés megyei a KISZ-titkár, s ez is mond valamit. A beiskolázási körúton nem agitálni akarunk már évek óta. Arról beszélgetünk a diákokkal, hogy mi vár rájuk, ha a főiskolára kerülnek. Hogy ne higyjék például tévesen, itt nem kell a matematika... Ezután következnek a praktikus kérdések, amelyekből látszik, hogy a kérdező fiataloknak valóban kialakult, határozott szándékuk van. Dr. Becsei József, Békés megye tanácselnök-helyettese arról szólt, hogy a megye vezetőit mi vezérelte e kapcsolatok megalapozásában, fejlesztésében. — Bennünket a pedagógushiány vezérelt. Minden módszert felkutattunk annak érdekében, hogy minél több diákot irányítsunk a pedagóguspályára. Ez a törekvésünk, ha nem is hozta meg a kívánt eredményt, de javulást igen. A főiskolákkal kialakított kapcsolataink pedig szélesedtek, erősödtek közben. Például a pedagógusok továbbképzésében. Sikerült elérni azt is, hogy a két főiskola Békés megyét is a sajátjának érezze. Törekvésünk nem volt érdek nélküli, de ezek az érdekek találkoztak. Ezek a körutak hasznosak a főiskolák vezetői számára is, hiszen munkájukat 6egítő információkhoz juthatnak. De hasznosak számunkra is, mert tájékozódhatunk a főiskolák, a felsőoktatás meglehetősen zárt világának mindennapjairól, gondjairól, s a párbeszédek a mi munkánkat is segítik. — A diák és a főiskolai tanár között személyes kapcsolat alakulhat ki ezeken a találkozókon — mondta Német Lajos, a megyei tanács művelődési osztálya csoport- vezetője. — Hiszen a diákok számára egészen más értékkel bir, ha a főiskolai élet gyakorlatában működő oktatóktól hallja a rá váró új élet követelményeit. De az is fontos lenne, s ez a dolog másik oldala, hogy a gimnáziumok tartsák a főiskolára került diákjaikkal a kapcsolatot, mert ez erősítené bennük a hazahúzás érzését. B. Sajti Emese
