Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
1986. december 5., péntek e Autóval havas, jeges, csúszós úton Novembertől fokozatosan találkozunk a téli közlekedés kellemetlen jelenségeivel. Nem véletlen, hogy sok járművezető fél ezektől, mert az őszi—téli gépkocsizás nagy figyelmet, óvatosságot és figyelmes vezetést követel. Az olyan gcpkocsivezetési manőverek, amelyeket nyáron, száraz úttesten biztonságosan hajtunk végre, nem alkalmazhatók minden esetben a csúszós utakon. A nedves, havas, jeges utakon a gépjárművezető minden hirtelen mozdulata (fékezés, gázolás, sebességváltás, kormánymozdulat) a kerekek megpörgésével, a kocsi megcsúszásával, megfarolásával közvetlen veszélyt kelthet. A téli közlekedésre való felkészülés kapcsán célszerű néhány fogalommeghatározást feleleveníteni. Jeges úton a száraz útburkolathoz képest a tapadási tényező akár tizedrészére is csökkenhet, az autó úton tartása csak egészen kis sebességgel lehetséges. A kocsi hirtelen gázelvételénél — a motorfék hatására — is megcsúszhat. Az indulás is csak finoman, csúsztatott tengelykapcsolóval sikerülhet, mert a megcsúszó kerekek a járművet elviszik az út lejtése irányába. A manőverezés rendkívül nehéz, mert a hirtelen és erős kormánymozdulatoknak az autó nem engedelmeskedik. Sárbordával elsősorban mező- gazdasági területek közelében számolhatunk, ahol a sarat felhordják az útra. A közlekedő járművek a sárból hosszirányú bordákat hoznak létre, amelyeknek csak a megérintése is veszélyes lehet a jármű stabilitásvesztése miatt. A jégborda a téli utak legveszélyesebb jelensége. A közlekedő járművek kerekei nyomot járnak ki az úton, a nyom mellett hosszirányú jégborda keletkezett, ami egyre „hízik”, egyre szélesebb és magasabb lesz. Olykor az út úgy néz ki, mintha többszörösen bogárhátú lenne. Ott, ahol a jégbordákat főleg teherautók alakították ki, személygépkocsival különösen veszélyes közlekedni, mert a nyomtávkülönbség miatt a személy- gépkocsit valamelyik jégborda állandóan dobálja. Sokszor előfordul, hogy személy- gépkocsival ki sem lehet jutni a kijárt jégbordák közül, menni kell közöttük, mint a sínen. Ha a latyakbordát, a sárbordát kis szögben próbáljuk keresztezni (pl. sávváltáskor, előzéskor), a borda olyan mértékben megdobhatja az autót, hogy az ismételt stabilizálás még magasfokú vezetéstechnikai vezetés mellett is eredménytelen maradhat. A síkos úton való közlekedés alapfeltétele a látási és útviszonyoknak megfelelő vezetéstechnika. Sok járművezető általában fenntartással kezeli a síkos úton való közlekedést. Sokan rettegnek az ilyen útviszonyok melletti közlekedéstől. Síkos úton az alacsony áttételű fokozatban a hajtókerekek könnyen „kipörögnek”, s az autó oldalvást csúszik. Ha ezt tapasztaljuk, azonnal vegyük vissza a gázt, de ne hirtelen. A hajtókerekek további pörgetésével a kívánt irányba már úgysem juthatunk el. Mit csináljunk ilyenkor? Kezdjük elölről az indulást, de most már finoman, lassan, fokozatosan növekvő gázadással próbálkozzunk. Ha így sem megy, akkor kapcsoljunk egy sebességi fokozattal feljebb. A tengelykapcsolót a ' ^ súrlódási pontban először megtartva, majd finom csúsztatással kezdjük a pedált lassan felengedni. Csaknem biztos, hogy így már sikerül elindulni. A motor ugyanis most kisebb nyomatékot ad át a hajtókerekekre, ezért sokkal kisebb az esély arra is, hogy kipörögnek. A következő fokozatok kapcsolása előtt is csak finoman növelt gázadagolással gyorsítsunk. Ha a motor hangjából mégis azt érzékeljük, hogy a kerekek kipörögnek, vegyük vissza a gázt, s finomabb pedálkezeléssel ismételjük meg a gyorsítást. Síkos úton közlekedve sohasem szabad hirtelen adni és visszavenni a gázt. Köny- nyen előfordulhat, hogy valamilyen váratlan akadály előbukkanása gyors fékezésre és ellenkormányzásra késztet bennünket. Ezzel kapcsolatban közismert az a klasszikus tanács, hogy semmiképp sem szabad a féket és a kormányt egyidejűleg használni. Ennek törvény- szerű következménye az esetek túlnyomó többségében az, hogy a kocsi már elfordított és leblokkolt kerekeit sem kormányozni, sem fékezni nem lehet. Csúszni fog (tehetetlenségénél fogva) lendületesen, a korábbi sebességével. Ha ez bekövetkezik, először kormányozzuk a csúszás irányába az autót. Majd szakaszos fékezéssel és szakaszos kormányzással korrigáljunk. A közlekedési balesetek nagy részénél a megcsúszás és ezt követően az autó feletti uralom elvesztése a döntő ok. Igen gyakran, sőt az esetek döntő többségében a rossz vezetéstechnika egyenes következménye a megcsúszás. Érdemes érinteni néhány szóban a csúszós úttesten való elindulás technikáját is. A legfontosabb: a gázpedál és a finoman „csúsztatott” tengelykapcsoló pedál összehangolt ritmusával úgy kell megmozdítanunk a kocsit, hogy a kerekek ne pörögjenek meg, mert akkor még csúszósa bbá teszik a havat, jeget a gumiabroncsok alatt. Nagy hóban a gépkocsi „himbálásával” — váltogatott előre-hátra mozgatással — könnyíthetjük meg az elindulást. Vigyázzunk azonban. mert ha a ritmus csak egy kis időre is megszakad, elölről kezdhetjük az egészet. Ha a kerekek megpörögnek, könnyen beáshatják magukat a hóba. A himbálás alatt a kormányzott kerekek egyenesben álljanak. Még egy figyelmeztetés: mindig az előírás szerinti nyomást tartsuk a gumiabroncsokban télen is. A puha gumi nem segíti az elindulást, és nem javítja a vonóerőt. Kiemelten veszélyes a járművezetők részére, hogy a különféle utak felszíne nem egyformán érdesített. Síkos úton való közlekedéskor a megcsúszás veszélye és kivédése szempontjából az út- felszín változásait is figyelembe kell venni. Az adott autótípus úttartási jellemzőin kívül lényeges a megcsúszás szempontjából a kocsi terhelése, illetve a teherelosztása is. Nincs olyan tökéletes útfelület és gumiabroncs, amely elhárítaná a csúszás veszélyét, ha a gép- járművezető helytelenül cselekszik. örök igazság, hogy minden megcsúszás a figyelmetlenség, a rossz vezetés- technika, a hibás manőverezés következménye. Télen hegyes vidéken közlekedve fokozottan ügyeljünk akkor is, ha a burkolat tiszta és száraz. Lehetnek olyan szakaszok, ahol jeges az út. Pl. völgyben, ahol a nappal megolvadt hó összegyűlt, éjjel megfagy és jégpályát képez az út felületén. Ez különösen kanyarban veszélyes. Lehetőségeink korlátái között A megye élelmiszergazdaságának kulcsfontosságú feladata továbbra is a gabona- és a hústermelési program megvalósítása marad. Ebben a két ágazatban — az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, továbbá a háztáji termelést integráló üzemek — igen szép eredményeket értek el. Időközben azonban az érdekeltség megkurtításával csökkentek elért pozícióink értékei. Ki tudja, miért volt szükség az ágazat teljesítőképességére károsan ható intézkedések megtételére? Foglalkozott ezzel az MSZMP KB november 19-i üléséről kiadott közlemény is. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a XIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásával a gyakorlatban gondjaink vannak. Bár ez irányban történtek intézkedések, de ezek az időközben kialakult aránytalanságok miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A megye gazdasági vezetőinek közszemléletére sok esetben a várakozás álláspontja a legráillőbb. Kivárni, hogy mi lesz, kilábalunk-e mai gazdasági helyzetünkből, vagy tovább mélyül a hazai gazdasági élet? Ez itt a kérdés, de a kérdés továbbra is csak kérdés marad, ha nem keressük a mélypontról való fel- emelkedés útját. Mezőgazdasági termelésünk helyzete most ismét azért került előtérbe, mert a nemzeti jövedelem termelésében megőrizte a húzó ágazatra jellemző vonásait. Igaz, a gazdasági vezetést az utóbbi időben annyi kritikai megjegyzés érte, amitől talán el is mehetett a munkakedve. Pedig, ha a teljesítményt átgondoljuk, elmondhatjuk, mezőgazdaságunk eredményei mégiscsak figyelemre méltóak. A negyedik éve tartó aszály ellenére kukoricából minden idők második legjobb termését takarítottuk be 1986- ban. A búzáról mindez ugyan nem mondható el, de azért a 4,8 tonna hektáronkénti termés sem akármilyen teljesítmény körülményeink között. A termelésnek és a termésnek ez a színvonala csak sohase hagyjon el bennünket! Az állattenyésztésben gondjaink vannak. Ezek kiI zárólagosan a termelői érdekeltséggel állnak összefüggésben. Az utóbbi időben közzétett kormányzati intézkedések későn jelentek meg, de ezek termelésre gyakorolt hatása a várakozástól elmarad, összességében a sertéshizlalási kedv továbbra is leszálló ágon érezhető. Márpedig a megye gazdaságától a gabona- és a sertéshústermelés fellendülését várja az ország. Ebbe az irányba történtek lépések, intézkedések. A kocakihelyezési akciókkal most már 80 ezer anyaállatot tartanak. Számítások szerint a jövő évtől a nagy létszámú koca- állomány mennyiségi javulást hoz a sertéshizlalásban. Mindkét -ágazat teljesítőképességétől függ a megyei célkitűzések VII. ötéves tervében programozott feladatok megvalósulása. A két ágazat lendületbe hozásához megvannak a szükséges feltételek, alapok. A gabonatermesztési programban megvalósult beruházások — melioráció, gép- és eszközvásárlások — olyan alapot jelentenek, melyekre nyugodt lelkiismerettel építkezhetnek az üzemekben. A vita, a véleménykülönbség a költségek alakulása körül csúcsosodik. Drágák a gépek, még drágábbak az anyagok és az Alkatrészek. Ezeken itt Békésben aligha tudunk változtatni. Mások a kiáramló béreket figyelik, s attól tartanak, hogy a növekedés üteme meghaladja a termelési színvonal emelkedését. Békésben, ahol az átlagbérek az országosnál alacsonyabbak, és a felvásárlási árszínvonal a legalacsonyabb, oktalan az ettől való félelem. Bérgazdálkodásban utói kellene érnünk az országos átlagot, hogy egy égető társadalmi problémát is át tudjunk hidalni. Azt az energiát, amit a bérszínvonal alakulására, növekedésének lassítására fordítunk, más módon is lehetne hasznosítani a termelésben, az érdekeltség színvonalának emelésére. Erre kellene koncentrálnunk, mert amikor egy hektár búza vetéséért 9 forint, plusz 1 forint minőségi felárat fizet ki bérként a szövetkezet, vagy hektáronként csak 50 forint kom- bájnolási munka terheli a költségeket, akkor a mai árakat figyelembe véve érezzük a feszültséget. De hasonló megfigyeléseink vannak a nagyüzemi sertéshizlalásban foglalkoztatottak keresetének megítélésénél is. A termelésben az érdekeltség körül adódnak a legsúlyosabb gondjaink. Ä nagyüzemekben, ahová az embereket munka- és érzelmi kapcsolat egyaránt köti, pillanatnyilag nincsenek munkaerő-ellátási problémáink. De csak pillanatnyilag! Békés megye fogyó lélekszámú megye, a lakosság különösen a falusi jellegű településekről vándorol a nagyobb városokba. Talán ezzel áll összefüggésben az, hogy a megüresedett munkahelyekre már falun is egyre nehezebb újabb munkaerőt találni. Azután az a sok úgynevezett közgazdasági szabályozás, amivel tulajdonképpen a felsőbb szervek elárasztják a termelést, szintén fékezően hatnak. Ugyanakkor a termelésben elért eredményeinket csak a világ legjobbjaihoz lehet mérni, még ilyen körülmények között is. Ezért szinte érthetetlen, hogy miért dolgozunk alacsony színvonalon?! A mezőgazdasági termelés költségeinek emelkedése már évtizedek óta nem a mező- gazdaság teljesítőképességére vezethető vissza. Az úgynevezett agrár olló már nem is az, aminek hívják. Az ipari eredetű anyagok árai olyan magasak, hogy az olló egyik ágának a másikhoz viszonyított helyzete már alig érzékelhető. Mindezek ellenére, sőt, ezekkel együtt jogos a kérdés; van-e még tartalék a megye mezőgazdaságában? Hogyan lépjünk tovább a VII.-ötéves tervben? Ami a tartalékokat illeti: a tudományos életben elért kutatási eredmények alkalmazása, a víznek, mint a több termést meghatározó szerepének felismeréséig még nem jutottunk el. Három kemény aszályos év kevés volt ahhoz, hogy az üzemi vezetést a vízzel való tudományos gazdálkodás irányába fordítsa. Vannak tapasztalataink. Itt működik a megyében az Öntözési Kutató Intézet, de a szarvasi megfigyelések iránt mégsem olyan nagy az érdeklődés, mint más rr\e- gyékből és külföld részéről. Ezzel nem azt akarjuk mondani. hogy a kutatóintézet tapasztalatait egy az egyben vegyék át mindenhol, hanem azt, hogy gondolkozzanak el rajta, és cselekedjenek legjobb belátásuk és lehetőségük szerint. Roppant kellemetlen, de előbb-utóbb csak ki kell mondanunk — ezt már a Szegedi Akadémiai Bizottság ülésép is megfogalmazták —, gondok vannak a legújabb tudományos eredmények iránti üzemi érdeklődéssel. A jövőt az nyeri meg, aki egy adott témában a legtöbb információval rendelkezik. Mi a jövőért dolgozunk, tehát van pótolnivalónk. Ezt azért is állítjuk ennyire egyértelműen, mert a megyében megvalósult és megvalósulás előtt álló öntözésfejlesztési beruházások nem nélkülözhetik a tudományos életben szerzett tapasztalatokat. Megemlítjük még az akadémiai bizottságnak azokat a megállapításait is, melyek a talaj tápanyagkészletére vonatkoznak. Az okszerű tápanyaggazdálkodás felszabadíthat bizonyos eszközöket, melyeket más célra talán érdemesebb lenne fordítanunk. Sok, nagyon sok termelési körülmény vár még feltárásra. Még az üzemek közötti tapasztalatcserék is sokat hozhatnak. Ezek mindmind tartalékait adják a VII. ötéves tervben, 1987-re megfogalmazott célkitűzéseinknek. Az 1987. évi szabályzórendszer adott, meghirdették, ezen aligha változtatnak. Így nem marad más hátra, mist az adott lehetőségek korlátái között szervezni az előrevivő munkát. amely különböző beavatkozások nélkül, tartósan a piacra bízva a termelői érdekeltséget, talán eredményesen és jobban is menne, többet hozna valamennyiünk számára. Dupsi Károly A .Békésj Egyetértés Termelőszövetkezet tarbosi területén Veermer típusú lézersugár- irányítású alagrsőfektető gép dolgozik. Ebben az évben már 124 kilométer csövet fektet le Fotó: Fazekas László Felülvizsgálat az árvédelmi vonalakon Az Országos Vízügyi Hivatal szakemberei és a vízügyi igazgatóságok vezetői befejezték folyóink 4200 kilométer hosszú árvédelmi vonalának őszi felülvizsgálatát. Méterről méterre ellenőrizték a gátakat, a zsilipeket, az átereszeket és az egyéb vízügyi berendezéseket, különösen azokon a szakaszokon, amelyeken az idén végeztek töltéserősítési mun- | kákát. Megállapították, hogy I a vízügyi igazgatóságok jó | minőségben teljesítették ez- évi fejlesztési terveiket: mintegy 300 millió forint értékű földmunkával a folyók mentén csaknem 30 kilométer hosszúságban szélesítet- ■ ték és magasították a gáta: kát, s ezzel növelték az ár- vízvédelmi biztonságot. Egyebek között a Dunán a Csepel-sziget, valamint Bölcske és Madocsa térségében, a Rábán Nick és Győr környékén, a Maros és a Zagyva torkolati szakaszán, valamint a Drávánál, a Muránál, a Szamosnál, a Fekete- és a Kettős-Körösnél végeztek nagyobb töltéserősítési munkát, a Bodrog mentén pedig kiegészítették Sárospatak és Sátoraljaújhely körtöltését. A vízügyi igazgatóságok megfelelően gondoskodtak a fejlesztésben nem érintett gátszakaszok karbantartásáról, a hullámverés és egyéb erőhatások miatt keletkezett sérülések kijavításáról. A szakértők az árvédekezési biztonságot veszélyeztető hiányosságokat nem tapasztaltak. A vizsgálatokon feltárt hibákat az év végéig meg kell szüntetniük az érintett vízügyi igazgatóságoknak. Az ellenőrzés kiterjedt az esetleg bekövetkező jeges- ár elleni védekezés előkészületeire is. Megállapították, hogy megfelelő mennyiségű védekezőanyag és felszerelés áll a vízügyi igazgatóságok rendelkezésére. November végéig befejeződött a jégtörő hajók felújítása, így szükség esetén a Duna völgyében húsz, a Tiszán és mellékfolyóin pedig 14 kisebb-na- gyobb jégromboló hajó bevetésére kerülhet sor. A jugoszláv vízügyi partnerekkel kötött megállapodás szerint — ha a helyzet megkívánja — ezen a télen is négy nagy jégtörő hajónk nyújthat segítséget a Duna jugoszláv szakaszán a jég eltávolításához. December közepéig a jégrobbantó osztagok felkészítése is befejeződik.
