Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
1986. december 31., szerda NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET a társas életei élénkíteni, és jótékony célokat előmozdítani...” Dalárdák, énekkarok, kórusok Szarvason „A helybeli és vidéki ünnepélyek rendezése által egyfelől a közönség műérzékének fejlesztése és a honfiúi önérzet emelésére hatni, másfelől a társas életet élénkíteni és jótékony célokat előmozdítani...” Ez a célkitűzés olvasható az első szarvasi dalkör alapszabályában. A dalkört 1862- ben alapította meg Benka Gyula, a gimnázium egykori igazgatója. Fennállása során nemcsak a szarvasi polgárokat. ismertette meg a zenekultúra alkotásaival, dalaikat Szarvason kívül — Aradon, Debrecenben — is szép sikerrel adták elő. A dalkör — vagy ahogy abban az időben nevezték, dalárda, dalárkar — mintegy tíz évig működött, majd feloszlott. Benka Gyula azonban két év múlva. 1874-ben „Szarvasi Férfi Dalkör” néven újjászervezte a kórusát. Az új alapszabály szerint a dalkör minden hónapban két „nyilvános dalestélyt” adott. Maga Benka Gyula is foglalkozott zeneszerzéssel, műveinek partitúráját — más lehetőség híján — sajátkezűig sokszorosította a tagság részére. így Szarvason 12 éven át ismét élénk zenei élet folyhatott. Az energikus Benka Gyula elnök és Kutlik Endre titkár ambíciója még átsegítette a dalkart néhány válságos időszakon, ám az 1880-as évek második felében győzött a széthúzás és a közömbösség, ismét bekövetkezett a felbomlás. 1899-ben a fáradhatatlan Benka megkísérelte még- egyszer feléleszteni dalárdáját. Száztagú vegyeskart szervezett az „istentiszteletek és egyéb ünnepélyek emelése érdekében”, de ez csak rövid ideig működött. Ezzel egyidőben azonban már próbált, sőt a bemutatkozáson is túljutott az újraalakult „Szarvasi Férfi Dalkar”, amelynek karnagya Lévius Ernő zenetanár, majd Supper Frigyes tanitó- képző-intézeti tanár volt. A következő évtized igen sikeresnek mondható. Több hangversenytúrát is említ a krónika, különösen jól sikerült az erdélyi hangverseny- köiút. Az adott történelmi időszak (millenniumi évek) sajátos szokásokat és közfelfogást alakítottak ki. Ma már kuriózumnak tűnik, hogy a dalkörnek saját zászlója, pecsétje volt. alapszabályát a belügyminiszter hagyta jóvá. és a tagság tagdíjfizetési kötelezettséggel járt. A próbák és szereplések mellett élénk szervezeti élet is folyt (tisztségújító közgyűlés, vacsoraestek, „mókaestek”). A jubiláló tagokat rendszeresen köszöntötték és kitüntették. A szép napoknak azonban vége szakadt. A helyi sajtó egykori híradása szerint „a társadalom közönye és a pártfogás hiánya” vezetett ismét a dalkör feloszlásához. Az első világháború időszaka, majd a Tanácsköztársaság leverését követő Horthy-korszak nem kedve- zet a kulturális élet nagyobb mérvű fejlődésének. Bár az adott időszakban Szarvason több ízben is megszervezték a dalkart, azonban kiemelkedő sikert nem tudott elérni, sőt az is előfordult, hogy hosszú éveken át nem, is hallatott magáról. A politikai konszolidáció azonban a szellemi életre is ösztönzően hatott. Ebből a „Világosság” nevű kórusból jött létre az a művészeti csoport, amely a szarvasi kulturális élet egyik súlypontját jelentette a két világháború közti időszakban. 1927-ben alakult • újjá Borgulya Endre vezetésével a kórus, „Szarvasi Építőipari Munkások Világosság Dalköre” néven. Mintegy 8 éves pályafutása során szavalókörként, sőt színjátszó csoportként is működött, ezért jobb. ha nem is dalkörnek, hanem művészeti csoportnak tekintjük. Szellemi vezetői a Borgulya helyére lépő Kollár Mihály karnagy és a sokoldalú művész, Ruzicskay György voltak. Az előadásokat Ruzicskay rendezte, ő maga is írt műveket a „Világosság” számára. A kiváló festőművész ma Szarvas város díszpolgára. A csoport a kibontakozó munkásmozgalom szempontjából igen jó lehetőséget biztosított a munkások szervezésére és ideológiai nevelésére. A „Világosság” nem volt hajlandó a korszak ideológiai törekvéseinek szolgálatába állni. Igényes színvonalú előadásai a béke, a szabadság, az internacionalizmus szellemét sugározták. A hatóság nem nézte jó szemmel a „Világosság” tevékenységét. Igaz, hogy puszta megjelenésük is provokatívan hatott, hiszen világoskék gimnasztyorkában léptek fel. A tagoknak gyakran kellett szenvedni a rendőrség zaklatásától. Ennek tudható be, hogy 1935 körül végül is beszüntették tevékenységüket. A kulturális élet másik súlypontját ebben az időben a régi férfidalkar hagyományait továbbvivő „Iparos Dalárda” jelentette. Szervezője és vezetője Rohoska Géza tanító volt. Az „Iparos Dalárda”, amelynek neve is mutatja, hogy főként mesteremberekből állt, nagyívű pályáját 1927-ben kezdte meg. Mintegy 15 éves fennállása alatt Békéscsabától Sopronig, Szegedtől Kassáig szinte az egész országot bejárta. Az Országos Dalversenyeken igen szép sikereket ért el. Közel félszáz kórus versenyében többször is az első három között végzett a „könnyű népdalcso- port”-nak nevezett kategóriában. Az „Iparos Dalárda” légkörét hazafias szellem hatotta át. Jelmondatuk a következő volt: „Csak az a nép szabad, hol munka mellett dal fakad!” Igaz, hogy a 30- as évek végén a zenei profil kissé eltolódott a nacionalista-irredenta szellemiség felé, ez azonban nem akadályozta, hogy a dalkör eredeti céljainak megfeleljen. Érdemes végül megjegyezni, hogy az „Iparos Dalárda” a várostól mindvégig jelentős anyagi és erkölcsi támogatást kapott. A második világháború utolsó éveiről és a felszabadulást közvetlenül követő évek időszakáról nincsenek adatok. 1947-ben azonban már ismét a megszokott mederben folynak a próbák. Időközben Lipták Mihály lett a karnagy. A dalkör sok új taggal is bővült. Kodály Zoltán és Bárdos Lajos műveinek műsorra tűzése egyben a színvonal emelkedését is jelzi. A felszabadulást követő társadalmi mozgások során 1948-ban feloszlott az Országos Dalosszövetség és a szövetséghez tartozó dalkarok. Szarvason ekkor sokan a Szociáldemokrata Párt „Barátság” dalkarában folytatták az éneklést. 1949-ben Fasang Árpád tanítóképzői tanárnak köszönhető a Meghívó „dalestcly”-re 1914- ből „Szarvasi Dolgozók Énekkaráénak megalakulása. Fasang Árpád közismerten magas szakmai tudását sajnos rövid ideig tudta gyü- mölcsöztetni. Szarvasról való távozása után egymást váltották a karnagyok 1957- ig, amikor Gajdár László zenepedagógus szervezte újjá a már közel 100 , éves múltra visszatekintő dalkart. A kórus ekkor vette fel Erkel Ferenc nevét. Szarvas zenekultúrájának elismerését jelenti az is, hogy 1958- ban két nagyszabású dalos- találkozó lebonyolítását is a városra bízták. Az „Erkel Ferenc Kórus" egykori tagjainak visszaemlékezései szerint a próbákon igen komoly munka folyt. Derűsen emlékeznek vissza arra, hogy ha valaki háromszor hiányzott a próbákról, a karnagy személyesen ment el érte a lakására. Talán soha nem volt magasabb színvonalú a kórusmozgalom Szarvason, mint ekkor. Az „Erkel Ferenc Kórus”-t Lipták Mihály vezette utoljára. A múltban megtett utat úgy summázhatjuk, hogy bár a társadalom közömbössége többször is elsorvasztotta a szarvasi kórusmozgalmat, mindig akadt egy- egy kiváló szervező — mint láttuk többnyire pedagógus —, aki vállalta a zenekedvelők összefogását, és tudá-. sával. lelkesedésével újra és újra felélesztette a mozgalmat. Végül említsünk meg még egy eseményt, hogy teljes képünk legyen a szarvasi kórusmozgalom múltjáról és jelenéről. 1981-ben — több éves szünet után — ismét újjászervezték a kórust. Ma „Szarvas Város Vegyeska- rá”-nak nevezik. Tagjai pedagógusok, szövetkezeti dolgozók, nyugdíjasok és diákok. Karnagya megalakulásától kezdve Darabán Géza, a Szarvasi Óvónőképző Intézet tanára. Vezetésével a kórus beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A különböző társadalmi ünnepségeken és más rendezvényeken gyakran lépnek fel. A kóruskultúra mai örökösei őrzik és tovább ápolják Szarvason a 125 éves kórusmozgalom haladó hagyományait. Dr. Ibos Gyula Csoportkép a Szarvasi Dalkarról (1929) Kántor Zsolt: Szilveszter A hó alatt titkok alszanak. Az éj most édes smaragd. A csend begörbül, mint egy spirál, lángba zuhan a konfetti. Bál! Ettől érzem szürkének vétkeimet, s az ég, amit a Mámor kifest átzuhan a legpuhább résen is. Bolyhos minden hely itt. A tivornya árnya halkan rád terül, szeretlek kegyetlenül. Érints meg most, ez az a perc, a Világ öröme a mersz... mily gyöngéd az idő, akár a fény, mint egy Vonzalom elején: új és friss illat fonja át a növényi létbe hajló szobát. Hallgasd, mily tiszta a sóhaj, az ének, erogén út a véred. Isten megsimogat, ha jő a vágy, mert a rétet én terítem ma Rád. Szilágyi Domokos: Január Január: a fehér tájban színes emberi világ: bizsergő fülek, orrok — lilák. És végül: talp alatt csikorgó, földi transzcendenciák. * Hát kezdjük ismét újra. Mert fújja a szél, fújja a havat. Hát bújjunk össze bent, és várjuk, míg az egész teremtés nyakunkba szakad. Soss Ervin: Piros lobogó már az utca minek is elhozta itt van koronázási menet hinták és virágszőnyegek szállnak már azon az utcán megérkezett kezében láthatatlan tündöklés karjaiban megszentelt mozdulatok szemében kertek hullámzása szavában játékos patak dalok a tavaszról ami még idelátszik párnák melege falak védő sátra piros lobogó az ablakkeretben arról hogy élünk Benyó Judit: Szilveszter éjszakáján Egy csillagot láttam odafent az öröklétben,# mulatott! Olyan távol és olyan közel volt hozzám, mint te, ezen az éjszakán. Ebben a szilveszteri éjszakában szemedet égni látom, mint az örökmécsest. Arcom beolvad ebbe a trombitás ünneplésbe, órám ritmikus hangjára felriadok — petárdák és tűzijátékok, ez a kifényesedett, új lakónegyed több ezer emberrel, és ablakokkal és nélküled! Ménesi György: Jelentések pár vagyunk párom kicsi két búzaszem ocsúdó ocsúk kik az évek malomkövei közt egymást megőröljük * és pár vagyunk párom üveg falak mögött teknő szita szakajtóruha s -kosár szomszédságában száradó kovász * és mégis pár vagyunk párom két egymásban izzó parázs Káldi János: Téli ceruzarajz Megint ugyanaz a régi tél. Jégcsapos ereszek. Láthatatlan ösvények, ködfödött utak. Egyiknek sincs vége tán. Egy-egy elfúló, árva csengő. Mintha az emlékezet síksága mélyén most tűnne el a messzi, messzi szán. Megint ugyanaz a régi tél.
