Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

*\C1

1986. december 22,, hétfő

o

Battonyai MHSZ-élet

Jövőre lesz tíz éve annak, hogy Szabó Pál MHSZ- titkár, a Battonyai Petőfi Termelőszövetkezet vasipari üzemének termelésvezetője kapcsolatba került a szövetséggel. Az azóta eltelt időben nemcsak a szervezeti felépités, hanem a tartalmi munka is megváltozott. Az indulásról és a jelenlegi helyzetről beszélgettünk a titkárral.

— Volt-e valamilyen előzménye a honvédelmi szövetség helyi vezetőségében vállalt szerepkörnek?

— Ha ifjúkoromra gondol, akkor azt mondhatom, hogy nem. Ugyanis Szarvason születtem és az általános iskola elvégzése után Mezőtúron jártam mezőgazdasági gépésztechnikumba, majd a képesítés megszerzése után a gépállomások megyei igazgatóságán dolgoztam. Batto- nyára úgy kerültem, hogy ide nősültem. Közben részt vettem tartalékos tiszti tanfolyamon. Leszerelésem után 1967-ben bekapcsolódtam a szövetség életébe. Akkoriban tájékoztatókra, lövészetekre jártam, és 1974-ben felkértek a tartalékosklub vezetésére. Hat év múlva átszervezés következtében honvédelmi klubokat hoztak létre. A közigazgatási átrendezés időpontjáig, 1984-ig titkári funkciót töltöttem be. EP"ébként mi is közvetlen megyei irányítás alá kerültünk, és akkor az MHSZ nagyközségi vezetőségének titkára lettem. Battonyán önállóan még egy másik MHSZ-klub is működik a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola épületében. A diákok foglalkoztatásáról a lövészszakosztály gondoskodik. Most van szervezés alatt egy másik, amely a súlyemelőket tömöríti majd.

— Kik képviselik a nagyközségi MHSZ-klub aktíváit?

— A többség a Petőfi Tsz és a BHG battonyai üzemének dolgozóiból tevődik ösz- sze, de vannak, akik a kőolajiparban, illetve a^ álla- tifehérje-takarmányokat előállító vállalatnál dolgoznak. Az öttagú vezetőség munkáját hatékonyan segíti, hogy szinte minden termelőegységben egy-egy megbízott MHSZ-aktíva működik. Külön bázissal nem rendelkezünk és ezért a szakmai felkészítést, a klubközi gyűléseket a pártbizottság vagy a Nemzeti vendéglő emeleti helyiségében tartjuk. A tagok zöme középkorú, s ezért azt tervezzük, hogy az utánpótlás érdekében a munkába bevonjuk az úttörőket is.

— Milyenek a technikai feltételek?

— Elöljáróban a bevételeink forrását szeretnénk megemlíteni. Ezek egyrészt a tagdíjakból, másrészt a gazdasági egységek támogatásából tevődnek össze. Nem kis segítséget jelent, hogy utazás céljára a helyi tanács, a Május 1. és a Petőfi Tsz járművet ad. Néhány évvel ezelőtt a nagyközségi lőtéren álló épületben berendeztünk egy tantermet, és tizenkét fedett lőállást létesítettünk. ,A földmunkákat már befejeztük és tavaszra minden elkészül. Vagyis olyan feltételeket teremtünk, amelyek ‘lehetővé teszik a tartalékosok területi döntőinek megrendezését is.

— Mivel foglalkoztak a, közelmúltban az MHSZ-klu- bok és ezek szakosztályai?

— Az idén is megrendeztük az összetett honvédelmi versenyt. Vidiczki György, volt gimnazista bekerült a

megyei döntőbe, ahol ötödik helyezést ért el. ő ma is aktív tagja az MHSZ-nek. A nagyközségi klub tartalékos csapata szintén eljutott a hasonló szintű versenyre. A honvédelmi kupa lövészversenyen ifjúságiban Horváth Csaba szakközépiskolai tanuló, Fodor Zoltán tanár pedig a férfi felnőtt csapatban ért el szép eredményt. Különben aktivistáink rendszeresen részt vesznek a honvédelmi napok szervezésében. A KISZ-szel közösen rendezett agrárifjúsági találkozóra ez év augusztus 20- án került- sor először. Elhatároztuk, hogy ezután minden évben megszervezzük az ilyen jellegű összejövetelt. Például erre és a település felszabadulási évfordulója tiszteletére szerve- - zett lövészversenyre szeptember 20-án 90-130 ember nevezett be. Hadd mondjam még el, hogy jó kapcsolatot tartunk a párt-, állami és gazdasági szervekkel, tömegszervezeteken kívül a fegyveres erőkkel és testületekkel. Sok munkásőr tagja van az MHSZ-nek. Tartalékosklubjaink oktatásába, felkészítésébe az egyik orosházi laktanya politikai és műszaki tisztjei kapcsolódtak be. A határőrség a katonapolitikai témákkal és

tereptani ismeretekkel ösz- szefüggő előadásokat, tájékoztatókat tartja meg.

— Lehet-e itt helyben gépjárművezetést tanulni?

— Aki erre jelentkezik,

Mezőkovácsházára az MHSZ területi vezetőségéhez irányítjuk. Előfordult, hogy a szakközépiskola harmadik osztályos tanulóinak külön tanfolyamot szerveztek. Mi viszont kismotor-kerékpár vezetésére oktatjuk a jelentkezőket Battonyán. Az

idén harmincnyolc fiatalt vizsgáztattunk le. A régi fel- szabadulási emlékpark helyén elkészült a vizsgapálya. A KRESZ- és a műszaki ismereteket Nagy Imre tanár, a gyakorlatit Árvái László nyugdíjas műszaki vezető tanította a résztvevőknek. Az egészségügyi oktatást pedig a mezőkovácsházi mentőállomás orvosa vállalta el. Az a célunk, hogy a hallgatók létszámát növeljük és a minőségi színvonalat emeljük. Szeretném hangsúlyozni: elképzeléseink valóra váltásában a tartalékosok nagy reményekre jogosítanak fel bennünket.

— Milyen konkrét tervek szerepelnek a jövőt illétő- en?

— A gimnáziumban szeretnénk egy go-kart- és kis- motoros szakosztályt alakítani. Az előbbihez szükséges eszközöket maguk a diákok készítik el. Az intézményben a klubon belüli repülőmodellező szakkört helyhiány miatt meg kellett szüntetni. Most az az elképzelésünk, hogy a kollégium mellett álló egykori gyógyszertár épületében egy három lőállásos lőtermet hozunk létre és a modellezők ugyancsak ott kapnának helyet ideiglenesen. Szeretnénk továbbá újra felvenni a kapcsolatot az MHSZ csépeli kerületi vezetőségével. Ugyanis a hetvenes évek közepén az volt a szokás, hogy az egyik esztendőben onnan kerestek fel bennünket, a másikban viszont mi látogattuk meg őket. Minden találkozó alkalmával, augusztus 20-án, illetve szeptember 29-én rendeztük meg a közös versenyeket, futballmérkőzéseket.

Bukovinszky István

S'

Szilveszter

a Veszély Csárdában

Ötvös László cigány- és szalonzenekara szórakoztatja a vendégeket.

HELYFOGLALÁS AZ ÜZLETVEZETŐNÉL.

J

Kiskarácsony(fa), nagykarácsony(fa)

fl fenyőfa nyomában Békésben, Somogybán, Vasban valamint Zalában

Karácsony. A béke, a szeretet ünnepe, mely elképzelhetetlen fenyőfa nélkül. Hazánkban a XIX. század eleje óta díszítenek fel örökzöldet az ünnep előestéjén, s helyezik el ajándékaikat alatta a családtagok, rokonok, barátok. A zord téli időben különösen kellemes gyönyörködni a pislákoló gyertyák fényében, díszektől csillogó smaragdzöld tűlevelűkben. Gyermekeink többsége persze ma már tudja, hogy ehhez mindenekelőtt fenyőfát kell vásárolni, még ha azt a Télapó vagy a Jézuska hozza is ... Meg kell venni időben, nehogy az öröm ünnepe bosszúsággal teljen.

Az elmúlt esztendőben ugyanis jó néhány an már annak is örülhettek, ha csupán fenyőgallyhoz jutottak. A leleményesebbek azután kifurkált seprűnyélbe fűzték a fenyőágakat, így készítve maguknak karácsonyfát. A lelketlenebbek nem restell- ték megcsonkítani a parkok örökzöldjeit sem. A fenyőhiány jó üzletnek mutatkozott az üzéreknek, s éltek is vele, hiszen két-háromszoros felárral kínálták portékáikat. A vásárlók még így is dulakodtak, ha megjelent egy-egy fenyőárus a piacon. A látvány semmiképpen nem volt méltó a közelgő ünnep előtt. Bízunk benne, hogy ez már örökre a múlté marad, s nem fordulhat elő többször ilyen „fekete karácsony”.

Az idén megpróbáltuk kideríteni, milyen is megyénk fenyőfa-ellátottsága az ünnepek küszöbén, és lehetnek-e ellátási gondok az elkövetkező években?

Elsőként azokat a forgalmazókat kerestük fel, akik már évek óta részt vesznek a fenyők beszerzésében. A Zöldért, az Áfész, a Szövker elsősorban saját üzleteiknek, a tavalyihoz hasonló meny- nyiséget rendeltek. Az elmúlt évi hiány ellenére sem mertek többet megvenni, nem kockáztatnak. A fenyőfát forgalmazni ma inkább kényszerűség, mintsem gazdaságos. A beszerzési forrásokat is inkább elhallgatják, hiszen jogosan félnek attól, hogy a konkurrens vállalatok jövőre felkeresik a lelőhelyeket, s ráígérnek a beszerzési árra. Ma nem könv- nyű fenyőhöz jutni, s ezzel indokolatlanul felvernék az árakat is, amit mj vásárlók bánnánk meg.

Lehet, hogy válságba került a fenyőfatermesztés? Eljön az idő, amikor nem tudunk karácsonykor fát díszíteni? Ha igen-, akkor ez már kései bánat lesz, mert egy azonnali telepítés esetén

is jó néhány évet kell várni, mire karácsonyfává cseperedik a fenyőcsemete.

A Defag gyulai telepén még ma sem szívesen gondolnak a fenyőre. Néhány éve Kondoros térségében 10 hektáros területen telepítettek belőle, hogy hozzájáruljanak a megye fenyőellátásához. 1983-ban túltermelési válság volt ebből a fafajtából, s még tíz forintért sem tudták eladni darabját. Az ünnepek után sajnos el kel- ^ lett égetni az eladatlan, félt- 4 ve felnevelt fácskákat. Ez fájó fenyőtűszúrás volt.

Egyébként megyénkben a legnagyobb gondoskodással ápolt örökzöldek sem érikel a megkövetelt minőséget. Más klíma- és talajigénye van a fenyőnek. Nem gazdaságos nagyüzemi termesztése ezen a vidéken.

Nagy András, az Érdért békéscsabai vezetője elmondta, hogy vállalatuk az idei karácsonyra 16 ezer fát szállított azoknak, akik már az év elején szerződést kötöttek velük. Mivel a Mátra—Borsod vidékén megcsappant a faállomány, kénytelenek messzebbről, Nyugat-Dunán- túlról beszerezni a fenyőt. Korábban két megyei tszszel termeltetési szerződést kötöttek. Hamarosan kiderült' azonban, hogy ezek a fenyők sárgászöldek, formátlanok. Így inkább vállalják a szállítási többletköltségeket is a jobb minőség biztosítása érdekében.

— Csupán az a baj, hogy nehéz felbecsülni a várható keresletet. Ha később kiderül, hogy több is elfogyott volna, akkor már nehezen tudunk utánpótlást szerezni. Hiányzik valamilyen központi koordinálás, mert így nem lehet tudni, ki mennyi fával jelenik meg a piacon, s ez bizonytalankodáshoz vezet.

— Bizonytalansághoz, és hullámzó telepítési kedvhez — ért egyet a fentiekkel Szabó András, megyei főkertész. — Megyénkben a karácsonyfák 80—90 százalékát a vágott lucfenyők, kisebb mennyiségben ezüstfenyők képezik, csupán a többi gyökeres növény. Ennek okai közt szerepel, hogy a két- három hétig fűtött lakásban tartott fenyők zöme, kiültetés után nem fakad meg. A lakótelepeken élőknek pedig gyakran nincs is hová ültetni a fát. A magánkertekben időnként mégis telepítenek fenyőket, néha olyan meny- nyíségben, ami pár év múlva már érezteti hatását a piacon. Ez is oka, olykor a túlkínálatnak. A folyamatos termelés azonban ezekben a kiskertekben nem érdeke a

> tulajdonosnak, ezért a fák csak alkalmanként, de akkor meghatározó mennyiségben jelentkeznek. A fenyők tervezett termeltetése azonban mégsem a mezőgazdaság feladata lenne, hanem azoké, akik a fát forgalmazzák.

Megyénk termőföldje inkább alkalmas gabona és az ipari növények termesztésire, tehát bűn lenne arra törekedni, hogy önellátók legyünk fenyőfából. De vajon milyen a telepítési kedv a fenyvesek vidékén, Somogy, Zala* és Van megyében?

A Böhönye és Vidéke Áfész már régóta foglalkozik a fenyők felvásárlásával. Az áruforgalmi osztályvezető és munkatársai — akik közül néhányan maguk is foglalkoznak karácsonyfa-termesztéssel — hamar belelendültek a beszélgetésbe. Elmesélik a fenyőnevelés csínját- bínját. Kezdem megérteni az ő álláspontjukat is.

Az évek óta tartó alacsony felvásárlási árat tavaly ugyan felemelték 20—24 forint méterenkéntire. Ám ehhez a pénzhez a telepítéstől számított 5—8 év múlva jutnak a termelők, addig ka- . matozás nélkül áll benne a tőkéjük. Ebből levonandó az önköltség, a 2-3 forintos darabonkénti csemeteár, plusz a vegyszerezés költségei. Az első években az öt-hatszori kapálás, de azután is sok munkát ad a fenyő, mire a piacra kerülhet. Később elszomorodva látják, hogy a kereskedők ott már a felvásárlási ár három-négyszereséért árulják a fenyőiket. Ezért sokan úgy döntenek, inkább málnát telepítenek, mert az minden évben biztos jövedelmet hoz. Aki pedig kitart a fenyőnél, az nem az áfésznek adja át, hanem a többet ígérő maszek felvásárlónak, vagy saját maga próbálja árusítani. így a bö- hönyei áfész, amely korábban 100—150 ezer darab fenyőfát is értékesített évente, ma alig tud megrendeléseket elfogadni.

— Attól azért még sem kell tartani, hogy fenyőfák nélkül kell ünnepeljük a karácsonyt — nyugtat meg dr. Páll Miklós, a Zefag nagy- kanizsai erdőfelügyelőségén. Tény, hogy nincs központi áttekintés a karácsonyfák felett, de a mi erdőgazdaságunk évente 25 millió fenyőcsemetét nevel, s többségük telepítésre is kerül. Mivel a fák növése több évet vesz igénybe, hosszú távú szerződéskötésekkel lehetne biztosítani az ország fenyőfa- szükségletét. Enélkül valóban a színuszgörbéhez hasonlítható a helyzet. Egyik évben sok a fenyő, máskor meg hiánycikk. Jelen gazdasági helyzetünk pedig nem tűri a pazarlást.

A vasvári erdészet fenyőfái

A szerző felvétele

Azt sem .értem, miért szabadáras ez a termék? Az önköltség, plusz egy tisztességes haszonkulccsal kialakított árral visszafogható lenne a nagy ármozgás a fenyők területén.

Az előbbiekhez Takács István, a Szombathelyi Fakombinát erdészeti szakfelügyelője csupán annyit tesz hozzá, hogy amíg az erdőgazdaságok egyedüli feladata volt a fenyőellátás megoldása, addig területükön 260—300 hektáron telepítettek kifejezetten karácsonyfának való fenyőt. Ma ez a terület csupán 30 hektár. Ha nem végeznének erdősítést, valóban gond lenne a karácsonyi faellátás. Így azonban ezen erdőségek természetes ritkítása során évenként adott a lakásokba kerülő fenyők mennyisége. Sőt, a telepített erdők fajtakülönbözőségével még bővült is az örökzöldek választéka. Megérti azonban az őstermelőket is, akik lemondanak a karácsonyfák termesztéséről. A fenyőnek az 1958—59-ben megállapított

méterenkénti 15 forint 60 filléres árán kívül, csupán a kiküldetési díj összege nem változott azóta — mondja huncut mosollyal a szakember.

Az esetenkénti karácsonyfahiány nem a fenyőfák hiá' nyát jelenti tehát, hanem a beszerzési összehangolatlanságot, melyben a belkereskedelemnek kellene lépnie. Vagy visszaadni az erdőgazdaságoknak a fenyőellátás egyedüli jogát, kötelezettségét. Mindenesetre a karácsonyfa-ellátás köré, stilsze- rűbben a fenyő alá három kérdés került, melyre a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesétől kértünk választ.

— Miért nem koordinálják a fenyőellátást?

— Megyei szinten mérik fel az igényt, ha probléma van, akkor ezt ott helyben kell keresni.

— Miért nem kötnek termeltetési szerződést?

— Forgalmazóink közül, 'akik kötnek, azok meg is

kapják a rendelt mennyiséget.

Miért szabadáras a fenyő?

— Nézze, én végigjártam a főváros fenyőárusító helyeit, s az emberek többsége 39 forint/méter és 100 fo- rint/méteres fenyők közül az utóbbit vásárolták többségben.

Mint utóbb megtudtuk, a megyei tanács kereskedelmi osztályának valóban kötelessége megküldeni az évi fenyőmennyiséget. A dolog visszája csupán annyi, hogy ez az ünnepek után, az eladott fák alapján készült statisztikák adat, melyből nem derülhet ki sem az, hogy mennyi fenyőt árultak az őstermelők, sem pedig az, hogy elegendő volt-e a fa karácsonyra.

Az üzletek többsége valóban előre megkötött szerződések alapján biztosítja a fenyőfákat. Ha idő előtt elfogy a készlet, akkor viszont gyakran bizonytalanná válik az utánpótlás. Az eladatlan fenyőtől pedig jogosan fél minden kereskedő, tehát óvatosan rendel.

Pénteken egyébként érdeklődtünk néhány üzletben, s volt, ahol már elfogyott a fenyő. A szombati piacon viszont volt elegendő mennyiségű karácsonyfa, 30, 50 és 100 forint körüli áron, bár úgy tűnt, hogy 4tt Békéscsabán a vásárlók inkább az olcsóbb áru fenyőket vásárolták. Remélhetőleg szerda estig minden család ott- nát betölti majd a fenyőillat, s mindenki kellemesen érezheti magát a fenyőünnepen.

Békés, boldog karácsonyt!

Bacsa András