Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
1986. november 15.. szombat NÉPÚJSÁG Egy alapkőletétel századik évfordulója Egy évszázaddal ezelőtt, 1886. november 4-én délután 3 órakor tekintélyes tömeg gyűlt össze az egykori Nagy becskerek, a mai Zren- janin főterén. Valamennyien az új megyeház ünnepélyes alapkőletételének voltak szemtanúi. A becskereki városatyák, s általában a megyei elöljáróság rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek a vállalkozásnak. A „történelmi” esemény kezdetét méltóképpen megjelölendő. az alapkő alatt egy rézurnát helyeztek el, amely az építkezésre vonatkozó határozatokat. a szokásos évi alispáni jelentkezést, a tiszti kar névsorát, a forgalomban levő pénzeket- és a helybeli lapok egy-egy példányát volt hivatott megőrizni, sajátos üzenetként az utókornak. 1779-től, Torontál vármegye visszaállításától az volt sorrendben a harmadik megyeház. Valamennyi építését a tisztviselők számának növekedése, a burjánzó adminisztráció sürgette. 1779-ben az első megyeház a mostani helyén, de valamelyest beljebb állt. Dániel László szerint „apró és szűk helyiségekből állott, de elégséges volt a nem tágkörű hivatalkodás befogadására. mert hiszen akkoriban még a földesurak gyakorolván az úrihatóságot, oly csekély volt úgy a közigazgatási, mint ;i bírói ügyek száma, hogy például a szolgabirák előtt bevégzett pereket évenként a megye levéltárába kelletvén letenni, a valamennyi szolgabíró által beterjesztettek egy kis bőrládában elfértek.” Akkortájt a megyei adminisztráció még mindössze 36 tisztviselőt számlált. Az első megyeház 1807. augusztus 30-án, a benne őrzött felbecsülhetetlen értékű levéltári anyaggal együtt a tűz martaléka lett. Szent- kláray írja, hogy „a hatóság kényszerítve látta magát a megye székét Becskerektól mozgósítani. A megyei kormányszék tettleg áthelyeztetett Nhgy-Szent-Miklósra .. . Itt maradt aztán a megyeszék az új megyeház felépüléséig, ami 1817—1820. évek között történt. Ez utóbbi évben tartatott meg Becskereken a tűzvész utáni első res- tauratio...” A sorrendben második megyeház tervét Fischer József mérnök dolgozta ki 1808- ban, közvetlenül a tűzvész után. Az új megyeház felépítése 213 000 forintot igényelt. A tetemes összeget a megye nem tudta saját erejéből előteremteni. Mindösz- s/e 40 000 forint gyűlt ösz- sze. a hiányzó pénz, mintegy 173 000 forint pedig „a megyei lakosságra reparliálta- tott”. A pénz lassú begyűjtése és a munkálatok elhúzódása miatt késett több mint egy évtizeddel az épület beköltözésé. A megyeházról és a benne lezajlott eseményekről, viharos közgyűlésekről, alispánokról könyvet lehelne írni. Érdekességként említjük, hogy a múlt század első felében a megyeház nagytermében' rögtönzött színpadon léptek fel a Begn-parti várost útba ejtő vándor színtársulatok. Híresek voltak azonban az akkori megye- gyűlések is. melyeket a bocskoips nemesek gyakran ittas föyel látogattak. Az 1840-es évek elején megtartott közgyűlések egyikén történt, hogy „egy praediális nemes, felkapva a zöld asztalon fekvő nagy törvénykönyvet (Corpus jurist), azzal úgy főbe vágta a megyei főügyészt, Triíunátz Jánost, hogy az menten elájult; és a főispánnak (Hertelendy Ig- nácznak) nem maradt egyéb hátra, mint felrendelni a megyei pandúrokat, széjjelker- gettetni a garázdálkodó tekintélyes karokat és rendeket. és véget vetni a mámoros közgyűlésnek”. A megyei közigazgatás burjánzása csakhamar külön épületbe kényszeritette a vármegyei törvényhatóságot. De még így is szűknek bizonyult a megyeház a meg- növekedett adminisztráció befogadására. A múlt század derekán az épületben már 64 tisztviselő dolgozott, és szamuk egyre növekedett. 1876-ban Dániel János alispán a megyei főmérnököt bízta meg a székház kibővítésére vonatkozó terv kidolgozásával. Ez azonban nem vált valóra, mert a megyei elöljárók véleménye szerint az épület „már előreláthatólag szűknek mutatkozott”. Végül Tallinn Béla alispán Lechner Ödönnel és munkatársával, Pártos Gyulával kötött szerződést a vármegyeház kibővítésére, illetve az. erre vonatkozó tervek kidolgozására. A munkálatok elöszámílási ára csaknem 200 000 forint volt. de a többszöri módosítás miatt a költségek is növekedtek. Az új megyeház megnyitó s a k or, 1888. január 16-án. Dániel László alispán már 500 (100 forintban állapította meg az építkezési költségeket. melyeket a megye lakossága fedezett. . A megyeház helyén állt régi épület bontásához 1885 júniusában láttak hozzá. A munkálatok során többek között ráakadtak az egykori becskereki vár maradványaira. Csontvázak, cserépedények, vastárgyak és falmaradványok kerültek felszínre. Az építkezési munkálatokat egy külön bizottság ellenőrizte. amelynek élén Bartsch Róbert királyi főmérnök állt. Lechnerék alapvető elgondolásához híven a régi székház főépülete, bár jelentősen átalakítva, fennmaradt, míg kétoldalt egy-egy hosszú, új épületszárnnyal bővült. A tetőt z.öld és sárga fajansszal borították be. a főépület két kiugró részét és a manzárdtelő központi részét pedig toronnyal díszítették. Így készült el a sorrendben harmadik, klasszicista stílusú megyeház, amelynél például jelentős újításnak számított, hogy az épületnek villanyvilágítása és saját áramfejlesztő-telepe volt. továbbá. hogy a megyeház termeibe bevezették a központi fűtést és a vízvezetéket. 1930-ig a főbejárat fölötti homlokzatrészen Torontál vármegye címere díszelgett. Az épületet, amely még 1887-ben elkészült, 1888. január 16-án adták át rendeltetésének. Ekkor tartotta benne a vármegye rendkívüli közgyűlését. A kimutatások szerint a megyének akkortájt 130 tisztviselője volt. 1950-től az egykori megyeházban kapott helyet a zren- janini községi képviselőtestület. Németh Ferenc Új folyóirat születik Tér és társadalom Telefoninterjú dr. Tóth József kandidátussal A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja régóta tervezi, szervezi egy új országos folyóirat, a Tér és társadalom megjelentetését. Az évente négy alkalommal Pécsett megjelenő kiadvány első száma már nyomdában van, s februárban eljut az olvasókhoz is. A folyóirat főszerkesztője, dr. Tóth Jözsej kandidátus, a regionális kutatások központja igazgatóhelyettese a következőkben fogalmazta meg lapunk számára a Tér és társadalom arculatát, célját. — Ilyen jellegű szakfolyóirat nincs az országban, mint amilyen a Tér és társadalom lesz. Ugyanis egy- egy terület vagy település problémáit több tudományág szempontjából — multidiszciplináris jelleggel — fogja vizsgálni. így összegződnek majd egy-egy témában a közgazdasági, a földrajztudományi, a szociológiai, az urbanisztikai, az állam- és jogtudományi kutatási eredmények. — Ezzel tehát a terület- és településpolitikai döntések előkészítését kívánják megalapozottabbá tenni. . . — Ez. is célunk. De a különböző tudományágak, szakmák kütön-külön jelentkező gondján is kívánunk segíteni azzal, hogy integráljuk eredményeinket. hiszen azok csak ily módon hasznosíthatók hatékonyan a gyakorlatban. Tehát ezt a fajta integrációt tűztük a zászlónkra. — Kik vesznek részt a szerkesztésben?-— A szerkesztő bizottság elsősorban a regionális kutatások központja munkatársaiból áll. a szerzőgárda viszont sokkal szélesebb kört ölel fel. Neves szakemberek, a tervezés és irányítás országos és helyi szakemberei írnak majd a folyóiratunkba, de az olvasóktól is várunk vitacikkeket, javaslatokat, ötleteket. — Mutassa be néhány szóban a lap szerkezetét! — Az egyes témákat részletesen elemző dolgozatok a Tanulmányok rovatban jelennek meg, a múlt jelenig ható tanulságait a Múltunk rovatban vizsgáljuk, a külföldi szakmai eredményekre a Kitekintés figyel, a közérdekű szakmai vitáknak pedig a Fórum ad helyt. Ezenkívül állandó rovat lesz még a Recenziók és a Krónika. — Milyen témák vizsgálata várható az első számokban? — Szó lesz a regionáli- tás szerepéről a különböző tudományágakban, a regionális és helyi döntések eltéréseiről, a falusi és városi ember jogairól, és a város és falu közötti különbségekről. Elemezzük a területek együttműködéseit. a terület- és településfejlesztés tartalmát. De többet nem árulok el. hadd találjanak az olvasók meglepetést is. (bso) Hogyan neveljünk hazafiságra? Szeretnék egypár gondolatot leírni a gyerekek hazafiságra való neveléséről, különös tekintettel arra, hogy miként hat e tekintetben a család és az iskola, s milyen kellene hogy legyen a kettő összhangja. Egyes- egyedül a gyerekek közvetlen érdekeit nézem. Nem távolabbi vagy elvont ideológiai célok vezetnek, hiszen azok úgyis rögzítve vannak megannyi irányt adó dokumentumban. s a tanerők is únos-untalan hallják őket. A tárgyat — tudniillik — a hazafias nevelést — tisztán gyakorlati nézőpontból tekintve határozottan hangsúlyoznom kell. hogy a gyerekeket szinte kiskoruktól korszerű. dialektikus materialista történelem- szemléletre, ezen túl ideológiai tisztánlátásra, sőt közéletisőgre kell nevelnünk; s ez az. amitől a szülök jó része (nem egyszer korábbi rossz tapasztalatok alapján) éppúgy húzódik, mint a pedagógus, aki a „hivatalos" állásfoglalást és a kötelező tananyagot sokszor — okkal, ok nélkül — egysíkúnak, sőt szimplifikálónak. érzi. Nem is szólva arról, hogy az nehezen ad alkalmat akár a tanár, akár a szülő, akár a gyermek személyes nézeteinek kialakítására. Márpedig (és ez a második tételem) önként vállalt egyéni véleményekre van szükség, és ennek kell összhangban lennie a szocialista ideo 1 ógiáva 1. Miként lehet ezt elérni? Mit tegyen, tehet például a vallásos szülő, vagy az, aki netán (szíve mélyen) a kapitalista verseny híve, s mit tegyenek a közömbösök? Semmi esetre se neveljék gyermeküket kettős állásfoglalásra: otthon az igaznak vélt nézetek elfogadására, vagy közömbösségre (hiszen ilyesmiről sok szó esik. s a szülök sokszor indokoltan bírálják mai életünk megannyi visszásságát) — ugyanakkor óvatosságra intve őket. nehogy az iskolában ilyen nézeteknek adjanak hangot. Ez ugyanis alakoskodásra késztet, és cinizmushoz vezet. Az igazán egyszerű persze az volna, ha a szülők is szocialista módon gondolkodnának. Ezt azonban lehet óhajtani, de nem lehet elvárni — legkevésbé az iskolának. Mi tehát a megoldás? A gyermeket — otthon és az iskolában egyaránt — őszinteségre nevelni. arra. hogy minden problémájukat, az Ideológiait is (beleértve a hazafiság kérdését). el merjék vinni az iskolába, és ott emiatt semmiféle hátrányuk ne Iegven (és ne csak a pedagógus részéről, hanem például az úttörőmozgalmon belül sem). ott viszont nyílt és őszinte válaszokat kapjanak. Tipikus kérdés a hazafiság és nemzetköziség. Az előbbire viszonylag könnyen lehet nevelni, de mit sem ér, ha nem helyezzük történeti távlatba, és nem kapcsoljuk össze az internacionalizmussal. Konkrétan: a nemzeti dicsőség, érdemek, s elsősorban a szabadságküzdelmek tárgyalása során szinte magától merül fel a sikertelenség problémája. El kell mondani, hogy fél évez.rede szerencsétlen történelmi körülmények között éltünk (török, majd osztrák, német elnyomás). De érdem, hogy mégis vagyunk, most pedig az egész világ megbecsüli, amit az utolsó harminc évben létrehoztunk. További kérdés lehet a szabadságharc. Az oroszok verték le. Igen, de az a cári Oroszország volt. Csakhogy a II. világháborúban is legyőztek bennünket. Miért nevezzük őket felszabadítóknak? Ez a kérdés bizony felmerül a gyerekekben. Azért kellett leverniük, mert Magyarország támadta meg őket. rossz ügyért harcoltak a katonáink — igaz. ez a régi uralkodó osztályok bűne volt. de jó részük sokáig még lelkesedett is. vagy legalábbis nem mert szembeszegülni (mint telték azt például a jugoszláv partizánzik). Ez volt a fő oka. hogy a békekötés is hátrányosan alakult. Itt kerülhet elő a más országokban élő magyarok kérdése, és az, hogy mit teszünk az ottani magyarokért. Teszünk, ám az államközi tárgyalások részleteit nem szokás nyilvánosságra hozni. Valahogy így képzelem el ezen kérdések megbeszélését — akár a szülők bevonásával is. Ezek persze csak jelzések, nagyon sok egyéb problémát is föl lehetne és kellene vetni. Miért élnek jobban nyugaton? Nem lenne-e jobb. ha ide 1945-ben az amerikaiak jöttek volna? — és így tovább. Mindez része a hazafias, történelmi (és politikai) nevelésnek. Mint ahogy az úgynevezett cigánykérdés is. amelynek révén a retrograd nacionalista, sőt faji szemlélet szinte észrevétlenül szivárog be a gyerekek tudatába. S jelentkezik retrográd cigánynézet is. Vagy a sokkal inkább lappangó. de létező „zsidókérdés . Mindezt nyíltan kell megbeszélni. Persze a kisgyerekek a maguk módján érdeklődnek ilyesmi iránt, mégis: egész világnézetüket most kell megalapozni. A nyíltan ellenséges állásfoglalásnál is rosszabb az alakoskodás, a kettős magatartás. Meri az előbbi vitával leküzdhető* az utóbbi viszont nemcsak az ideológiai 'politikai nézeteket deformálja, hanem ami mindennél fontosabb: a jellemet is. Kristó Nagy István MOZI 0 nagy generáció Nem tudom, hogy a címben. ha nem csupa nagybetűvel írjuk, akkor a „nagyot” nagy N-nel, a ..generációt" nagy G-vel kell-e kezdeni, mert a film alkotóinak joguk van erre. .Számomra (a film után, de előtte is) sokkal szimpatikusab- bak a kisbetűk, mert az a „nagy generáció” bizony igencsak (és itt most erősen gondolkozom, hogyan is kerüljem el á „piti" szócskát, de hát képtelenség elkerülni) piti. Különösen piti a „nagy generációnak" az a pici szeletkéje. amit András Ferenc filmjéből megismerünk. Jaj. de nagyon piti! Jaj. de nagyon kevés köze van annak a hatvanas évek végén h úszéves ge nerá ci óhoz, amelyik nemcsak Elvis Preslev-t bámulta, nemcsak hülyére itta magát, nemcsak úgy cserélgette a csajokat, mint más a. . nemcsak azon ette magát, hogyan tudna jó zsíros karriert csinálni (főként nyugaton), hanem (esetleg) ismerte és szerette (mondjuk) Adv Endrét is, vagy Kosztolányit, netán Kondor Bélát, leegyszerűsítve a dolgokat egészen env- n.vire. Ámbátor, mondaná valaki mentségünkre hozva: ilyenek is voltak (vannak, lesznek), ilyenek, akik 'manapság lehet, hogy a Rózsadombon, vagy Pasarét kastélyaiban élnek, mások régi, rossz bérlakásokban álmodják vissza a generáció „nagy időszakát”, megint mások odakint álmodoznak arról, hogy az, igazi barátok mégiscsak itthon találhatók. András Ferenc filmje megint egy azok közül, amelyekről kétharmad ideig azt hiszi . az ember, hogy fiókremekművet lát. aztán, mintha egy gonosz tündér telepedne a forgatókönyvírók (Bereményi Géza, András Ferenc) és a rendező elméjére. elkezdik csűrni-csavar- ni a történetet, elvesz.tik arányérzéküket, hogy mi tartozik a főszálhoz, mi a mellékekhez* mit kelt hangsúlyozni (szavakkal. képpel, idöhosszal); amikor pedig már úgy látszik, végképp belevesznek a nem tudom mibe, orgiát szervez a „nagy generáció”, hátha attól még nagyobb lesz. vagy helyreáll a lelkűk egyensúlya. A sok italtól és gyomorfélfordulás- ra ingerlő lelki masszázstól inkább a testi egyensúlyuk vész. el egyre jobban, és az, amit keresnek: a tiszta, az őszinte, az. igaz barátság. Ilyen a film végső konklúziója is: ..Nem segít senki nek senki, úgy tesznek, mint ha ez volna az élet." Sovány vigasz egy „nagy generációnak". Még soványabb tanulság. .Mindenesetre nem könnyű eldönteni, miért nem lett igazi nagy film András Ferenc filmje. Lehet, hogy azért, mert nincsenek valódi sz.álai-kötödé- sei a korhoz, pedig a felületen úgy látszik, hogy .vannak. Pedig micsoda színészek vállalták ezt a filmet! Cserhalmi György. Kottái Róbert. Udvaros Dorottya. Kiss Mari, és amíg itt volt. Major Tamás, és a magyar filmek újabban .standardembere. Eperjes Károly. Kár. hogy a jelenlegi hangtechnika képtelen arra. hogy értsük is a szavát. Mondatai vesznek el a semmiben... Pedig kitűnő színész. Sass Ervin
