Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
NÉPÚJSÁG Népi ellenőrök vizsgálták A bérbeadás buktatói A KNEB mezőgazdasági és élelmezésügyi főosztálya tájékozódó jellegű vizsgálatot rendelt el „A mezőgazdasági nagyüzemek által egyéni vállalkozásba kiadott jelentősebb termelőeszközök gazdasági hatása” című témában. Megyénkben öt mezőgazdasági nagyüzemben folytattak vizsgálatot a népi ellenőrök. Csak a főbb ösz- szefüggcseket, jelenségeket vizsgálták a szakemberek. Megállapítható, hogy napjainkban — mivel csökkent az állattenyésztési kedv — a mezőgazdasági üzemekben több olyan gazdasági, jórészt állattartó épület, létesítmény van, melyek vagy üresen, hasznositatlanul állnak, vagy felújítás nélkül gazdaságosan már nem vonhatók be a termelésbe. 1986. november 15., szombat O Medgyesi mogyorósok A gazdaságok ezeket a létesítményeket elsősorban a múlt esztendőtől bérleti szerződésekkel hasznosítják. A megállapodást magánszeméllyel, vagy személyekkel kötik meg, akik nagyrészt tsz-tagok, de vannak kívülállók is. Az épületekben rendszerint felújítás után állattartás folyik. Figyelemreméltó, hogy a bérbe adott termelőeszközök értéke több helyen meghaladja azt a mértéket, amelyet még családi vállalkozásban működtetni lehet, ebből következik: a bérleti szerződést aláírók és a ténylegesen munkát végzők nem teljesen azonosak. A vizsgálatba bevont termelőszövetkezetek közül az egyiknél az erőgépek egy részét szintén bérbeadás útján üzemeltetik a jobb kapacitáskihasználás érdekében. A bérlők kiválasztásának módja sokszínűséget mutat. Van. ahol testületi döntés született a hasznosításra, van, ahol újsághirdetést adnak fel, de előfordul, hogy a közvetlen ismeretség alapján döntenek. A vállalkozók személyi összetételét vizsgálva, igen heterogén a kép: vezetők, középvezetők, beosztottak, fizikai és szellemi foglalkozásúak egyaránt megtalálhatók soraikban. A bérleti szerződések megfelelnek alakilag és tartalmilag a jogszabályban rögzítetteknek. A legtöbb tisztázatlan pont az egyének, csoportok jogállására vonatkozik, beleértve az egyéni felelősséget is. Érdemes elgondolkodni azon, miért alakul ki a hasznosításról egy csalóka látszat. A szerződés- kötések hasznossága ugyanis látszólag azt sugallja, hogy mindenki jól jár a bérbeadással. A termelőszövetkezet azért, mert a korábban veszteséges tevékenység helyett az újrahasznosítással nyereséget tud produkálni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy így a költségvetési befizetési kötelezettségek jelentősen csökkentek. Munkabér-kifizetés ugyanis ebben az esetben nincs, így ennek közterhei sem érintik hátrányosan a bérbeadót. A közösben kifizetett bér és bérjellegű juttatások, után a költségvetési befizetések növelik az állami bevételeket, a bérlet útján történő hasznosítás esetén ezek nem ilyen arányban jelentkeznek, holott a vállalkozó egyéneknél megjelenő — néhol igen jelentős — összegek változatlanul és ténylegesen fizetőképes keresletet jelentenek. Történik mindez oly módon, hogy elsősorban nem az újítás, a gondolkodás révén, (a vállalt kockázatok elismerése mellett), hanem elsősorban az ilyen irányú lehetőségek megteremtésének következtében. Előnyös még ez a forma a tsz-eknek azért is, mivel kevesebb gondjuk van ezekkel az épületekkel. A bérbeadás jogán jelentős többlettermék keletkezett, ami a tevékenység hasznosságát és fontosságát ebből a szempontból egyértelműen pozitívvá teszi. Vizsgáljuk meg a vállalkozó szemszögéből ezt az üzletet. A már említett jelentkező többlettermék miatt jelentős bevételhez jut a bérlő. Nem egyértelmű, több ellentmondást hordoz a bérlők adóztatása. Mi a gyakorlat napjainkban? A -bérlők rendre a háztáji és kisegítő gazdaságok kedvezően megállapított jövedelemadóját tartják magukra nézve érvényesnek. Ezzel szemben szervezett csoport tevékenysége esetén a társasági adókötelezettség állna fenn. A működés tényleges tartalmát a szerződések egy része nem mutatja, mivel a gazdasági folyamatok megszervezésére (létszám, munkanap stb.) a magánszemélyek egymás között szóban állapodnak meg. A társadalmi tulajdon védelmét, a bérbeadás útján hasznosított eszközök állag- megóvását a bérbeadó termelőszövetkezetek biztosítják. Az épületek állapotát éppen a folyamatos termelés érdekében a bérbe vevők javították. A tsz-ek a bérleti szerződésekben ellenőrzési jogot is fenntartottak maguknak, amelyet azonban csak esetenként gyakorolnak. összefoglalva: a bérleti szerződéssel hasznosított épületekben tehát népgazdasági- lag hasznos tevékenység folyik, jelentős többletterrhé- ket termelnek, ez az eltérő feltételek miatt mindkét fél számára — mezőgazdasági nagyüzem és vállalkozó — anyagilag is előnyös. Egyes esetekben a magánszemélyek részére kiemelkedően nagy jövedelmet nyújt, ugyanakkor az állam költségvetési kapcsolatait tekintve kedvezőtlen hatású. Az alkalmazott eljárás nem zárja ki. hogy néhányan anyagi befektetés nélkül a szocialista mezőgazdaságban kollektív módon létesített eszközöket használva, mások munkájának eredményeképp munka nélkül, vagy kevés munkával juthatnak jelentős, adózatlan jövedelemhez. Kedvezőtlen hatása van elsősorban a kistelepüléseken amiatt is, hogy megbontja a kollektív munka összhangját, és alkalmat adhat a falvakban a szóbeszédre. A kialakult ellentmondások tételesebb tisztázása, és a szükséges intézkedések érdekében a KNEB jövőre országos témavizsgálat keretében tekinti át a helyzetet. Verasztó Lajos acél tetőszerkezet családi házakhoz Acélból készült könnyű tetőszerkezetet fejlesztettek ki családi házak építéséhez a Dunai Vasmű lemezfeldolgozó gyáregységének szakemberei. A magyar szabadalom alapján készített. Filigran elnevezéssel forgalomba kerülő acélszerkezetet tűzi- horganyozás védi a korrodá- lódástól. Olcsóbb, mint a hagyományos faszerkezet, és házilagosan, szakember közreműködése nélkül is összeállítható; a tetőzeten a cseréptartó léceket illesztőcsavarok rögzítik. A Dunai Vasműben néhány alapváltozatból kialakítható 460-féle tetőszerkezet gyártására rendezkednek be, és jövőre már 500-600 tonna szerkezeti elemet készítenek. Újszerű az értékesítés is: a megrendelőnek csak a fesztévolságot kell közölnie a gyárral, és a Dunai Vasmű a Budapesti Műszaki Egyetemen erre a célra készített számítógépes program alapján nyomban rendelkezésre bocsátja a legmegfelelőbb tetőszerkezetre vonatkozó ajánlatot, és pontosan megmondja a költségeket is. — Tiszta méreg, termel az ember, de minek?! Menynyit kapáltuk, gyomláltuk, kinn őrködtem, ne vigye el a varjú. Ha ledűlt, állítgat- tam, gyönyörködtem, itt van a mi kis forintunk! — Krácsai Mihály szikár, idős, termetét meghazudtoló munkabírású ember. A medgyes- egyházi családi ház barátságos konyhájában hellyel kínál bennünket, míg ő ingerültségében ide-oda topog, árad belőle a panasz. — Ahogy ,a levélben is írtuk, baj van a mogyoróátvétellel. Benne voltunk az első szállításban, de azt mondták, nem jó, még nem ropog. Hát kérdem én, hogy ropogna, ez csak akkor ropog, ha megpörkölik. Nézzék csak meg maguk is, fönn van a padláson. Azóta két átvétel is volt, de a miénk persze nem esett bele. „Hasraiités?” A levél — mert hiszen ennek nyomán kerestük meg Krucsaiékat — arra is kitér, hogy szerintük az átvevő, Mochnács János „igazságtalanul, a hasraütés módszerével ítéli meg személyenként a levonandó százalék meny- nyiségét... ez a bizonyos százalék 4, 8, talán még 10 is lehet minden mérés, hiteles bizonyítás nélkül . .. Szóval segítik minden eszközzel a háztáji termelőket, hogy megutáljanak mindent, amibe belekezdenek.” S hogy még bonyolultabb legyen az ügy, kiderül: az idén nemcsak a tsz-irodán, hanem a felvásárló Heves Megyei Zöldért megbízásából egy medgyesi kisiparosnál is lehetett szerződést kötni a földimogyoróra. Ennek megfelelően, arányosan ütemezi az átvételt-szállítást a tsz és a megbízott magánszemély: Faraga János. Korszerűsíti feldolgozó üzemét a salgótarjáni Ka- rancshús Szövetkezeti Vállalat. Az évente ötvenezer sertést feldolgozó üzem bővíteni kívánja füstölt és füstöltfőtt termékeinek választékát. Első lépésként új. modern vágóvonalat alakítottak ki. amely nemcsak termelékenyebb, de a sertések exportminőségben kerülnek le róla. Még novemberben megkezdi működését az új zsírüzem is, amely tíz százalékkal növeli a zsírkihoza- lalt. A fejlesztés legfontoMindezt szóban is megerősíti a házigazda, miközben a grádicson igyekszünk fölfelé. A padláson, amerre a szem ellát, mindenütt földimogyoró Szép, egészséges szemek, és nem is szemetes, legalábbis így ránézésre nem. — Ki tudja, mikor adhatjuk át végre — legyint kurtán a gazda. „Nincs helyünk” A helyi Haladás Tsz háztáji irodájában kérdezősködünk tovább. A „mogyorósokkal” foglalkozó fiatalasz- szony szűkszavúan felelget, ám talányos mosolya azt sejteti, jóval többet tud, mint amennyit elárul. — Akkor hadd mutatkozzak be — szólal meg váratlanul a fal mentén üldögélő piros pulóveres, göndör hajú fiatalember — Grestyálc János vagyok, a Heves Megyei Zöldért fővárosi, Bosnyák téri kereskedelmi egységének vezetője. Mi vásároljuk fel itt a mogyorót, illetve a megbízásunkból Mochnács János, a pörkölő vezetője, elvégre nem tudok mindig lejárni. Most egyébként nem tudok átvenni újabb tételt, míg el nem adunk 4—5 vagonnyit. Egyszerűen nincs helyünk. — Hogyan történik a minősítés? — Kiveszünk egy kilogrammot, és átválogatjuk. Körülbelül 3—6 százalékos az idén a levonás. — Volt vitás ügyük? — Két-három termelő, akit visszak üld tünk, mert sok szemét, száraz levél volt az áruban, ami veszélyes, mert a pörkölőben meggyullad. Az átvétel idejét is tisztázzuk: a szerződésnek megfelelően október 15. és dcsabb berendezése az osztrák gyártmányú pácoló gépsor. Ez a gép üreges tűkkel valósággal beinjekciózza a páclevet a húsba. A teljes pácolást a korábban szükséges tíz-tizenkét nappal szemben 48 óra alatt végzi el. Ezután már csak a füstölés következik, s a negyedik napon vihetik a készárut a boltokba, vagy a hűtőházba. Az év végéig felszerelik az új főző és csomagoló berendezést is. A technológiai korszerűsítéshez a legmodernebb gépeket vásárolták meg, s ennek nyomán a szövetkezeti válcember 31. között kell átvenniük a termelőktől az árut. Aki a téesznél szerződött, ott iratkozik fel a listára, aki a megbízottnál, azt ő sorolja be. Megoldás! — Ki szoktam önteni egy zsákból és közös megegyezéssel döntünk. Én azt mondom, 5 százalék, esetleg 4, ha azt mondja jó, jó, ha nem. hát visszaviszi, újrarostálja — magyarázza, már a pörkölőüzem tenyérnyi irodájában Mochnács János üzemvezető, köpcös, idősödő ember. Honnan tudja, hogy éppen 3, 5 vagy esetleg csak 4 százalék? — Ezt így nem tudom elmondani, csak ha látom. Egyébként azt lehet, hogy kimérünk egy mázsát, a termelő kiválogatja a rosszat, és vfsszamérjük. Ha akarja, ezt lehet. — Igaz, hogy akik Faragánál szerződtek, háttérbe szorulnak? — Nem. Nekem mindegy, hogy ki hozza be. A Kru- csaiéké egyébként vizes volt, leveles, azért nem vettem át, nem azért, mert a Faragánál szerződtek. Nyílik az ajtó, s egy divatosan öltözött fiatalember kíséretében Grestyák János érkezik. Széket kerítenek, átveszik a szót. Aztán szétnézünk a hatalmas raktárban, ahol tornyozva állnak a zsákok, sok-sok mázsa mogyoró. — Ezt hallgassa meg — ütöget egy zsákot az üzemvezető — és most ezt! Valóban hallható a különbség, az egyik tisztán szól, a másik tompán pufog. — Na, látják! Mert ez szemetes, földes. Amit átvételkor megnéztem a szállítmányból, az nem ilyen volt. De hát mindegyiket külön- külön nem nézegetheti az ember. — Ki adta ezt át? — Ki tudja azt már! De most azt tervezzük, hogy kiki a saját szállítmánya minden zsákjába tegye bele a nevét, címét. — No és a minősítés, arra nem lehetne valami egységes, objektív mércét találni? — Talán az lehet a megoldás, hogy bizonyos mennyiséget megmérünk, átválogatunk, persze a termelővel együtt, és vissza mérjük. A megoldás módját megtalálni — a szakemberek dolga. Annyi bizonyos, hogy objektív, mindkét fél érdekeit egyaránt jól szolgáló minősítési módszerre van szükség. Hasonlóképpen az alapos tájékoztatásra, mert ez, úgy tűnik, nem erőssége a tsz háztáji ágazatának, és a pörkölőüzemnek se. Pedig, ha a szállítás, az átvétel bonyodalmaival megkeserítik ez emberek hétköznapjait, akkor alábbhagy a termelési kedv is. Tóth Ibolya lalat füstölthústermelése már 1987-ben megtöbbszöröződik. A fejlesztés következő stációja a szárazkolbász- és szalámifélék előállításának megalapozása lesz, mindenekelőtt egy korszerű érlelőszikkasztó felszerelésével. A Húsipari Kutató Intézettel együttműködve már megkezdték a palóc ízlés szerint készítendő szárazkolbász és szalámi kikísérletezését. A VII. ötéves tervidőszak végére a Karancshús évi száz vagon szárazárut kíván kibocsátani. A FORCON BÉKÉSCSABAI FORGÁCSOLÓSZERSZÁM-IPARI VÁLLALAT pályázatot hirdet kereskedelmi főosztályvezetői MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. A vállalat „A” kategóriába tartozik. A munkakör besorolása: vezető I. Bérezés: megegyezés szerint. FELTÉTELEK: közgazdaság-tudományi egyetemi, vagy felsőfokú kereskedelmi végzettség, 3 éves kereskedelmi vezetői gyakorlat, német nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást a vállalat műszaki igazgatóhelyettese ad. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó önéletrajzát, iskolai végzettségét, munkahelyeit, beosztását, jövedelmét, és a végzettségét tanúsító okiratainak másolatát. A pályázatokat 1986. december 1-ig a vállalat igazgatójához (5601 Békéscsaba, Pf. 101.) lehet beküldeni. „Mikor adhatjuk át végre?!” Fotó: Gat Edit Füstölt sonka három nap alatt
