Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-25 / 277. szám

m ^ 1986. november 25., kedd 1 T í r íj M *-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------------------------------------------1 a A í I Tíz évig eltiltva! Meddig dagad még a fekete krónika? Nem az irónia mondatja: saj­nos, a most véget ért őszi me­gyei labdarúgó-versengésben ko­rántsem amiatt örülnek á szö­vetségiek) ben, hogy szerencsére nem kell majd sáros pályákon, irreális körülmények között ját­szani, hanem annak, hogy leg­alább nem lesz több botrány, mármint félbeszakadt mérkőzés, bíróverés (jobb esetben csak kergetés.. .)• Mert sajnos, az idei ő*z kéte­sen előkelő mérleggel szolgált. Még a legöregebbek sem emlé­keznek tízesztendős eltiltásra, amilyenre most akadt példa. A hajráfordulókban majd* minden vasárnapra jutott botrányos meccs az első-, vagy másodosz­tályban. A szeptemberi, idő előtt befejeződött Magyarbánhegyes— Gádoros találkozó mintha lavi­nát indított volna el... Kétegy- házán, majd Gyomaendrődön sza­badultak régen látott erővel* az indulatok. Kétegyházán nem ke­vesebb, mint hat dombegyházi játékost volt kénytelen kiállítani a játékvezető, egy vitatott íté­letét követően. Majd, mint ilyen esetben a szabályok rendelkez­nek — lefújni a meccset. Játé­kot mondanánk,, de hát hol van ez már a játéktól? Még jófor­mán meg sem született az oros­házi szövetség fegyelmi határo­zata — a dombegyházi Pilán Já­nost 1987. december 31-ig, Mla- donyiczki Attilát i988. december 3l-ig tiltották el a labdarúgástól amikor a Gyomaendrődön tör­téntekre voltunk kénytefenek a háromhasábos címben utalni. Részletek a játékvezetői jelen­tésből: „A 83. percben... a gyomaendrődi Szilágyi Sándor először nálam, majd a partjel­zőnél reklamált... «ti piszkos csalók, szemetek, miért nem in­tesz«! Szilágyi azonban ekkor még megelégedett annyival, hogy megígérte levonulásakor a já­tékvezetőnek: finnen nem mész el élve«, nem sokkal később — miközben játékostársa, Máté Sándor is a kiállítás sorsára ju­tott, Pelyva Miklós már nem ér­te be annyival, hogy kétségbe vonja a fekete ruhások szellemi képességeit, ö ütött is, nem is egyszer, hanem többször, még­hozzá a játékvezető arcába! Sok minden kiderül még a két­oldalas jelentésből, de minek folytassuk. Egyértelmű, hogy a pályákon újra divat lett elégté­telt venni, az indulatok elé las­san képtelenség féket állítani. Mert ugyanezen a dálutánon a békéscsabai vasutaspályán, a Bcs. MÁV—Dévaványa találkozó következményeként Szarka Gyu­la dévaványai játékost 15 soron következő mérkőzéstől tiltották el. Ügy tűnik, elérkezett a pilla­nat, amikor minden eddiginél jobban szükség van a közös ösz- szefogásra azok részéről, akik ebben a gyönyörű játékban va­lamilyen formában is részt vesz­nek. Mert csak a fegyelmi ha­tározatoktól (végső esetekben pályabetíltásoktól) nem lehet tel­jes bizonyossággal eredményt várni, megakadályozni, .a nem­kívánt jelenségeket. Mert vajon mi történt volna, ha Kétegyhá­zán és Gyomaendrődön például az edző az első forró pillanat­ban közbelép, és álljt parancsol felbőszült játékosának? Vagy valamelyik másik vezető — le­gyűrve indulatát, amely őt is fűti, mert ne adj isten, valóban tévedett a játékvezető a ter­hűkre — közbelép! Ehelyett azonban tétlenül néz­ni a pillanatok alatt még maga­sabbra korbácsolódott indulato­kat, netán olajat is önteni a tűzre —, vétkes könnyelműség, mi több, felelőtlen sportvezetői magatartás. Szinte hallom most, amint egyik-másik edző kapás­ból lecsapja az újságot, emí- gyen: „Es hónapok munkáját egy hibás ítélettel, lesgóllal, jog­talanul megadott 11-essel tönkre tenni, azt lehet?” Nem, semmi­képpen sem. Nem ez ellen szó­lunk tehát, hiszen ki vitatná, hogy nem minden pályán jó for­mában lévő FIFA-játékvezető fújja a sípot. Éppen ezért a szövetség felelőssége is hatvá­nyozott, hasonlóan a játékveze­tőké. A most kialakult kritikus helyzetben náluk éppúgy a jó­zan észre és ítélőképességre van szükség, mint a kispadon ülők­nél, a pályán főszereplőknél. A most következő, hosszabb szünet a klubokban és a szövet­ségben is jó alkalmat teremt, kínál ahhoz, hogy a maga esz­közeivel mindenki tegyen to­vább semmiképpen sem odáz­ható lépéseket. Szakosztályi ér­tekezleten, klubfórumon, és ha kell fegyelmi büntetések révén. Akik képtelenek együtt gondol­kodni a futballpályán és annak közelében a sport alapvető szel­lemével és a jobbítás szemléle­tével, nincs helyük ebben a kö­zegben. Mint ahogy nincs helye a pályán tíz évig a gyomaend- rődi Pelvva Miklósnak, másfél évig Szilágyi Sándornak, jövő áprilisáig pedig Máté Sándornak sem. Lévén, hogy addig tiltották el őket. Remélhetőleg koránt­sem csak ők tanulnak a mosta­ni őszből. Fábián István Tizek D: első Seres A megyei asztalitenisz-szakszö­vetség megrendezte a Tízek A versenyét. A résztvevők helyen­ként színvonalas mérkőzéseket játszottak. A mezőny erős, ki­egyensúlyozott volt, jellemző, hogy a győztes is két vereséget szenvedett. Végül is az egymás elleni eredmények alakították ki a végső sorrendet, amely a kő­vetkező: 1. Seres Árpád (Bcs. Konzerv), 2. dr. Csenky (Bcs. Előre). 3. Sebestyén, 4. Somogyi (mindkettő Bcs. Konzerv), 3. Schneider (OMTK), 6. Czina, T. Balogh, 8. Botyánszki (mindhá­rom Bcs. Konzerv), 9. Szombati (Bcs. Előre), 10. Andódy (Bcs. Konzerv). Cselgáncs A KSC úttörő I., II. korcso­portú rangsorversenyén nyolc egyesület. 220 fiatal cselgáncso- zója vetélkedett. Megyénk spor­tolóinak eredményei. 29 kg (4): 3. Nagy (E.). 82 kg (7): 5. Bor­gye (E.), Hoffmann (E.). 38 kg (8): 5. Szegedi (Bcs.). 49 kg (4): 2. Mester (Bcs.). Üttörő I. kcs. 29 kg (4): 2. Venter (Bcs.). 32 kg (9): 2. Szabó (E.). 35 kg (14): 3. Bubor (E.). 38 kg (5): 2. Kovács (Bcs.). 41 kg (10): 3. Daru (Bcs.). 45 kg (10): 3. Ősi (Bcs.). 49 kg (10): 1. Halmágyi. 2. Palyik (mindkettő Bcs.). 53 kg (4): 2. Tóth (Bcs). +58 kg M>: 3. Kovács (BCs.). Totóeredmények A Sportfogadási es Lottóigaz- gatóság közlése szerint a 47. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők: 13 plusz 1 taláiatos szelvény 2 da­rab van, nyereményük egyen­ként 1 millió 664 767 forint: 13 taláiatos szelvény 7 darab van. nyereményük egyenként 665 907 forint: 12 taláiatos szelvény 203 darab van, nyereményük egyen­ként 19 682 forint: 11 taláiatos szelvény 2782 darab van, nyere­ményük egyenként 1436 forint: 10 taláiatos szelvény 22 628 da­rab van. nyereményük egyen­ként 265 forint. Nincs még őszi első Noha lezajlott a 15. forduló is a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságban, még­sem hirdethetnek még őszi elsőt, ugyanis az emlékezetes Gyomaendrőd—Nagy­szénás találkozóról, illetve annak megyei Isz.-döntéséről nem kaptunk még hivata­los értesítést. A logikai számítások sze­rint a Nagyszénásnak jár a két pont, s abban az eset­ben az egykori területi bajnokságban szereplő csapat ke­rül az élre, most viszont a tabella tanúsága szerint a Szeghalom áll az első helyen. Persze, a Gyomaendrőd— Nagyszénás mérkőzés eredményét még nem számítottuk be. Kaszaper-Nagybánhegyes—Bcs. Agyagipar 2—1 (2—1). Békéscsa­ba, 50 néző. V.: Búzás. Kasza­per: Szobek — Juhász. Kőszegi, Kormányos, Oláh, Bállá, En­gelhardt, Papp, Jámbor, Péli (Rolán). Kun (Pivoda). Edző: Patyi Béla. Agyagipar: Gre­govszki — Valentinyi, Nagy Gy„ Jegyinák, Molcsányi, Sinkovicz, Szarvas, (Pántya). Gebei, Ra­vasz, Bognár, Turcsek (Dunai). Edző: Kovács György. Igen gyenge játékvezetés mellett a vendégek erőteljesebb, lendüle­tesebb játékukkal megérdemelt győzelmet arattak. G.: Bállá, Péli, ill. Bognár. Jó: Juhász. Kőszegi, Bállá, Papp. A hazai csapatból senki sem emelhető ki. (Uhrin János) Kondoros—Mezőberény 3—0 (0—0). Kondoros, 300 néző. V.: Varga F. Kondoros: Dián — Zöldi, Kurucz, Nagy. Szász, Kóródi, Briázs, Lónai, Filipinyi, Kugyelka (Ladnyik), Karsai (Bartóki). Edző: Kunstár János. Mezőberény: Balogh (Braun) — Puskás. Harmati J„ Bohus. Bánfalvi, Illés, Rácz (Török), Burai, Lakatos, Varnyu, Hajdú. Edző: Halmosi József. Az első félidő gyenge játéka után a má­sodik játékrészben a hazaiak jó játékkal rukkoltak ki, s megér­demelt értékes győzelmet arat­tak. G.: Ladnyik, Briázs, Bartó­ki. Jó: Szász (a mezőny leg­jobbja), de a hazai csapat min­den tagja dicséretet érdemel, ill. Puskás, Harmati J., Lakatos. (Sztvorecz János) Medgyesegyháza—Battonya 4—1 (2—1). Battonya, 250 néző. V : Uhrin. Medgyesegyháza: Knap- csik — Hegyi (Plástyik), Kitul- jak, Gellény, Cseh. Kovalcsik. Engelhardt (Szabó), Kiss, Ko­vács, Mocsári, Farkas. Edző: Tóth Miklós. Battonya: Varga — Boár (Juhász), Kovács F., Talpai, Kácsor, Fekete, Hor­váth, Tóth. Gábor (Agócs), Si­mon. Farkas. Edző: Szilágyi Já­nos. Alacsony színvonalú mér­kőzés. A hazai védelem megin­gásait ügyesen kihasználták a vendégek. Kiállítva: Plástyik. a játékvezető megsértéséért. G.: Kiss 2. Cseh, Kovalcsik. ill. Fe­kete. Jó: Cseh, Kovalcsik, Ko­vács. Mocsári, ill. Farkas. (Mi­litär György) Füzesgyarmat—Gyomaendrőd 4—0 (2—0). Füzesgyarmat. 150 néző. V.: Guti. Füzesgyarmat: Köleséri — Kristóf. Csák. Kiss 11., Lőrincz. Petri, Bacsó. Varga 1., Komoróczki, Kiss I. (Ko­vács), Erdei. Edző: Zolnai Pál. GYESTK: Gulyás — Szedlák (Forgács), Rácz, Vári. Bán, Mol­nár. Mesterházi, Győrfi, Czim- rák. Nagy, Gonda (Kovács). Edző: Fodor Sándor. A hazaiak lelkesen, végig fölényben ját­szottak. Jó játékvezetés. G.: Csák 3, Kiss I. Jó: a hazai csa­pat minden tagja. ill. a vendé­gek mérsékelt teljesítményt nyújtottak. (Szabó László) Nagyszénás—Szeghalom 3—0 (1—0). Nagyszénás, 950 néző. V.: Tombor. Nagyszénás: Pajkő — Szpisják. Szabovik, Békési. Fü­redi, Lukács. Ugró, Winetter, Kovács L.. Sebestyén. Tóth Z. Edző: Moós János. Szeghalom: Gazsó — Balázs, Csorba, Tar. Rith, Bakos. Rácz. Varga (Ko­vács), Lipták, Bress, Zsombok J. Edző: Litauszki Pál. Végig óriási iram, magas színvonal jellemezte a rangadót. Jó já­tékvezetés mellett az egyébként kiváló csapatmunkát mutató vendégekkel szemben a szénási gárda kapu előtti határozottsá­gának köszönheti a győzelmet. G.: Kovács, Lukács, Sebestyén. Jó: az egész hazai csapat, ill. Gazsó. Balázs. Csorba. Rácz. (Szabó Árpád) Mezőhegyes—Újkígyós 4—0 (2—0). Mezőhegyes. 250 néző. V.: Szilágyi. Mezőhegyes: Gál — Molnár, Pepó, Krecsméri, Ha­rangozó, Bakai, Kovács. Hanga (Rédli), Szabó, Boros (Varga), Pálhidai. Edző: Batke László. Újkígyós: Nagy — Harangozó, Réti, Borbély, dr. Szurovecz, Kubelák, Machlik, Szilágyi (Fi- ló). Burkus (Zubán), Becsei. Volentér. Edző: Csatlós György. Alacsony színvonalú mérkőzé­sen a szurkolók csak a győze­lemnek örülhettek. G.: Pálhidai 2 (egyet 11-esböl), Boros. Bakai. Az egyik csapatból sem lehet senkit kiemelni. (Dr. Kató Já- nos) Határőr Dózsa SE—Csorvás 1—1 (0—1). Orosháza, 200 néző. V.: Szilágyi. H. Dózsa SE: Lip- pal — Árvái, Losonczki. Bob- vos, Gebri, Grezsa, Márki. Kar­dos (Szujö), Varga (Kurucz), Fodor. Karsai. Edző: Zalai An­tal. Csorvás: Fekete — Hürkeez, Varga II.. Pászka, Varga I., Evanics, Tóth (Béres), Bencslk, Krizsán, Tógyi, Salka. Edző: 0£rincs Pál. Sportszerű mérkő­zésen, kitűnő játékvezetés mel­lett a hazaiak eredménytelen, meddő játékot produkáltak, melynek következménye a lel­kes csorvásiak pontszerzése. G.: Márki, ill. Krizsán. Jó: a ha­zaiak közül senkit sem lehet ki­emelni. Az egész csorvási csa­pat dicséretet érdemel. (Sin Gé­za) Sarkad—Békésszentandrás 2—0 (1—0). Békésszentandrás, 250 né­ző. V.: Mészáros. Sarkad: Kar- kus — Tóth. Sándor, Kapros, Tóth S., Török (Sztojka), So­mogyi, Szatmári, Fábián, Mi- hálka (Germán), Gurzó, Edző: Szatmári Sándor. Békésszent- andrás: Hévízi — Tóth. Csik II., Bencsik (Hamza), Medvecz- ki, Paraszt, Virág I., Trunovsz- ki (Lakatos), Hegedűs, Horváth, Kondacs. Edző: Koltai Lajos. A tartalékos hazaiakkal szemben megérdemelt a vendégsiker. G.: Szatmári, Török. Jó: Sándor, Fábián, Szatmári, a hazaiak kö­zül senkit sem lehet kiemelni. (Varga László) Ifjúságiak: Békésszentandrás— Sarkad 2—1, Kondoros—Mezőbe» rény 2—1, Bcs, Agyagipar—Ka­szaper-Nagybánhegyes 5—0, Nagyszénás—Szeghalom 0—2, Mezőhegyes—Újkígyós 3—1, Bat­tonya—Medgyesegyháza 2—2, Füzesgyarmat—Gyomaendrőd 0—0. A MEGYEI I. o. BAJNOKSÁG ai.lasa: 1. Szeghalom 15 10 2 3 28-15 22 2. Nagyszénás 14 9 3 2 33-11 21 3. H. Dózsa SE 15 9 3 3 34-13 21 4. Mezőhegyes 15 7 3 5 22-14 17 5. Sarkad 15 6 5 4 20-12 17 6. Kaszap.-Nb. 15 6 5 4 24-24 17 7. Gyomaend. 14 5 6 3 22-18 IS 8. Agyagipar 15 5 5 5 24-19 15 9. Mezőberény 15 5 4 6 26-21 14 10. Medgyese, 15 5 4 6 21-23 14 11. B.-szenta. 15 5 4 6 11-21 14 12. Kondoros 15 6 1 8 24-31 13 13. Battonya 15 4 4 7 21-37 12 14. FUzesgy. 15 3 4 8 21-32 10 15. Csorvás 15 2 5 8 13-26 9 1«. Újkígyós 15 1 4 10 15-42 6 O — Bocsánat, de eszembe jutott valami — szólal meg ismét ifj. Lakat Károly. — Amikor Ciprussal játszot­tuk a selejtezőt, a félidőben szintén az ellenfél veze­teti. Mezey akkor szintén nem tudott tanácsot adni, ezt be is vallotta a fiúknak. Utána mégis megnyertük a meccset! És mit írt a sajtó? Hozsannát Mezeyről! Hogy fel tudta dobni csapatát, mert bevallotta nekik, hogy semmit nem tud szá­mukra mondani. Tehát akkor egyszer jó az.' ami máskor rossz? Egyszer erény, egyszer végzetes hiba? • — Ez sajnos így van — folytatja id. Lakat Károly. — A győzelem mindent szentesít, de elég egy vereség, egyetlen vereség, hogy valakinek fejére olvassák még az érdemeit is. A sajtó persze könnyen okos: utólag mondhat bírálatot. Vegh Antíjl se mert volna a világbajnokság előtt mennydörögni, mert ha leég, nevetségessé válik, senki nem veszi komolyan többé, amit ír. Egy edzőnek ezt állandóan kockáztatni kell. Az író mit kockáztat? Vég Antal meglovagolhatta volna a közhangulatot már a magyar—holland 0—1-es • botránya után is. Még csak egy beadvánnyal se fordult senkihez sem, hogy aggódik. Cikket sem írt. Várt a kudarcra, vagy a győzelemre? — Milyen em­ber az, aki órabérért elmegy Végh Antalhoz, felveszi a pénzt, de kéri, hogy a nevét ne adják ki. (???) Csend van. Arra gondolok, hogy nagy baj van abban az országban, ahol egy focivereség társadalmi kérdéssé válhat. Ahol a szakvezetők félnek a közönségtől, ahol a játékosok is félnek: lehet-e focizni? Véletlen-e, -hogy Mezey le akart mondani? Nekem az a gyanúm, hogy a fociban is csak úgy van, mint a Rubik-kocka ügyében. Mint mindenben. Ha váratlanul bejön valami, legyen az világraszóló találmány, vagy a mundialra való bejutás, akkor kezdődnek csak igazán a torzsalkodások. Megkezdődik a várható siker felosztása. Ki lesz a reflektorfényben és a többi. Nagy cirkusz-tragédia következik, és éppen ezért minden további siker elmarad. A Rubik-kockán az egész világ meggazdagodott, csak a magyar gyártó ment tönkre. Csak a magyar külkereskedelmi vállalat. De legalább e sorok írója ellen kilószámra mentek a felje­lentések a pártközpontba, a minisztériumokba. Mindenki rosszul járt — csak nekem hozott némi sikert „fájdalmas énekem". Sikert csak az arat, aki megírja a magyar kudar­cokat? — Végh Antal hosszú fejezeteken át pocskondiázza a lab­darúgókat, a szakvezetést — mondja Lakat tanár úr —, min­den szava felér egy becsületsértéssel. Aztán egy váratlan for­dulattal szelíden kijelenti: „Azért legyünk tárgyilagosak, őszinték. Ismerve a magyar labdarúgás teljes keresztmetsze­tét, az az odakerülés (Mexikóba) nem volt kis dolog! Csak az a 0—<6 ne lett volna.” Én pedig azt mondom Véghnek, hogy csak ez a gyalázkodó könyv ne lett volna! Végh Antal a 180. oldalon ismeri el: „De, egy másik 11-et, egy alkalmasabb csapatot nem tudna mondani senki.” — Akkor miért gyalázza Mezeyt? „Nagy a gyanú — írja Végh —, senki sem lett vol­na tőlük jobb. Senki, aki a magyar labdarúgásból vétetett.” — Nem hiszek a szememnek, mi áll a 182. oldalon: „Mezey a válogatásban néhány kivételtől eltekintve feddhetetlen” — Hát aki ennyire vágja a szavát szavával, az elől- tényleg el kell menni Kuvaitba! Mezeynek családja van. Mezey talán arra is gondolhat, hogy az iskolában a gyerekeit leköpdösik, mint valamikor Sebes Gusztáv gyerekeit. Ha több mint fél­millió dollárt hazahozott a magyar válogatott a csúfos ku­darc ellenére is, ez nem Mezey érdeme? Elrontott valamit? Hál persze hogy el, ha egyszer kikaptak. Nemzeti kínpadra kell vonni őt is és a fiúkat? Magyartalannak, nemzetietlen­nek bélyegezni? Détárit pocskondiázni azért, mert nem lett Maradona, éppolyan képtelenség — mondhatnám —, mint­ha Végh Antaltól azt kérnénk számon, hogy miért nem ö kapta legutóbb az irodalmi Nobel-díjat... „Akár meg is bo­londulhat a magyar labdarúgásban — írja Végh Antal — az Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak a szakember, aki mást akar... — De hol vannak a gyilko­sok?” — teszi fel a kérdést a könyv legvégén azután, hogy minden szakembert már-már gyilkosnak nevezett, s így fe­lel: „Mert nem tudjuk, mert nem merjük, mert nem lehet leleplezni őket!” Hát akkor kit leplezett le? Mi volt az a „nyílt, feddhetetlen, becsületes őszinteség”? A könyvben, vá­daskodások vannak. Semmi helyzetelemzés, ő hány góllal van benne a 0—6-ban? Ügy látszik ugyanis, hogy Végh An­tal betegedett bele ebbe az erejét meghaladó küzdelembe. Nem azért, mert „nem fogja be pörös száját”, hanem mert, mind kevesebbet tud mondani és aggasztóan sok az átkozó- dás, a kifakadás. A szakvezetők neki mind „barmok, isállók- ba valók”, de hogy az efféle minősítéseken túl csak abban hibáztassa őket, hogy Dalnokival szemben nem tették föl a Himnuszt a fiúknak az öltözőben öltözködés közben meccs előtt? Nehéz helyzetben vagyok. Lakat Károlynak, vendégemnek kritikái nem szeretném, ha kifakadássá válnának, mert azo­kat én nem vállalom, nem is vállalhatom. Ifj. Lakat Károly sokkal visszafogottabb, higgadtabb. Kollégám, segít lazítani. Feloldani a görcsöket. Lakat Károly doktornak van humora. Ha már Végh Antal „rizling-doktor”-nak nevezi, nem bánja, hogy én is rizlinggel kínálom, hogy hamarjában rendezek egy Rizling-partyt a Zöldfa-házban. — Tölthetek? — Nem. Szepesi „vezet”. — Ifj. Lakat Ká­roly? — Soha egy kortyot sem. — így aztán Lakat tanár úr­ral koccintunk. — Igaz-e, hogy ön szövetségi kapitánysága alatt, egy római edzőtáborban kvízjátékokat gyakoroltatott? Hogy nem a lab­darúgást, hanem Róma kútjait tanította? — Ez így volt. A bejelentések, melyekkel a jóakarók elhal­mozták az „Illetékeseket”, nem voltak alaptalanok. Mert, hogy a munka után — és mindig csak a nagyon kemény munka után — megittam egy-egy pohár Chiantit, azt még megbocsátották volna nekem — gondolom —, de a kultúrával talán tényleg nem kellett volna bevadítani őket. Ezért na­gyon kikaptam. Méghogy Róma kútjai... Isten ments! Mert Magyarországon uralkodik egy de-elmélet. A tehetségtelen ember azt mondja, hogy’ ez a Szepesi egy tehetséges ember, ilyen riporter nincs, de — szereti a nőket. A másik tehetség­telen azt mondja, hogy X nagyon tehetséges sportvezető, de szeret zsugázni. A Lakat az nagyon jó edző, de — szereti a fröccsöt. És tudja kik terjesztik ezt, Mezei? Azok, akik a de előtt semmit nem tudnak felmutatni! Azok mind abból él­nek meg: kérem, én nem iszom, nem zsugázok, rá se nézek a nőkre... De itt vége is! — Nincs-e igaza abban Végh Antalnak, hogy a kudarc után-Mezeynek, Szepesinek, Budának és a játékosoknak is összehasonlithatatlanabbul többet kellett volna nyilatkozniok arról, hogy mi történhetett velük? Hogy mindent csinálhat­tak volna, csak azt nem tehették, amit megtettek: semmit se mondtak. Azt mondták, hogy nem tudnak mit mondani. — Én se tudom, mi történt a csapattal. Lehet, hogy Mezey György tudja, de én úgy tudom, hogy sem a vezetők között, sem a játékosok között összezördülés nem volt. Éppen úgy nem volt, mint valamikor régen abban a Fradiban, melyben Henni, Rudas, Kispéter, Önodi, Sárosi, Sipos, Kubala, Sárosi doktor, Mike, Gyetvaj játszott, és én velük együtt játszottam. Micsoda nevek! És mégis! Egy olyan sima ötöst kaptunk az Újpesttől, hogy haza se találtunk, május 1-én... Nagy csa­pat voltunk. És ugyanazokban az években az MTK-tól 7-2- re kaptunk ki, pedig mi álltunk mindig a tabella élén. A fo­ciban van ilyen! Amikor Hennire rávezették a labdát, a vé­gén már tüntetőleg háttal állt, mert úgyis tudta, hogy berúg­ják. Mit mondjak azoknak, akiket soha nem ütött még meg a labda közvetlen közelből! Van olyan, hogy egy nagy csapat is kikap 7—2-re, meg 6—1-re. Meg 6—0-ra. — A magyar válogatott soha semmi körülmények közt 6—0-ra nem kaphat ki egy világbajnokságon — szól közbe Szepesi György. — Az a csapat, amelybe ennyi minden bele volt pumpálva, különösképpen nem! ■— De hát mi a rejtély, ha nincs rejtély? Miért csinálnak úgy a vezetők, mintha volna valami a dolgok mögött, amikor ebben az országban amúgy is mindig is volt valami a dolgok mögött, és most már keresik, ha van, ha nincst Mit kellett volna tennie Mezey Györgynek? Miért támadja most őt min­denki, még a sajtó is? — Talán azért, mert olyan sajtótámogatást, amit ő kapott, még soha egyetlen kapitány se kapott — mondja Szepesi. — Mezey Györgyről beszélünk? Beszéljünk Végh Antalról. — Ragaszkodik hozzá, tanár úr? — Ragaszkodom. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom