Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. NOVEMBER 7., PÉNTEK Ara: 2,20 forint XLI. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM Történelmi üzenet Szabó István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a TOT elnöke novem­ber 6-án a rádióban és a televízióban 19.15-kor ünnepi beszédet mondott. Tisztelt Nézők, Tisztelt Rádióhallgatók! Két emberöltőnyi távolságból tekintünk vissza arra az eseményre, amelynek min­den kihatása egyetlen jelzővel illethető, méltán történelmi. A nagy októberi szo­cialista forradalom győzelmének 69. évfor­dulóját ünnepeljük és köszöntjük. Ugyan­akkor az ünnep fényében nagyon is hét­köznapi gondokat mérlegelünk, ilyen fel­adatokat veszünk számba október idő­szerű üzenetének szellemében. A győztes októberi forradalom maga a történelem. November 7. éles határvonalat húzott a megelőző, és az azt követő idő közé. A szegényparasztsággal szövetséges orosz munkásosztály — a kommunisták vezetésével — ekkor vitte diadalra a tör­ténelem első győztes szocialista forradal­mát, rakta le az alapját a szocialista szov­jet államnak, indította el a szovjet hata­lom diadalmenetét a cári Oroszországban, és nyitott új korszakot a világban, a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. Elsőként a magyar munkásosztály tett bizonyságot az oroszországi forradalom nemzetközi jellegéről, amikor megterem­tette a Magyar Tanácsköztársaságot. A for­radalmi eszme dicsőséges magyar kitelje­sedését eltaposták az antant-csizmák. A szocializmus utáni vágyat azonban nem ölhették ki a nép leikéből. A történelem tragikus fordulói, buktatói után úgy ala­kult a magyar sors, hogy 1944—45-ben, a nagy október tüzében kovácsolódott és edződött szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat, hozta el a szabadságot. Ok­tóber ekként kétszeresen is nagy ünnep a magyar haza, a magyar nép számára. Ügy tűnhet, hogy túlontúl sokszor emle­getem a történelmi szót. Októbernek azon­ban ez szinte ikerfogalma, és irányt mu­tató tanulsága is egyúttal. A marxizmus— leninizmus eszméinek megalkotói a szo­cializmussal kapcsolatosan ' többször és nagy nyomatékkai hangsúlyozták, hogy a forradalom győzelme és beteljesedése kö­zött egy egész történelmi korszak ível át. A mi szocialista átalakulásunkkal kap­csolatban is elmondhatjuk ugyanezt. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy napjaink társadalmi tudatában is tet­ten érhető az efféle illúziók okozta türel­metlenség. Nem akarom ezzel tagadni a nagyon is égető, nagyon is valós, nagyon jelentős erőfeszítéseket követelő gazdasá­gi, társadalmi gondjainkat. Csupán arra szeretnék utalni, hogy csak történelmi mércével lehet és szabad mérni, amely a múltat, a jelent, a jövőt józanul és elfogu­latlanul veszi számba. Ez a történelmiség október eleven, és mindig aktuális üzenete. A mi fejlődé­sünkkel szükségszerűen, vagy indokolatla­nul együttjáró gondjaink-bajaink is csak ilyen nézőpontokból közelíthetők meg. Nem sok értelme lenne elismételni az aligha vitatható tényeket. Jól ismeri eze­ket az ország népe és vezetése. Nem mintha attól tartanánk, hogy ezek sorra vétele megfakítaná az ünnep fényét. Nem! Azt hiszem, céljaink és feladataink számbavételét, tartalmát, tehát a lényegét illetően nincs számottevő különbség a ve­zetők és a vezetettek között. Nem annyira a meglevő szint nyugtalanít bennünket, hanem inkább viszonylagos elmaradásunk a reálisan elérhetőtől. Ha van bizonyos társadalmi feszültség, annak itt vannak a gyökerei. Innen kiindulva fogalmazódnak meg a mindennapi teendők. Mind határozottab­ban rajzolódnak ki, öltenek testet az erre irányuló elhatározásaink. Nevezetesen az, hogy változatlanul kötelező erejűnek tart­juk magunkra nézve a XIII. pártkongresz- szuson megfogalmazott feladatokat. Meg­valósíthatónak tartjuk a VII. ötéves terv­ben körvonalazott célokat. A mélyponton a tények alapján — úgy véljük — túlju­tottunk. Nem a megtorpanás feletti medi- tálás, hanem az előrelépés igénye az erő­sebb közgondolkodásunkban. A nép, a szo­cializmus sorsáért érzett felelősség is erre kötelez bennünket. Annak tudatában mondhatjuk ezt, hogy bizonyos, korábban kialakult kedvezőtlen tendenciák még éle­sebb megvilágításba helyezik gazdasági te­vékenységünk gyengeségeit, fogyatékossá­gait. Ennek ellenére úgy véljük, hogy adva vannak mindazok a társadalmi feltételek, amelyek szükségesek a gazdasági növeke­dés indokolt mértékű eléréséhez. A vezetésnek eltökélt szándéka, hogy határozottan kiáll azok mellett a köve­telmények mellett, amelyek az igényes megújulás, a dinamikus fejlődés irányába mutatnak a társadalom, a gazdaság min­den területén. Továbbhaladásunk feltétele a meglévő erőforrások jobb kihasználása, a követelmények növelése, a termelési szerkezet halaszthatatlan átalakítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, gazda­ságirányítási rendszerünk tökéletesítése, a jövedelmet hozó termelés elsődlegessége, a teljesítményelv bátor kiterjesztése, s mindezek számonkérése. A közelebbre irányuló és a távolabbra ható intézkedéseink nem okvetlenül talál­koznak mindenki — minden vállalat, minden állampolgár — tetszésével. Ogy véljük azonban, hogy elegendő, ha azok fogadják helyesléssel és azok kívánják si­kerét, akik az átlagosnál többet tesznek a köz asztalára, akik az átlagosnál jobban, színvonalasabban végzik munkájukat. Egyébként ez a társadalom egészének Is a valós érdeke. Nincs más módszer, csak munkával juthatunk előbbre. Ezt sugallja a történelmi tapasztalat, ezt követeli a jelen helyzet, ezt sürgeti a jövő. Igaz, hogy országunk kis ország. A ma­ga szerény, de még javítható teljesítmé­nyeivel azonban hozzájárul a szocialista közösség erősítéséhez, a nemzetközi küz­dőtéren folytatott együttes és összehangolt politika megvalósításához. Október üzenete és öröksége eredeti for­májában és nagyságában ilyen vonatko­zásban is időszerű. A nagy októberi szo­cialista forradalom első üzenete a világ­hoz a béke ma is minden haladó ország külpolitikájának fő iránya. A szocializmus világpozíciói szilárdak és megbízhatók. A béke fenntartásáért vívott küzdelmünk eredményes. A békétől nem vagyunk tá­volabb, az atomfenyegetettséghez nem va­gyunk közelebb, mint voltunk tegnap. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán elhangzott: „Kia­lakultak azok az objektív feltételek, ame­lyek között a kapitalizmus és a szocializ­mus közti vetélkedés csakis és kizárólag a békés verseny és a békés versengés for­máiban folyhat. Számunkra a békés egy­más mellett élés az a politikai irányvonal, amelyhez a Szovjetunió ezután is rendü­letlenül tartani szándékozik magát”. E gondolatokat tettek is követik, és a biztonságosabb világ megteremtésének minőségileg új szakaszában vagyunk. Ez a lényeg! Ami viszont egy jottányit sem csökkenti egyeztetett külpolitikai, diplo­máciai tevékenységünk fokozásának, erő­feszítéseink növelésének szükségességét. A Magyar Népköztársaság — erejéhez és lehetőségeihez mérten — kiveszi részét a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában közösen elhatározott feladatok végrehajtásából. Miként eddig, a jövőben is azon leszünk, hogy jól használjuk ki a nemzetközi együttműködésben és munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Politikánkat és tevékenységünket a szocializmusnak azok a közös eszméi és elvei vezérlik, amelyek érlelték és győze­lemre vitték a nagy októberi szocialista forradalmat: amelyek az azóta eltelt év­tizedekben világrendszerré változtatták, te- rebélyesítették a szocializmust, és fejlődé­sében oda vezették a világot, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség elle­nére és nélkül nem oldható meg az em­beriség egyetlen alapvető problémája sem. Október történelmi tanulságot hordozó szelleméhez, október igazságához állhata­tosan ragaszkodunk a szocializmus építé­sének és a béke oltalmazásának magasz­tos érdekétől vezéreltetve. Ma is merí­tünk erőt, bátorítást a megjárt út vitat­hatatlanul korszakos eredményeiből. Ezért teszünk hitet szövetséges! hűséggel, nem­zetközi elkötelezettséggel a magyar nép és nemzet javán munkálkodva, október szü­lőhazája, a Szovjetunió mellett a forrada­lom ünnepének előestéjén. Zászlófelvonás A nagy októberi szocialis­ta forradalom 69. évforduló­ja alkalmából csütörtökön délután a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünne­pélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással felvon­ták a Magyar Népköztársa­ság állami zászlaját. A gellérthegyi Felszabadu­lási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással von­ták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozga­lom vörös zászlaját. Pásztor Gábor rajza Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütör­töki üléséről a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője az alábbi tájékoz­tatást adta: A Minisztertanács meg­hallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette a KGST 42. ülésszakáról adott jelentést. A kormány megtárgyalta és elfogadta a Balaton-üdü­lőkörzet regionális rendezési és hosszú távú fejlesztési tervének a VII. ötéves terv időszakára kidolgozott köz­ponti intézkedési program­ját. A program az 1990-ig ter­jedő időszakban Is a tó vi­zének és környezetének vé­delmét tekinti a legfonto­sabb feladatnak; egyúttal előirányozza azoknak a mun­káknak a folytatását, ame­lyek elősegítik, hogy a tó­part megközelíthetőbbé vál­jék a nagyközönség számára, s növekedjenek a strandolás­ra alkalmas területek. A kormány határozatot hozott a családi események alkalomhoz méltó társadalmi megrendezésével összefüggő teendőkről. A nagy október évfordulóján Míívelődésiház-avatő Szeghalmon, megemlékezés Békéscsabán Szeghalomban ünnepélyes eseményre gyülekeztek teg­nap délután az emberek. Ek­kor adták át az újjávará­zsolt művelődési központot és az Ady filmszínházat a város lakóinak. A nagygyűlés előtt Szeg­halom város pártbizottságá­nak első titkára, Kerekes Kálmán nyitotta meg Szé­kelyhídi Attila festőművész kiállítását. Ezután került sor az ünne­pi nagygyűlésre. Az elnök­ségben helyet foglalt Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára és Szeghalom város párt- és állami, valamint to- megszervezeteinek vezetői. Az ünnepségen a zsúfolá­sig megtelt teremben Frank Ferenc, a megyei pártbizott­Frank Ferenc ünnepi beszé­dét tartja ság nyugalmazott első titká­ra mondott beszédet. — Hatvankilenc éve, hogy megkezdődött a Téli palota ostroma, a pétervári mun­kások fegyveres felkelése, és ezzel az emberiség legna­gyobb történelmi sorsfor­dulója: a nagy októberi szo­cialista forradalom. Ez a vi­lágtörténelmi jelentőségű társadalmi forradalom az emberiség évezredes vágyait fejezi ki, nemcsak a jobb, hanem a jó, nemcsak az iga- zabb, hanem az igazi, nem­csak a teljesebb, hanem a teljes, értelmes emberi éle­tért. Ezért közös ünnepe ez a világ haladó emberiségének, országunknak, személyes ün­nepe valamennyiünknek, (Folytatás a 3. oldalon) A felújított művelődési központ Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom