Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

NÉPÚJSÁG 1988. november 28., péntek ,99 „II tizenéveseket általában nem tekintik partnernek' Interjú Králikné Cser Erzsébettel, a KISZ KB titkárával A KISZ kongresszusa után észrevehető, hogy S KISZ KB vezetői módszeresen járják az országot és sorra keresik fel a különböző középiskolákat. Mi ennek a „ki­rajzásnak” a magyarázata? — tettük fel az első kérdést Králikné Cser Erzsébetnek, a KISZ KB titkárának, aki a közelmúltban gyulai és szeghalmi KISZ-vezetőkkel, KISZ-esckkel találkozott. — A korábbinál valóban gyakrabban járjuk az orszá­got, hogy a KISZ kongresz- szus által meghirdetett meg­újulási törekvésekhez szö­vetségeseket, társakat keres­sünk, és agitáljunk a konk­rét, helyi feladatok mihama­rabbi végrehajtására. De ezek a tapasztalatcserék jó alkalmat teremtenek a más­hol is hasznosítható kezde­ményezések megismeréséhez. Betekinthetünk a helyi el­képzelésekbe, megvitathat­juk hogyan léphetünk to­vább. Adandó esetben pedig mozgalmi eszközökkel segít­hetjük az általunk helyesnek vélt szemlélet kialakítását. Egyszóval ezek a „kirajzá­sok” a kongresszusi határo­zatok végrehajtását szolgál­ják. — Különösen a tizenéve­sek körében tapasztalható, hogy a KISZ XI. kongresz- szusának határozatait, a megújulási törekvéseket egy­fajta bizonytalansággal fo­gadták és kezelik ma is. Az az érzésem, hogy nem egy­szer elbizonytalanodnak, amikor a konkrétan „ho­gyan tovább” kérdésre kel­lene válaszoljanak. — A kongresszuson elfo­gadott tizenévesek-progra- mot nem szabad egy olyan sablonnak kezelni, ami az ország valamennyi középis­kolájára automatikusan rá­húzható. Az egyes középis­kolákban differenciáltan lép­hetünk előre a mozgalmi munkában, hiszen más-más feltételekkel találjuk magun­kat szemben. Ogy is fogal­mazhatnék, hogy ahány középiskola, annyi konkrét megújulási programot kell a KlSZ-eseknek kidolgozniuk. A legfontosabbnak a szemlé­letváltozást tartom. Sajnos a tizenéveseket ál­talában nem tekintik part­nernek. Feladatokat adunk nekik — amelyekről úgy gondoljuk, hogy testreszabot- tak —, holott a közös teen­dőinket kellene megvitatni velük. Egy olyan KISZ-t aka­runk, amelyben érdemes tag­nak lenni. Szeretnénk elérni, hogy mozgalmunk valóban vonzó legyen a tizenévesek­nek és valóban rangot je­lentsen a KISZ-tagság. Azt hiszem, hogy ezt csak akkor érhetjük el, ha a fiatalok ráébrednek, hogy igenis ré­szesei a környezetük, a jövő­jük alakításának és ha az iskolai pártszervezet partne­rének tekinti a KISZ-eseket, számít rájuk a feladatok megfogalmazásában, a prob­lémák feltárásában és termé­szetesen a megoldásban is. Egy ilyen felelősségteljes magatartásra ‘kell képessé te­gyük a tagságot, amit csak a mainál politikusabb KISZ- szervezettel valósíthat meg. — „Politikusabb KISZ-t akarunk” — szinte már szlo­genné vált ez a megállapítás. Mégis — csakúgy mint a „megújulás” jelszó körül — megfigyelhető a bizony­talanság. — Az eddiginél politi­kusabb KISZ nem azt jelen­ti, hogy kétszer annyi poli­tikai vitakört kell tartani, hanem azt, hogy megfelel­jünk az előbb említett foko­zott igényeknek. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség meghirdette, hogy megújul. De vajon a társa­dalmi környezet igényli-e ezeket a törekvéseket? — A párt ifjúságpolitikai állásfoglalása feladatul tűz­te, hogy tevékenységünket folyamatosan igazítsuk hozzá a változó társadalmi és gaz­dasági körülményekhez. A mozgalmunk új és új vála­szokat adjon a valóság által fölvetett új és új kérdések­re. Azaz felismertük ezt az objektív társadalmi és gaz­dasági szükségletet, ezért a megújulás nem kampány- szerű, hanem folyamatos mozgalmi célunk. A párt if­júságpolitikai állásfoglalása a KISZ kongresszus hatá­rozataival kiegészítve — a sajátos ifjúságpolitikai fel­adatokkal foglalkozik. De az ország előtt álló gazdasági és társadalmi célkitűzések meg­valósításában a társadalom valamennyi szervezetének, intézményének, egységének és tagjának megvan a fel­adata. A társadalmi környe­zetünk tehát maga is válto­zásra érett és változik is, ezért elvileg igényli a törek­véseinket, igaz, a KISZ-nek aktívan közre kell működni a változtatásban. — Segítség, vagy hátrány, hogy az új oktatási törvény is ez idő tájt lépett életbe? — Az új oktatási törvény­ben lefektetett elvek min­denképpen segítik szándéka­ink megvalósítását. Az okta­tási tárcát természetes szö­vetségesünknek tekintjük, hiszen a pedagógusok segít­sége nélkül nem válhatnak valóra terveink. — A KISZ-tagsággal szem­be állított magasabb követel­mények maguk után vonják — törvényszerűen —, hogy a KISZ lemond a fiatalok egy részéről. Vagy azért, mert a szervezet nem tartja méltó­nak őket a tagságra, vagy azért, mert ők nem akarnak az új feltételek mellett KISZ-tagok lenni. Ki foglal­kozik velük a jövőben, illet­ve ki válaszolja meg az ál­taluk felvetett, érzett valós kérdéseket, problémákat? — A már említett ifjúság- politikai állásfoglalás a kü­lönböző szervezeteknek fel­adatul adja, hogy alakítsa­nak ki olyan struktúrákat, amelyekben ezek a fiatalok megtalálják az önmegvalósí­tás lehetőségeit. A középis­kolákban ezt a célt szolgál­ják a most alakuló önszerve­ződő, öntevékenykedő diák­körök. A diákkörök működé­si feltételeinek megteremtése állami feladat, de a KISZ szorgalmazza, ösztönzi ezek létrehozását, támogatását. — Végül egy kérdés arról, hogy minek köszönheti a ti­zenéves korosztály, hogy a KISZ mozgalmi munkájában előtérbe került? — Azért foglalkozunk hangsúlyosan a tizenévesek­kel, mert ők a legfogéko­nyabbak az újra. Erre a kor­osztályra tömegesen tudunk hatni. A politikához való viszonyunk középiskolás kor­ban kezd kialakulni. Hazánk jövője szempontjából is fon­tos, hogy ebből a korosztály­ból minél több embert meg­nyerjünk, vonjunk be moz­galmunkba. — Köszönjük a beszélge­tést. Lovász Sándor Tanácskozott az mkoholizmos Elleni Bizottság November 27-én tartotta meg soron következő ülését a gyulai József Attila Tüdő­gyógyintézet alkohológiai részlegén a Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának alkoholizmus elleni munkabizottsága. Elsőként dr. Marsai György főorvos beszámolóját hall­hatták a jelenlevők a gyulai kórház 75 ágyas alkohológiai részlegének munkájáról. Fő feladatuknak tekintik az itt dolgozók az önkéntes elvonó­kúrára jelentkezettek és a beküldöttek kezelését, reha­bilitációjuk előkészítését; az alkoholos elmezavarok meg­előzését; az ittas személyek kijózanítását és a megye be­tegellátásának összehangolá­sát. Ezt követően dr. Csordás Istvánná, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető­helyettese az ifjúság és az iskoláskorúak körében el­végzett káros szenvedélyek elleni küzdelemről szólt. El­hangzott többek között, hogy napjainkban igen fontos az egészséges életmód kialakí­tása és a káros szenvedélyek visszaszorítása. Az életmód kialakításában a család játsz- sza a főszerepet, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az iskolát sem. To­vább kell erősíteni a sze­mélyes példamutatást a csa­ládban, iskolában és erőtel­jesebb társadalmi összefo­gásra van szükség. A megyei alkoholmentes klubok tevékenységéről Nagy András megyei klubtitkár számolt be. Ezután dr. Szüts Istvánná alkohológiai titkár értékelte az 1986-ban el­végzett munkát és javaslatot tett a jövő évi munkatervre. A délelőtti programot dr. Molnár István főügyészségi ügyész tájékoztatója zárta, melyben az alkoholisták kö­telező gyógyításának elren­deléséről hozott államigazga­tási határozatok törvényes­ségi vizsgálatáról esett szó. Végezetül a bizottság tagjai megtekintették az intézetet és filmvetítésen vettek részt. —cs —e Italozószemlén Itt gyorsan megiszunk egy fröccsöt, utána szép lassan még ötöt Rajz: Varró Sándor Maradt fél órám két dol­gom között, hát beléptem egy üdítőre a Sport-falatozó­ba. A békéscsabai Kórház utca tucatkülsejű bisztrója csendes hétköznapját éli, kedd délelőtt fél 11-kor. Kevesen vannak és érez­hetően, látásból, szinte min­denki ismeri a másikat. A vendégek sűrűn váltakoznak, csak néhány nyugdíjas me­legíti a széket hosszabban. Csendes, mosolygós beszél­getések közben száll a füst, csúsznak a sörök és a rövi­dek. A hűtőpult kínál ugyan néhány ételt, a süteményvá­laszték egészen biztató, ez azonban az itt üldögélők- álldogálók figyelmét cseppet sem kelti fel. Nézegetem, rendezgetem jegyzeteimet, s készülök a következő találkozásra. Egy­szer csak megáll a toliam. Pedig semmi sem történt, csak épp a köröttem zajló élet kezd bennem megfogal­mazni valamit. Két-három percenként jön be egy-két új vendég. Legtöbbjük munkás- ruhában. Vitathatatlanul mindannyian munkahelyről lépnek ide be, s mindannyi­an szeszeinek. Nem bántóan, nincs köztük nemhogy ré­szeg, de még ittasnak mond­ható sem (bár ki tudja, ha munka végeztéig benéznek még néhányszor, mennyire „áznak el” délutánra?). Testes, középkorú férfi a pultnál, bevágja a felest, s egy Tuborggal iszkol kifelé. Bepattan a kint várakozó kávészínű furgonba, s a ve­zető már indít is. Piros pom- ponos sapkás, 30 éves fér­fi, biciklin hajt el a város felé, a szeszmegálló után. Magas, bekecses, konyakkal és sörrel lép el a pulttól. Vé­kony férfi nyit be, máris előtte a féldeci. Ősz haj, kockás sapka. Egy perc múl­va kint van, siet a Patyolat irányába. Hárman jönnek. (Később, hogy külön mennek el, kide­rül, nincsenek együtt, csak ismerik egymást.) A 40 év körüli férfi olyan hirtelen issza meg a felest, hogy észre se veszem a mozdula­tot. Csak mikor elhalad mel­lettem sörével, akkor érzem a szájából áradó „lakkilla­tot”. A vele jött két fiata­labb közül az egyik megis­métli a felest és a sört. ők ketten negyedóra múlva sé­tálnak vissza a körgát mel­letti földúton az épülő sportcsarnok felé. Jön a postás. Egy féldeci­re ő is jó. A kísérő azonban ezúttal üdítő. Négyen jönnek, ők a cseh sör mellett vok­solnak. Hárman isznak, a negyedik csak cigizik. S nincs megállás. Jönnek, ki tudja honnan (de messzi­ről aligha) és úgy tűnik, nem hiányzik árván hagyott munkahelyükön jelenlétük, sem pedig később makulát­lan józanságuk. Ki biciklin, ki gyalog, ki gépkocsi utasa­ként. Gyorsak és alaposak. Amit kémek, azt pillanat alatt hiánytalanul „bebur­kolják”. Így dolgozzanak munkahe­lyükön is. Kívánom, hogy le­gyen igazuk, bírják adagju­kat, és bódult, fáradt figye­lemmel ne toljanak el sem­mit, ne érje őket szörnyű baleset! S ha mégis kárt okoznak nekünk és maguk­nak, feletteseik tudjanak jó magyarázatot lelni saját ár­tatlanságukra ! Addig is egészségükre! Ungar Tamás II közvetlen megyei irányítás tapasztalatai Vésztőn V észtő nagyközség azon települések egyike, amely — Mezőhegyes, Csorvás nagyközségekkel együtt — a közvetlen megyei irányítás jogi megalapozására irá­nyuló kísérletben is részt vett. A csaknem 9 ezer lakosú nagyközségünk az utóbbi években dinamikusabban fejlő­dött, amit az is elősegített, hogy sikerült ráirányítanunk a megyei szervek figyelmét településünk gondjaira. E téma­körben nemrég számolt be Vésztő nagyközség a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt. A lakosságot időben és részletesen, az 1984 januárjában megtartott tanácstagi be­számolókon tájékoztattuk az új irányítási forma őket érin­tő változásairól. Nagyon lényeges, hogy ezt a lakosság tu­domásul vette, sőt, örült, hogy első fokon szinte minden ügyet helyben lehet intézni. Segítette munkánkat az is, hogy a pártszervek szintén áttértek az új irányítási for­mára. A testületi munkával kapcsolatban megállapítható, hogy itt a legrendezettebbek az új kapcsolati formák, a legköz­vetlenebbek a munkakapcsolatok. Az információáramlás sokat fejlődött: a megyei szakigazgatási szerv dolgozói kész­ségesen, gyorsan segítenek. Szélesedett a szocialista demok­rácia a testületekben, ma már általánossá vált a fonto­sabb, községet érintő ügyek kétfordulós tárgyalása, ideig­lenes bizottság létrehozása beszámolók összeállításához, kü­lönböző szintű társadalmi viták, közvélemény-kutatás. A tanácsüléseken őszintébb, demokratikusabb a légkör, amit bizonyít, hogy a fontosabb napirendekhez 10—12 hozzászó­lás hangzik el. A gazdaságszervező, intézményirányító munka problema­tikusabb. Jelenleg nincs az intézményirányításnak törvényi szabályozása, nem tisztázottak a fenntartási, a szakmai irányítás és felügyelet kérdései. Például a megyei irányítá­sú nagyközség nem tarthat fent szociális otthont, 1981. ja­nuár 1-től a szociális otthonok gazdasági szempontból a tanácsokhoz tartoznak, de a munkajogi kérdések a megyei tanács egészségügyi osztályához. A szakigazgatási tevékenység, a hatósági munka tapasz­talatairól elmondható, a legtöbb gondot, problémát — a közel háromévi gyakorlat után is — az jelenti, hogy nincs tisztázva a hatáskör, és a hatósági jogkör fogalma a me­gyei irányítású nagyközségek vonatkozásában. A tanácstör­vény módosítása úgy fogalmaz, hogy a megyei irányítású nagyközségi szakigazgatási szerv I. fokú hatósági jogköre megegyezik a megyei irányításban közreműködő tanács vb szakigazgatási szerveinek I. fokú hatósági jogkörével. Te­hát nekünk csak a hatósági jogkörünk azonos a városéval, a hatáskörünk, ami bővebb, az nem egyezik meg. A közvetlen megyei irányításnak tehát vannak kedvező és kedvezőtlen tapasztalatai. Kedvező, hogy a testületi munka előkészítéséhez, az érdemi munka színvonalának emeléséhez, a döntések előkészítéséhez, azok végrehajtá­sához konkrétabb segítséget kapunk a megyei szervektől. A hatósági jogkörrel való rendelkezés folytán a lakosság helyben intézheti ügyeit. Erre az ügyintézők viszonylag rö­vid időn belül ráálltak. Pozitívan alakult a megyei szer­vek dolgozói, valamint a helyi apparátus kapcsolata. Az utóbbi időben úgy tűnik, hogy egyes, nem tanácsi szervek is elfogadják a megyei irányítási formát. A leglényegesebb az, hogy a lakosság részéről nem érkezett kétség afelől, hogy az új feladatnak a testületek és az apparátus megfe­lel. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy egyes hatósági jogköröket a korábbi birtokosok egy része nem vagy csak külön ké­résre adták. Például az egyesületfelügyelet, az alkoholisták gyógykezelése. Indokolatlanul későn leadták, majd az egészségügyi miniszter rendelete alapján visszavették a rokkantak üzemanyag-utalványával kapcsolatos ügyinté­zést, ami ma is nehezíti az érdekeltek dolgát. Az intézmé­nyek szakmai irányítása során észlelt tapasztalatokról a nagyközségi tanácsok nem kapnak folyamatos informá­ciót. Az említett megyei tanács vb-ülésén az érdemi vitában tizenkét hozzászólás hangzott el. Ez is mutatja, hogy a me­gyei irányítású nagyközségek helyzete, státusza — mint a kétszintű igazgatási forma előfutárai — nagy érdeklődést váltott ki a végrehajtó bizottság tagjai körében. A vitában megfogalmazódott, hogy Békés megye jól hasznosítja a megyei irányítás tapasztalatait, azt tovább tudja adni az országos szerveknek és más megyéknek. A pártmunka te­rületén is hasonlóan jók a. tapasztalatok. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy Békés megyében bevált a me­gyei irányítási rendszer, és az jól működik. Elhangzott a vitában az a megjegyzés is, hogy az arra alkalmas nagy­községeket a jövőben megyei irányítás alá kell vonni. Ér­demes megvizsgálni, hogy a kisközségek egy részének me­gyei irányítása hogyan valósítható meg. A megyei irányí­tású nagyközségekben jó kapcsolat alakult ki a lakosság­gal, ez esetenként a városok számára is jó példa lehet. Ilyen a teho bevezetése, amit megszavazott a lakosság. A vitában sok szó esett a népességeltartás, -megtartás képes­ségének fokozásáról. Ennek érdekében enyhíteni kell a foglalkoztatás gondjait, csökkenteni gz ingázást. A vita összefoglalásaként a végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy a megyei irányítású nagyközségek munkájában figyelhető meg legeredményesebben az MSZMP KB 1984. október 9-i állásfoglalásának érvényesü­lése, végső soron a kongresszusi határozatokból fakadó tennivalók gyakorlata. Az eddigi tapasztalatok, eredmények jó alapot jelentenek a munka további javításához, amely­nek végső soron a lakosság, az adott település látja hasz­nát. Komáromi Gábor, Vésztő Nagyközség Tanácsának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom