Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1., szombat o Békés megye bemutatkozik Tegnap délelőtt a 11 órá­ra hirdetett könyvkiállítást bizony lekéstem. A kiállí­tást a program szerinti 11 helyett 10 órakor nyitották meg. Sikerült viszont megkap­nunk dr. Tarnóc Márton­nak, a Művelődési Minisz­térium Kiadói Főigazgató­sága vezetőjének megnyitó beszédét. Ebből idézünk: .......Ez a termékeny táj é s az igazságra érzékeny szellem nevelte XX. száza­di realista irodalmunk olyan nagyságait, mint Szabó Pál, Sinka István, Darvas József; küldte az Az építészmérnök Takács Endréné éppen befejezte a látogatást és el­menetele előtt talán pihe­nésképp átlapozza a Békés Megyei Népújságot. — Hogy tetszett önnek a megye bemutatkozása ? — kérdezem. — Elsősorban építész szemmel néztem az anya­got. Aztán természetesen mint nő, mint háziasszony, és el vagyok ragadtatva Igazán színvonalas, nem hoz szégyent az önök me­gyéjére ez a bemutatko­zás. irodalmi élet sűrűjébe a mai Írói középnemzedék olyan képviselőit, mint La­katos Menyhért, Gergely Ágnes, Csukás István, még az utánpótlásról is gondos­kodik — többek között —, Krasznahorkai László és Sarusi Mihály személyé­ben. A megye tudományos életének feltételei talán szerényebbek, mint sok más megyéé. Felsőfokú tan­intézetek tekintetében hát­rányos helyzetét azonban más szellemi műhelyeink aktivitásával ellensúlyoz­za... * ... A megyében tehát na­gyon tudatosan épitenek arra, hogy a megfelelő fel­sőoktatási vagy tudomá­nyos intézmény híján a he­lyi kulturális intézmények vállalják az értelmiség al­kotásra ösztönzését, az egész ország szellemi életé­be való bekapcsolását. Azzal a meggyőződéssel nyitom meg a Békés me­gyei könyvkiállítást, hogy egy megye, mely százado­kig az ország közepén he­lyezkedett el, most az or­szág peremvidékén élve is a kulturális élet centru­mába, élvonalába törek­szik.” A megnyitó utáni kötet­len beszélgetésben tudtuk meg dr. Tarnóc Mártontól, hogy támogatják egy hiva­tásos könyvkiadó létreho­zását Békéscsabán. Ez jó hír a kultúrát szomjazók- nak! A Vigadó labirintusától kissé megrettentem, de sze­rencsémre dr. Köteles La­jos, a Békés Megyei Ta­nács tudományos titkára végigkísért, aki — ahogy észrevettem — százfelé kellett szakadjon, mert szinte mindenki őt kereste ügyes-bajos dolgaival. Ha­mar elköszöntem tehát, hogy inkább másokkal tö­rődhessem ... A két professzornő Két hölgy az elegáns, modem vonalú cipőkben gyönyörködött, amikor hoz­zájuk léptem. Csonka Ró­zsa, a Politikai Főiskola egyetemi tanára moszkvai kolléganőjét hozta a Vi­gadóba, hogy megmutassa megyénk kiállítását. Álla Ivanovna Peminova, a Moszkvai Társadalomtudo­mányi Akadémia professzo­ra, történész. Először jár Magyarországon, ahol egy tudományos konferencián vett részt... — Hogy jutott eszükbe megnézni ezt a bemutatko­zást? Fűzi talán valami a megyéhez? — kérdezem Csonka Rózsát. Elneveti magát. — Nem törvényszerű, hogy csak ak­kor néz meg az ember egy kiállítást, ha érdekei fű­ződnek hozzá — mondja. — Egyébként Tótkomlóson lakik egy barátnőm — te­szi még hozzá, aztán elkö­szönnek és tovább nézik a tárlókat. Békés megye népművészete a kiállításon (Fotó: Hauer Lajos — KS) Az igazgató lánya Sportosan öltözött hölgy a következő, akit megszólí­tok. Szokásos a kérdés; hogy tetszik a kiállítás? — Büszke vagyok, hogy békésinek mondhatom ma­gam, bár 1947-ben Pestre költöztem. Talán mond ön­nek valamit a Banner név? Édesapám a békéscsabai gimnázium igazgatója volt Én is pedagógus lettem, a férjem is, és természetesen a lányom is tanít. Szépek a kézimunkák és jók a ké­pek. Fogalmat alkothat a látogató a megye életéről. * * * Örömmel hallottam jö­vetelem előtt, hogy napon­ta hat—hétszáz látogató kí­váncsi erre a bemutatko­zásra. Talán sikerült ezzel közelebb kerülnünk a fő­városhoz. Béla Vali

Next

/
Oldalképek
Tartalom