Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
NÉPÚJSÁG o 1986. november 26., szerda Szerelem az irodalomórán Pillanatkép az irodalomóráról Fotó: Kovács Erzsébet Űjabb rendhagyó irodalomóra bemutatóját tartották november 24-én, hétfőn a békéscsabai megyei könyvtárban. A Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztálya, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház, a Békés Megyei Jókai Színház és a megyei könyvtár által közösen szervezett sorozat mostani bemutatóját a megyei könyvtár játszótermében rendezték meg. A város különböző iskoláiból^ szervezett 7-8. osztályos hallgatóság és a meghívott közművelődési felelős tanárok előtt izgalmas témakörben hangzott el egy ösz- szeállítás. Szerelem az irodalomban. Ez volt a címe Kovács Edit és Árdeleán László, a Jókai Színház színművészei által bemutatott műsornak. Az irodalom széles köréből válogatták anyagukat, hangulatilag is több színnel vázolták fel a szerelmi érzés különféle tartományait, a vidám, játékos népköltészettől a XX. század lírájáig. Regény- és drámarészlet is elhangzott a versek között. A kiválasztott szemelvények nem kapcsolódnak közvetlenül a tanterv szerinti tanítási anyaghoz, viszont néhány kommentáló szóval az előadók a gyermekek meglevő ismereteibe ügyesen beillesztik azokat. A legnagyobb sikere, a hallgatóság életkorának megfelelően, a játékos, vidám anyagoknak volt, mint a Dombon bélöl című vidám népballadának és Móra Ferenc Szakadsz-e már cérna című miniatűrjének. A bemutató után a jelenlevő pedagógusok együtt maradtak és a művészekkel megvitatták benyomásaikat, észrevételeiket. Ezek szellemében még apróbb módosítások lehetnek a műsorban, mielőtt iskolákba kerül a rendhagyó irodalomóra. Észszerű és praktikus ez a gyakorlat, de talán még szerencsésebb lenne, ha a gyakorló tanárok és az irodalomórákat készítő színművészek már a műsor összeállítása előtt is találkoznának, az igények megbeszélésére. P. a. Tanácsülés Szarvason Tegnap délután Szarvas Város Tanácsa a külterületi lakosság életkörülményeit tárgyalta meg. Dr. Sonkoly János tanácstag írásbeli előterjesztéséből megtudtuk, hogy a város lakosságának mintegy 25 százaléka, csaknem 5 ezren élnek külterületen. Az utóbbi időben lelassult a külterületek elnéptelenedése és* egyes körzetekre a visszatelepülés is jellemző. Szarvas külterületi települései sortanyás rendszerűek, vagyis a tanyák többsége a burkolt utak mentén szabályozott formában helyezkedik el. Az elmúlt években megoldódott a három legnagyobb összefüggő fejlesztésre kijelölt településrész (Ezüstszőlő, Sirató és Ószőlő) ivóvíz- ellátása. Folytatódott a kisfeszültségű villanyhálózat kiépülése. Üj útépítésre nem került sor, 'viszont néhány út aszfaltszőnyeget kapott. A külterületi lakosság túlnyomó része a városi üzletekben szerzi be az alapvető élelmiszer-szükségletét. Jelenleg épül egy táp- és terménybolt, emellett folyamatban van egy gázcseretelep előkészítése. A múlt évben bevezették a külterületi lakosok szociális étkeztetését és a házi szociális gondozást. Jövőre három napközi otthon indul be időskorúak részére. A bejáró tanulók száma jelenleg megközelíti a kétszázat. A reggeli autóbusz- járatok megnyugtatóbban oldják meg a gyermekek utaztatását, mint a délutániak. A volt iskolaépületek hasznosítása főleg kulturális célokra megnyugtató megoldást nyert. A következő években sürgős igényként jelentkezik a vezetékes ivóvízzel való ellátás bővítése, a járdaépítésekhez az anyag biztosítása, az időskorúak napközi otthonainak kialakítása, a közhasznú épületek felújítása, karbantartása, a telefonhálózat bővítése, több nyilvános telefon elhelyezése és egyes térségekben a mini gázcseretelepek létesítése. U. T. Társadalombiztosítás Elismerésre méltó az igazgatóság munkája Dr. Varga Imre elnökletével tegnap tartotta meg soron következő ülését a megyei társadalombiztosítási tanács (mtt) Békéscsabán. Elsőként dr. Nagy János, a megyei társadalombiztosítási igazgatóságot ellenőrző mtt- xnunkabizottság vezetője ismertette a vizsgálat tapasztalatait. Az erről készült írásos előterjesztés mind a tárgyi, mind pedig a személyi feltételek vonatkozásában — az egyes osztályokon dolgozók becsületes helytállását, igényes, felelősségteljes tevékenységét elismerve — olyan negatív jelenségeket is feltárt, amelyek részben helyi, részben országos hiányosságokkal magyarázhatók. Ezek közé tartozik a gépesítés elavult volta, továbbá az állandó tanulás és a túlfeszített munka, valamint a jelenlegi bérezés közötti aránytalanság. Ez utóbbi idézte elő a fluk- tiációt, amelynek következtében csökkent a képzettebb munkaerő létszáma a megyei igazgatóságon. A javaslatok között szerepelt: a jövőben törekedni kell a társadalombiztosítási munka egyszerűsítésére és korszerűsítésére, s nem utolsósorban arra, hogy az érintett munkáltatók színvonalasabban járjanak el a nyugdíj-előkészítésben. Az elnökségben helyet foglalt dr. Pankotai István megyei igazgató, az mtt titkára is, aki az alapellátás biztonságának fontosságát hangsúlyozta felszólalásában. Az előterjesztés és a javaslatok elfogadása után a résztvevők jogorvoslati, méltányossági ügyeket tárgyaltak meg. —y —n Több kölcsönt nyújthatnak a takarékszövetkezetek Nagy Pál elnökletével tegnap Békéscsabán, a Mészöv- székházban tartotta ülését a takarékszövetkezetek megyei választmánya. A testület ülésén részt vett és felszólalt dr. Kovács Árpádné, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának munkatársa. A választmányi ülés elsőként a kölcsönnyújtási tevékenységet tekintette át. Az írásos tájékoztatóhoz Galambost László, a Mészöv takarék- és lakásszövetkezeti titkárságának vezetője mondott szóbeli kiegészítőt. Napjainkban a hitel- és pénzpolitika olyan feltételeket és követelményeket támaszt a takarékszövetkezetekkel szemben is — állapította meg —, mely a jövedelmező gazdálkodásra, a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítására, a jövedelmek ésszerű felhasználására ösztönöz. Ebből az alapvető elvből kiindulva elemezte azokat a tennivalókat, melyeket a különböző kölcsönfajták elbírálásánál, folyósításánál következetesen meg kell tartani. Ezután a megye takarék- szövetkezeteinek kölcsönkeret-gazdálkodásáról adott tájékoztatást a titkárságvezető. Számokkal bizonyította, hogy a megve szövetkezeti pénzintézeteiben három év alatt milyen mértékben nőtt a rövid- és középlejáratú kölcsönök összege. A közelmúltban további, csaknem 8 millió forint hitelkeret-növelésre nyílt lehetőség. Ez azt jelenti, hogy 1986-ban a megye 10 takarékszövetkezete 238 és fél millió forint összegű hitelkerettel rendelkezik. Az országos keretből — hallottuk — a Békés megyei szövetkezeti pénzintézetek évek óta elfogadható arányban részesedtek, a tagság és a lakosság teljes igényeinek kielégítéséhez azonban kevés volt a kölcsönadható forint. A továbbiakban a hosszú lejáratú hitelnyújtás helyzetét elemezte a titkárságvezető, majd pedig az építési kölcsönökről szólt. Az idén ilyen címen már 390 millió forint folyósítására nyílik lehetőség. Ez év második felében több és nagyobb ösz- szegű háztáji termeltetést segítő mezőgazdasági hitelt nyújthatnak. A továbbiakban az idei első három negyedév általános gazdasági helyzetét, majd az ezzel összefüggő időszerű tennivalókat tette mérlegre a választmány. Ezután a testület elfogadta az 1987. I. félévi munkatervét. — Balkus — Monográfia Erdély történetéről Interjú Köpeczi Bélával A kiadvány főszerkesztője Köpeczi Béla professzor, akadémikus. Hozzá fordultunk tájékoztatásért. — Mi indokolja, mj tette időszerűvé a történeti össze- foglalás megjelenését? _„ — Mint a mű előszavában kifejtjük: a magyar és az egyetemes történet kapcsolatainak kutatása történettudományunk egyik jeles feladata. Múltunkat és mai helyzetünket nem lehet igazán megérteni anélkül, hogy ne ismernénk a bennünket körülvett vagy körülvevő szűkebb és tágabb világot. A magyar történetírás, az elmúlt években törekedett arra, hogy Közép- és Kelet- Európa és más európai régió, sőt más kontinensek történetét is feldolgozza önállóan és kapcsolataink szempontjából. Ez a kifelé fordulás nemcsak ismeretbeli gazdagodást, hanem szemléleti változást is jelentett, szembefordulást azzal a provinciális bezárkózással, amely hosszú időn keresztül jellemezte a magyar historiográfiát, és táplálta a nacionalista köztudatot. A szélesebb történeti környezet tudományos megismerése igénye, és a közvélemény formálásának szüksége vezette azt a történész munkaközösséget is, amely magára vállalta Erdély történetének megírását a legrégibb időktől napjainkig. — Miért éppen Erdélyét? — Erdély hosszú időn keresztül az úgynevezett történeti Magyarországhoz tartozott, még akkor is, ha bizonyos különállásai voltak. Ilyen módon sok része volt a magyar múltból. A magyar művelődéstörténetnek például Erdély olyannyira integráns része, hogy volt idő, amikor a magyar műveltség egyenest oda menekült. Indokolja érdeklődésünket az a tény is, hogy noha Erdély ma nem Magyarországhoz tartozik, hanem Románia része, az ottani magyarságot ezernyi szál köti össze a magyarországival. Érdekelt Erdély a mai eszmei harcok szempontjából is. Az utóbbi időben kiújultak bizonyos polémiák, amelyekről sokáig azt hittük, hogy a 19. századi historiográfia problémái voltak, és annak elmúltával ezek is a múltba merültek. — Milyen vitákra gondol, professzor úr? — A magyar—román és szász történészek között bizonyos viták természetesek. Ezeket megértjük, hiszen az egyes etnikumok érdekei és törekvései nem mindig estek egybe. Mi azokat a vitákat fájlaljuk, amelyek a régi, nacionalista elméleteket elevenítik fel. Olyan kérdésekre gondolok, mint a történeti jogé (hogy tudniillik ki élt előbb Erdély területén), amely a 18. vagy a 19. században érthető volt. Mintha ez különösen érdekes lenne a mai helyzet, a mai etnikai viszonyok és az állami hovatartozás szempontjából! Azt sem fogadhatjuk el, hogy egyes folyamatokat nem az adott kor eseményei sorában vizsgáljunk, hanem a 20. század tükréből visszavetített érdekek vagy ideálok fényében. E tekintetben az a tény, hogy milyen etnikai viszonyok voltak egy adott területen és korban, nem fogható fel modern nemzettudat alapján. Hiszen a feudalizmus idején nagyon különböző etnikumok alkottak államokat, és csak a kapitalista fejlődés hozta el azt a nemzettudatot, amely egyúttal a nemzeti államot is feltételezte. Nemzeti államkísérleteket olyan korban felfedezni, amikor ez még nem merülhetett fel: véleményünk szerint történelmietlen szempont. — E tekintetben tehát a magyarországi történettudomány szempontjait is felül kellett vizsgálniuk? — Valóban, ezt kötelességünknek tekintettük. Tévedés volt, tévedés lenne a korábbi korokban magyarságot keresni: Hungáriát, hunga- rusokat kell vizsgálnunk szinte a 19. századig, nem tagadva, hogy az etnikumnak a kapitalizmust megelőző korokban is volt szerepe, de más jellegű, mint a modern nemzeti eszme kibontakozása után. — Más vitatémák nem merültek fel a közelmúltban? — Lehetne még folytatni azoknak a vitáknak a felsorolását, amelyek az utóbbi időkben újra felszínre kerülte, és amelyeket elavultnak kell tartani. így például helytelennek tartjuk, ha az egyetemes történelmi folyamatokat kizárólagosan nemzeti szempontból kívánják értékelni, és ez utóbbit abszolutizálják. — Kérem, tájékoztassa olvasóinkat Erdély fogalmáról is. — Erdélynek van egy szűkebb történelmi és földrajzi fogalma: ez a középkori magyar állam idején alakult ki. Ezt az Erdélyt a magyar királyok az erdélyi vajdák vezetésére bízták anélkül, hogy függetlenséget kaptak volna. Az erdélyi fejedelemség már nagyobb területre terjedt ki. magába foglalta a régebben a szűkebb Magyarországhoz tartozó Partiumot, tehát az úgynevezett Részeket, vagy azokból egyes területeket. Ma a közhasználatban úgy beszélnek Erdélyről, mint amelynek a Románia területéhez tartozó Partium és Bánság is része. Erdélyen különböző korokban' különböző területeket értettek, de mindig három etnikum történetére kellett és kell figyelni, a magyar, a román és a szász (bizonyos esetekben a sváb) etnikuméra. Mi is arra törekedtünk. hogy ne csupán a magyar etnikum életének változásait mutassuk be, hanem mind a háromét megfelelő arányban. Ezt gyakorlatilag kihívásnak is tekintettük a magunk számára, még akkor is, ha elismerem: nem minden korszakban sikerült az arányokat tökéletesen eltalálnunk. Az azonban fontos, hogy mindenkor figyelemmel voltunk arra is, hogy ezeket az etnikumokat közös gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szálak kötötték ösz- sze. — Nem merült fel az * gondolat, hogy — éppen * közös érdeklődés miatt — Erdély történetét nemzetközi összefogással írják meg? — Az előszó végén utalunk arra, hogy örömmel üdvözöltük volna, ha a magyar, román, szász történetírók együtt írhatták volna meg „ több nemzetiségű Erdély történetét. Erre azonban sajnos nem kerülhetett sor, és nemcsak a szervezési nehézségek, hanem az említett viták miatt sem, mert az eltérő szemléleti szempontokat nehéz lett volna összeegyeztetni. Azt azonban nyugodt szívvel állíthatom: Erdély történetét úgy írtuk meg, hogy támaszkodtunk a magyar mellett a román és száz történészek munkáira is. A szerzők: —a szakirodalom ismeretében és kutatásaik nyomán kialakított — egyéni véleményüket mondták el, nem hivatalos állásfoglalást tolmácsoltak. Szerzőink között is voltak viták, például a Duna-me- dence népesedési viszonyairól a honfoglalás idején, az etnikumok számáról és arányáról a különböző periódusokban, a társadalom, a gazdaság és a művelődés összefüggéseiről a magyar és a román progresszió szerepéről, a 19. századtól kezdve és folytathatnám ... — Es mi történt a 20. században? — 1918 után Erdélyben sajátos magyar kulturális élet alakult ki. amelyet meghatároztak a romániai gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok, de amely kapcsolatban állt az egyetemes magyar kultúra fejlődésével is. A mai romániai magyar kultúra közvetíti nemcsak az erdélyi, hanem a romániai valóság képét is, és ilyen módon híd szerepét játssza a két ország szellemi élete között. — Végezetül arra kérem professzor urat, hogy összegezze nézetét Erdély történetéről. — Mindannyian hittünk abban, hogy érdemes reális és objektív történeti szemlélettel közeledni a kényesnek vélt vitás kérdésekhez is. Erdély története a magyar történetírás nagy próbatéte-. le, amely bizonyítja, nem-* csak realizmusra, objektivitásra, hanem együttműkör désre való törekvésünket is. Végh Ferenc Népfront-tanácskozás a vízlépcsőépítésről A Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekről tanácskoztak tegnap Szobon, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának ülésén. A beruházás magyar kivitelezője, az Oviber vezetői ez alkalomból elmondták: a munkálatok megfelelő ütemben haladnak. Dunakilitinél a majdani duzzasztómű földmunkáit végzik. Nagymarosnál pedig megkezdődött a csatornq kiépítése Vác irányába. Elkészülte után ezen vezetik a szennyvizet innen ég Verőcemarosról a váci tisztítóműbe. Nagymaroson épül egy új vízműtelep, amelynek üzembe állításával bővülhet a helyi hálózat, nyáron is elegendő víz jut majd a településnek. Szobon és Zebegényben csak két év múlva látnak hozzá a vízi erőművei kapcsolatos munkákhoz, a tervek azonban már készen vannak. A tanácskozáson áttekintették az építkezés várható környezeti hatásait is. Elmondták, hogy Szob mellett a partrendezés nyomán fokozódik az árvízvédelem biztonsága, s az állandó vízmagasság hatására egyenletesen jó vizet szolgáltat majd a most épülő vízmű. Visegráditól a Duna medrében végzendő munkák idejére egy ideiglenes medret építenek; ezt később strandolásra, vízisportokra alkalmas tóvá bővítik, növelve a Dunakanyar idegenforgalmi vonzerejét. A Duna vize is tisztább lesz a mostaninál, az építkezés járulékos beruházásaként ugyanis Pozsonyban és a Vág folyó mentén egy napi egymillió köbméter víz áteresztésére alkalma* tisztítórendszer épül ki a csehszlovák partnerek kivitelezésében.
