Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
1986. november 26., szerda Ez a látvány fogadja az előcsarnokba lépőt fl szeghalmiak öröme Mire képes az új művelődési központ? Szép ez a ház. ízléssel és mértékkel tervezték, készítették. Már a belépéskor jóérzés, kézbe simul a bejárati ajtó kilincse. A november 6-án átadott, felújított szeghalmi városi művelődési központban Vigh Györgyné megbízott igazgatóval a jövőről beszélgettünk. Pár mondatos türténelem Ezeken a hasábokon az elmúlt év tavaszán-nyarán sorozatban számoltunk be a Békés Megyei Tanács országos feltűnést keltő és példát mutató kezdeményezésének akkori állapotairól, a művelődési házak rekonstrukciójának egyes stációiról. Március 14-én jelent meg a szeghalmi felújításról szóló beszámolónk. Ebben a fiatal város vezetői elmondták, hogyan és miképpen született meg a bizony szűk és elhasználódott művelődési ház átépítésének, felújításának terve. Hogy az első beruházási terv. már 1975-ben ott feküdt az asztalon. Akkor nem volt rá kellő erő, hogy valósággá váljék. Aztán jött a megyei tanács akciója, amelyet az Országos Közművelődési Tanács is támogatott. 1982-ben izmosodott meg az akarat, a következő esztendőben kezdtek hozzá a kivitelezéshez, Ábelovszki Lászlónak, a Bé- terv mérnökének tervei alapján, a helyi tanács költség- vetési üzeme brigádjainak kivitelezésében. A rekonstrukciós terv 13 millióról szólt, amit egy év múltán (minden felújításnál módosítani kell a költségvetést!) 20 millióra emeltek. Amikor az említett cikk megjelent, a kivitelezés mértéke 45—50 százalékos volt... — Lehetetlen szavakba fogalmazni azt az örömöt, amellyel a város lakói fogadták az új házat. A- megnyitóünnepség óta is jönnek, jönnek az emberek, tekintetükkel végigsimítják a falakat... Ez nekünk, népművelőknek is csodás érzés! — fogalmazza meg a valóban nehezen leírható közhangulatot a művelődési központ igazgatónője. Hz öröm pillanatai Nos, valóban megérte a fáradság, az áldozat. A végszámla most 26 milliót mutat, ebből a belső építészeti kiképzés, a berendezés és a technikai felszereltség értéke csaknem 6 millió forint. Szabadosáé Szászfalvi Ilona belsőépítész álmát is valóra váltották. Ha röviden kell fogalmazni, azt mondhatnék: otthonos a szeghalmi ház. Közös- a szinte teljesen felújított mozival. Szerda és szombat kivételével van itt előadás; ezekben a napokban mozivászonra vetített videofilmeket láthat itt a közönség. Az eredeti tetőszerkezetet is helyreállították. Ennek is köszönhető, hogy a 307 nézőt befogadó, színpaddal felszerelt terem nemcsak szép. hangulatos, hanem nagyszerű akusztikájú is. A mozi- és színháztermet kerengőszerű folyosóval kerített udvar köti össze a művelődési központtal. Itt egy nagyterem (amikor ott jártunk, éppen a szeghalmi kötődésű gyulai . festőművész, Székelyhídi Attila kiállítását bontották le), egy tanácsterem, valamint az irodákon és a kiszolgálóegységeken kívül négy klubterem kapott helyet. — Még csak mast ízlelgetjük, próbálgatjuk, mire is lesz képes az új ház. Itt működik 3—3 csoportban a zongora- és a fúvós zeneiskolánk. a társastáncosok vagy nyolc csoportja, s a klubok, szakkörök egy része. Talán furcsa ezt éppen most. a megnyitó után mondani, de így van: több kiscsoportunk ezen túl is kihelyezetten, társ- intézményeknél- kell hogy működjék, mivel különböző okok miatt itt nem tudunk helyet biztosítani számukra. Így a modellezők az MHSZ- nél, az egyik képzőművészkor az általános iskolában, a másik a gimnáziumban, a számítástechnikai tanfolyamunk a harisnyagyárban, a kéziszövőkör szintén az egyik általános iskolában, a gépírótanfolyamunk a gimnáziumban működik, hogy csak néhány példát mondjak. Már most délutánonként és esténként félezer szeghalmi lehet a vendégünk itt, a házban... Terv van bőven Ma közel húsz kiscsoportja van a művelődési központnak, és a három főhivatású népművelő tarsolyában megannyi terv, amelynek megvalósításához most kezdhettek hozzá. Januártól szeretnék indítani a videoklu- bot (két-két ehhez szükséges lejátszóval és színes vevőkészülékkel már rendelkeznek), a felnőtteknek politikai klubot, a könyvbarátoknak és a szeghalmi tizenéveseknek is egy-egy olyan csoportot, amelynek kötelékében jól érezhetik magukat, hasznosan és kedvükre együtt tölthetik idejüket. — Kiállításokat is szeretnénk tartani, de nem csak képzőművészetieket. Karácsonyra a helyi áfésszel játék- és terítési bemutatót tervezünk. Könyveladással és a szakkörök egyes, erre érdemes munkáinak értékesítésével is szeretnénk foglalkozni. Azt hiszem, a családok felé kell fordulnunk, elsősorban az ő igényeiket szükséges szolgálnunk. A szeghalmiak — ha úgy tetszik — most lakják be az új művelődési központot. A népművelők most próbálgatják, mire is lesz a gyakorlatban alkalmas a megszépült, többszörösére bővült ház. Kísérleti hetek, hónapok ezek. S hogy minden sikerüljön, a tervek megvalósulhassanak, az nem csak rajtuk múlik. (nemesi) Együtt a mozival, az utca frontján Opera-előadás a lókai Színházban Cso-cso-szán Békéscsabán Lehet, hogy most csendült fel első ízben Giacomo Puccini világhíres operája Békéscsabán, a mi kis színházunkban. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata jött el, hogy a mindinkább operakedvelő csabai közönség elé hozza a Pillangákisasz- szony bús történetét. Az opera első bemutatója 1900- ban volt Milánóban, és az azóta eltelt nyolcvanhat év diadalútja volt. A szombat esti előadás (rendező: Angyal Mária) egy kapkodó, ideges, rossz első felvonás után (használhatatlanná vált a színház világosító berendezésének vezérlőasztala, így teljes fényben, világítási effektusok, színek nélkül voltak kénytelenek az operát indítani) meglepő fordulattal magasba ívelt, és (talán kárpótlásul is) az énekesek egymást múlták felül. Tény, hogy a második és a harmadik felvonásban bontakozott csak ki igazán Puccini drámai ereje, gazdag, áradó dallamossága, az érzelmek szélvihara. A zenekar — Cser Miklós vezényletével — a szokatlanul szűk helyen, és éppen ezért alaposan széttagoltan (még két földszinti páholyban is muzsikusok ültek) volt kénytelen játszani, hangzásban és összefogottságban azonban semmi hiányt nem éreztünk. Különösen gyönyörűen szólaltatták meg a harmadik felvonás előtti függönyzenét, elindítva azt a zenei-érzelmi ívet, mely Cso-cso-szán ön- gyilkosságával egy látszólag egyoldalú, később mélységeiben lenyűgöző szerelem kikerülhetetlen záróakkordja lesz. Cso-cso-szán bravúrokat is igénylő szerepét Vámossy Éva énekelte. Megható és rendíthetetlen volt egyszerre. ez a Pillangókisasszony élt a színpadon. Második felvonásbeli nagyáriája az előadás legszebb zenei élménye. Pinkerton hadnagy (Juhász József) az első felvonásban láthatóan küzdött a totálfény gyötrelmeivel, a harmadikban viszont („Ég áldjon virágos ház ...") a lelki válságba került Pinkerton minden bűntudatát megszólaltatta. Hatalmas, szárnyaló tenorja érzelmeit híven tolmácsolta. A jóértelmű rutin és a tökéletes énekesi biztonság jellemezte Gyimesi Kálmán érdemes művész alakítását-énekét Sharpless konzul szerepében, Szuzuki (Kengyel Ildikó) is a második és a' harmadik felvonásban bontakozott ki igazán. Nem sok értelme van már. hogy az első felvonás világítási malőrjén keseregjünk, ilyen eset bármikor, bármely színházban előfordulhat. Hogy a lehetetlen körülmény ellenére is vállalta a vendégtársulat az opera megkezdését, dicséret érte. Habár kérdés: mit vesztettünk és mit nyerhettünk volna, ha a kezdést egy órával elhalasztják? Ha az operakedveló közönséget türelemre kérik, a teljes élmény érdekében? De lett volna-e a közönségnek türelme? Az eset arra figyelmeztet. hogy a technika (még ha olyan korszerű is) időnként csődöt mondhat, és gyors emberi beavatkozásra van szükség. Ezt a lehetásé- get is számításba kell venni, vagy legalábbis ajánlatos. A díszlet és a jelmezek (Vágvölgyi Ilona munkája) így csak a második és a harmadik felvonásban érvényesülhettek elképzelés szerint, játszhatták el a nekik szánt szerepet. Sasa Ervin Sorshelyzetek Beszélgetés Benke Valériával* — Hadd hivatkozzam egy 1968-ban megjelent tanulmányára, amely 12 évről szól, címe: „Töretlen politika”. A töretlen jelző, ha rejtve is, de tartalmazza, hogy 1956 előtt a párt politikája nem volt mindig töretlen. Mikor következett be a törés a fel- szabadulás utáni években? — Politikai törés az addig nagyon sikeres kommunista politikában 1949-ben állt be. Addig a társadalom vezető osztályává lett munkás- osztály érdekeit jól kiféjező. a szövetségesek érdekeit is figyelembe vevő politikát folytatott a kommunista vezetés. Azt követően azonban a részben hibás stratégiai, politikai elgondolások, részben az egyre torzabb módszerek következtében politikánk egész arculata megváltozott. — Hol következett be ez a törés? — Bár egy politikát nehéz úgy jellemezni, hogy egy meghatározott időponthoz kapcsolunk valamit, azt hiszem, erre vállalkozhatom azzal, hogy 1949 elején — talán a Raj k-per jelzi ezt a fordulatot. — Tehát a Rajk-pertöl kezdve megváltozott az a politikai stílus, amely előtte a párt politikáját jellemezte. A Rajk-per után hogyan történhetett meg az, hogy ennek a politikának még megmaradt a hitele? Honnan merítette a hitelét az a • A riporter: Zelei László politika, amely már a törvénytelenségeket is el tudta hitetni, végre tudta hajtatni? — A legsúlyosabb torzulás a törvénytelenség volt. Az, hogy egy hibás sztálini tétel alapján, amely az osztályharc állandó és törvényszerű éleződését tételezte föl olyan viszonyok között, amikor a lakosság többsége már hajlott arra. hogy szocialista útra térjen, amikor a társadalom politikai egysége is növekvőben volt... — Mit jelent az a többség? — Talán az 1947-es választással, annak eredményeivel tudnám jellemezni: a négy párt közül akkorra már a Nemzeti Parasztpárt és a kisgazdapárt is elfogadta a szocializmus építésének a perspektíváját. Az 1949-es helyzetet úgy tudnám jellemezni, hogy a szocializmus iránti érdeklődés és bizalom növekedett, többen és készségesebben fogadták azokat a politikai és gazdaság- politikai elképzeléseket is, amelyeket a mi pártunk fölvetett, javasolt: ennek ellenére ebben a társadalomban még számosán voltak, akik idegenkedtek a szocialista perspektíváktól. i— Milyen objektív tényeknek köszönheti a párt azt a bizalmat, mivel vívta ki 1945 — tehát a felszabadulás — és 1949 kozott azt a bizalmat, amely ezt a 60 százalékot már 1947-ben a szocialista perspektíva felé vitte? — Mindenekelőtt azzal, hogy a Magyar Dolgozók Pártja fellépésétől kezdve olyan társadalmi problémákat vetett fel, s javasolt eredményes megoldásokat — mint az igazolódott —, amelyekkel a magyar lakosság többségét — mindenekelőtt a dolgozó osztályokat — maga mögé tudta sorakoztatni. Azért tudta a bizalmat még azokban az években is fenntartani saját politikája iránt, amikor már egyre több hibát követett el, mert az előző években elért eredmények, a munkásosztály és a parasztság helyzetének nagyon lényeges változása — az ígéretes tervek, a tervek részleges megvalósulása — ezt a bizalmat indokolta és fönntartotta, a különböző kérdésekben halmozódó hibák ellenére. A politika egészének hibás volta nagyon sokáig nem is merül föl. 1948-ban történt meg az ipar államosítása. Nyugodtan mondhatom, hogy a munkásosztály óriási többségének kifejezett lelkesedése kísérte. A szövetkezetek szervezése is megindult, jóllehet még az egyéni paraszti gazdálkodás volt az uralkodó és a parasztság többsége természetesen nem hajlott akkor még a kollektív gazdálkodásra. De azért a parasztság óriási rétegei, széles körei is bíztak abban a pártban, amelyik a földosztást kezdeményezte, a földhöz juttatottakat és általában a kis egyéni gazdaságokat segítette abban, hogy Cso-cso-szán és Pinkerton az első felvonásban (Vámossy Éva és Juhász József) Fotó: Gát Edit
