Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-24 / 276. szám
o 1986. november 24., hétfő IZHÜUKTHtj Miért „hátrányos helyzetűek” a mezöberényi öregek? Békéscsabán, az egykori polgári fiúiskolában 1936-ban végzett növendékek 50 éves találkozóján, amelyet november 16-án tartottak, huszonhatan vettek részt. Róluk készült felvétel Fotó: Császár Lajos „öregek hete Békésen” címmel október 25-én jelent meg cikk a Népújságban, amelyet olvastam. Megható a gondoskodás és a figyelem, amellyel körülveszik az idős embereket. A mezöberényi otthon is a békési intézményhez tartozik. Az itteni idős emberek is szívesen részt vettek volna a programokon, a kamuti vacsorán, de ezekről a lehetőségekről csak utólag értesültek ők és az intézet dolgozói. Az öregek hete helyett Me- zőberényben öregek napját tartottak október 24-én. Az intézet főnővére és dolgozói mindent megtettek azért, Brigádvetélkedö A Gyulai Harisnyagyár környéke olyan mozgalmas volt november 7-én délután, mintha műszakba igyekeztek volna a dolgozók. Csak az kmönböztette meg a hétköznapok forgatagától, hogy ünnepi öltözékben érkeztek az emberek, s néhányan a családjukat is magukkal hozták. Ekkor volt ugyanis a szocialista brigádok vetélkedője, amelyen 25 kollektíva vett részt, s természetesen ott szurkoltak a patronálok. Sokan eljöttek a munkatársak közül is, arra gondolván, hátha még segíteni is tudnak. Ám súgni nem lehetett, a zsűri éberen őrködött. Öröm volt látni a feszült figyelmet, az érdeklődést, s hallani a jól sikerült válaszokat. Több hónapos előkéhogy emlékezetessé varázsolják ezt a napot, de a szűkös anyagiak miatt nem debreceni vendégművészeket, hanem olyan helyi amatőr előadókat tudtak hívni, akik ingyen, társadalmi munkában vállalták a fellépést. A helyi tanácstól is látogató érkezett, aki ünnepi beszédet mondott. Az ebéd is finom volt, még süteményt is kaptak hozzá, sőt választhattak a bor és a rostos üdítő között. Valami mégis beárnyékolta az ünnepi hangulatot, mégpedig az, hogy az intézet igazgatója nem vett részt az ünnepségen, és ez már nem az első eset. Megértjük, hogy sok a dolga, de a helyettesészület előzte meg ezt a vetélkedőt, s ami külön dicséretes, zömmel asszonyokból álló brigádok is lelkesen vetlek részt. A kérdések politikai, irodalmi jellegűek voltak, valamint közlekedésbiztonsági tesztlapokat kellett kitölteni. Ez utóbbi főleg a kerékpárosokra vonatkozó kérdéseket tartalmazott, ami nagyon helyes, hiszen sokan járnak kerékpárral dolgozni. Nem volt üresjárat addig sem, amíg a zsűri dolgozott, mert Volent Zoltán, a vetélkedő vezetője, aki már régen nyugdíjas, de még mindig lelkesen vesz részt a kultúr- munkában, villámkérdéseket tett fel, s a helyes válaszokkal könyveket, édességet lehetett nyerni. Amint végignéztem a több mint száz nek biztosan lett volna annyi ideje; hogy elmenjen. S ha ő sem, akkor valaki a békési központból. A herényiek keserű szájízzel vették tudomásul, hogy ismét magukra maradtak, mert ők még soha nem vettek részt olyan kiránduláson, vagy más programon, amelyet a Békési Egyesített Szociális Otthon Intézet szervezett és fizetett. Ha valahová eljutottak, az a helyi tsz, vagy a tanács segítségével történt. Ha pénzt kértek Békésről, „nincs” volt a válasz. Tudom mindenütt nehéz az anyagi helyzet, mégis, a mezöberényi idős emberek miért hátrányos helyzetűek? Talán azért, mert ők csak öt- venen vannak és tíz kilométerrel messzebb? (Név és cím a szerkesztőségben) résztvevőn, megfogalmazódott bennem, lám milyen könnyen rámondjuk, hogy nem lehet az embereket mozgósítani semmiféle rendezvényre, mert nem érdekli őket semmi. Bizony érdekli sok minden, csak meg kell szervezni, munkát kell bele fektetni, és bőségésen megtérül a fáradtság! Végül kialakult a sorrend: első a Haladás, második a Viharsarok, harmadik az összefogás nevű brigád lett.. Pénzjutalmat és könyvet kaptak. Utána még csoportokban tárgyaltuk az eseményeket, s mindenki abban bízik, hogy a következő vetélkedőre még jobban ' fel tud készülni. Azt hiszem November 7. méltó megünneplése volt ez brigádjaink részéről. Rozsos Andrásné Gyula, Harisnyagyár Válaszol egy illetékes Szeretnék reagálni az 1986. november 17-én „Eltűnt a föld a temetőből” című cikkre. Az említett írásban, Cho- van Mátyás, aki a nevét az újságban nem közölte, engem, mint sírásót alaptalanul megrágalmazott. Szeretném tisztázni, hogy engem Cho- van Mátyás meg sem keresett, a műköves mesterekkel beszélt, akik a nevezett írásban szerinte rám hivatkoztak. A földet a temetőbe valóban kihozták, de én ezt senkinek oda nem adtam. Felhívnám a sértett figyelmét, hogy mielőtt engem a nyilvánosság előtt alaptalanul megrágalmazott, engem kellett volna fölkeresnie és velem együtt utánajárni, hogy hová lett a földje. Ehelyett ő az újsághoz fordult, ahol olyasmit állított, ami nem fedi a valóságot. A cikk megjelenése után felkerestem a „sértettet” akivel ezek után is becsületem tisztázása, és a szerinte „ejtűnt föld” végett szerettem volna beszélni. Ehelyett gúnyos megjegyzéseit voltam kénytelen elviselni. Ennyi az „el sem tűnt föld” története. Koszecz András Békéscsaba, a Tabáni temető sírásója Tatarozták a bucsai templomot A bucsai református egyházközség ünnepi istentiszteletet tartott november 9-én abból az alkalomból, hogy 60 éve épült a templom, amelyet most szépen felújítottak. Arató Ferenc egy- házkerületi főjegyző, püspökhelyettes és Nagy László, a békési református egyházmegye esperese is részt vett az ünnepségen. A közelmúltban épült fel a parókia régi, vizes épülete helyett az új parókia, és megtörtént a templom külső felújítása. Ebben segített a községi tanács, az Üj Barázda Tsz és természetesen a hívek. A felső kupola lemezborítást kapott. tatarozták, újrameszelték az épületet, amellyel szépült, rendezettebbé vált az egész falu is. Béres Antal, Bucsa Benkó-dixieland Szép est volt Nem vagyok zenekritikus, mégcsak hozzáértő sem, egyszerűen zeneszerető, mégis arra vállalkozom, hogy Írok a Benkó-dixieland koncertjéről. Kis aggodalommal ültem be ti szép színházterembe Tótkomlóson, mert tudtam, hogy aznap lakodalom van a faluban emiatt bizony sok foghíjas sort láttam. Röstelltem, hogy ilyen kis termet nem tudunk megtölteni. Mit szól majd az együttes, amely tízezrek előtt játszik világszerte! Feszültségem azonban nyomban feloldódott amikor a zenekar — pontosan 7 órakor! — játszani kezdett. Ügy gondolom, mindnyájunk nevében írhatom, hogy nagyon hangulatos, átgondolt műsor volt. Benkó Sándor, a műsor elején üdvözölte a közönséget, mint ismerősöket, hiszen egyszer már jártak itt. Megkapó volt az egyszerűsége. Tetszett, hogy ő maga konferál. Valahogy nem kedvelem a vidéket járó műsoroknál azokat a konferansziékat, akik „előregyártott jópofaságukkal” lépnek a közönség elé. Benkó Sándor minden szám előtt mondott pár szót, de ezt nem éreztem betanultnak. A nézőtéren minden szám után, — s egy-egy hangszerszólót követően is — zúgott a taps. Gyorsan elrepült a 70 perc. Az együttes vezetője elbúcsúzott, s egyben meghívott minden érdeklődőt jubileumi koncertjükre, melyet márciusban rendeznek a Budapest Sportcsarnokban. A közönség azonban még nem tudott elszakadni a zenekartól, vissza-vissza hívta őket, s ez a kis ráadás mintegy megkoronázta az estét. A műsor után Benkó Sándor dedikált. Akkor kérdeztem meg tőle, hogy a környéken lesz-e még a napokban koncertjük, mivel nagyon bánt, hogy tíz éves fiamat, aki második éve játszik fúvós hangszeren, nem hoztam el. Ekkor tudtam meg, hogy a hakniktól eltérően ők csak Tótkomlósra jöttek, s ezt olyan megtisztelőnek éreztem: csak hozzánk jöttek, nem pedig útbaejtettek bennünket. Köszönöm, köszönjük! Tuska Pálné Tótkomlós Sorshelyzetek Beszélgetés Marosán Györggyel Szerkesztői üzenetek Járosi Pál, Mezőberény. Mint az Illetékesek válaszából értesültünk, szóban tájékoztatták olvasónkat panaszával kapcsolatosan. A leírtakból az derül ki, hogy nem sok remény van a megoldásra, mégis meg kell próbálni azt, amit az illetékes javasolt. Az Igazságérzet egyébként velünk is azt mondatja, felháborító, hogy ilyen helyzetben nincs határozott, radikális megoldás. özv. Grajczár Istvánné, Szarvas. Kérjük türelmét, rövidesen válaszolunk. arra ugyanis nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel felelni a körülmények ismerete nélkül, hogy fizessen vagy sem. * * * Id. Szabó Imre, Sarkad. Levele olvashatatlan, így 'nem tudjuk, mi a panasza. Kérjük, írja le olvashatóan. * * * Ojkfgyósi kistermelők. Rovatunkban rövidesen visszatérünk kérdésükre. — Tisztelt Marosán György! Mennyire jó az emlékezete? — Kifogástalan, jó memóriám van. — Emlékeztetem az 1956. november 8-án, a Népszabadságban megjelent beszédének egy részére: „Évekig szenvedtem ártatlanul börtönben, minden okom megvan rá, hogy teljes mértékben egyetértsek a Rákosi —Gerö klikk vétkes politikájának legmesszebbmenő elítélésével. Nincsen azonban olyan személyes bántalmam, ami megingatná a szocializmus ügye iránti szent hitemet és meggyőződésemet. Munkára fel, ezt követeli tőlünk házánk léte és boldog • jövője.” A beszédet közölte a Magyar Szabad Szakszervezetek lapja, a Népakarat is, és ettől kezdve Marosán György minden héten, majdnem minden nap szerepelt a nyilvánosság előtt. Annak idején azzal a gondolattal jött ki a börtönből, hogy befejezte a politikai munkát. — Én vagyok az egyik vezető, aki legkésőbb jött ki a börtönből — Szakasits Árpáddal együtt, 1956. március végén —, és egyike azoknak, akiket huszonnégy óra múlva Rákosi elé vittek! Azt hittem, hogy Rákosi soha az életben nem mer velem találkozni. A találkozás Hegedűs András akkori miniszterelnök társaságában zajlott le. Beszélgetés közben egyszer csak azt mondja Rákosi: „Nagyon sajnálom, hogy Pé* Riporter: Rapcsányl László. tér Gábor bandája ezt tette magával!” Mire közöltem vele: „Nézze, Rákosi elvtárs, hagyjuk Péter Gábor bandáját, az nem mer engem letartóztatni, ha maga erre parancsot nem ad!” — A megszólítás változatlanul Rákosi elvtárs? — Én még mindig kommunistának éreztem magam, és ő volt a párt első titkára! A börtönben számot vetettem magammal: helyes volt-e a munkásegység? Helyes voltre a kommunistákkal együttműködni egészen az egyesülésig? És erre azt feleltem ,hogy igen. Ezt mindig megcsináltam volna, minden körülmények között, mert ez következik az én marxista—leninista világnézetemből. Megmondtam Rákosinak is: én mint kommunista jöttem ki a börtönből, legyen szíves velem így beszélni. Nincs bennem gyűlölet, harag senki iránt, csak magam iránt. Nem voltam gyerekember, 42 éves koromban tartóztattak le, és 40 éves koromban történt az egyesülés. Amit csináltam, azt érett fejjel tettem, ma is vállalom. — Emlékezete szerint mivel végződött a beszélgetés? — Rákosi közölte ■velem, hogy nemsokára megtartják a rehabilitációs tárgyalást, és ennek alapján a párt számít 'énreám. Akkor én már éreztem, hogy Rákosinak terve van velem, de én megfogadtam a börtönben, hogy visszamegyek a szakmámba, mert nem vagyok jó vezető, ha engem így meg lehet téveszteni! Vissza a szakmámba, én is tudok úgy élni, mint más! — Az októberi események elsöpörték a Rákosi—Gerö- klikket. t — 1956. október 31-én én még az MDP Központi Bizottsági és Politikai Bizottsági tagja vagyok. Az volt a szándékom, hogy mielőtt elhagyom az országot, beszélek Kádárral, mert ez a korrekt. — Hova ment volna? — A Szovjetunióba. Én máshova nem mehettem, ember! Mondták, hogy menjek a román követségre, menjek a lengyel követségre, menjek a cseh követségre, de azt mondtam, nincs mese, nekem az úton végig kell menni! Október 31-én Kádárnak feltettem a következő kérdéseket: „Szüksége van a pártnak énrám? Tudok én segíteni?” — mert nem zavartak engem az asztal körül, ha nem voltam fejes. Ha nem kellek, azt nekem meg kell mondani, én nem haragszom, nem sértődöm meg. És akkor Kádár nekem azt mondta: „Hogyha soha nem is, most szükség van rád! Menj be a Parlamentbe, üzenek - érted!” — Telnek a napok. Hol szólal meg az első üzenet, hogy szükségem van rád? — Kádár elment, nem üzent. November 4-én a rádióból értesültem arról, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány államminisz- tere vagyok. — A régi törvényhozásban az államminiszter a tárca nélküli miniszternek felel meg, lényegében politikai miniszter. — így van, az államminiszteri funkció nem szakminiszteri. Akik erről döntöttek, tudták, hogy én a barikád melyik oldalán helyezkedtem el. — Mindenütt jelen van, sőt még teoretikus előadásokat is tart a pártakadémián. ... Apropó, párt: Magyar Szocialista Munkáspárt, új elnevezés. Miért került sor arra, hogy a párt nevét megváltoztassák? — Mert komprommittáló- dott a régi név, az MDP-é is, és a Magyar Kommunista Párttal sem lehetett kijönni. A párt neve november 1-én változik meg, megszűnt az MDP, ettől kezdve én tulajdonképpen párttag sem vagyok, mert az MSZMP megalakításába engem nem vontak be. November 4. történelmi jelentősége, hogy létrejön a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány. Az nem véletlen, hogy ez nyolc ember. Ez egy kabinet. Ha van érdeme ennek a kormánynak — és nézetem szerint van —, akkor az az, hogy senkivel nem alkuszik. Például statáriumot hirdet, és végre is hajtja, amfre Nagy Imre kormánya nem volt képes. Rendet teremteni másképp nem lehetett ebben a zűrzavarban! De van még valami, amit tisztázni kell. Nem vitás, hogy a fegyveres felkelést a szovjet hadsereg verte le, de ezzel csak a feltételeket teremtette meg a termelés megindításához, a konszolidációhoz! Új! Új! Új! nkkumulátorok garanciával Üzembe helyezett állapotban kaphatók, minden típusú gépjárműbe. Közületet is kiszolgálunk Békés, Cseresznye út 1/2. sz. alatt megnyílt sza kü zlet ün kben. Telefon: 41-182 AKKUVILL Kisszövetkezet Nyíregyháza, Moszkva út 9. Telefon: 11-643 A Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság árualap-bővítő kötvényt bocsát ki belföldi magánszemélyek részére 30 millió Ft névértékben, 10 000 Ft-os és 20 000 Ft-os címletekben. A kötvénykamata évi 11%. A kötvények lejárata 6 év. A kötvények a Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatóságán (Békéscsabán) 1986. december 8-tól 1986. december 30-ig jegyzés nélkül, közvetlenül megvásárolhatók.
