Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. november 24., hétfő o Békére nevelés és az óvónőképzés Szlovák nyelvű bemutató foglalkozást tart Varga Andrásné vezető óvónő Telekgerendáson Újra napirenden a kevermesi diákotthon Gondot okoz a nincs Most novemberben tartot­ták meg a Kecskeméti Taní­tóképző és Óvónőképző Fő­iskolán a ^Pedagógusok a békéért” mozgalom országos munkaértekezletét. A ren­dezvény azt a célt szolgálta, hogy a 3—6 éves gyerekekkel foglalkozó pedagógusok ple­náris üléseken, kerekasztal- megbeszéléseken tárják fel és értelmezzék a békére ne­veléssel kapcsolatos módsze­reket. tapasztalatokat; továb­bá vitassák meg a békére nevelési tanári kézikönyv óvodai korosztályokra vonat­kozó fejezeteit. Az egyik szekció vezetésére dr. Da- róczi Erzsébetet, a szarvasi óvónőképző igazgatóját kér­ték fel. Irodájában nemrég erről beszélgettünk. — Hogyan került kapcso­latba a mozgalommal? — Ennek két óka van. Az egyik: intézetünk is csatla­kozott a „Pedagógusok a békéért” mozgalom felhí­vásához, s 1985-ben az I. konferencián magam is je­len lehettem. Igyekszünk mindenütt hangot adni az Országos Béketanács prog­ramjának. A másik ok az. hogy kiemelten foglalkozom a képességfejlesztés gondo­latkörével saját szakmai munkámban. Részt vettem az új óvodai nevelési terve­zet korszerűsítésében. Ily módon ez is közrejátszott abban, hogy felkértek’ a ké­pességfejlesztés tartalmi kér­déseit taglaló szekcióülés ve­zetésére. A mi előadónk Zsolnai József professzor, az Oktatáskutató Intézet osz­tályvezetője volt. Különben a negyven-ötven résztvevőből álló csoportom munkája azokra a gondolatokra épült, amelyek a képességfejlesztés sajátosságaihoz tartoznak. Ilyen például a közösségi magatartás; valamint a tole­rancia, a szeretet és az együttműködés képessége. Mindezek az óvodáskorú gyermekeknél úgymond kel­— Ekkor indul országjá­rásra marosán György. — És ekkor kezdődik el az igazi harc! Az élvonalbeli emberek egy-két kivételtől eltekintve mind eltűntek a megyékből, a kerületekből, a központból, és a második vo­nal lép be: tulajdonképpen a politikai munkatársakból ke­rül ki a megyei titkár, a ke­rületi titkár és a többi. Ez nagyon fontos, azért, mert voltak, akik vállalták ezt a nehéz harcot. A másik, amit itt rögzíteni kell: Magyaror­szágon ugyan a párt neve megváltozik, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kom­munisták, csak még nem tudnak, vagy nem mernek szólni. Megmaradt 2 millió 200 ezer szakszervezeti tag. Ebből az következik, hogy a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány teremtette meg a politikai és a szerve­zeti feltételeit annak, hogy a termelés, illetve a konszo­lidáció elinduljon. Nagyon kevesen vállaltuk, hogy ki­menjünk a gyárakba. Először Kádár indult el Tatabányá­ra. Szabályos kanosszajárás ez a munkástanácsnál. Én Budapesten, majd később vidéken, Pécsett, meg Kom­lón. Magyarországon a munkástanács úgy lép fel, hogy nem érdekli sem a párt, sem a szakszervezet, el­követi azt a politikai barom­ságot, hogy már eleve elzár­ja magát a munkásoktól. — Igen, de a kormány ki­jelentette, hogy biztosítja a munkástanács törvényes mű­ködését. — Egyszer ezt is tisztáz­ni kell! Munkamegosztás volt köztem és Kádár kö­zött, megegyeztünk, a mun­kástanáccsal először én tár­gyalok, és mondom, ami be­lefér, aztán amikor már a feje tetején áll minden, be­lően megragadhatók. Vagyis, nemcsak az intellektuális, hanem az érzelmi és az eti­kai oldalt is hangsúlyoznunk kell. — Kikből tevődött össze a munkaértekezleten részt ve­vők köre? — Többek között a fővá­rosi kerületi és megyei óvo­dai felügyelőket, az óvónő­képző intézetek, valamint szakközépiskolák tanárait, hallgatóit, a gyakorlóóvodák pedagógusait is meghívták erre a tanácskozásra. Egyéb­ként rajtam kívül még há­rom munkatársam és egy hallgatónk képviselte intéze­tünket. Hadd említsem meg még. hogy a sáros­pataki tanítóképzőben ren­dezett „A békéért” c. orszá­gos plakátkiállításon Szabó Judit,\ Szabó Márta és Laka­tos Gábor munkáit is bemu­tatták. — Milyen társadalmi meg­bízatásoknak tesznek eleget a szarvasi intézmény vezetői és tanárai? — Magam is meglepődtem azon, amikor az egyik alka­lommal számba vettük, mi­lyen közéleti és egyéb teen­dőket látnak el kollégáim. Akadnak olyanok, akik tag­jai a megyei, illetve városi pártbizottságnak. A városi úttörőelnök szintén a mi in­tézetünkhöz tartozik. Ezen­kívül két tanácstagunk és jön Kádár, én kimegyek, 5 leül és megpróbálja meg­nyugtatni a kedélyeket. Már ott tartottunk, hogy Kádár elvileg nem utasította el a Marosán György 1908-ban született. Eredeti foglalkozása: sütőipari mun­kás. 1923 óta vesz részt a szakszervezeti mozgalom­ban, 1927-től tagja a párt­nak. 1939-től főtitkára, 1943-tól pedig elnöke volt az Élelmezési Munkások Or­szágos Szövetségének. Köz­ben, 1943-tól SZDP-titkár. Többször letartóztatják. A felszabadulás után az SZDP főtitkárhelyettese, a párt balszárnyának egyik vezető­je. Az egyesülési kongresz- szust követően tagja lesz az MDP Központi Vezetőségé­nek és a Politikai Bizott­ságnak. Egy ideig főtitkár­helyettes, és a nagybuda­pesti pártbizottság titkára. 1949 és 1950 között könnyű­ipari miniszter. 1950-ben ko­holt vádak alapján letartóz­tatják és bebörtönzik, Majd 1956-ban rehabilitálják. 1956 júliusa és októbere között miniszterelnök-helyettes, és ismét tagja a párt Központi Vezetőségének és a Politikai Bizottságnak. Szerepe van a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakításában. 1956—62 között tagja az MSZMP Politikai Bizottsá­gának, 1957 és 1960 között államminiszter, a budapesti pártbizottság első titkára. 1962-ben nyugdíjazzák. négy népi ellenőrünk van. Hárman nevelési tanács­adással foglalkoznak, míg mások népi ülnökként. HNF-, illetve MHSZ-akti- vistaként tevékenykednek. Többen közreműködnek Szarvas kulturális életében. Ami saját elfoglaltságomat illeti, tagja vagyok a megyei pártbizottság vb-nek, vala­mint a megyei pszichológiai társaságnak és elnöke a me­gyei pedagógiai társaságnak. Az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést 1978-ban kaptam meg. Szeretném még elmondani, hogy minden al­kotóképes nyugdíjasunkat valamilyen munkára felkér­tünk: így például a szakbib­liográfia vezetésére,a fakul­tatív nyelvórák megtartásá­ra. Erkölcsi és anyagi elis­merésükre nagy gondot for­dítunk. — Hogyan ítéli meg ifjú­sági szervezetük tevékenysé­gét? — Annak ellenére, hogy intézetünkben ehhez mind­össze másfél év áll rendel­kezésre, KISZ-eseink szor­galmasan és példamutatóan látják el teendőiket. Nem kis tekintélynek örvend függet­lenített KISZ-titkárunk, Ta- máshidy Beáta, aki három évvel ezelőtt ugyancsak itt végzett. Az egyik alapszerve­zet megkapta a KISZ KB vándorzászlaját, Erdei Gab­munkástanácsnak azt a ké­rését, hogy lapot kapjon, de megegyeztünk abban, hogy ne vigyék ki ezt a megálla­podást. Ez este nyolc órakor történt, tíz órakor a Szabad Európa bemondta, hogy mi­ben egyezett meg Kádár a munkástanáccsal! — Honnan tudta? — Az amerikai követség­ről. •*- Ott honnan tudták? — A katonai, a kulturális és a sajtóattasék összekötte­tésben voltak a munkásta­náccsal, én buktattam le őket, többek között a Be­loiannisz gyárban! Beszél­jünk másképp, van valami, ami a történészek számára egyszer perdöntő lesz: a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tárgyalt Nagy Im­rével, és azt kérte, hogy is­merje el ezt a kormányt, Nagy Imre azonban nem volt hajlandó erre. De mi akkor már túl voltunk a rendcsinálás egy bizonyos pontján, az ő tartózkodásuk a jugoszláv követségen vi­szont már terhes volt a ju­goszláv kormánynak is! — Tito november 11-i pu- lai beszédében az isztriai ak­tíva előtt ezt a mondatot mondja: „A Kádár-kormány a legbecsületesebbet képvise­li, amit Magyarországon kép­viselni lehet.” ' riella szervező titkár pedig most november 7-én Arany­koszorús KISZ-jelvényt ve­hetett át. Békeklubunkat szintén a KISZ-szervezet patronálja. A továbbiakban is szeretnénk kapcsolódni az OBT kezdeményezéseihez és ennek érdekében élni kívá­nunk az adott lehetőségek­kel. — Mondana néhány szót a szakmai munkáról? — örülünk annak, hogy az eredmények elérését a sta­bil oktató-nevelő gárda te­szi lehetővé. Hallgatóink lét­száma sem változik... Ná­lunk egy integrációs kísérlet folyik, s ezáltal „betekint­hetünk” az általános iskola alsó tagozatába is, nevezete­sen első és második osztályt működtetünk. Keressük és kutatjuk azokat a módsze­reket, gyakorlati megoldáso­kat, amelyek arra adnak választ: hogyan lehet az óvónő- és tanítóképzést egy­máshoz közelíteni. Az a cé­lunk, hogy a 3—10 éves kor­osztályhoz tartozó gyerme­kekkel egyszerre és folya­matosan tudjunk foglalkoz­ni. A mi patrónusunk a jászberényi tanítóképző in­tézet, ahol másfél év alatt az alapképzésben és az emelt óraszámú oktatásban része­sült óvónők a tanítói okle­velet is megszerezhetik. Na­gyon hasznosnak tartjuk a napokban rendezett játszó­házat. Ezzel és a hasonló nrogramokkal főként a kép­zőművészet megszerettetését és a környezetvédelem irán­ti érdeklődés felkeltését kí­vánjuk elérni. Befejezésül szólnom kell a szlovák és román szakos óvónők képzé­séről. Áz ő esetükben rend­kívül előnyös, hogy külföldi tanfolyamokon is részt ve­hetnek. Ugyanakkor saját szlovák nemzetiségű gyer­mekcsoportunk van itt Szarvason. A román nemze­tiségű hallgatóink nemrég Méhkeréken voltak gyakor­laton. Kép, szöveg: Bukovinszky István történet 1919 után. Hát ha Nagy Imre azt hitte, hogy ő nem a Peidl-kormány he­lyét fogja betölteni, hogy ott a dolgok megállnak nála, az egy politikai ostobaság. Rá­kosi egyik legnagyobb bűne, hogy a legjobb elvtársakat legvilkoltatta, de a reakció megmaradt Budapesten és Magyarországon! — Ha jól értem, Marosán György nem teoretizált, ha­nem szinte ösztöneiben érez­te, hogy mit kell tenni. — Én egy öreg szervezett munkás vagyok, nem teoreti­kus: annyi marxista művelt­séggel rendelkeztem, hogy a munkásosztálynak nincs más választása! — Marosán Györgyről azt tartják, hogy személyében is bátor ember. Tény, hogy ez­zel a programmal a töme­gek közé ment, elmondani ezt a programot. A szokásos temperamentumával, ener­giájával és érzelmi töltésű beszédével vállalni a bi­zonytalant, amit nagyon so­kan nem vállaltak; ez a ró­mai történelem néptribunja- it juttatja eszünkbe. ,— Megtették ezt mások is, de sokaknál az volt a prob­léma, hogy túl sárosak let­tek, Részt vettek abbart, amit Rákosi 45-től csinált. — Marosán György is részt vett! Legutóbb a Kevermesi Községi Tanács 1979-ben vizsgálta a helyi általános is­kolai diákotthon körülmé­nyeit, ami akkor igen siral­masnak bizonyult. Azóta — 1980-ban — a diákotthont összevonták közös igazgatá­súvá az általános iskolával, és nagy változást hozott még a helyi „gamesz” lét­rejötte is, amely átvette az intézmény gazdasági ügyei­nek irányítását. A hét esztendő alatt egyéb fontos változások is történ­tek: elkészült a központi fű­tés, felújították a főépületet, új mosókonyha épült, szó­val panaszra nem lehetne ok. Hogy az intézmény vezetője, az igazgatóhelyettesként irá­nyító Nagy Imre mégis pa­nasszal kezdte beszámolóját, több okból is érthető. A ko­moly összegeket felemésztő beruházás olyan kivitelezés­sel készült — a helyi költség- vetési üzem azóta már felelős­ségre vont néhány dolgozó­ja „jóvoltából” —, hogy az esőcsatorna akár zuhanynak is beillene, az új mosókony- ha pedig — a rossz szigete­lés miatt — már salétromos. A külső homlokzat meszelé­sén keresztül pedig egy év múlva átütött a régi szín. A felújítás pénzszűke mi­att szünetel. Pedig az ajtók, ablakok cserére várnak, a parkettákat is fel kell újíta­ni, és az 1960-as években vásárolt bútorzat, az igen­csak elöregedett ágyneműk is cserére szorulnának. A meglehetősen komor színekkel festett helyzetké­pen némi feloldást jelent a remény, hogy a kétszáz gyer­meket ellátó, ám mindössze 90 főre tervezett konyha gondja végre megoldódik a helyi Lenin Mgtsz segítsé­gével. Kialakítanak a fel­nőtteknek egy külön ebéd­lőt kézmosóval, ruhatárral, s ami még fontosabb, termelői áron számolják majd a zöld­ség- és húsárukat a konyha számára. A diákotthonban 15 tele­Megyénk fogyasztási szö­vetkezeteiben értékelték az év kilenc hónapjának gaz­dálkodását, az áruellátást. A 16 áfész szeptember végéig 8 milliárd 580 millió forint árbevételt .ért el, amely 9,3 százalékos növekedést je­lent, és meghaladja az or­szágos átlagot. A tervezett­hez képest jobban nőtt az ipari és az egyéb alaptevé­kenységen kívüli, valamint n nagykereskedelmi munká­ból származó bevétel. Kissé elmaradt ettől a felvásárlás teljesítménye, amely még így is 14 százalékkal maga­sabb az elmúlt év azonos időszakához képest. Alapvető élelmiszerekből eleget kínáltak a szövetke­zeti boltokban, de a válasz­ték hiányosnak mondható. Olcsóbb húsokból, füstölt- árukból több is elkelt vol­na. Javult az ellátás mar­garinból. Tőkehúsból, hús- készítményekből és tejter­mékekből legalább 5 száza­lékkal került több a pultok­ra. Csökkent viszont a tar­tósítóipari termékek iránti kereslet. A nyári ruházati vásár sem ért el olyan si­kert, mint az elmúlt évek­ben. Az iskolaszezon meg­kezdésekor azonban fellen­dült a gyerekruházati cik­kek értékesítése. Lakástextí­liából, méterárukból megfe­lelőnek találták az ellátást. Továbbra is kevés n diva­tos, olcsó női készruha. Ugyancsak javult a pamut­alsó kötöttáruk választéka; harisnyából és zokniból, il­letve nadrágharisnyából ele­gendő állt rendelkezésre. A tartós fogyasztási cik­kek közül még mindig hi­ánycikknek számít a hűtő­gép. az automata mosógép, az olcsóbb televízió. Mope­pülésről érkeztek a gyere­kek, többségük a gyámügy vagy a szülők kezdeménye­zésére. Sokan igen rossz csa­ládi körülmények között él­nek, nevelésükben tehát az elvártnál is több szerepe van a diákotthonnak. Ezért nem mindegy, milyen felté­teleket tudnak teremteni a 68 kisdiák számára. Bizony, az is előfordul elég gyakran, hogy a hazautazást a nevelő­nek kell a saját zsebéből fi­nanszírozni. A nehéz körül­mények miatt érthető, hogy az amúgy sem vonzó nevelői munkakörben igen nagy a „mozgás”. Az évről évre je­lentkező, képesítés nélküli nevelők nem oldhatják meg a nevelésben oly fontos, évekre szóló kötődés kiala­kítását igénylő kapcsolatot a gyerekekkel, már csak a munkaszerződésük rövidsége miatt sem. Lehetne a gondokat to­vább is sorolni. Azokat -a gondokat, amelyeket a helyi nagyközségi közös tanács jól ismer, és végrehajtó bizottsági ülésén még egyszer összeg­zett és megvitatott. Az in­tézmény vezetője úgy som­mázta az elmondottakat, hogy „sok gondot okoz a nincs”. Biztatni mégsem tudták, mert a helyi tanács is olykor komoly anyagi gondokkal küszködik. Be­fejezésre vár az öregek nap­közi otthqpa, és a művelő­dési ház is. Gyors megoldás­ra tehát nincs kilátás. Éppen ezért érdemel elis­merést a — nehézségek köze­pette is szép nevelési fela­datokat elérő — kollektíva, bár hosszú távon aligha lel­kesítheti őket munkájukban a nincs és a nem is lesz gondolata. Ügy véljük, a ne­héz gazdasági helyzet ellené­re is lehet találni módot legalább néhány sürgető feladat megoldására. Ami nem kerülne milliókba, de annál lényegesen többet ér­ne e kis közösség számá­ra ... B. S. E. dekbői egyes keresettebb tí­pusok elvétve kaphatók, ke­rékpárokból viszont ki­egyensúlyozott a kínálat. Szilárd tüzelésű kályhákból, tűzhelyekből folyamatos az ellátás, a gázkészülékek ér­tékesítése is növekszik. A tüzelőanyagok kínálata mennyiségben kielégítő, de az olcsó hazai szenekből akadozik az ellátás, örven­detes, hogy másfélszeresére növekedett a közös üzemel­tetésű szaküzletek forgal­ma. A 400 millió forintos bevételnek több mint a fe­lét a békéscsabai áfész Do-, mus, Éptek, munkaruházati szaküzletében és gazdabölt- jában értékesítették. A felvásárlási ágazat be­vétele egy év alatt 100 mil­lió forinttal nőtt. Burgonyá­ból, zöldségből és gyümölcs­ből 16,6 százalékkal többet vásároltak fel az áfészek, mint 1985 hasonló időszaká­ban. A szövetkezetek közre­működésével mintegy 9 ezer tonna, megyénkben termelt burgonyát, zöldséget és gyü­mölcsöt értékesítettek, és 30 százalékkal több zöldségfé­lét. elsősorban konzervipari alapanyagot adtak át a fel­dolgozóknak. Szép eredmé­nyeket értek el a baromfi, a méz, a gyógynövény és a ci­rok felvásárlásában. A III. negyedévben jobb lett a májliba piaca is. A felvá­sárlási ár növekedése ked­vezően hatott a nyúl, a to­jás és a baromfi felvásárló-* sára, értékesítésére. A ter­melési kedv javulásával erő­södött az áfészek és a ba­romfifeldolgozó vállalatok kapcsolata. Gondot jelentett ebben az esztendőben a toll felvásárlása és értékesítése. S. S. — Ezt én később tudtam meg! Hruscsov és garnitúrá­ja repülőgépen elindult» elő­ször Pekingbe, aztán Varsó­ba, aztán Berlinbe, aztán Prágába, aztán Bukarestbe, aztán Szófiába és a Brioni- szigetekre, Titóhoz. A pulai beszéd mögött ez húzódott meg. Ha Magyarországon győz az ellenforradalom, most kapcsoljuk ki a szub­jektív élet perspektíváját, annak az árát minden kö­rülmények között a munkás fizeti meg. Ez egy 24 éves — Ameddig le nem tar­tóztattak, addig én felelős is vagyok, de még utána is ez ment 51-től 56-ig! — Ez igaz. — Nézzünk meg egy egy­szerű dolgot: kit nevezünk bátor embernek? — Aki vállal mindent, éle­tét kockáztatja. — Ez pszichológiai és lel­kiismereti kérdés! ' — Az is. (Folytatjuk) Háromnegyed évi mérleg Kilencezer tonna zöldség a kistermelőktől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom