Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

I EH HMM­1986. november 24., hétfő Megkezdődött a DÍVSZ közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) rának szívélyes üdvözletét, baráti üzenetét. A továbbiakban arról szólt, hogy korunkban az embe­riség sorskérdése — így az ifjúság jövőjének is záloga — a béke megóvása, a nemzet­közi biztonság szavatolása. Rámutatott: — Meggyőződésünk, hogy a mai körülmények között a nukleáris háború veszélyé­nek elhárításáért folytatott küzdelem a legkevésbé sem ellentétes a függetlenség megszilárdításáért vívott an­ti imperialista harccal. — A Magyar Népköztársaság kül­politikájának célja, hogy szavatolja a kedvező nemzet­közi feltételeket szocialista építőmunkánkhoz. Legfőbb törekvésünk, hogy minden lehetséges módon és eszköz­zel hozzájáruljunk a világ békéjének megőrzéséhez, a nemzetközi biztonság meg­szilárdításához, a fegyverke­zési verseny korlátozásához. A továbbiakban a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség szerepéről szólva megál­lapította: a DÍVSZ a megala­pítása óta eltelt immár több mint négy évtized alatt a nemzetközi ifjúsági mozga­lom befolyásos szervezetévé vált. — Az Önök által képviselt sok millió fiatalt életkoruk­ból adódóan kevésbé terhelik a történelmileg kialakult előítéletek. Az ifjúság az idősebb generációknál fogé­konyabb a népek közötti megértés és barátság eszméi iránt, ezért különösen sokat tehet a nemzetközi viszonyok gyökeres megváltoztatásához nélkülözhetetlen bizalom építéséért. Nagyra értékel­jük, hogy a DÍVSZ e célok érdekében folyamatosan ke­resi az ifjúsági mozgalom sa­játosságainak és a világ rea­litásainak, a kor követelmé­nyeinek megfelelő cselekvési formákat, eszközöket. — Meggyőződésünk, hogy a DÍVSZ eleget tud tenni fe­lelősségteljes és nem köny- nyű feladatának — mondot­ta végezetül Szűrös Mátyás. A KISZ Központi Bizott­ságának üdvözletét Hámori Csaba, a KISZ KB első tit­kára tolmácsolta a közgyű­lés küldötteinek a megnyitó ülésen. A közgyűlés házigaz­dájának tisztében örömét fe­jezte ki, hogy a DÍVSZ ha­zánkat választotta fontos ta­nácskozásának színhelyéül. Ezt a megtiszteltetést a ma­gyar fiatalok DIVSZ-ben ési általában a nemzetközi ifjú­sági mozgalomban végzett munkája elismeréseként te­kintjük. A továbbiakban rámuta­tott: az elmúlt közgyűlés óta a világszövetség kezdemé­nyezéseivel, a tagszervezetek akcióinak támogatásával ar­ra törekedett, hogy bizonyít­sa a világ haladó ifjúságá­nak érdekeltségét és tettre- készségét a közös küzdelem­ben. A fiatalok széles törne­Vonalban voltunk... A köztisztaság egyszerre közügy és magánügy „Söpörjön mindenki a saját háza előtt” — ezt a régi, és napjainkban is nagyon aktuális közmondást idézte egyik ol­vasónk, a békéscsabai Molnár Mihály, egyike azon telefo­nálóknak, akik november 17-i, múlt hétfői „Vonalban va­gyunk” alkalmával a környezetvédelemmel kapcsolatban mondta el véleményét. E témával, s ezen belül is a telepü­léskörnyezettel, a köztisztasággal foglalkoztak a legtöbben te­lefonáló olvasóink, akik zömmel békéscsabaiak voltak. Egész csokorra való gyűlt össze e témában, akadt közöttük kérdés is, de a többség inkább véleményének, javaslatának adott hangot. Itt van mindjárt Pribojszki György, aki szinte vá­laszképpen az előbb említett közmondásra, azt kérdezte, söp­rűnk. de hová tegyük a szemetet? A kukát ugyanis a köz- tisztasági vállalat dolgozói nem ürítették ki, mondván, nem konyhai szemét van benne. A kérdésre a továbbiakban még visszatérünk, s röviden közreadjuk a véleményeket is. Bevezetőül még annyit, hogy egy-két bonyolultabb kérdést továbbítottunk az illetékeseknek, a választ várjuk, s majd le­vélben értesítjük olvasóinkat. A magántermészetű panaszok­ra, kérdésekre levélben, vagy telefonon adunk választ, s né­hány olyan témát, mint például a közlekedés, hírközlés, egészségügy, a következő hasábokon közreadun"k. Molnár Mihály, Békéscsa­báról tehát azt fejtegette, hogy minden egyes állampol­gárnak, s a vállalatoknak, intézményeknek, üzemeknek is oda kellene végre figyel­nie szűkebb környezetére, annak tisztán tartására. Pél­daképpen elmondta, hogy a posta előtt megszólított egy szemetelőt, s megkérte, a szemétgyűjtőt használja. Az a véleménye, hogy sokat le­hetne elérni jó szóval. ha pedig az nem megy, szigo­rúbb felelősségre vonással. Ehhez hadd tegyük hozzá, hogy Békéscsaba Város Ta­nácsának a köztisztaság fenntartásáról szóló, 1981- ben hozott rendelete részle­tesen szabályozza egyebek között a közterületek tisztán tartását is. E rendelet ki­mondja: „Aki a tanácsren­delet rendelkezéseit megsze­gi, vagy kijátssza, és ameny- nyiben a cselekmény súlyo­sabb büntetőrendelkezés alá nem esik, szabálysértést kö­vet el és háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtha­tó.” De mi legyen az utcán összesöpört szeméttel, fale­véllel? Nos, a kertészeti és köztisztasági vállalat tájé­koztatása szerint az ilyen hulladékot elhelyezhetik a lakók a nagy konténerekben vagy a közös képviselő kez­deményezésére, a városi ta­nács megrendelésére külön akciót szervez a vállalat, az illető utcából külön eltaka­rítják a lomot, nem konyhai szemetet is. A kihelyezett kukákból ugyanis a szemét- gyűjtő kocsi nem tudja ki­szippantani csak a konyhai szemetet. * * * Hajdú János tette szóvá a megyeszékhely központjá­ban, a posta melletti parko­lóban főképpen szombaton és késő délutánonként tapasz­talható tumultust, összevisz- szaságot; a bejáróban is le­parkolnak, és emiatt még nehezebb be- és kiállni. A városi tanács műszaki osztá­lyának ígérete szerint meg­oldják ennek az' ideiglenes parkolónak a szabályozását. „Ha egyszer valami tilos, akkor az mindenkinek tilos” — mondta Bordi Albertné Békéscsabáról, az ör utcából. A közterületfelügyelő meg­büntette, mert Trabantja fél kerékkel „zöldterületben” állt. Ez ellen nem is tiltako­zik, az ellen viszont igen, hogy előtte is utána is so­kan, rendszeresen parkolnak így ott. Néha kiszabnak a közterületfelügyelők egy-két büntetést, aztán minden ma­rad a régiben, fgy követke­zetesség nélküli, tehát a cél­ját aligha szolgáló a bírság. Mit lehet ehhez hozzátenni? Egyetértünk olvasónkkal. Elismeréssel adózott Bé­késcsabáról Fehér Dezsőné a volt ifjúsági áruház, most Skála Divatsarok szépen fel­újított épületének. Ám véle­ménye szerint nem illenek az utcaképbe, ízléstelenek a sárga ernyők. S még mindig környezetvédelem, és Békés­csaba: a sétálóutcában drá­ga pénzért kőedényeket rak­tak ki zölddel, és gondozzák is ezeket a növényeket -— így olvasónk —, az lenne a hiva­tásuk, hogy szépítsék a fő­utcát. Csakhogy, már mind­egyik tele van szeméttel,- csikkel! Annyit beszélünk környezeti ártalmakról mint a savas eső, az erdők pusz­tulása, amelyek ellen az egyes ember nem tehet sem­mit. De hogy ne legyen sze­métdomb az utca, az nagyon is rajtunk múlik! S nemcsak a hibák ostorozására, lenne szükség, hanem már kisgyer­mekkortól jó példával, jó szóval á szépre, jóra nevel­ni. Ehhez kapcsolódik egy má­sik telefonáló véleménye is, aki azt sürgette, hogy a kör­nyezetvédelemmel ne csak a bázisintézményben, vagyis a Békéscsabai 3-as Számú Ál­talános Iskolában foglalkoz­zanak, hanem a többiben is. A dohányosok nincsenek tekintettel a nem dohány­zókra! — többek között ezt fejtegette Pethes Lászlóné Gyuláról, s hozzátette, nem ártana valamilyen rendelet vagy szabály a munkahelyi dohányzásra. Szóba hozta a kóbor kutyákat is, amelyek ősszel, télen mindig elszapo­rodnak. Ez ügyben megkér­deztük a Gyulai Városi Ta­nácsot, ahonnan megnyugta­tó választ kaptunk; tervezik a befogást, és azután is fi­gyelemmel kísérik a feltű­nésüket. * * * Közlekedési témában ezút­tal ketten hívtak bennünket, Kovács Elekné és Beszeda Sándorné, mindketten békés­csabaiak. Tizenkét óra után, illetve a hét végén nem tud az ember buszjegyet venni — mondta személyes tapaszta­lataira hivatkozva Kovácsné. S nemcsak ő járt így, a he­lyijáratú buszon többször szem- és fültanúja is volt olyan eseteknek, amikor a buszvezető nem adott jegyet a végállomáson. A hírlapáru­sok általában 5 óra körül bezárnak, s akkor hol ve­gyen jegyet az utas? Nos, a Volán illetékese szerint a megyeszékhelyen 110—115 geit mozgósította, elmélyítet­te kapcsolatait, a békemoz­galmakkal, sokszínűbbé tette tevékenységét. Sok új tapasztalattal gaz­dagodott az össz-európai if­júsági együttműködés is. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség tevékenységének is köszönhető, hogy a kontaktu­sok bővülésének mérföldkö­veként — újra működik az Össz-európai Ifjúsági és Diák-együttműködés keret­szervezete. A DÍVSZ nyitott­ságát, harci erejét és felelős magatartását tükrözi a XII. Világifjúsági és Diáktalálko­zó előkészítésében és lebo­nyolításában vállalt szerepe, a találkozó sikere — mon­dotta a KISZ KB első tit­kára. A délutáni plenáris ülésen Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára fűzött szóbeli ki­egészítést a DÍVSZ Végre­hajtó Bizottságának írásos beszámolójához. Ezután megkezdődött a közgyűlés elé terjesztett do­kumentumok feletti vita. A tanácskozás ma folyta­tódik. ' jegyelárusító hely van, első­sorban ott, ahol postai érték­cikkeket is árulnak. Lehet továbbá vásárolni a két szál­loda portáján, a vasúti hír­lapárusnál, aki kora reggel­től késő estig nyitva tart, és a két áruházban is. S végül: a végállomáson a gépkocsi- vezető is köteles jegyet adni, de csak ötösével. Ä másik kérdés így hangzott, mit je­lent a külterület a Volánnál? A dobozi és a gerlai járat­tal tudnak közlekedni a Do­bozi úton és környékén la­kók, mivel ezen a vonalon helyijárat nem közlekedik. Igenám, a kórházi megálló­ig jó a bérlet, onnan a kö­vetkező — még a helység­névtáblán belüli — megálló­ig viszont már 4 forintba kerül az út. Felemás hely­zet, de tény, hogy miniszter- tanácsi rendelet szabályozza, hogy hol milyen tarifát kell használni. Márpedig a hely­közi járaton, mint amilyen a dobozi is, ott érvényes a bérlet, ahol a helyijárat is közlekedik. Békéscsabán pedig ezen a vonalon a kór­házi megállóig közlekedik helyijárat is, például a 14-es, innen tovább a Dobozi úton viszont nem. Innen a kettős­ség, ami mindentől függetle­nül értelmetlen, s ami ellen az érintett lakók joggal ber­zenkednek, hiszen más irá­nyokban a helyijáratokon utazók esetenként jóval hosz- szabb utat tehetnek meg --- olcsóbban. Mikor kapcsolják be a nemzetközi távhívóhálózat­ba a békéscsabai központot? — ezt kérdezte Békéscsabá­ról Janosek Tibor. A Szegedi Postaigazgatóság illetékesé­nek válasza kedvező: foly­nak a viszgálatok, rövidesen megtörténik a bekötés. A hírközlésre vonatkozik Ma- tusik András kérdése is: mi­kor lesz kábeltévé a Bartók Béla úton, és Békéscsabán mikor vehető URH-sávon a rádióadás? A városi lebonyo­lító iroda tájékoztatása sze­rint a Gelka november 30- ig készíti el a törzskábel-kié­pítési tervét s ezután nincs elvi akadálya a későbbiek- a megvalósításnak, — „csak” pénz kellene hozzá. Ami az URH-adást illeti, a szentesi adóállomás szak­embere szerint megfelelő an­tennákkal jelenleg is vehető a Magyar Rádió mindhárom programja az URH-sávon is. S végül, egészégügy: Kri- zsán Jánosné a 21-933-as te­lefonról azt tette szóvá, hogy gyermekorvosi ügyeletet nem lehet házhoz hívni, pedig adódik olyan helyzet, amikor a szülő — például az egye­dülálló, aki maga is beteg — nem tudja bevinni a gyerme­két. Az egészségügyi osztály tá­jékoztatása szerint 1987. ja­nuár 1-jétől önálló gyermek- orvosi ügyelet működik. A valóban indokolt esetekben egyébként a körzeti orvosi ügyeleti szolgálat minden to­vábbi nélkül hívható kis­gyermekhez is, 16 és reggel 7 óra között, a 23-544-es te­lefonszámon. ,j, | Fotó: Gál Edit Kritikus helyzetértékelés K ét év nagy időnek bizonyult — a XIII. kongresszus határozataiból fontos célok teljesültek, azonban a gazdaságban nem úgy alakultak, alakulnak a dol­gok, ahogy azt szerettük volna, ahogy azt vártuk. A Köz­ponti Bizottság ülése kritikus vitakedvvel, őszintén ele­mezte a fejleményeket, s mérleget vont a helyzetről. Ami a közvélemény számára is azonnal szembetűnik — az értékelésben ezúttal a KB olyan helyzetfeltárást vég­zett, ami a sürgős, gyakorlati teendőkre mozgósító hát­teret nyújt. A határozatból kiviláglóan a gazdaság egyensúlyi tö­rekvései nem vezettek kellő sikerre, a gazdaság teljesít­ménye elmarad a VII. ötéves tervben és a XIII. kong­resszuson kitűzött ütemektől. A KB értékelése szerint ebben nem a külső okok játszották a döntő szerepet, ha­nem a belső munka gyengesége; sőt az úgynevezett kül­ső okokban is megfigyelhető a gazdaság belső problé­máinak tükröződése. Például a cserearányveszteség fo­lyamatában nem csupán a világtendencia nyomai mu­tatkoznak meg, hanem az is, hogy jó néhány területen elmaradunk a versenyképesség dolgában a nemzetközi piacon, még mindig nem megfelelő a gyártmányszerke­zet, kevés a jól eladható, nagy szellemi értéket magában rejtő termékünk. (Természetesen a világpiaci frontátvo­nulások mindehhez hozzáteszik a magukét, a mezőgaz­dasági árak alakulása, a gabona és a hús tartós közös piacbeli túlkínálata persze hogy nagyon kedvezőtlen be­vételeink szempontjából. S az immáron tartósan nálunk vendégeskedő aszály szintén előre nem látott, s nem be­számított károkat okozott, aminek következményeit saj­nos jövőre is viselnünk kell.) Ám a figyelmet a KB nem a külvilág elháríthatatlan hatásaira, az égiek rossz kedvére kivánja irányítani, ha­nem arra, hogy igen fontos teendőnkben bizonyultunk következetlennek, lassúnak. így a termelési szerkezetről megszületett, a VII. ötéves tervben rögzített feladatok vontatottan haladnak, az irányítás munkája elmarad a kívánalmaktól, a döntési mechanizmus változatlanul nem alkalmazkodik eléggé a mai helyzethez. Az irányítás in­tézményeinek korszerűsítése — például a vállalati pj irányítás — még nem hozott fordulatot az iparban, noha már mutatkozik egy-két sikeres vállalatnál, hogy van fantázia, perspektíva a vagyonérdekeltség fokozásában, az önállóbb, vállalkozó szellemű vezetésben. (Erre az utóbbira egyébként éppen a szövetkezeti ipar hozott fel élénk bizonyítékot az idén: ebben a szektorban régóta érvényesült a szövetkezeti tulajdonnal szembeni nyíltabb és közvetlenebb felelősség, a termelési eszközök felhasz­nálását — a lehetőségek aktívabb kiaknázását mutatja, •hogy a szövetkezeti ipar 1986-ban is mintegy nyolc szá­zalékkal növeli teljesítményét, jelentős az exporttöbblete is.) A nyilvánosságra hozott közleményből kiderül, hogy az 1985—86-os esztendők tehát nem egyszerűsítették, éppen ellenkezőleg, bonyolították, nehezítették a társadalom feladatait. Nem készülhetünk könnyebb esztendőkre — adósai vagyunk önmagunknak. A kritikus helyzetértéke­lés nem hagy kétséget afelől sem, hogy 1987-ben min­denképpen meg kell tömi ezt a rossz tendenciánkat. En­nek — ha javul a társadalom aktivitása, s következete­sebb lesz önmagával szemben — a feltételei* adottak, a VII. ötéves tervben, illetve a XIII. kongresszuson elha­tározott irányok helyesek, programja érdemes a köve­tésre. Ismét határozottan megfogalmazta a KB — nincs szükség új keretekre, a gazdaságpolitika új nyomvona­lára — arra viszont igen, hogy a kialakult helyzetben újragondoljuk feladatainkat, azok sorrendjét és súly­pontjait. Milyen válaszokat ad erre a kérdésre a KB? Elsősor­ban a legfontosabb: folytatni kell a gazdaság élénkítését, de csak ott, ahol ezt a világpiaci és a hazai feltételek indokolják. Végre érvényt kell szerezni — társadalmi érdekből —, hogy a termelés eszközei, a munkaerő és a tőke oda áramoljon, ahol az a legnagyobb hasznot hajtja, ahol a legtöbb nemzeti jövedelmet képes létrehozni. (Er­re határozatok sokaságát dolgozták ki az irányító szer­vek és a vállalatok, ám ezek végrehajtása késik.) Most lendületet kell adni a szelektív fejlesztésnek és — te­gyük azonnal hozzá — a visszafejlesztésnek is. A KB politikai támogatást nyújt a kényes és felelős­ségteljes munkához azzal, hogy a nem hatékony tevé­kenységek felszámolását, illetve ahol az lehetséges — át­alakítását, „feljavítását” javasolja. (Ehhez van már meg­felelő eszközrendszer, remélhetően a szanálási szerve­zet, az életbe lépett csődeljárás megfelelően működik majd, s a gyakorlatban is megvalósítja az oly sok mun­kával kidolgozott elveket.) A második: az életszínvonal alakulását a teljesítménynek kell meghatározni. Ez igaz legyen a konkrét termelői területen: csak annál a vál­lalatnál növekedjen a fizetés, az életszínvonal, ahol nye­reséges a termelés, ahol produktív a kollektíva. Nincs más lehetőségünk az adott helyzetben, mint a differen­ciálás következetes alkalmazása. Központi támogatást nem szabad arra igénybe venni, hogy a gyenge ered­ménnyel dolgozó cégeket megmentsük, újabb és újabb időszakokra kivételezéssel, preferenciákkal enyhítsük anyagi problémáinkat. Ügy tűnik — egységes társadalmi közhangulat alakult ki a fegyelem, a szilárdabb érték­rend megteremtéséhez, a sajnos terjedő nagyvonalúság megfékezésére. Ebben is segíthet a jobb jövedelempoli­tika, az, ha a pénzhez jutás feltételeit szigorítjuk. Világosan kell látnunk: minderre nemcsak kipróbált elvek, s több területen sikeresen működő gyakorlatunk indít, hanem az is, hogy a növekedéshez szükséges for­rásokat nem szabad elfecsérelnünk, azokra sokkal job­ban kell vigyáznunk, mint eddig. És ebből származik a harmadik fontos követelmény: a fontos határozatok, a társadalmi előrehaladást szolgáló programok megvalósí­tásához az irányítást is tovább kell javítani. a KB kiáll amellett, hogy a megtett és megteen­dő lépések ne formálisak, hanem érdemiek legye­nek. 1987-ben működni kezd az új bankrendszer, a már említett eljárás a vállalatok gondjainak rendezé­sére, sokat várunk a személyi és jövedelmi adózástól, illetve a hozzáadott érték alapján számoló vállalati adó­zástól. Van tehát mozgástér, van eszköz azok kezében, akik cselekedni akarnak és tudnak. Matkó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom