Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-21 / 274. szám
NÉPÚJSÁG 1986. november 21., péntek Szavazzon az év újságírójára! Kedves Olvasó! Minden bizonnyal önnek is van kedvenc újágirója. Olyan szerző, akinek írásaira az átlagosnál nagyobb figyelmet fordít, s akinek nevére, vagy az általa feldolgozott témákra jobban emlékszik, mint másokéra. Most, a magyar sajtó napjához közeledve, keressük az év legnépszerűbb Békés megyei újságíróját. Segítsen eldönteni. melyik munkatársunkat, illetve melyik munkatársunk írásait ismerik es szeretik a legtöbben. Kérjük, szavazzon az újságíró nevének, vagy neve betűjelének (szignójának), esetleg egy-egy emlékezetes eíkk rímének, vagy az írás jellemző mondanivalójának feltüntetésével. Javaslatát lehetőleg nyílt levelezőlapon küldje be szerkesztőségünk címére (5601 Békéscsaba, pf. 111.) legkésőbb december 3-ig. A lap címoldalára írja rá: Az év újságírója. A legtöbb szavazatot elért újságírót a sajtónapon ötezer forint pénzjutalomban részesíti a szerkesztőség. Azok között az olvasóink között pedig, akik az év újságírójára adták voksaikat. három darab egyéves Népújság-előfizetést sorsolunk ki. Gyermekvédelmi ankét Gyulán Tegnap délelőtt bensőséges ünnepségen köszöntötték megyénk. és Békéscsaba tanácsának vezetői a Perutól a Szovjetunióig, Franciaországtól megyénk aprófalvaí- ig ismert és népszerű Napsugár bábegyüttes vezetőjét, a Megyei Művelődési Központ főelőadóját, Lenkefi Konrádot. Ötvenedik születésnapja alkalmából a nemzetközi hírű bábművészt dr. Becsei József, a megyei tanács és Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötték, majd dr. Pap István, az MMK igazgatója fejezte ki jókívánságait. A Napsugár bábegyüttes ezekben a napokban spanyolországi vendégszereplésre készül. Fotó: Kovács Erzsébet Beszélnünk kell róla: Tbc — tüdőrák — hörghurut November 19-én délután Gyula Város Tanácsának Művelődési Bizottsága Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottsága gyermekvédelmi ankétot szervezett a városi tanács nagytermében. Az összejövetel fő célja: olyan fórum biztosítása, ahol mindazok, akik felelősséget éreznek a hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetű gyermekekért, s közösen részt vállalnak a feladatokból, elmondhassák gondjaikat, terveiket. Elsőként dr. Szigeti Zoltán tanácselnök-helyettes, az albizottság elnöke beszélt a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetéről. Többek között elmondta, hogy a legfőbb veszélyforrásokat az alkohol mértéktelen fogyasztása, a felelőtlen családalapítás és a -szülők túlterheltsége jelenti. Meg kell akadályozni, hogy a szabad idejükkel mit kezdeni nem tudó fiatalok — Ügy gondolom, mi jól tudtuk hasznosítani azt a másfél millió forintot, amit három évvel ezelőtt a kistelepülési bolthálózat felújítására kaptunk. Ehhez tettünk ugyanennyit saját anyagi forrásainkból. így vált lehetővé, hogy az utóbbi években Szarvas város külterületén, illetve Békésszentand- •ráson, Csabacsüdön, ör- ménykúton 13 kiskereskedelmi és vendéglátóegységet korszerűsítsünk. Nagy József né, az áfész elnöke kezdte így tájékoztatóját azon a megbeszélésen, melyen Szarvas város és a környékbeli községek párt- és tanácsi vezetői vettek részt. Aligha volna érdemtelen követni az elnökasszony részletekbe menő számvetését. De még inkább azt a dilemmát, hogy a Szarvas és Vidéke Afész igazgatóságának mekkora gondot okozott a felújításra és korszerűsítésre váró egységek kiválasztása. Érdemes lenne szólni arról is, hogy az utóbbi öt évben — túl a kistelepülések bolthálózatának rekonstrukcióján — mennyit költött az áfész a nagyobb egységek rendbe hozására, felújítására. És itt mindenekelőtt ä patinás Árpád Hotelre gondolunk, melynek étterme, presszója, önkiszolgáló részlege szépült meg, lett igazán városi színvonalúvá. Az úgyszólván csak felvillantott hálózatfejlesztés helyett azonban essék itt szó inkább arról, hogy miként ítélték meg a közvetlen hangvételű tanácskozáson a város és a környékbeli községek párttitkárai, tanácsi vezetői a Szarvas és Vidéke Áfész ilyen irányú erőfeszítéseit. Valamennyi résztvevő azzal kezdte mondandóját, csoportosan csavarogjanak. Ennek érdekében igyekeznek létrehozni egy szeszmentes diáktanyá.t és más klubokat. A gyámhatóság mellett az iskolák és a munkahelyek is részt vállalnak az ifjúság- védelmi munkából. Ezek után a Hazafias Népfront családvédelmi tevékenységéről hallhattak beszámolót a jelenlevők dr. Perjési Klára, a- HNF városi bizottsága alelnökének előadásában, öt követte dr. Árvái József né gyermekvédelmi szakfelügyelő, aki a veszélyeztetett tanulók beiskolázásáról és pályaválasztásáról beszélt. Végül a nevelési tanácsadó család- gondozói, prevenciós tevékenységéről Rozsnyai Katalin pszichológus; a fiatalkorúak bűnözéséről pedig dr. Zleovszki Mátyás rendőr- kapitány számolt be az ankét résztvevőinek. (—cs —e) hogy a szövetkezet szinte erején felül próbált lépni a boltok és vendéglátóegységek szebbé, kulturáltabbá tételében és a jobb áruellátásban. Különösen vonatkozott ez a megállapítás az utóbbi három évben - végbement kistelepülési bolthálózat rekonstrukciójára. Az elismerő szavakat korántsem a mindenáron való udvariasság szülte^ Sokkal inkább az a tény, miszerint e települések párt- és tanácsi vezetői nap mint nap látták — esetenként segítették is — a szövetkezet ez irányú próbálkozásait. így aztán az sem tűnt túlzásnak, amikor az egyik tanácsi vezető azt mondta: jobban együtt kell gondolkodni a szövetkezettel. Egy másik felszólaló — miközben tiszteletre méltó törekvésnek mondotta az áfész hálózat- fejlesztését — annak a véleményének adott hangot, hogy a kistelepüléseken az alapvető gondok megoldódtak. Volt olyan felszólaló, aki azért mondott köszönetét az áfész vezetőinek, mert ugyan tudják, hogy a kistelepüléseken levő boltok egy részének üzemeltetése nem gazdaságos, az ott élő emberekért azonban vállalják ezt. Az elismerő szavak közepette azonban sok szó esett ezen a megbeszélésen a további hálózatfejlesztési gondokról is, melyekről az elért eredmények ismeretében sem feledkezett meg Nagy Józsefné, a szövetkezet elnöke. Minden bizonnyal az őszinte hangvétel teremtett olyan helyzetet a megbeszélés befejeztével, hogy Szarvas város és a települések párttitkárai, tanácselnökei további és még nagyobb segítséget ígértek a szövetkezetnek. Balkus Imre A tüdőgyógyász-hálózat feladata a nem tbc- és tüdőbetegségek felkutatása, gyógykezelése és gondozása is. Sajnálatos tény, hogy a fejlett országokban és nálunk is nő a tüdőbetegségek gyakorisága. E témát nemrégiben megtárgyalta a megyei társadalombiztosítási tanács testületé a gyulai tüdőkórház szakembereinek tájékoztatója alapján. A hazai adatok elgondolkodtatóak: míg 1970-ben 100 ezer ember közül 308 volt tüdőbeteg, addig tavaly már 1359. A nagyarányú növekedés nemcsak a betegség szaporodását jelzi, hanem a hatásosabb kutatómunka, a komi felismerés következménye. Az új tbc-s betegek száma 100 ezer lakost számítva átlagosan 43 az országban, megyénkben pedig 34. Jelenleg Békésben 515 tbc-s beteget tartanak nyilván. A már panasszal jelentkező megbetegedett embereknél kiterjedt elváltozások tapasztalhatók. Az országos adatok alapján az életet legfőképpen a keringési és a daganatos betegségek veszélyeztetik. Ezek a közvetlen környezetre nem jelentenek veszélyt, a tbc viszont már tünetmentes időszakban is lehet fertőző. A legjobb esetben 13—15 hónap telik el a betegség felfedezésétől a gyógyszeres kezelés befejezéséig. Még ezután is 2 évig nyilvántartják, ellenőrzik a visszaesés veszélye miatt a gondozottakat. Komoly veszélyt jelentenek a felelőtlen, esetleg a lumpen elemekből kikerülő betegek, akik nem törődnek azzal, hogy ők sem gyógyulnak, és másokat is megbete- gíthetnek. A tbc-sek esetében a lehetséges táppénzes idő 2 év. Előfordulhat a betegség nagymértékű, szervezetet károsító hatása, amelynek következménye a rokkanttá nyilvánítás. A tbc-s betegeket a tüdőgondozók nyilvántartása alapján, bizonyos feltételek megléte esetén anyagilag segélyezi a társadalombiztosítás. A tbc kialakulása megelőzhető az egyébként kötelező BCG-oltással, a rendszeres szűréssel, a beteg környezetének állandó ellenőrzésével, a felvilágosítómunkával. Bármennyire nagy eredmény, hogy tüdőgyógyász orvosaink leküzdötték a pusztító népbetegséget, az Csütörtökön a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézetének vezetői és tudományos munkatársai szakmai napon tájékoztatták a hazai felhasználó vállalatok 300 képviselőjét kutatási eredményeikről és fejlesztési terveikről. Az intézetben húsz esztendeje fejlesztették ki az első hazai gyártmányú számftógéújabb fertőző források kialakulására figyelnünk kell. A nem tbc-s tüdőbetegségek közül leggyakoribb a tüdőrák, az asztma, az idült hörghurut és a tüdőgyulladás. A tüdőrák-megbetegedések számának rohamos növekedésében jelentős szerepe van a dohányzásnak. A betegek között ötször több a férfi, mint a nő és a 40 éven túliak a legveszélyeztetettebbek. A negyedik ikszet betöltő dohányzóknak ajánlatos lenne félévenként tüdőszűrő-vizsgálatra menniük a betegség korai felismerése miatt. A társadalombiztosítási tanács tagjai egyetértettek az orvosi javaslattal: nyilvános helyen, ahol egy időben sok ember tartózkodik, legyen tilos a dohányzás. Gondoljunk csak a passzív dohányosok kiszolgáltatott helyzetére! Az idült hörghurut kialakulásának is lehet oka a dohányzás és a levegő szennyezettsége. Évek múltán az pedig nehéz légzéshez, majd szívelégtelenséghez vezethet. A hörgöasztmás betegek felderítése, nyilvántartása, gondozása, gyógykezelése rendszeres és biztosított. Az asztmások sokszor egész életükön át gyógyszert szednek, amelyek egy részét a megyei tüdőgyógyász szakfelügyelő írhatja fel, és a beteg ingyen kapja meg. Fokozott megértést, tapintatot érdemelnek környezetüktől a hirtelen fellépő fulladásos rohamban szenvedők. A tüdő- gyulladások szerencsére ritkán, de rövid idő alatt életveszélybe sodorhatják a betegeket. Ilyenkor feltétlenül kórházi kezelésre van szükség. Békés megyében a tüdőgondozók 119 betege lett rokkantnyugdíjas, a táppénzes napok száma 81 709 volt. Kilenc tüdőgondozó, öt stabil s három mozgó ernyőképszűrő állomás szolgálja a gyógyítást, a megelőzést. A fekvőbetegeket Gyulán, a megyei kórház öt tüdőgyógyászati osztályának 260 ágyán gondozzák. Természetesen az egészségügyiek minden ténykedése kárbavész, ha mi nem vigyázunk a magunk és mások egészségére; féktelenül és tapintatlanul cigarettázunk, elhanyagoljuk a tüdőszűrést, a levegőben szanaszét köhögünk és tüsszentünk. B. Zs. pet. Az idén már a csúcstechnológia körébe tartozó berendezésekhez szállítottak, a nemzetközi tudományos élet által is nagyra értékelt. számítógépes hálózati rendszereket. Nagy elismerést kiváltó számítógépes rendszert szereltek fel a Halley-üstökös megfigyelésére indított Vega űrszondákra is. fl szarvasi áfész hálózatfejlesztéséről Számítógépek csúcstechnológiákhoz Mit ér a munkaerő? A munkabér egyre kevésbé tekinthető napjainkban a nyújtott gazdasági teljesítmény ellenértékének, vagy akár a munkaerő árának. Mindinkább a munka és a munkakörülmények elviselésének ellenértéke. Az egyes munkakörök, az egyes szakmák közötti kereseti arányok már-már alig hozhatók összefüggésbe a munkateljesítményekkel, a végzett munka gazdasági eredményességével. Előtérbe kerültek a kereseti arányok alakulása szempontjából a dolgozó által hozott „áldozat” tényezői, tehát az, hogy az adott munkakörben, szakmában mit kell neki elviselnie. Számos olyan bérelem, amely korábban „eltérítő” volt, mostanra beépült a természetes bérelemek közé: most már nem tartozik, hanem alakít. Például mindenütt — és le nem alkudha- tóan — meg kellene fizetni azt, ha valaki nehéz fizikai munkát végez, legyen bár ez a munka a legprimitívebb. Jár neki egy többlet, mint a sportolónak a kalóriapénz. Jelentős bértöbblet jár annak, aki egészségre ártalmas munkát végez, hiszen ő gyorsabban „elkopik”, mint más. Rendkívüli módon viszo- lyog a mai fiatalság az unalmas, monoton munkától. Mindenki szeretne szép, érdekes munkát végezni. Aki mégis vállalja a lelkileg is fárasztó, egyhangú munkát három műszakban, azt bizony egyre jobban meg kell fizetni. Sok még az olyan munkakör, amelyet a társadalom lenéz. Itt a bérbe bele kell tenni egy kis presz- tizspótlékot — nem is olyan kicsit. Nem nagyon szeretnek az emberek több műszakban dolgozni. Adni kell nekik műszakpótlékot. Nem csoda, ha azok, akik sokat tanultak, nagy felelősséget vállalnak, magasabb beosztásban vannak, felháborodnak az előbbiek magas keresete miatt. Miért keres egy tízéves gyakorlattal rendelkező beosztott mérnök három-négyezer forinttal kevesebbet. mint egy tízéves gyakorlattal rendelkező vájár? Hát azért, mert az ő bérében levő felelősségi és továbbtanulási pótlék együttesen is lényegesen kisebb, mint a vájár keresetében lévő kalóriapénz, szervezetének gyorsabb elhasználódására, műszakpótlék, veszélyességi pótlék. Lehet erre azt mondani, hogy „felborult az értékrend”. De lehet azt is mondani — én ezt mondom —, hogy megváltozott a bér jellege: nem a végzett munka mennyisége és minősége a fő bérmeghatározó elem. Amit már az ’50-es években is nehezen értettem, az, hogy a szocializmusban a munkabér nem a munkaerő ára, hanem a végzett munka díjazási formája. összesen annyi bér fizethető ki, amennyi a nemzeti jövedelem fogyasztási alapjából jut. De mivel az aranytojást tojó tyúkot valóban nem szabad megenni, az országos munkabéralap csak óvatosan növelhető. Másként nem jut elég pénz a fejlesztés szin- tentartására, beruházásra, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésére. A szocialista bővített újratermelés menetének zavartalansága megkívánja, hogy a munka termelékenysége gyorsabban nőjön, mint a munkabér. A reálbérek — mondtuk — a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően állandóan növekszenek. Most már nem mondjuk. A reálbérek bizony hosszabb ideig csökkenni is tudnak! Sajnos. Ez persze nem jelenti, hogy most már a reálbércsökkenés „belefér” a szocializmusba, hanem arra figyelmeztet, hogy ez a csökkenés sokáig nem tartható. Különösen úgy nem, ha ez elsősorban a nagyüzemi munkásságot sújtja. A- munkaerőnek az elmúlt évtizedben kettős ára lett: feketepiaci és „fehérpiaci", másképp mondva: szabadáras és hatósági áras. A feketepiaci ár legalább kétszerese a „fehérpiacinak”. A munkaerő kettős ára és a munkaerőpiac kiegyensúlyozatlansága olyan érzetet alakított ki, hogy a szocialista szektorban és főmunkaidőben sok dolgozó számára az egyéni teljesítménynövelés vagy korlátozott, vagy értelmetlen. A kisvállalkozásban, kapott magasabb munkajövedelem csökkenti a nagyüzemben kapott bér vonzó erejét, a teljesítményhez bátortalanul igazodó keresetdifferenciálás ösztönző hatását, rontja a nagyipar munkaerőhelyzetét a sokoldalú, magas szakképzettséggel bi- ró, önállóan dolgozni tudó emberek elszívásával. A munkaerő kettős ára marxista ideológiánkba nem fér bele. Az persze természetes, hogy a kisvállalkozásokban kapott munkadíj valamilyen vállalkozói hasznot, kockázatfedezeti részt, esetleg csekély tőkejövedelmet is tartalmazhat. Nem tartható hosszabb ideig, hogy a korszerű technikát alkalmazó, jó hatásfokú nagyüzemi munka díja hatóságilag szigorúan ellenőrzött, visszafogott. ugyanakkor a félig- meddig magánjellegű tevékenységek — még ha oly nélkülözhetetlenek is — tel- jesítményegységre jutó munkadíja gyorsan emelkedő, a munka szerinti elosztás elvét megvalósító. Olyan vállalati jövedelem- és keresetszabályozás kell, amely mellett a munkás — megfelelő teljesítmény és hatékonyság esetén — a jól prosperáló nagyüzemben is feltétlenül megtalálja a számítását. Növelni kell minél előbb az állami nagyüzemek munkaerővonzó és -megtartó képességét, átlagteljesítmény- és bérszin- vonal-növelő lehetőségét. Változik a világ, s benne elveink tartalma. Ami igaz volt fél évszázaddal ezelőtt, ma már nem biztos, hogy igaz. Aki pedig megmarad a régi tantételeknél, a teljesít- •mény szerinti bérarányok elméleténél, az nem értheti világunkat, és világunk sem fogadja be őt. A munkaerő „árának” megítélésében igazodni kell a munkaerőként szereplő emberek gondolkodásához, munkájuk ellentételének megváltozott értékeléséhez, életük új minőségét kifejező igényeihez. Dr. Pirityi Ottó Elsőbbséget kapnak a kistelepülések A művelődési otthonok tevékenységéről, munkájuk fejlesztésének lehetőségeiről, legfontosabb tendenciáiról programtervezetet dolgozott ki a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya. A tervezet fokozott figyelemmel foglalkozik a kistelepülések intézményeivel. Az országban mintegy ezer kisebb művelődési ház, klub- könyvtár működik és fontos, hogy ezek képesek legyenek kimozdulni a jelenlegi holtpontról. Ezért a felújításoknál, a korszerűsítéseknél, az új művelődési otthonok létesítésénél a jövőben a kistelepülések, a városi lakótelepek elsőbbséget élveznek. Az előterjesztésben foglaltak szerint minél hamarabb el kell érni, hogy az országban egyetlen település se nélkülözze a közösségi összejövetelekre és tevékenységre alkalmas helyiséget, ahol állandóan jelen van a könyv, a sajtótermék és a mozgókép.
