Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-18 / 271. szám
Mirelitbrokkoligyár NÉPÚJSÁG Ülésezett a családpolitikai fórum Békéscsabán ülésezett november 17-én a megyei családpolitikai fórum. Az első napirendi pontban a fórum résztvevői a Békéscsabai Kötöttárugyárban dolgozó nagycsaládosok helyzetéről hallhattak tájékoztatót. A gyár ez évben 140 600 forint segéllyel támogatta a rászorultakat. Annak ellenére, hogy lehetőségeik igen korlátozottak, igyekeztek minél több alkalmat teremteni a nagycsaládosok üdültetésére a szanazugi nyaralóban, valamint a mátrafüredi és hajdúszoboszlói bérleményben. Az üzemegészségügyi ellátás terén sokat léptek előre, hiszen főfoglalkozású üzemorvos, fogászati és nőgyógyászati szakrendelés áll a dolgozók rendelkezésére; évente biztosítják a tüdő- és rákszűrést. Az egészségügyi nevelőmunkában sok feladatot vállalnak magukra a vöröskeresztes aktívák, akik az egyedülállókat és nagy- családosokat is patronálják. A gyár 65 személyes napközi otthonos óvodát üzemeltet. A nagycsaládos és gyermekeiket egyedül nevelő anyák részére biztosítják az egy műszakos munkarendben való foglalkoztatást. Lakásvásárláshoz, illetve -építéshez kölcsöntámo- gatást ajánlanak fel; 1985- ben például 552 000 forintot fordítottak e célra. A köz- művelődési bizottság — a tanulási és továbbképzési lehetőségek biztosításán túl — igyekszik a nagycsaládos dolgozókat gyermekeikkel együtt bevonni a szabadidős programokba. A második napirendi pontban a fórum véleményezte a decemberi megyei tanácsülés elé kerülő, tanácsi szervek családpolitikai tevékenységéről szóló előterjesztést. A bejelentéseket és hozzászólásokat követően a jelenlévők összeállították jövő évi munkatervüket. (gém) Mirelit brokkoli készítésével bővíti tevékenységét a Dunakeszi Hűtőház. A karfiolhoz hasonló és a nyugateurópai piacon igen keresett zöldség feldolgozásához, az új mosó, előfőző és fagyasztó berendezések beszerzéséhez 50 millió forintos beruházásra van szükség, amelyet részben bankhitelből fedeznek. A brokkoli termesztésére hat mezőgazdasági nagyüzemmel kötöttek megállapodást. Ezek a gazdaságok fantáziát látnak az új zöldségféle termesztésében, azonban nincs benne tapasztalatuk. Ezért a gyár azzal sietett segítségükre, hogy beszerezte számukra az ezzel kapcsolatos dokumentációt a Miskolci Hűtőháztól, amely már régebben foglalkozik a brokkoli termeltetésével. Terveik szerint jövőre már 40 vagon brokkolit dolgoznak fel a dunakeszi gyárban, s a fagyasztott zöldség zömét exportálják. Helyreállítják az izraelita temetőt A békéscsabai izraelita temető állapota fokozatosan romlott az elmúlt években. A megyeszékhely temetői az egyházak kezelésében vannak. Az izraelita lakosságot a II. világháborúban óriási vérveszteség érte, s a háború után a hitközség megszűnt Békéscsabán, így a temető tulajdonképpen kezelő nélkül maradt. A városi tanács — pénz híján — csak a temető gyomtalanításával és az auschwitzi emlékmű helyreállításával tudott foglalkozni. Ráadásul a temetőt a garázdák is többször feldúlták. A sírköveket ledöntötték, összetörték, több értékes követ elloptak. Néhányan, akik elszármaztak Békéscsabáról, de családtagjaik az itteni izraelita temetőben nyugszanak, elhatározták, hogy társadalmi bizottságot alakítanak, 'amely megszervezi a temető felújítását és későbbi állag- megóvását. A bizottság a múlt évben megalakult és felvette a kapcsolatot a városi tanáccsal. Az izraelita hitközség 80 ezer forintot ajánlott fel, a városi tanács 108 ezer forinttal támogatja a helyreállítást. A bizottság az elszármazottak adakozása útján is pénzhez jutott. A munkák megszervezését a tanács városfejlesztési és lebonyolítási irodája társadalmi munkában vállalta. A terveket Hudecz István építészmérnök és Ivies Iván statikus-tervező készítette el, részben társadalmi munkában. Az izraelita temető jelenleg nyitott, a ligeti katolikus temető felé néző oldala egy vasbeton emlékfalat kap, amely két oldalt magas díszkerítésben folytatódik. Az emlékfa.1 elé kerül egy minora, a zsidóság egyik ősi jelképe, a hétágú gyertya- tartó. Az emlékfal és a sétány közötti területen kegyeleti parkot alakítanak ki. Ennek gondozását a város magára vállalta. A temető felújítása és az emlékfal építése a hét közepén elkezdődött és jövőre fejeződik be. A munkát segítik a 811-es és a 635-ös szakmunkásképző intézet, valamint a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola pedagógusai és tanulói. Az is tény, hogy a kivitelezés teljes költsége még nem áll rendelkezésre. A szervezők bíznak további társadalmi felajánlásokban. Lesz-e elég ródli? November közepe van, s bár mi, alföldiek csak a nagy hidegből és persze a naptárból tudjuk, hogy itt a tél, az első hó napokon belül lehullhat. A téli sportok szerelmesei ilyenkor már izgatottan várják, mikor szedhetik elő a szekrény mélyiből kedvenc korcsolyáikat, síléceiket és a szánkót. Aki viszont újat akar venni, esetleg karácsonyi ajándéknak szánja, kap-e belőlük eleget; van-e mibői választani? Erről érdeklődtünk a megye néhány sportcikkeket árusító üzletében. Békéscsabán az Univerzál Áruházban háromféle síléc közül választhatnak a vásárlók, egy-egy fajtából sajnos csak 4 pár érkezett. Sícsizmák 36—40-es méretig kaphatóak, akinek ennél nagyobb kell, most hiába keresi. Jóval több komplett sí- felszerelés elfogyna, hiszen az iskolák, intézmények téli túráikhoz szívesen vásárolnának nagyobb tételekben. A vevők nagy bosszúságára lassan hat éve hiánycikk a kulcsos korcsolya, helyette a' cipővel egybeszerelt mű- és hokikorcsolyákat ajánlják. Ezek 36—42-es méretűek, az áruk pedig 990 és 1300 forint között van. Szánkóból van elég; a hagyományos faléces már megérkezett. a néhány éve divatba jött műanyag bob nem is várható. A gyulai Univerzál sport- és játékboltban csak a legfiatalabbak találnak maguknak sílécet, hiszen a készlet 1 méteres és 1 méter 20 centis darabokból áll. Az NDK import léceket 440—490 forintért kapják meg a vásárlók, a korcsolya ára pedig 1150 forint. Szánkóból egyelőre csak 1 méterest tudnak ajánlani, de várható egy kormányozható változat is, 800 forintért. A mezőberényi áfész, az orosházi Csillag és a mezőkovácsházi Delta áruházban csak szánkót vásárolhatnak a télen is sportolni vágyók; pontosabban még azt sem. Bár a rendelést mindhárom bolt leadta a gyártóknak, az októberre ígért szállítmányok még mindig nem érkeztek meg. Csak remélni tudjuk, hogy idén nem lesz ródlihiány! (gajdács) Kép: Fazekas László 1986. november 18., kedd A 75 éves Nagy Gyula köszöntése A megyei tanácson Gyulavári Pál fogadta Nagy Gyulát Fotó: Gál Edit Nagy Gyula ny. múzeumigazgató, néprajzkutató 75. születésnapját, negyvenéves múzeumi, néprajzkutatói munkásságát ünnepelték tegnap délelőtt Orosházán, a Szántó Kovács János Múzeumban és a városi könyvtárban. Az ünnepi délelőttön — melyen Békés és Csong- rád megye művelődési életének számos vezető személyisége megjelent — dr. Dankó Imre, a néprajztudományok kandidátusa, c. egyetemi tanár mondott ünnepi szavakat Nagy Gyula születésnapja alkalmából. A jelenlevők közül Mihály András, az Orosházi Városi Tanács elnöke, valamint Csizmadia Sándorné dr., a hódmezővásárhelyi tanács elnöke is átnyújtotta ajándékát Nagy Gyulának, aki megilletődött szavakkal, keresetlen vallomással fogadta az elismeréseket, az életpályáját dicsérő megnyilatkozásokat. Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára levélben köszöntötte Nagy Gyulát és juttatta el hozzá az ünnepelt nevével jegyzett emlékplakettet. Délután Békéscsabán Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke fogadta a 75. születésnapját ünneplő jeles néprajzkutatót. A fogadáson — melyen jelen volt Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese, s Köteles Lajos, a megyei tanács tudományos koordinációs bizottságának titkára is részt vett — baráti beszélgetés keretében köszöntötték Nagy Gyulát, aki hosszú, eredményes pályafutásának legjelentősebb állomásait elevenítette fel. Végül Gyulavári Pál a megyei tanács ajándékát nyújtotta át a 75 éves néprajzkutatónak. Jeles muzeológusunk és néprajzkutatónk szerzői estjét is tegnap este rendezték meg Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban. Az esten volt Nagy Gyula Négy évtized Orosháza múzeumában című, most megjelent könyvének bemutatása, melyre — a szerzővel való beszélgetés keretében — Szenti Tibor író vállalkozott. Nagy Gyula nem csak Orosházáé Vallomások az orosházi múzeumi alkotóműhelyről és megteremtőjéről 1939-ben Hódmezővásárhelyen születtem. Budapesten egészségügyi főiskolát végeztem és negyedszázada higiénikusként dolgozom. Ismertté azonban nem a szakmámban váltam, hanem a szocionéprajzi tudományos kutatómunkámmal. Az 1950-es évek elején kisgyermekként apám vitt el a vásárhelyi Tornyai János Múzeumba, ahol életre szóló barátságot kötöttem a történelem- és természettudományokkal: Galyasi Miklós művészettörténésszel, Péczely Attila folkloristával és megannyi képzőművésszel. Ekkor a néprajzzal még gondolatban sem foglalkoztam. 1959 nyarán biciklivel nekivágtam a vásárhelyi tanyavilágnak, hogy újra fölfedezzem szeretett, elhalt dédszüleim múltba süppedő tanyáját, ahol kisgyermekként feledhetetlen nyarakat töltöttem a kisparasz- tok világában. Ezek a tanyai bolyongásaim lassanként tűdatos gyűjtőutakká váltak, és szaporodni kezdtek az életmódkutatással, népi építészettel foglalkozó adataim. 1963-ban, majd 1968-ban, amikor megjelent Nagy Gyula „Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán”, illetve a „Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán” című kötete, ezek eljutottak hozzám, és figyelmesen végigolvastam őket. Olyan hatással voltak rám, hogy tollat ragadva, meleg hangú, gratuláló levelet írtam a szerzőnek. Elmondtam, hogy a vásárhelyi határban én is emlékeket gyűjtök az egykori paraszt- világról. Nagy Gyula fölvette velem a kapcsolatot. Előbb biztatott a néprajz alaposabb megismerésére, majd az anyagom földolgozására. Leveleink hetente váltogatták egymást, míg egy napon ott ültem az orosházi Szántó Kovács Múzeum irodájában, és szorgalmasan jegyezgettem mindazt, amely a gyűjtés és földolgozás, majd egy könyv megírásához szükséges. Hamarosan elválaszthatatlan, őszinte barátságot kötöttünk. Első írásaim ekkor már megjelentek a Csongrád Megyei Hírlapban, amelyek még magúkon viselték idős író barátomnak, Bibó Lajosnak vásárhelyi parasztszeretettől fűtött, lírai hangulatát. Nagy Gyula akkoriban a „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán” című kötetén dolgozott, és elhatározta, hogy lehetőséget ad nekem a könyvben való szerepléshez. így váltam munkatársává. 1979-ben már önálló kötettel jelentkeztem. ,,A tanya” című könyvem születésénél Nagy Gyula és Vargha László bábáskodtak. Az orosházi múzeum szűk igazgatói irodájában — mert ebben az intézményben mindig a szakma, a kiállítási tárgyak kapták a nagyobb teret — sokszor 4-5 személy is összefutott. Nemegyszer izzó hangulatú beszélgetések, szakmai viták folytak az egyenlőség jogán, mert valamennyien egymást tanítva, önműveléssel váltunk néprajzosokká. Az orosházi múzeum műhelyéből kikerülő könyvek szakmai elismerése jelzi, hogy ez az alkotókör mégsem dilettánsok gyülekezete volt! Szakemberek állandó vendégeink lettek, akik szigorú mércével bírálták, és lépésről lépésre segítették a munkánkat. Barabás Jenő, Bálint Sándor, Hajdú Mihály, Szabó Ferenc és sokan mások tartoztak e körbe. Az orosházi múzeumban az 1970-es években újszerű munka folyt. Nagy Gyula az egykori parasztlektorainak továbbképzésén dolgozott, hogy ők is önálló alkotómunkát végezzenek. Az volt a terv, hogy ezek a nehéz sorsú emberek önéletrajzukban megírják a néprajz számára pótolhatatlan értékű emlékeiket a hagyományos parasztéletről. Ekkor Nagy Gyula „segédje” lettem. Részletes gyűjtési útmutatót állítottam ösz- sze és megjelentettem a Honismeretben. Ebben tanácsokat, szempontokat adtam az önéletrajzíráshoz. Minden tőlem telhető eszközzel segítettem az alkotásban egyre jártasabban mozgó parasztokat. Csizmadia Imre szép könyvének megjelentetésében kapcsolatteremtést végeztem. Az önéletrajzírókkal a nyilvánosság elé léptünk. Városokban falvakban, kultúrházakban és könyvtárakban hangzottak föl a papírra rótt gondolatok. Mindig jókora, fogékony, többnyire hasonló sorsú tömeg hallgatta a fölolvasásokat, amelyek végén nyíltan bíráltuk és ösztönöztük alkotóinkat munkájuk teljesebbé tételére. Ezeket a felejthetetlen estéket is Nagy Gyula vezette. Neki köszönhető, hogy olyan kis lélekszámú' város esetében, mint amilyen Orosháza, egy tucat szorgos parasztember sikeresen befejezte önéletírását. Lelkesített ez az eredmény. A néprajz és szociológia megszerettetését Nagy Gyulának köszönhetem. Az orosházi múzeumban olyan alkotóműhelyt hozott létre, amely nem egy nagy múzeum számára is példa lehet. Büszke vagyok arra, hogy befogadtak, és Nagy Gyula tanítványának vallhatom magam, boldog, hogy barátjának tart. Később a szakmai szálak révén hasonlóan erős és tartalmas barátság kötött össze több alkotóval, elsősorban Hoffmann Tamással, Katona Imrével, Tárkány Szűcs Ernővel, Vargha Lászlóval és másokkal, de Nagy Gyula maradt a „varázsló”, aki delejes érintésével a népélet kutatásának szellemét sugározta belém. Amit szülővárosomban és megyémben * nem értem el, az egy testvéri szomszédvárosban beteljesült. Nagy Gyula a legnehezebb közös föladatok megoldásában is atyaként segített, mert nemcsak szakmai irányítást, hanem emberséget és lelkesedést nyújtott. Olyan volt ez az út számomra, mint egy sivatagi átkelés, amelyben ellankadva mindig őt láttam fő- lém hajolni, hogy az erőhöz szükséges bizalom utolsó kortyait megossza velem. A munkabírása pedig páratlan! Nem véletlen, hogy egy kis vidéki múzeumban országosan is elismert alkotók születtek. Szakírói pályám bármiként is alakul, az ő szelleme minden művem mélyén ott lesz, és elkísér életem végéig. Nagy Gyula nem csak Orosházáé és Vásárhelyé, ö hazai értékünk, akár alföldi tájunk, a puszta, amelynek fáradhatatlan kutatója. Igaz magyar emberként éli ma is tevékeny, kultúraépítő életét. Elfogódott soraim helyességét kortársaimnak, de főleg a jövő nemzedéknek lesz a föladata megítélni. szenti Tibor