Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

1986. október 7„ kedd Koszorúzás Aradon és Eleméren A megemlékezők egy csoportja az aradi vértanúk emlékművénél Fotó: Fazekas László (Folytatás az 1. oldalról) A 13 tábornok emlékoszlo­pa az idő előrehaladtával vi­ráglepelbe borult. Sorra jöt­tek a fiatalok, középkorúak és idősek. Egyesével, kettesé­vel, ritkábban nagyobb cso­portokban, letették virágjai­kat az égbetörő oszlop tövé: hez, vagy a hozzá vezető lépcsőhöz, és máris átadták helyüket a következőknek. A mellettem álló fiatalok például Brassóból jöttek. „Egy nap szabadságot vet­tünk ki, hogy eljöhessünk" — mondták, majd így foly­tatták: Tavaly is itt voltunk, és ha egészségünk engedi, jö­vőre is eljövünk. A beszél­getésnek egy kedves színfolt vetett véget. A Soproni Er­dészeti és Faipari Egyetem< egyenruhába öltözött diákjai díszsort álltak a lépcső két oldalán, miközben két tár­suk helyet keresett csokruk­nak. A szentendrei Petőfi Sándor művelődési ház ha­gyományőrző körének tagjai ugyancsak emlékezetes pil­lanatokat szereztek a jelen­lévőknek, de ők is csak rö­vid ideig időztek az emlék­mű talapzatánál. S ha a ma­gyarországiakról esik szó, találkoztunk csabaiakkal, gyulaiakkal és újkígyósiak- kal is. A szokásos értelemben vett ünnepi megemlékezés nem volt, de a hagyományoknak megfelelően helyi idő szerint 11 órakor — magyar idő sze­rint 10 órakor —, akkor, amikor 1849. október 6-án befejeződött á kivégzés, Szüts Pál bukaresti magyar nagykövet, Vékás Domokos kolozsvári magyar főkonzul és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé ko­szorút helyezett el az emlék­műnél. Korábban, a reggeli órákban az emlékművet meg­koszorúzta Gheorge Burdán, az Arad városi néptanács el­ső elnökhelyettese és Marian Dimulescu elnökhelyettes is. Békés megye lakossága ne­vében Szikszai Ferenc, a HNF megyei bizottságának titkára, Araczki János, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese, Szeljak György, az SZMT titkára, és Kozák Ferenc, a KISZ megyei bi­zottságának titkára koszorú­zott. Ezekben a percekben talán 1500-2000Ten lehettek az emlékmű körül. A legün­nepélyesebb pillanatokban elénekelték a Himnuszt. A megemlékezés a koszorúzá­sokkal nem fejeződött be, mert a következő órákban újabb és újabb emberek jöt­tek, letették virágaikat és indultak vissza a város felé. A Maros partja valóságos zarándokúttá vált a táborno­kok — 13 kivégzett tábornok közül 11-nek — földi marad­ványait őrző emlékműhöz. Lovász Sándor * * * A vajdasági Eleméren hét­főn koszorúzási ünnepséget tartottak. Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete október 6., az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója al­kalmából koszorút helyezett el Kiss Ernő tábornok sírján. A sírnál magyar nemzeti zászló lengett, s a jugoszláv néphadsereg katonái álltak díszőrséget. Az ünnepségen részt vettek a zrenjanini (nagybecskereki) városi-kör­zeti, valamint a helyi köz­ségi tanács képviselői. A hős honvédtábornok földi maradványai 1872 óta nyugszanak az eleméri csa­ládi kriptában. Az emlék­hely márványtábláin a ma­gyar felirat mellett szerb- horvát nyelvű hirdeti: itt nyugszik Kiss Ernő tábornok, az osztrák önkényuralom el­leni 1848-as felkelés egyik kiemelkedő vezetője. «OOOOOOOCOOOÍOOOOOOOOOOOÍOÍOOOOOJOOOOOOOÖOOOOOOOOOÍ­nei lemez Jugoszláviában. Gondoltuk — ha ennyire várják, kérik — elfogy 10 ezer darab, s akkor vissza­jön a befektetett pénz. Százhatvanezer fogyott el. Eddig. Sokkal több kellene, hiszen Magyarországon talán ugyanennyi elfogyna a 3+2 első lemezéből, de jelenleg csak a feketekereskedelem — ahogyan ők mondják, a „sverc kommerc” — segít a magyar rajongókon. A le­mezt egyébként már Gábor Attilával csinálták, mert a sűrű fellépéseket Hajdúk János nem tudta egyeztetni munkájával. A többieknek is választaniuk kellett. Mind­annyian kiléptek a munká­ból. Viszont az együttesből kimaradt Táncos Lajos, mert ő adminisztratív okok mi­att egy ideig még nem kap­hat útlevelet. A magyaror­szági fellépések egyre gyako­ribbak, Baján például öt koncertet tartottak egyvégté- ben) Schpőr Helmuth lett a basszusgitáros. A fellépése­ken velük tart Schön Ignác is, és az elmúlt hetekben az akadémiát végzett Burai Ká­roly is csatlakozott klarinét­jával, szaxofonjával az együtteshez. — Akárhogy számolom, ti most heten vagytok... — Nem az infláció miatt van — mondja Gyula moso­lyogva —, s emiatt nem vál­tozik a nevünk sem. Burai Károly beleszól, hogy megmagyarázza. Ezzel azt szeretnék, ha a kazettán hallható teljesebb hangzás szólna a koncerten is. A többiek lehurrogják. — Ne sokat beszélj. Még az sem biztos, hogy beve­szünk. Új lemez és Ronkurrencia — Inkább mutatok vala­mit — vált témát Zoltán. Zsebéből elővesz egy kazet­tát, magnó kerül elő, s már­is szól a készülő 3+2-anyag. Petőfi: Fa leszek, ha fának vagy virága után Házunk tetején zsuppfedél van, az­tán Hej de kutya jó ked­vem van. Saját szám ejen nem lesz. A harmadik lemez viszont csupa saját szerze­ményből áll. — Addig még sok minden ' történhet — állítom meg ter­veiket. — Hiszen mióta ilyen sikeretek van, jelentkezett a konkurrencia... — Mindig is volt, csak most már ők is lemezeket csinálnak — bólint rá Gyu­la. — Jön az Echo meg a Sógor együttes. S ők profib­bak is. De azt hiszem, ne­künk van egy ütőkártyánk. Van bennünk valami esetle­ges, és vonzóan amatőr. Aki hall minket, nem szenved kisebbségi érzésben. S mer velünk énekelni. — Végül is most bőven van időtök a gyakorlásra, fő munkátok a zene. Kár volna a hamvas amatőrségre hosszú távon építeni. Utolér­hetitek a képzettebbeket, Zo­lit meg Károlyt. — Szálljanak le ők a mi szintünkre!... De komolyra fordítva a szót, kapaszko­dunk mi utánuk. Az első le­mezen Jánost még segítette a dobgép. A másodikon már valóban csak ő dobol. De azért olyan nagyon sok időnk nincs a gyakorlásra. Meghí­vás meghívás hátán. Tudom, hogy a gázsitok a menő együttesekével azonos. Mégis, ma is gyakran játsz- tok lakodalomban. Hogyan tudják ezt kifizetni? •oeo <=>? — Ott olcsóbbak vagyunk — válaszol János. — Ugyan ott hatszor annyit kell mu­zsikálni, de mi azt szeret­jük, az a világunk. Három napig tudunk úgy játszani, hogy még csak refrént sem ismétlünk. Lassan búcsúzkodunk. Megegyezünk abban, hogy másnap találkozunk az Új­vidéktől 6 kilométerre lévő Bukovacban. Ott végzik az utolsó simításokat a lemezen egy maszek stúdióban. Másnap kora délelőtt ka­paszkodók fel a kis hegyi falu útján. A Marsall Tito 100. szám, régi parasztház. Itt volna a stúdió? Az osz­lopos, íves tornácon - szőlő fut, hátul ódon raktárépület. Ismerős dallamok szűrődnek ki. Benyitok. A raktár belül­ről ezer apró ötlettel alakult át stúdióvá. Puha takarók borítják a padlót, néhol a falat is. A 100 éves zár és a rdgli jól megfér a keverő­pulttal. Hogy egy ilyen stú­dió hogyan jön létre, az kész regény, de én már semmin sem csodálkozom, - mióta megtudtam, hogy Jugoszlá­viában nem tilos a házipá- linka-főzés és -eladás. A technikai berendezések több mint 70 ezer nyugatnémet márka értékben Japánból, Amerikából és Nyugat-Euró- pából szüremlettek be idáig. Irány a nagyvilág! A 3+2 szenved. Fejük el­vész a fülhallgató alatt. Épp a Zöld mező című örökzöl­det kell újra elénekelniük, mert múltkor nagyon „szét­szedték” ' a szöveget. Ki-ki- szöknek az udvarra, nehezen találnak vissza az októberi verőfényből a stúdió művi­lágába. Egyébként nem sok részük lesz a télben. Decem­ber elején elutaznak Auszt­ráliába, s két hónapig ott lépnek fel. Aztán lehet, hogy Amerikába is átrepülnek. Mert ahol két magyar van, ott előbb-utóbb dal is szük­ségeltetik. Szóval: a mese folytatódik. Hiába, a hetes mesebeli szám. Hogy mi jut belőlük ne­künk, magyarországi magya­roknak? Két hónap múlva, ha sverc kommerc is úgy akarja, hallgathatjuk a má­sodik 3+2 lemezt vagy ka­zettát, és hely de csuda jó kedvünk lesz! Addig is: ne sirasson édes­anyám, barna kislány vissza­jövök. Magyarul: hoppsza! Ungar Tamás Kitüntetési ünnepség a megyei tanácsnál (Folytatás az 1. oldalról) „Békés Megye Tanácsának Czabán Samu-díját” az alsó tagozatos nevelő-ok­tató munka területén vég­zett kiemelkedő munkájáért Busáné Szombath Erzsébet, az eleki általános iskola ve­zető szaktanácsadója; a me­gye középiskolai matemati­kaoktatása területén végzett kiemelkedő munkájáért Uh- rin János, a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium szak- tanácsadója; vezetői, szak­mai munkájáért, az egész megyére kisugárzó gyógype­dagógiai tevékenységéért dr. Papp Mihály, a Gyulai Gyógypedagógiai Intézet igazgatója; kiemelkedő ne­velői, oktatói munkájáért, a közéletben végzett aktív te­vékenységért az Orosházi József Attila Általános Is­kola alsó tagozatos munka- közössége kapta. „Békés Megye Tanácsának Közművelődési Díját” a közművelődés területén végzett kiemelkedő szerve­ző, irányító munkájáért Cse- pelényiné Fekete Márta, a Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztályvezető­helyettese; Pál Miklósné, a Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese kapta. „Békés Megye Tanácsának Mokry Sámuel-díját” a megye mezőgazdasági üze­meinek magas színvonalú termelési szakfelügyelete el­látásáért, koordinálásáért Hankó László, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető­helyettese ; irányítómunkája során a növénytermesztésben elért kimagasló eredménye­kért Makai János, az. Eleki Lenin Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet termelési főmérnöke; a gabonater­mesztésben elért kimagasló munkáért az Orosházi Álla­mi Gazdaság gabonatermesz­tési kollektívája kapta. „Békés Megye Tanácsának Mohácsy-diját" a megye kertészeti szakem­bereinek képzése terén ki­fejtett tevékenységéért és a hagyományok őrzéséért a gyulai Mohácsy Mátyás Ker­tészeti Szakközépiskola szak­mai kollektívája; a zöldség- termesztésben elért kima­gasló eredményeiért a Kon­dorost Egyesült Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet ker­tészeti főágazatának kollek­tívája kapta. „Békés Megye Tanácsának Művészeti Díját” kiemelkedő díszlet- és jel­meztervezői tevékenységéért Gyarmaty Agnes, a Békés megyei Jókai Színház vezető tervezője; alkotóművészi munkásságáért Koszta Ro­zália festőművész; irodalmi munkássága és művészet­szervező tevékenységéért dr. Kőváry E. Péter, a Népsza­badság Békés, Szolnok me­gyei tudósítója kapta. „Békés Megye Sportjáért” kitüntető díjat a sport terü­letén kifejtett társadalmi megbízatás önzetlen teljesí­téséért az Orosházi Munkás Testedző Kör Sportegyesület társadalmi elnöksége; több évtizedes sportirányító és sportot segítő tevékenységé­ért Székely László, a Szarva­si Vasas SC elnöke; a Bé­késcsabai Előre Spartacus SC labdarúgó-szakosztályá­ban kifejtett sportolói tevé­kenységéért és a klub iránti hűségéért Pásztor József, a Békéscsabai Előre Spartacus sportolója kapta. Pro űrbe Gyulán Hagyománnyá nemesedett már, hogy Gyulán a város felszabadulásának évforduló­ja tiszteletére „Gyula váro­sért” kitüntetést adnak át azoknak a kollektíváknak, illetve egyéneknek, akik legtöbbet tesznek a város politikai, gazdasági, társa­dalmi, kulturális életének fejlesztéséért. Tegnap, hétfőn délután a városi tanácsháza vb-ter- mében a kollektívák közül elsőként a Békés Megyei Ta­nács kórháza kapta meg a kitüntetést. Az indoklás szerint: „Városunk lakossá­gának életében igen jelen­tősi, hogy helyben juthat a magas szintű orvosi keze­léshez.” Különben az egész­ségügyi intézmény az idén ünnepli létesítésének 140. évfordulóját. „A termelőmunkában, a gazdasági építésben tettek­kel képviselik a párt politi­káját, erősítik a tömegkap­csolatokat. Az elmúlt 30 év­ben példás, önzetlen helyt­állásról tettek tanúbizonysá­got a városunkat ért elemi károk, természeti csapások alkalmával.” Ezért vehette át a kitüntetést most a Kun Béla munkásőregység. Eb­ben a kitüntetésben része­sült a város gazdasági, tár­sadalmi, munkásmozgalmi történetének feldolgozásában kifejtett tevékenységéért dr. Hunya Sándor nyugalmazott középiskolai tanár. A pa­raszti hagyományok ápolá­sáért, a város idegenforgal­mának fellendítéséért Sótyi János, a Munkácsy Terme­lőszövetkezet elnöke. Kima­gasló közéleti tevékenysé­géért, a város gazdasági, társadalmi, politikai, kultu­rális életének fejlesztéséért dr. Takács Lőrinc tanácsel­nök. A kitüntetéseket dr. Marsi Gyula, a városi párt- bizottság első titkára, a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tagja adta át. Kép. szöveg: B. O. A kitüntetett munkásőregység képviselője

Next

/
Oldalképek
Tartalom