Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-07 / 236. szám
1986. október 7„ kedd Koszorúzás Aradon és Eleméren A megemlékezők egy csoportja az aradi vértanúk emlékművénél Fotó: Fazekas László (Folytatás az 1. oldalról) A 13 tábornok emlékoszlopa az idő előrehaladtával viráglepelbe borult. Sorra jöttek a fiatalok, középkorúak és idősek. Egyesével, kettesével, ritkábban nagyobb csoportokban, letették virágjaikat az égbetörő oszlop tövé: hez, vagy a hozzá vezető lépcsőhöz, és máris átadták helyüket a következőknek. A mellettem álló fiatalok például Brassóból jöttek. „Egy nap szabadságot vettünk ki, hogy eljöhessünk" — mondták, majd így folytatták: Tavaly is itt voltunk, és ha egészségünk engedi, jövőre is eljövünk. A beszélgetésnek egy kedves színfolt vetett véget. A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem< egyenruhába öltözött diákjai díszsort álltak a lépcső két oldalán, miközben két társuk helyet keresett csokruknak. A szentendrei Petőfi Sándor művelődési ház hagyományőrző körének tagjai ugyancsak emlékezetes pillanatokat szereztek a jelenlévőknek, de ők is csak rövid ideig időztek az emlékmű talapzatánál. S ha a magyarországiakról esik szó, találkoztunk csabaiakkal, gyulaiakkal és újkígyósiak- kal is. A szokásos értelemben vett ünnepi megemlékezés nem volt, de a hagyományoknak megfelelően helyi idő szerint 11 órakor — magyar idő szerint 10 órakor —, akkor, amikor 1849. október 6-án befejeződött á kivégzés, Szüts Pál bukaresti magyar nagykövet, Vékás Domokos kolozsvári magyar főkonzul és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé koszorút helyezett el az emlékműnél. Korábban, a reggeli órákban az emlékművet megkoszorúzta Gheorge Burdán, az Arad városi néptanács első elnökhelyettese és Marian Dimulescu elnökhelyettes is. Békés megye lakossága nevében Szikszai Ferenc, a HNF megyei bizottságának titkára, Araczki János, a megyei tanács általános elnök- helyettese, Szeljak György, az SZMT titkára, és Kozák Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára koszorúzott. Ezekben a percekben talán 1500-2000Ten lehettek az emlékmű körül. A legünnepélyesebb pillanatokban elénekelték a Himnuszt. A megemlékezés a koszorúzásokkal nem fejeződött be, mert a következő órákban újabb és újabb emberek jöttek, letették virágaikat és indultak vissza a város felé. A Maros partja valóságos zarándokúttá vált a tábornokok — 13 kivégzett tábornok közül 11-nek — földi maradványait őrző emlékműhöz. Lovász Sándor * * * A vajdasági Eleméren hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak. Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete október 6., az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója alkalmából koszorút helyezett el Kiss Ernő tábornok sírján. A sírnál magyar nemzeti zászló lengett, s a jugoszláv néphadsereg katonái álltak díszőrséget. Az ünnepségen részt vettek a zrenjanini (nagybecskereki) városi-körzeti, valamint a helyi községi tanács képviselői. A hős honvédtábornok földi maradványai 1872 óta nyugszanak az eleméri családi kriptában. Az emlékhely márványtábláin a magyar felirat mellett szerb- horvát nyelvű hirdeti: itt nyugszik Kiss Ernő tábornok, az osztrák önkényuralom elleni 1848-as felkelés egyik kiemelkedő vezetője. «OOOOOOOCOOOÍOOOOOOOOOOOÍOÍOOOOOJOOOOOOOÖOOOOOOOOOÍnei lemez Jugoszláviában. Gondoltuk — ha ennyire várják, kérik — elfogy 10 ezer darab, s akkor visszajön a befektetett pénz. Százhatvanezer fogyott el. Eddig. Sokkal több kellene, hiszen Magyarországon talán ugyanennyi elfogyna a 3+2 első lemezéből, de jelenleg csak a feketekereskedelem — ahogyan ők mondják, a „sverc kommerc” — segít a magyar rajongókon. A lemezt egyébként már Gábor Attilával csinálták, mert a sűrű fellépéseket Hajdúk János nem tudta egyeztetni munkájával. A többieknek is választaniuk kellett. Mindannyian kiléptek a munkából. Viszont az együttesből kimaradt Táncos Lajos, mert ő adminisztratív okok miatt egy ideig még nem kaphat útlevelet. A magyarországi fellépések egyre gyakoribbak, Baján például öt koncertet tartottak egyvégté- ben) Schpőr Helmuth lett a basszusgitáros. A fellépéseken velük tart Schön Ignác is, és az elmúlt hetekben az akadémiát végzett Burai Károly is csatlakozott klarinétjával, szaxofonjával az együtteshez. — Akárhogy számolom, ti most heten vagytok... — Nem az infláció miatt van — mondja Gyula mosolyogva —, s emiatt nem változik a nevünk sem. Burai Károly beleszól, hogy megmagyarázza. Ezzel azt szeretnék, ha a kazettán hallható teljesebb hangzás szólna a koncerten is. A többiek lehurrogják. — Ne sokat beszélj. Még az sem biztos, hogy beveszünk. Új lemez és Ronkurrencia — Inkább mutatok valamit — vált témát Zoltán. Zsebéből elővesz egy kazettát, magnó kerül elő, s máris szól a készülő 3+2-anyag. Petőfi: Fa leszek, ha fának vagy virága után Házunk tetején zsuppfedél van, aztán Hej de kutya jó kedvem van. Saját szám ejen nem lesz. A harmadik lemez viszont csupa saját szerzeményből áll. — Addig még sok minden ' történhet — állítom meg terveiket. — Hiszen mióta ilyen sikeretek van, jelentkezett a konkurrencia... — Mindig is volt, csak most már ők is lemezeket csinálnak — bólint rá Gyula. — Jön az Echo meg a Sógor együttes. S ők profibbak is. De azt hiszem, nekünk van egy ütőkártyánk. Van bennünk valami esetleges, és vonzóan amatőr. Aki hall minket, nem szenved kisebbségi érzésben. S mer velünk énekelni. — Végül is most bőven van időtök a gyakorlásra, fő munkátok a zene. Kár volna a hamvas amatőrségre hosszú távon építeni. Utolérhetitek a képzettebbeket, Zolit meg Károlyt. — Szálljanak le ők a mi szintünkre!... De komolyra fordítva a szót, kapaszkodunk mi utánuk. Az első lemezen Jánost még segítette a dobgép. A másodikon már valóban csak ő dobol. De azért olyan nagyon sok időnk nincs a gyakorlásra. Meghívás meghívás hátán. Tudom, hogy a gázsitok a menő együttesekével azonos. Mégis, ma is gyakran játsz- tok lakodalomban. Hogyan tudják ezt kifizetni? •oeo <=>? — Ott olcsóbbak vagyunk — válaszol János. — Ugyan ott hatszor annyit kell muzsikálni, de mi azt szeretjük, az a világunk. Három napig tudunk úgy játszani, hogy még csak refrént sem ismétlünk. Lassan búcsúzkodunk. Megegyezünk abban, hogy másnap találkozunk az Újvidéktől 6 kilométerre lévő Bukovacban. Ott végzik az utolsó simításokat a lemezen egy maszek stúdióban. Másnap kora délelőtt kapaszkodók fel a kis hegyi falu útján. A Marsall Tito 100. szám, régi parasztház. Itt volna a stúdió? Az oszlopos, íves tornácon - szőlő fut, hátul ódon raktárépület. Ismerős dallamok szűrődnek ki. Benyitok. A raktár belülről ezer apró ötlettel alakult át stúdióvá. Puha takarók borítják a padlót, néhol a falat is. A 100 éves zár és a rdgli jól megfér a keverőpulttal. Hogy egy ilyen stúdió hogyan jön létre, az kész regény, de én már semmin sem csodálkozom, - mióta megtudtam, hogy Jugoszláviában nem tilos a házipá- linka-főzés és -eladás. A technikai berendezések több mint 70 ezer nyugatnémet márka értékben Japánból, Amerikából és Nyugat-Euró- pából szüremlettek be idáig. Irány a nagyvilág! A 3+2 szenved. Fejük elvész a fülhallgató alatt. Épp a Zöld mező című örökzöldet kell újra elénekelniük, mert múltkor nagyon „szétszedték” ' a szöveget. Ki-ki- szöknek az udvarra, nehezen találnak vissza az októberi verőfényből a stúdió művilágába. Egyébként nem sok részük lesz a télben. December elején elutaznak Ausztráliába, s két hónapig ott lépnek fel. Aztán lehet, hogy Amerikába is átrepülnek. Mert ahol két magyar van, ott előbb-utóbb dal is szükségeltetik. Szóval: a mese folytatódik. Hiába, a hetes mesebeli szám. Hogy mi jut belőlük nekünk, magyarországi magyaroknak? Két hónap múlva, ha sverc kommerc is úgy akarja, hallgathatjuk a második 3+2 lemezt vagy kazettát, és hely de csuda jó kedvünk lesz! Addig is: ne sirasson édesanyám, barna kislány visszajövök. Magyarul: hoppsza! Ungar Tamás Kitüntetési ünnepség a megyei tanácsnál (Folytatás az 1. oldalról) „Békés Megye Tanácsának Czabán Samu-díját” az alsó tagozatos nevelő-oktató munka területén végzett kiemelkedő munkájáért Busáné Szombath Erzsébet, az eleki általános iskola vezető szaktanácsadója; a megye középiskolai matematikaoktatása területén végzett kiemelkedő munkájáért Uh- rin János, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium szak- tanácsadója; vezetői, szakmai munkájáért, az egész megyére kisugárzó gyógypedagógiai tevékenységéért dr. Papp Mihály, a Gyulai Gyógypedagógiai Intézet igazgatója; kiemelkedő nevelői, oktatói munkájáért, a közéletben végzett aktív tevékenységért az Orosházi József Attila Általános Iskola alsó tagozatos munka- közössége kapta. „Békés Megye Tanácsának Közművelődési Díját” a közművelődés területén végzett kiemelkedő szervező, irányító munkájáért Cse- pelényiné Fekete Márta, a Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztályvezetőhelyettese; Pál Miklósné, a Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese kapta. „Békés Megye Tanácsának Mokry Sámuel-díját” a megye mezőgazdasági üzemeinek magas színvonalú termelési szakfelügyelete ellátásáért, koordinálásáért Hankó László, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőhelyettese ; irányítómunkája során a növénytermesztésben elért kimagasló eredményekért Makai János, az. Eleki Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet termelési főmérnöke; a gabonatermesztésben elért kimagasló munkáért az Orosházi Állami Gazdaság gabonatermesztési kollektívája kapta. „Békés Megye Tanácsának Mohácsy-diját" a megye kertészeti szakembereinek képzése terén kifejtett tevékenységéért és a hagyományok őrzéséért a gyulai Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola szakmai kollektívája; a zöldség- termesztésben elért kimagasló eredményeiért a Kondorost Egyesült Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet kertészeti főágazatának kollektívája kapta. „Békés Megye Tanácsának Művészeti Díját” kiemelkedő díszlet- és jelmeztervezői tevékenységéért Gyarmaty Agnes, a Békés megyei Jókai Színház vezető tervezője; alkotóművészi munkásságáért Koszta Rozália festőművész; irodalmi munkássága és művészetszervező tevékenységéért dr. Kőváry E. Péter, a Népszabadság Békés, Szolnok megyei tudósítója kapta. „Békés Megye Sportjáért” kitüntető díjat a sport területén kifejtett társadalmi megbízatás önzetlen teljesítéséért az Orosházi Munkás Testedző Kör Sportegyesület társadalmi elnöksége; több évtizedes sportirányító és sportot segítő tevékenységéért Székely László, a Szarvasi Vasas SC elnöke; a Békéscsabai Előre Spartacus SC labdarúgó-szakosztályában kifejtett sportolói tevékenységéért és a klub iránti hűségéért Pásztor József, a Békéscsabai Előre Spartacus sportolója kapta. Pro űrbe Gyulán Hagyománnyá nemesedett már, hogy Gyulán a város felszabadulásának évfordulója tiszteletére „Gyula városért” kitüntetést adnak át azoknak a kollektíváknak, illetve egyéneknek, akik legtöbbet tesznek a város politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális életének fejlesztéséért. Tegnap, hétfőn délután a városi tanácsháza vb-ter- mében a kollektívák közül elsőként a Békés Megyei Tanács kórháza kapta meg a kitüntetést. Az indoklás szerint: „Városunk lakosságának életében igen jelentősi, hogy helyben juthat a magas szintű orvosi kezeléshez.” Különben az egészségügyi intézmény az idén ünnepli létesítésének 140. évfordulóját. „A termelőmunkában, a gazdasági építésben tettekkel képviselik a párt politikáját, erősítik a tömegkapcsolatokat. Az elmúlt 30 évben példás, önzetlen helytállásról tettek tanúbizonyságot a városunkat ért elemi károk, természeti csapások alkalmával.” Ezért vehette át a kitüntetést most a Kun Béla munkásőregység. Ebben a kitüntetésben részesült a város gazdasági, társadalmi, munkásmozgalmi történetének feldolgozásában kifejtett tevékenységéért dr. Hunya Sándor nyugalmazott középiskolai tanár. A paraszti hagyományok ápolásáért, a város idegenforgalmának fellendítéséért Sótyi János, a Munkácsy Termelőszövetkezet elnöke. Kimagasló közéleti tevékenységéért, a város gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális életének fejlesztéséért dr. Takács Lőrinc tanácselnök. A kitüntetéseket dr. Marsi Gyula, a városi párt- bizottság első titkára, a tanács végrehajtó bizottságának tagja adta át. Kép. szöveg: B. O. A kitüntetett munkásőregység képviselője
