Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-06 / 235. szám
o 1986. október 6., hétfő Dr. Domokos József tér Békéscsabán Ünnepi megemlékezés Ünnepélyes tér- és emlék- tábla-avató ünnepséget tartottak szombaton Békéscsabán. Az Irányi és a Csaba utca közötti tér azóta a város szülötte, dr. Domokos József nevét viseli. Az ünnepségen — melyen a névadó özvegye is részt vett — dr. Juhász László tanácstag, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja mondott beszédet. Ezt követően a Szabadság mozi falán elhelyezett emléktáblát — melyet Udvardi Anikó készített — koszorűzták meg dr. Domokos József özvegye és dr. Juhász László, Tóth Jolán, a városi pártbizottság titkára és Sasala János tanácselnök, valamint a második kerület tömegszervezeteinek képviselői. Fotó: Kovács Erzsébet Ki volt dr. Domokos József? Személyes emlékek fűznek dr. Domokos Józsefhez, Békéscsaba szülöttéhez, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjához, akiről a város most, felszabadulásának 42. évfordulóján nevezte el egyik új terét. A munkásokból, értelmiségiekből, egyetemistákból álló, illegális tevékenységet folytató Deák-csoport 31 tagja — köztük én is — mint a párt egyik harci osztaga állt 1943 májusában a VKF (Horthy vezérkari főnökségének különbírósága) előtt. Hazaárulásért, a társadalom. erőszakos felforgatásáért, a fasizmus elleni fegyveres harcra készülődésért. A deffen- zív osztály fogdmegjei a vezérkari bíróság elé tárták a tárgyi bizonyítékokat, az elszedett pisztolyokat, kézigránátokat, dinamitot. Nem volt kétséges, mi vár ránk. (Csoportunk első- és másodrendű vádlottját halálra is ítélte a hadbíróság.) A formális, egyenkénti kihallgatások után egy vékony, magas ember állt fel a védőasztal mögött: dr. Domokos József. Tudtuk, nem sokat tehet, de ámít mondott, bátran, határozott érveléssel, Bakos alezredes hadbíró „leikére” igyekezvén hatni, az felért egy illegális harci tevékenységgel. „Ez ítélet kimondása előtt nézzen végig ezeken az embereken a tekintetes hadbíróság. Ezek az emberek nem hazaárulók. Ellenkezőleg. Hazafiak. Ebben a gyilkos háborúban a hazát akarják, akarták megmenteni a pusztulástól." Bátorsága erőt adott nekünk, vádlottaknak. Felmentéseket természetesen nem. Ezt tudta ő is. De a kimondott halálos ítéleteket a további tántoríthatatlan elszántságával, utánajárásával, életfogytiglani börtönbüntetések kiszabására sikerült változtatnia. Dr. Domokos József ügyvéd örökre a szívünkbe zárult. Békéscsabán született 1890. október 25-én és 1978. január 25-én halt meg. Itt járt gimnáziumba, jogi tanulmányait pedig a fővárosban és a kolozsvári egyetemen végezte. Már 1912- b.en a szociáldemokrata párt tagja lett. Nagy politikai tájékozottsága, a dolgozók iránti humánus szelleme, valamint az első világháborúban szerzett személyes tapasztalatai, az olasz hadszíntér borzalmai — maga is többször megsebesült — végleg meggyőzték: a gyilkos háborúk az emberiség elpusztítói, és azt a társadalmat meg kell változtatni, amely akarja ezt a pusztítást. A forradalmi harcok fellendülése idején, 1918-ban sebesülten tért haza Békéscsabára. Bekapcsolódott a mozgalmi munkába és hamarosan egyik vezetője lett a változásokat követelő tömegeknek. 1919 februárjában egyik kezdeményezője volt Békéscsabán a kommunista párt megalakulásának. A Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült, mint sokan mások. Csak 1925-ben térhetett visz- sza Bécsből Budapestre. A Szocialista Jogászok Szervezetének alapítója, vezetőségi tagja lett, s az ellenforradalmi korszak 25 éve alatt védőügyvédje a letartóztatott kommunistáknak, ö védte a szeghalmi származású Sebestestvéreket és Kulich Gyulát is Horthy pribékjeinek ítélőszéke előtt. Az ország fasiszta megszállásg után, 1944. március 19-én őt is letartóztatták, s már nem volt, aki őt is védje. Gestapósok hurcolták el a mauthau- seni lágerbe, ahol sikerült életben maradnia. 1945 májusában tért haza, s évtizedeken át felelős beosztásban dolgozott. Ha sétálok majd a róla elnevezett tér előtt, jóleső érzéssel gondolok arra, hogú ismerhettem öt; városunk e nagy szülöttjét. S büszke is vagyok arra, hogy lám, az utókor nem felejti el azokat, akik értük tettek. Varga Dezső Vonalban voltunk... Mint ismeretes, ma egy hete ismét Vonalban voltunk, s akkor a lapunkkal kapcsolatos kérdéseket, észrevételeket, javaslatokat vártunk olvasóinktól. Nem csalódtunk, sokan kerestek bennünket e témában, de — s erre számoltunk is — más kérdésekkel is megkerestek olvasóink. Elsőként azokra az észrevételekre válaszolunk, amelyek a lappal kapcsolatosak. Mindenekelőtt köszönjük az elismeréseket, a dicsérő szavakat, ám gyorsan hozzátesszük, hogy ezek nem tehetnek elbizakodottá bennünket. Az olvasók és telefonálók zöme frissnek, változatosnak, olvasmányosnak találta lapunkat, többen dicsérték a szombati számokat. Sok észrevételt kaptunk az úgynevezett híroldállal (6. oldal) kapcsolatban, s az olvasók többsége helyesnek ítélte azt a több mint fél éve bevezetett lapszerkezeti változást, mellyel a rövid híreket a 6. oldalra helyeztük, felszabadítva ezzel a 3. oldalt a nagyobb, jelentősebb írásoknak. Mind népszerűbb a külpolitikai oldal, tetszenek a külföldi lapokból idézett cikkek, melyek kitágítják a látókört. Elismeréssel szóltak a sportoldalról, bár itt — úgy véljük, jogosan — megjegyezték, hogy néha napok után adunk hírt egy-egy fontosnak ítélt sport- eseményről. Mentségünkre elmondjuk, hogy a helyhiány szorít bennünket, s olykor gondban vagyunk, mit hagyjunk ki és mit ne. Voltak akik felsorolták kedvenc szerzőiket —újságírókat és fotósokat —, mások a névtelenségbe burkolózás ellen szóltak. Jó ötletnek tartják az Étlapozót és a Vonalban vagyunk beindítását. Természetesen nemcsak dicséreteket kaptunk, hanem bírálatokat is. Volt úgy, hogy mind a kettőt egyszerre. A legtöbben a bosszantó elírásokat, apró hibákat kifogásolták. Ehhez is hozzátehetjük — joggal. Mint azt a telefonbeszélgetések során elmondtuk, a hibák három forrásból erednek. A magunk háza táján söpörve először is a szerző, azután a nyomda, végül pedig az informátor hibájából. Mindháromra tudnánk példákat találni, de ettől most eltekintünk. A lényeg: részünkről nagyobb pontosságra, a nyomda részéről több figyelemre, az informátorok részéről pedig fokozottabb felelősségre van szükség. Igazán nem akarunk cinikusak lenni, de hadd mondjuk el, hogy sajtóhiba addig lesz, amíg sajtó lesz. Természetesen szeretnénk, és mindent megteszünk azért, hogy • ebből minél kevesebb legyen. * Az elismerések és a kritika után most az ötletekről, javaslatokról. Több olvasónk konkrét témát ajánlt — írjunk a lakásszövetkezetekről, ismertessük a városrendezési elképzeléseket, közöljük az újvidéki tévé műsorát — amelyeket természetesen figyelembe veszünk. Ám az utóbbiról, az újvidéki tévé műsoráról már is el kell mondanunk, ezt egyelőre nem tudjuk teljesíteni, nem kapjuk meg ugyanis a műsort, s tekintettel arra, hogy ezeket hetekkel, sokszor hónapokkal előbb állítják ösz- sze, rendkívül pontatlanok is (lásd: Belgrád I.—II. és román tévéműsor), tehát vajmi kevés haszna lenne a közlésnek. Két korosztály javaslata is érkezett ezen a hétfő délutánon, a nyugdíjasoké és a fiataloké. Mindketten többet szeretnének olvasni magukról. Mondhatnánk, hogy nyitott kapukat döngetnek, hiszen elképzeléseink között szerepel a nyugdíjasokról, az őket érdeklő kérdésekről szóló írások • gyarapítása és hasonlóan szeretnénk szólni a fiatalokról is. Többen szóvá tették, hogy keveset olvasnak magukról, főként a kistelepülésen élők. Ám ugyanezt kifogásolták a megyeszékhely olvasói is — bár ők kevéssé panaszkodhatnak. Nehéz tehát igazságot tenni, annyit mindenesetre . ígérhetünk, hogy ügyelünk az arányokra, és a kistelepülésekről sem feledkezünk meg. Közvetve ehhez kapcsolódik egy kérdés: lesznek-e városi mutációk? Nem, de több városban tervezünk kihelyezett szerkesztőség létrehozását, s így a városok és környékük többet szerepelnének a lapban. További javaslatok: írjunk többet az országgyűlési képviselőkről, a tanácstagokról, a tudományos egyesületekről, s még inkább legyünk szószólói az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Ez egybeesik programunkkal, amellyel nemes ügyet szolgálunk. Ami terveinket illeti, elmondhatjuk, hogy nemzetiségi megye lévén, szeretnénk nagyobb teret adni a nemzetiségiekről, nemzetiségieknek szóló írásoknak. Oly módon tervezzük ezt, hogy a nemzetiségi lapokban megjelenő írásokat a magyar fordítással együtt közölnénk, így mindenki számára érthetővé válna a cikk, és jobban megismernék egymás életét. Ugyancsak tervezzük egy korábbi gyakorlat felelevenítését, nevezetesen az anyakönyvi hírek közlését. A születések, házasságkötések, halálozások hírét városonként, illetve városkörnyékenként. Ez iránt igen nagy az érdeklődés, s a helyi anyakönyvi hivatalok, a népesség-nyilvántartó segítségével reméljük mielőbb be tudjuk indítani. Ennyit hát a terveinkről, amelyek megvalósításával még több olvasónk igényét szeretnénk kielégíteni. Végül megjegyezzük, hogy más, nem lapunkat érintő kérdéseket továbbítottuk az illetékeseknek. Negyvenkét éve szabad Békéscsaba (Folytatás az 1. oldalról) 1944. október 6-án nyílt meg az út, nagyszabású építőmunka alapozta meg. A mai generáció korszakos vívmányainkat természetesnek tartja, hiszen beleszületett, belenőtt, benne él és bele sem tud gondolni, hogy nagyszülei, szülei milyen szegényen, milyen mélyről, s mennyi hittel, alkotó energiával indultak azon az őszön a jövő felé. A földreform után Békéscsaba határában 860 új gazda 7370 hold földön kezdett munkához. A kibontakozó szocialista ipar új üzemeket hozott létre és világhírűvé váltak a város nyomdai, textil- és élelmiszer-ipari termékei. 42 év alatt újjávará- zsolódott, megfiatalodott városunk, jelzik ezt az új lakótelepek, óvodák, iskolák, gyárak, intézmények. Sasala János ezután a fejlődés szüntelenül újabb követelményeiről beszélt: — A holnap eredményeinek eléréséhez olyan emberekre van szükség, akik érzelmileg és értelmileg vállalják és továbbviszik elődeink küzdelmeit, akik öntudatosak és műveltek, akik a marxista—leninista világnézet iránytűjével képesek tájékozódni változó világunkban, akik tudják és akarják gyümölcsöztetni mindazt, amit a korszerű tudomány és a technika, az emberi sors jobbításának szolgálatára felkínál. Az ünnepi beszéd után a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttesének énekesei, zenészei és táncosai szórakoztatták nagy sikerű műsorral a közönséget. U. T. Így a jó! A színfalak mögött hangol a zenekar, gim- nasztikázik a táncegyüttes. Furcsa látvány, ahogy ezek a rutinos, csupa energia táncosok felkészülnek a mindig megszokhatatlan fellépésre. Szükség is van az ízületek bejáratására, az izmok melegítésére, hiszen a produkció tele van a jól ismert fékez- hetetlen akrobatikus elemekkel. Balettmozdulatok katonaruhában. Első pillanatban humorosnak tűnhet ez, no és a csizmanadrágra húzott kötött lábszármelegítő. Hallatlan fegyelemmel összpontosítanak a 7 óra 20 perckor kezdődő feladatokra, hogy újból élményt adjanak, sikert arassanak, vagyis győzzenek. De nem ellenségen, hanem barátokon, s nem fegyverrel, hanem művészettel. Maradjon mindig így! A Hazatérés című tánc jelenet Fotó: Kovács Erzsébet Elénk idegenforgalom a hét végén A kellemes őszi napsütésben sok 1 ezren választották hétvégi kikapcsolódásként a kirándulást, a természetjárást. A Vértes már igazi őszi pompával fogadta a kirándulókat. A turistaegyesületek közül sokan szerveztek ide erdei túrát vasárnapra. A Szép Ilonka forráshoz, a Géza pihenőhöz, a Vitány várához vezető erdei utakat kirándulók népesítették be, s sokan gyűjtögették a vadon termő bogyókat, a vadrózsa és az erdei szeder érett termését. Fejér megye másik kedvelt kirándulóhelye, a Velencei-tó szintén kellemes pihenési lehetőséget kínált: a délelőtti kora délutáni órákban napozók lepték el a mólókat, sokan élvezték a csendet, a jó levegőt a vízparti sétányokon. Kevésbé nyugodt szórakozásra is volt alkalom a tónál: a velencei regatta evezős futamai kínáltak izgalmas látványosságot az érdeklődőknek, köztük az Ausztriából, az NDK-ból és az NSZK-ból idelátogató külföldi vendégeknek. Több ezer turista megfordult Szegeden és környékén, s*különösen élénk volt a forgalom a homokvidéki tanyák körül, Asotthalom, Rúzsa, Öpusztaszer és Kiskundo- rozsma környékén, ahol idegenforgalmi látványosságként rendezték meg a szüretet, szedték a rizlingnek, a kadarkának ^valót, préselték a szőlő levet, miközben kínálták az óborokat. Kőszeghegyalját is benépesítették a turisták, akik közül sokan a természetjárást összekapcsolták a gesztenyeszüretel éssel. Itt találhatók ugyanis az ország egyik legnagyobb szelídgesztenyései, bennük nem ritkák a több száz éves faóriások, de sok a fiatal .fa is, amelyek nagy része termőre fordult már. Sokan keresték fel Vas megye másik szép táját, a természetvédelmi területté nyilvánított Sághegyet, és számos vendéget fogadtak a megye híres arborétumai is. A színes őszi idegenforgalmi ajánlatok sok külföldi turistát vonzanak ezekben a napokban Magyarországra. Az Utastours szervezésében például egy csoporttal félszáz angol vendég érkezett hazánkba. Az angol turisták megismerkedtek a főváros nevezetességeivel, a magyar konyha ízeivel, majd ellátogattak Egerbe, ahol szüreti mulatságon vettek részt.
