Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

1986. október 6„ hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Gáz van a gázzal Mint annyian, mi is na­gyon örültünk, hogy ut­cánkban végre gázvezeték lesz. Nagy lelkesedéssel vág­tunk neki a gázbevezetésnek. Akkor még nem gondoltuk, hogy örömünknek üröm lesz a vége. 1986. február 26-án a Dégáz engedélyezte a terv­rajzot, a hónap végére ké­szen is lett a kivitelezés. Hogy mi a problémánk? Csak annyi, hogy most, szep­temberben is csak az üres gázcsöveket nézhetjük a la­kásban, mert gázunk az még mindig nincs. Ugyanis: a ki­vitelezés után körülbelül egy hónappal.már meg is jelent az átvevő, aki műszakilag átveszi a szerelést. Bár az engedélyezett tervrajzon egy gáz- és egy vegyes tüzelésű kazán szerepelt egymás mel­lett, s így a Valóságban is, ő nem vette át, mondván; a két kazán közel van egymás­hoz, amúgy minden rend­ben. A vegyes tüzelésű ka­zánt eltávolítottuk, s vártuk újra az átvevőt. Ekkor még március volt. Teltek, múltak a napok. Telefonok, szemé­lyes bejelentések hatására, és a kivitelező erélyes köz­beszólására végre augusztus 19-én újra megjelent a mű­szaki átvevő. Udvariasan kö­zölte, hogy rendben — meg­nézte, hogy a kazán már nincs ott — s mondta, hogy várhatjuk a gázórát. Szep­tember 15-én újra a Dégáz- nál jártam. Itt ért a megle­petés. Kiderült, hogy ' bár kétszer járt nálunk az át­vevő, még sincs átvéve a gázszerelés, mert egyik átve­vő sem készítette el a nyo­máspróbát. A legnagyobb meglepetés ezután ért: kö­zölték velem, hogy semmifé­le tervrajz, engedély stb. nincs náluk. Tehát tulajdon­képpen még nem is kérte a kivitelező az engedélyezést. Ezután utam a kivitelezőhöz vezetett (Multiprofil), ahol teljesen megdöbbentem azon, hogy a Dégáznál elvesztek az iratok. Másolatot készítet­tek a tervrajzról. Újra ki­hívtuk a tüzeléstechnikai vállalatot, és vártuk újra az átvevőt. Az átvevő — leg­először is ő járt nálunk — szeptember 22-én, 15 óra kö­rül megérkezett. Igaz, a sze­relő, a tervet készítő mér­nök 13.30-ra várta, mert ek­korra beszélték meg. Belé­péskor közölte: „Tervrajz van? Különben nem veszem át!” A Dégáznál lévén az engedélyezett tervrajz, a sa­ját példányunkat adtam oda. Kifogás nincs, rajta az engedélyezési pecsét. Meg­győzés után megnézte a sze­relést, elvégezte a nyomás­próbát. Mégsem fogadta el, mert a nyomáscsökkentő a nyílászárótól nem két mé­terre, hanem 1,85-re volt. Nem a szabvánnyal vitatko­zom, csupán azzal, hogy ... ha ez az előírás, miért nem lehetett ezt a hibát a legelső alkalommal, még máfciusban közölni. Ezek- után, mivel kissé ingerült voltam, megjegyeztem, hogy „csalódtam volna, ha végre átveszik”. A válasz: „Lega­lább végre megtanulják a rendet.” Búcsúzáskor meg­kérdeztem, hogy szerinte ho­vá tegyük a nyomáscsökken­tőt, hogy a szabályos legyen. A válasz: ő átvevő és nem tervező, kivitelező. Jelen pil­lanatban itt tartunk a gá­zunkkal. Sajnos már minden reményemet elvesztettem, hogy valaha is gázzal fűt- hessünk. Igaz, kifizettük a szerelési díjat, fizetjük az OTP-kölcsönt, de ha jön a hűvös idő, az egész lakásból egy helyiséget tudunk fűte­ni, ahol előrelátóan meg­hagytuk a csempekályhát. Ide írom a nevemet és a cí­memet, de kérem, ne közöl­jék, hiszen egyszer még sze­retnénk használni a gázt! Teljes név és cím szerkesztőségünkben * * * E fordulatokban gazdag kis történetet egy gázbekötés bonyodalmairól azért tettük ilyen részletesen közzé — mert sa'jnos az eset nem egyedülálló — és nem min­den tanulság nélkül való--,* „Táskajavítás szarvasi módra” címmel rovatunkban a szeptember 8-i számban megjelent panaszos levélre érkezett a következő válasz Békéscsabáról, a Körösvidéki Cipész Szövetkezettől: „Szarvasi 38. számú javító­részlegünkben történt táska­javítási ügyben vizsgálatot indítottunk. Mielőtt szíves el­nézését kérnénk tisztelt ne­vét megnevezni nem kívánó megrendelőnk sérelméért, csak a részleg vezetője és dolgozói véleményének meg­hallgatása, valamint a vá­sárlók könyvébe történt be­jegyzések után tudunk állást foglalni a panaszt képező táskajavítási ügyben. Neve­zett részlegünkben a táskák javítását csak a részlegveze­tő végzi, a cipészeknek nem szakmájuk, ezért nem vál­lalják. A nevezett eset au­gusztus végén, iskolakezdés előtt történt, a részlegben szeptember 1-i dátummal sok iskolatáska gyűlt össze, melyet határidőre, a részleg- vezetőnek vállalási tevékeny­sége mellett el kellett vé­geznie. Ezért közölte a tisz­telt megrendelővel, hogy csak iskolakezdés után, szeptember 2. után tudja megjavítani táskáját, szó sem volt kéthónapos határ­időről. Mivel tisztelt meg­rendelőnk nevét nem kíván­ta megnevezni} még egyszer hangsúlyozom, csak a rész­leg dolgozóinak véleményét tudom tolmácsolni: függetle­nül a történtektől, a részleg vezetőjét fgiyelmeztettük a megrendelőkkel történő ud­varias viselkedésre. Hasonló eset 38. számú javítórészle­günkben eddig nern fordult elő, melyet vásárlók könyvé­ben történő bejegyzések is igazolnak. 1982. szeptemberé­ben egy szentesi bejegyzés: „több éve javíttatok itt, és minden esetben udvarias ki­szolgálásban részesültem”, 1986. márciusában szarvasi megrendelő bejegyzése: „minden esetben udvarias, gvors és főleg minőségileg kifogástalan munkát kap­tam”. Ezek után a szövetke­zet szolgáltatásában dolgo­zók nevében is elnézést ké­rünk a tisztelt megrende­lőnktől és kérem, szívesked­jék bizalommal igénybe ven­ni részlegünk szolgáltatását.” * * * A Békéscsabai Városi Ál­lami Közegészségügyi-Jár­ványügyi Felügyelőségtől ér­kezett a következő válaszle­vél: „A Békés Megyei Nép­újság 1986. szeptember 22-i számában, a Szerkesszen Ve­lünk rovatban Karczagi Pál- né Mezőberény, Orlay utcai lakos, az utca lakói nevében többek között kifogásolta a Körösvidéki Cipész Szövet­kezet mezőberényi részlege által okozott környezeti zajt. A Békéscsabai Városi Köz­egészségügyi-Járványügyi Felügyelőséghez korábban benyújtott közérdekű beje­lentés alapján az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal Dél-alföldi Felügyelőségével közösen helyszíni szemlét tartottunk a Körösvidéki Cipész Szövet­kezet mezőberényi részlegé­nél és annak környezetében. A helyszíni szemle alapján az OKTH Dél-alföldi Fel­ügyelőségének képviselője a környezeti zaj műszeres mé­rését elvégzi. További ható­sági intézkedéseket a méré­si eredmények kézhez vétele után teszünk. Megjegyzem, hogy a szövetkezet tájékoz­tató zajméréseket már vé­geztetett, és annak alapján már zajcsökkentő műszaki megoldásokat is alkalma­zott. További intézkedése­inkről a bejelentők képvise­lőjét folyamatosan tájékoz­tatjuk.” Köszönet érte Az Orosházi Kőolajipari Gép­gyár dolgozói kommunista szombatot tartottak, s az így keresett összeget a nyugdíjas dolgozóknak szánták. A bá­nyásznapon ért bennünket ez ;; kedves meglepetés. Jóleső ér­zés, hogy gondolnak ránk, ré­gi dolgozókra is, és támogatnak bennünket. Hajdú Ferencné, Orosháza Ünnepélyes csapatparlament A csorvási általános művelő­dési központ 4047. számú Kulich Gyula úttörőcsapata szeptember 23-án ünnepélyes csapatparla­mentet tartott. Veres Lajos, rendőr főtörzsőrmester adott tá­jékoztatót a rendőrség munká­járól, majd felavatta az úttörő- gárdistákat. Ezután a parlament elfogadta a csapat éves prog­ramját, döntött az új úttörőév jelmondatáról, amely a követke­ző: „Az én váram a te várad”. Végül, tábortűz mellett közös játék és táncház tette emlékeze­tessé az összejövetelt. Kiss István igazgató, Csorvás Domokos Béla Újkígyóson a Jókai utca 24-ben lakik. Kertje nagyon belvizes, így takarmánytököt termeszt. Az idén 143 tök termett a kertben, ebből 31 szokatlanul nagyra nőtt. Az egyiket lemérték: 48 kilogrammot nyomott Eleki kertbarátok Köszönik a nyugdíjasok A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat nyugdíja­sai nevében szeretnék köszö­netét mondani azért a sok figyelemért, melyet a gyár vezetőitől kapunk. Havonta összegyűlhetünk a nyugdíjas­klubban. s a vállalat aktív dolgozói, Ulbert István igaz­gató, Szabó Rózsika, Szikhez Ildikó, Laczó László közre­működésével időnként még a Jókai Színház színészeit is elhívják szórakoztatásunkra, jó ebédet, üdítőitalokat szol­gálnak' fel nekünk. Goron László buszvezető kirándu­lásokra visz bennünket. Az idén egynapos cserkeszőlői, berekfürdői kiránduláson vettünk részt és sokunknak 10 napos nyaralást biztosí­tottak a velencei SZOT-üdü- lőben. Karácsonyonként a legjobban rászorultak 1000— 1500 forint segélyt kapnak. Csekély nyugdíjunk mellett ezek a gondoskodások em­beri méltóságunkat őrzik. Somogyvári Jánosné nyugdíjas Szerkesztői üzenetek Szebegyinszki János, Szarvas: panaszát kivizsgál­ták, a választ levélben meg­küldjük. * * * Kondacs Mihály és felesé­ge, Szarvas: az OTP Békés Megyei Igazgatóságának tá­jékoztatása szerint a szarvasi fiók a kamatot helyesen szá­molta ki. Panaszos levelük megírása óta már az új csa­ládi ház építésére nyújtott kölcsönt is felvették, ügyük tehát rendeződött. * * * Tóth István és felesége, Kőszegi Anna;, Mezőkovács- háza: 50. házassági évfordu­lójuk alkalmából — amelyet szeptember 20-án ünnepeltek — gratulálunk, és jó egész­séget kívánunk. * * * Sárosi Imréné, Csorvás: panaszát kivizsgálták, az er­ről készült feljegyzés máso­latát továbbítjuk levélírónk­nak. Az eleki művelődési ház kertbarát szakköre 12 éve működik. Vezetője Nyisztor Péter, aki szakköri tevé­kenységéért az idén a nép­művelők napján miniszteri dicséretben részesült. Foglal­kozásaikat hétfő esténként tartják, amikor a zöldség- gyümölcs-termesztés forté­lyait, a legkorszerűbb kert­gazdálkodás tudományát sa­játítják el. Természetesen megismerkednek a növény- és környezetvédelem legfon­tosabb szabályaival is, bele­értve korunk egyik legége­tőbb kérdését, a vegyszerek használatát, és esetleges ká­Hz óvodásokért Csabaszabadiban szeptem­ber 27—28-án az óvodai szü­lői munkaközösség kzedemé- nyezésére társadalmi mun­kát szerveztek „Két nap az óvodáért!” jelszóval. Néhány héttel ezelőtt még kétséges volt ugyanis, hogy ide jár­nak-e a csöppségek, vagy na­pi 40 kilométert utaznak, hogy eljussanak az óvodába. A kezdeményezést a Hazafi­as Népfront vezetősége és a tanács is támogatta. Szom­baton 8 órakor a férfiak ta­licskával, lapáttal, simítóval, a nők meszelővei jelentek meg a helyszínen. A vakola­Kettős ünnepet ünnepelt szeptember 25-én a Magyar Hűtőipari Vállalat Békéscsa­bai Gyára honvédelmi klubja. Ünnepi klubközgyűlésen megemlékeztek a fegyveres erők napjáról és a klub fennállásának 10. évforduló­járól. A vendégek között je­len volt Frontó András al­ezredes, az MHSZ megyei titkára, gyárunk gazdasági és társadalmi vezetői, a társklubok közül a tűzoltó­ság honvédelmi klubja. ros hatásukat, megsemmisí­tésük szabályait. A szakkör tevékenysége azonban ennyiben nem me­rül ki. A község piacán a szakköri tagok árulják a legszebb, legegészségesebb zöldség- és gyümölcsféléket, ezzel is hozzájárulva a tele­pülés ellátásához. Szeptem­ber 20—21-én a művelődési házban tartottak terménybe­mutatót, melyet sokan meg­néztek. Ez alkalommal a szakkör tagjai szakmai ta­nácsadással is szolgáltak. Topa Sándorné tudósító, Elek tot kijavították, bemeszelték az épületet. Az udvar csino­sítása sem maradt el. Üjra- festették a padokat, mászó- kákat. Húszán serénykedtek itt, ezen a hét végén, s az eredmény nem maradt el: a gyerekek óvó nénijükkel együtt örömmel fedezték fel a változást. Bízunk benne, hogy lesz még ilyen szép kezdeményezés ezen a tele­pülésen, ahol korábban szin­te megállt az élet, de a buszmegálló kialakítása óta kezd ismét élénkülni. Kesjár Katalin, Csabaszabadi A fegyveres erők napi megmelékezés után Gráf István, a klub titkára adott áttekintést az eltelt tíz év munkájáról, majd az egy év­tizedes gazdálkodásról, a je­lenlegi anyagi,-technikai kö­rülményekről volt szó. Az ünnepségen kitüntetéseket is adtak át; heten kapták meg a Honvédelmi Ér­demérmet. Tárnok László, a klub gazdasági felelőse Tfz év a honvédelem szolgálatában II néphatalomért, a megújulásért O 0 Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Hogy 1956. november első napjaira milyen végveszély­be került a népi rendszer, és mennyire közel volt a bur- zsoá restauráció — amely­nek első szakasza, a dolog természeténél fogva, a fék­telen fehérterror lett volna —, azt Mindszenty József fellépése mutatta. Az ősre­akciós, a kommunizmus és minden progresszió ellen inkvizitori gyűlölettel eltelt főpap, miután kiszabadult a háziőrizetből, november 3-i rádióbeszédében meghirdette programját. Ebben az új, im­már teljesen jobbratolódott koalíciós Nagy Imre-kor- mánytól is megvonta a bi­zalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni min­denkit, akinek bármilyen része volt a népi demokra­tikus rendszer létrehozásá­ban — hirdette —, és beje­lentette követeléseit a ma­gántulajdonon alapuló tár­sadalmi rend visszaállítására, az egyház egykori hatalmi szerepének restaurálására, és visszakövetelte a földreform révén kiosztott egyházi bir­tokokat is. Az ellenforradalmi hata­lomátvételt meg kellett hiú­sítani. November 4-én létre­jött az új forradalmi köz­pont: Kádár Jánossal az élen azok az elvtársak, akik az .ellenforradalom kirob­banása után kinevezett első Nagy Imre-kormány tagjai voltak (Münnich Ferenc, Ap­ró Antal, Kossá István) és november 1-én, illetve 2-án, látva a testület teljes jobb- ratolódását, minden kapcso­latot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. A forradalmi köz­ponthoz tartoztak a Nagy Imre-csoporttal szakító mun­kásmozgalmi személyiségek, mint Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György és mások, valamint Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke is. Az ő szerépe azért is fontos volt, mert mint a törvényesség és jogfolyto­nosság megszemélyesítőjének módja volt arra, hogy alkot­mányos úton hajtsa végre a Nagy Imre-kormány felmen­tését, illetve a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány be­iktatását. Kádár János 1957 májusá­ban az országgyűlésen így jellemezte az 1956. novem­beri helyzetet és a Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány megalakításának szükséges­ségét: „November elején a magyar kommunisták szá­mára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megol­dás a proletárdiktatúra gya­korlatában elkövetett hibák­ra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazda­ságpolitikában elkövetett hi­bákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Ügy küszöböljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy el­vesszük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyújtott neki? Ügy küszöböljük-e ki a szovjet—magyar viszony apró-cseprő, a szocialista lé­nyeget nem érintő, és füg­getlenségünket nem csorbító fogyatékosságait, hogy szem­befordulunk a Szovjetunió­val, szakítunk a proletár in­ternacionalizmussal, és át­visszük az országot az im­perializmus táborába? Kom­munisták, marxisták csak határozott nemmel válaszol­hattak ezekre a sorsdöntő kérdésekre... A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthulló- ban levő Nagy Imre-kor- mánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres se­gítségét kéri az ellenforra­dalom szétveréséhez, és a rend helyreállításához. Eh­hez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az ellenforra­dalmat, rendet teremteni az országban, és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. Mi ugyanis pontosan tud­tuk, hogy a magyar mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmiség Válaszoltak az illetékesek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom